login |

Beat: az 1. évad

2019. 02. 23. 14:50 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: Európa is létezik,kritika

You live in the moment. Nothing else. That’s techno.

Az Amazon újabb német sorozattal rukkolt elő nemrég – a korábbiak közül a You Are Wanted-ről már írtunk (a 2. évadba még nem vágtam bele), míg a 4 Blocks-hoz csak előzetes került ki, de már régóta szemezgetek vele, főleg most, hogy a 2. évad is felkerült.

A fentiekhez hasonlóan a Beat is bűnközeli, oké, bűnügyi sorozat, azonban igencsak eltér tőlük. A helyszín ezúttal Berlin, és szerintem sokkal vonzóbb úgy eladni a sztorit, hogy az egy látlelet a helyi technós alvilágról, mintsem azzal, hogy az éjszakai buliélet egyik prominens figurája besegít a hatóságoknak egy bűnszövetkezet leleplezésébe.

A Beat Beat-ről szól, akit promóternek titulálnak, aminek ezúttal az a lényege, hogy a srác nagy éjszakai partiarc. Barátjával visznek is egy klubot, de emellett ismeri az összes DJ-t, kábszerkereskedőt, mindenkit, aki számít ebben a világban. A célja kimondottan is az, hogy emberek vágyait valóra váltsa – és ide sajátjai is beletartoznak. Az élete nonstop, reggelig tartó bulikból és nappali alvásból áll, no meg sok random szexből.

A másik szálon megismerünk egy európai titkosügynökséget (European Secret Intelligence), melynek egy főnöke valamiért azt akarja, hogy egy ügy felgöngyölítésébe Beat segítsen be nekik, ezért az egyik ügynökét ráereszti, hogy beszélje rá a kvázi spicliskedésre. Azért csak kvázi, mert nem a barátjait kéne befújnia, hanem csak tudósítani pár piszkos ügyről, ami bőven akad az éjszakába, főleg, hogy a sorozat elején valaki két fiatal nő holttestét lógatja fel a klubjának a mennyezetére.

Ahhoz képest, hogy nem túl hosszú a Beat első szezonja, a pilot nem sokat tett azért, hogy beindítsa a történetet. Igen, tudom, az “egyben a teljes évadot”-modell esetén ez elég gyakori, de aki nem ismeri az alapsztorit, az az első 60 percből nem fogja tudni, hogy miről fog szólni a sorozat, márpedig azért valamilyen szinten nem ártana irányt mutatni.

Nagyjából a második rész végére derül ki, hogy Beat együtt fog dolgozni Emilia-val, aminek végülis az az előnye, hogy addigra elég jól megalapozzák a karaktert és a szituációt, látni fogjuk, hogy nem csak a koncepció kielégítése miatt megy bele, hanem okkal teszi, más kérdés, hogy ez a felvezetés egyeseknek unalmas tengődésnek, ide-oda csapódásnak fog tűnni.

Mondanom sem kell, hogy mivel európai a sorozat, számítani kell arra, hogy elég komplex a sztori – manapság ez kezd az egyik legfőbb ismérve lenni a kontinensünkről származó daraboknak, talán azért, hogy a költségvetésbeli különbségeket az amerikai sorozatokkal szemben a szellemi tőkével kompenzálják.

Ugyancsak európai ismérv lehet mostanában az erősen korhatáros tartalom, és a Beat semmiképp sem fogja vissza magát, a téma, a körítés, a dialógok mind erősen 16+-osok, úgymond eléggé karcos sorozat – a devianciának tartott tevékenységek sok formája megtalálható benne, mint a való életben is, főleg drogozás és szexuális viselkedés terén.

Nagyon sötét tónusú thrillerről van szó, mi pedig mindvégig találgathatjuk, hogy mire is megy ki a játék (sorozatgyilkosság? kábszer- vagy fegyverdílerkedés? szervkereskedelem? terorrizmus?), mert a felvázolt ellenfél nem éppen egyszerű figura, számító, jéghideg és intelligens, mint ahogy a főhős is elég bonyolult jellem – nem az a típus, akire nyugodt szívvel ráaggathatnánk a jófiú címkét. Pedig nyilván az, de elég esendő, abszolút hedonista, carpe diem-figura és könnyen manipulálható, még szerencse, hogy idővel a sarkára áll.

A köztük felvázolt westernes párbaj már önmagában is működne, de ezt a duális felállást ötletesen bonyolítják meg a titkosrendőri szállal, amely kapcsán lehet agyalni, hogy mik a szándékaik, hogy “jók” vagy “rosszak”, hogy mit is akarnak valójában.

A Beat minden porcikáját áthatja a zenés tematika. Eleve a sorozat címe beszédes (ami egyben egyébként a főhős neve is), az epizódok címe is azok (BPM, LOOP, BACKSPIN, CODA, DROP), és akkor még a tartalomról, a külsőségekről (klubok, bulijelenetek) és a hangulatról, ami alatt főleg a zenei aláfestést értem, még nem is beszéltem. Nyilván a klubos közegen van a legnagyobb hangsúly, és ez bizony brutálisan autentikusra sikeredett. Na, nem azért mondom, mert minden hétvégén alámerülnék a berlin-i techno szcénában, hanem az Amazon által biztosított werkvideók elég sok mindent megmutatnak, és az itteni bulik helyszíne sem valami lenémított stúdió volt, hanem valós, föld alatti buliközpont.

Lehet, hogy lecsupaszítva a sztori nem túl egyedi (cserébe a részletei kifejezetten sokkolóak), azonban ez, a számunkra ismeretlen, de mindenképp ritkán látott világ, amiben játszódik nagyon jól eladja, már persze akkor, ha az ember valamennyire érdeklődik iránta. De miért ne érdeklődne? Aki nagy partiarc, az azért, akitől pedig abszolút távol áll, az azért. Nem?

Az biztos, hogy a Beat leginkább darálva működik, tele van apró részletekkel, amikre marha nehéz lenne heti nézés alatt visszaemlékezni, a főszállal párhuzamos futtatott melléksztorikat pedig végképp esélytelen lenne mindet követni, szerintem nem csak én fogom úgy érezni, hogy a készítők minden ötletüket belenyomták az első szezonba.

A Beat még annyiban is igazi streamer a sorozat, hogy totál random módon az első évad 7 részes, az epizódok hosszai 54 és 70 perc között változnak. Ennek köszönhetően viszont a részek történetei legalább tényleg azt sugallják, hogy sorozatról van szó, és nem valami hosszú filmről. Egy filmről, aminek a végignézését helyenkénti lassúsága ellenére egy pillanatig sem bántam meg.

Taller or Shorter w/ Kate Walsh & Stephen Merchant

2019. 02. 23. 13:30 - Írta: human

Szólj hozzá | kategória: talkshow,video

Hat fej látszik ki a paraván mögött, és James Corden vendégeinek azt kell eldönteni, hogy az épp aktuális ember magasabb, vagy alacsonyabb, mint az előtte levő. Csak elsőre tűnik könnyűnek a koncepció. A tovább mögött az egyik elmaradt régebbit is betettem, nem csak a frisset.

Tovább…

Csak ábécé-sorrendben szabad ölni

2019. 02. 23. 13:15 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: kampány,minisorozat

John Malkovich Poirot-ja és Sarah Phelps legújabb Agatha Christie-adaptációjaeléggé megosztotta a rajongókat, és minket is, ahogy az az The ABC Murders kritikájából kiderül. Itthon ugyan nem került fel a krimi-minisorozat az Amazon-ra, de külföldi plakátunk azért van.

Emlékeztető: Parányi varázslat 2. évad

2019. 02. 23. 12:10 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: ajánló

Ma. 12:40. TV4. Good Witch – 2×01 – két és fél év után végre itt a Hallmark boszorkányos sorozatának folytatása Catherine Bell, James Denton és Bailee Madison főszereplésével.

Pilot-mustra: Alvilág – 1×01

2019. 02. 22. 20:55 - Írta: winnie

17 hozzászólás | kategória: hazai termék,kritika,pilot-mustra

Ma délelőtt a nyíregyházi állatkertből kiszabadult két galléros pávián.

A holland sorozatok ráérősek. Legalábbis ezt mondanám az általam nemrég végignézett The Neighbors (Nieuwe buren – nemsokára jön a kritika!) és a Penoza (itthon: Fű és fehér por) alapján, aminek a magyar adaptációja az RTL Klub legújabb, saját gyártású, bűnügyi szériája. És hogy miért érdekes a ráérősség? Azért, mert aki megnézi ezen sorozatok első részét, annak fogalma sem lesz arról, hogy miről akarnak szólni.

Nem véletlen, hogy a Penoza amerikai változata, a Red Widow (itthon: Vörös özvegy) már a 20. percben elért oda, ahová az Alvilág a 48. percre, vagyis a pilot végére ott már lehetett tudni, mi a pláne (és, ha valakinek nem esett volna le, ott a beszédes cím is), itthon viszont a néző lehet, hogy csak vakarni fogja a fejét az első epizód után. Akkor meg főleg, amikor a stáblistára rávágott promóban a nagy cliffhangert (látszólag) semmissé is teszik. Ennek így mi értelme? 2019-et írunk! Ezer meg egy impulzus ér minket a médiában, piszok nehéz a nézői kegyeit megszerezni. Mindent meg kell tenni, hogy a mi portékánkat válassza.

ALVILÁG – 1×01 – 4/10

Mindegy. A sorozatot egyébként is vákuumban érdemes kezelni, így az Aranyéletes párhuzamokat is arrébb lökhetjük, mert annak ellenére teljesen más lesz a két sorozat, hogy mindkettő egy, a bűnözést kvázi családi vállalkozásnak tekintő famíliáról szól, melyben a családfő egyszercsak úgy dönt, hogy maga mögött hagyja a simliskedést. A gond az, hogy ez nem olyan egyszerű.

Az Alvilág főhőse például kisstílű drogdíler, aki szép megélhetést teremtett magának a marihuánával, és mivel nem nagyhal, vígan lubickol. Azonban amikor a sógora egy nagypályás gazfickótól lenyúl egy nagyobb szállítmány kokaint, akkor a kis álomvilága összeomlik, pánikba esik, és úgy dönt, hogy hallgat felesége unszolására, és megkísérli a lehetetlent, maga mögött hagyja az alvilágot. Az viszont nem ereszti.

Alapvetően az Alvilág egy sablonos történet, amit a magyar környezet tehetne vonzóvá és emelhetne ki az amerikai sorozatok masszájából, azonban már az elején a sokak számára pejoratívként használt “magyaros” jelző juthat eszébe, amikor az első akciójelenet BOTRÁNYOS megvalósítását látjuk, amelynek sokkhatását sajnos a folytatásban nem is lehet nagyon kiheverni. Döbbenet, hogy egy Aranyélet után egy ilyen, nem csak technikailag elégtelen, hanem még érzelmi töltetnek is híján lévő kulcsjelenetre futotta a rendezőnek. (Az már csak hab a tortán, hogy Apu egymás után 3 hatalmas raktárházban bűnözik, a lehető legfantáziátlanabb és legrepetitívebb díszletben.)

A folytatásban a létező legkisiskolásabb módon kezdi el építgetni a karaktereit (kivétel Nórát) a sorozat…  Tudom, ez is az alapanyag sara valahol, pedig megtehették volna, hogy nem ragaszkodnak a majdnem egy évtizede forgatott eredetihez, és akkor nem kellett volna egy karakterről úgy megmutatni nekünk, hogy nem túl okos, hogy nem tudja kimondani azt, hogy ‘kalligráfia’… Egy régebbi sorozatot is lehet mai szellemben átültetni.

Bosszantó volt, hogy mennyire egyenetlenül építkezik az Alvilág. Oké, nem nagyon szenvedtek expozícióval, ami sosem baj, de míg egy csomó jelenetet le lett csupaszítva a lényeg szikár és didaktikus közlésére, addig az esküvőt iszonyatosan felvizezték és sok semmisséggel elhúzták, hogy minden feszültség oda legyen, és a csúcspont teljesen hatástalan maradjon.

A fentiek fényében furcsa, hogy a rendező az az Ujj Mészáros Károly, akik olyan remek filmet tett le az asztalra nemrég, mint a Liza, a rókatündér (és nekem személy szerint az X – A rendszerből törölve is bejött), és nem tudom, hogy az ő hibája, vagy az írók sara, de engem megdöbbentett, hogy mennyire lekövették a holland eredeti snittjeit és beállításait – a végén még a tányéron koppanó morzsa is megvolt, pedig ezen a téren pláne lehetett volna saját ötlettel jönni. Félreértés ne essék, főleg a pilotoknál sok remake teszi ezt, sok jó remake, de itt valahogy nem sült el jól a dolog.

Pedig isten látja a lelkem, lenne potenciál a sorozatban, amiből, ha nem magyar lenne, ugyanúgy kiszállnék már most, ahogy megtettem a Penoza és a Red Widow esetében is. És nagyon kíváncsi lennék arra, hogy mutatják be a főhős utazását és evolúcióját, hogy mennyire lesz hihető a karakter a hazai közegben, hogy milyen magyar ízeket tudnak csempészni a történetbe, ami jó kezekben simán Aranyélet-szintű reakciókat is kaphatna idővel itthon.

Az osztályzat nagy jó indulattal született, mert a fentiek ellenére azért tetszett helyenként a sorozat hangulata (éljenek a szűrők!), és egy-két intimebb jelenetet nagyon jól sikerült megfogni, de az az igazság, hogy az ilyen szolgai, mondhatni a saját identitás minimális morzsája nélkül elkészített adaptációval nem lehet sokra vinni. És épp ezért hatalmas csalódás a végeredmény, mind írás, mind pedig rendezés tekintetében.

Az Alvilágot egyedül a története mentheti meg, és aki kitart, az hiszem, hogy a szezon végére elégedetten fog csettinteni, mert a jelek szerint hűek maradnak a készítők az alapanyaghoz. Más kérdés, hogy a fő történetszál egy junkie számára eléggé lerágott csont lesz, mert évente nem egy sorozat próbálkozik valószerűtlen antihősökkel, akiknek vihar dúl a lelkében a tevékenységük miatt, miközben előbújik belőlük a badass.

Remélem, hogy lesznek, akik megelőlegezik a bizalmat, de abban is bízok, hogy nem csak ujjgyakorlatként kezelik a folytatásban a rendezést.

Emlékeztető: John Oliver-show az elmúlt hét híreiről 6. évad

2019. 02. 22. 20:00 - Írta: winnie

4 hozzászólás | kategória: ajánló,talkshow

Ma. 21:00. HBO3. Last Week Tonight – 6×01 (kritika vasárnap + magyar feliratos előzetes) – egyszer majd rájövök, hogy mikor kerül fel a rész HBO GO-ra, mert biztos, hogy nem rögtön, mindenesetre azt hiszem, hogy kedden délelőtt már ott volt. Ez a tévés premier, természetesen.

Emlékeztető: Doktor Murphy 2. évad

2019. 02. 22. 18:45 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: ajánló

Ma. 21:10. RTL Klub. The Good Doctor – 2×01-02 (kritika + magyar előzetes)

Folytatódik a The Haunting of Hill House

2019. 02. 22. 18:40 - Írta: human

3 hozzászólás | kategória: antológia,hírek

Mint reggel írtuk, berendelésre került a The Haunting of Hill House 2. évadja – a Netflix évados antológiaként fogja tovább vinni, vagyis a remek első évad (igen, lesz kritika, több is) lezárult története után most valami mást mesél majd a készítő Mike Flanagan. A sztori mellett természetesen a karakterek is újak lesznek, bár nem zárják ki ismerős arcok visszatérését.

Ismét irodalmi alapanyaghoz fognak nyúlni a készítők, mégpedig A csavar fordul egyet (Turn of The Screw) című Henry James-regényt adaptálják, a szezon címe pedig The Haunting of Bly Manor lesz – a tovább mögött az első teaser is megnézhető hozzá.

A könyv magyar kiadásának fülszövege a következő

Új nevelőnő érkezik egy angliai vidéki kastélyba. Ez akár egy idill nyitókép is lehetne, a nyugalmat azonban gyorsan megtörik a rejtélyek: mi történt a korábbi alkalmazottakkal, s miféle titokzatos idegenek járnak a kastélyban? Hátborzongató látomások kísértenek, a múlt rejtélyes, a jelen baljós, a valóság és a képzelet határán járunk, és a csavar néha fordul egyet…

Úgy tűnik, a sorozatok világába is beszivárgott a Battle Royale, hiszen nem elég, hogy már több adaptációja is volt a történetnek, amik közül az 1961-es The Innocents (itthon: Az ártatlanok) a legismertebb, amihez előzmény is készült 1972-ben The Nightcomers (itthon: Éjszakai jövevények) címmel. De legalább egy tucat filmváltozat mellett (a legutóbbit 2009-ben a BBC csinálta Michelle Dockery-vel) a 2001-es The Others is jelentősen építkezett a műre, sőt, sorozatok is felhasználták a sztorit, például a Star Trek TNG – 7×14, a Sub Rosa című epizód.

És akkor el is értünk a jelenhez, ahol nem csak a Netflix dolgozza fel 2020-as bemutató dátummal a regényt, de még ugyanúgy jövőre érkezik a mozikba a The Turning is Mackenzie Davis főszereplésével. Ezen kívül még a Freeform is aktívan fejleszt egy sorozatot a regény alapján. Érdekes lesz, ha a 3 változat egyszerre érkezik meg.

A tovább mögött tehát a rövid promó.

Tovább…

Mi volt a hét csalódása?

2019. 02. 22. 17:10 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: a hét kérdése

(Múlt heti csalódások.) A Deadly Class duplázott, most az 1×05 kapott több említést, de egy másik képregény-adaptáció, a The Umbrella Academy (azon belül is a pilot) sem úszta meg csupán egy említéssel. És most? Ne feledjétek, nem feltétlenül a legrosszabb részeket keressük, hanem a jó és/vagy nézős sorozatok várakozásokat alulmúló epizódjait.

Melyik sorozat melyik epizódja okozta neked a LEGnagyobb csalódást a héten? Miért?
(Egy válasz elég. És kerüljétek a spoilereket, ha lehet.)

Melyik volt a hét legjobb sorozatepizódja?

2019. 02. 22. 16:50 - Írta: winnie

29 hozzászólás | kategória: a hét kérdése

(Legutóbbi kedvenceitek.) A múlt hetet lazán vitte a Doom Patrol pilotja, amit egy másik képregény-adaptáció, a Deadly Class követett az 1×05-tel, ami elég megosztó epizód volt. Mi jót láttatok az elmúlt napokban, melyik sorozat hozott olyan epizódot, amit vétek lett volna kihagyni? Csak EGY választ kérünk.

Melyik volt az általad látott legjobb sorozatepizód a héten?
(Ne csak egy címet és epizódszámot írjatok, hanem pár/sok keresetlen szót is.)

Finálé előtt: True Detective

2019. 02. 22. 15:10 - Írta: human

16 hozzászólás | kategória: video

Rögtön, vagyis hát hétfőn lesz kritikánk róla. Most inkább megtartom, amit gondolok. Eléggé megosztónak tűnik ez az évad, még nálunk is. Nálatok? Az biztos, hogy a tovább mögött ott az utolsó rész előzetese, lehet találgatni, de igazából ez az egyik problémám az évaddal.

Tovább…

Un Extraño Enemigo / Strange Enemy: az 1. évad

2019. 02. 22. 14:50 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: kritika

A La Casa De Las Flores, a Diablero és a Diablo Guardian után ismét itt egy mexikói sorozat – a streaming szolgáltatók nagyon nyomják őket, hátha az előfizetők felfedezik, hogy Latin-Amerikából nem csak telenovellák érkezhetnek. Oké, az említettek közül az első még elég telenovellás, azonban a másik kettő már inkább műfaji sorozat, természetfölötti és bűnügyibe hajló.

Az Un Extraño Enemigo például színtiszta politika thriller, mentes mindenféle szappantól. Az Amazon Prime még ősszel mutatta be, ha jól rémlik heti rendszerességgel kerültek fel itthonra is a részek, ergó már jó ideje darálható is, ami részemről javallott fogyasztási módja ennek a történetnek. És nem csak azért, mert megéri.

Mexikóban járunk, 1968-ban, amikor két eseménnyel kapcsolatos várakozások határozzák meg az országot: az egyik a közelgő elnökválasztás, ami kapcsán már erőteljesen folyik a helyezkedés, a másik pedig a küszöbön lévő nyári olimpia, aminek köszönhetően az egész világ figyelme a közép-amerikai országra vetül.

Az Un Extraño Enemigo főhőse (most nem dobálózok nevekkel, azt megteszi a sorozat, ami egyszer mindenkinél a képernyőre is kiírja az infót, de utána magunkra hagy minket) a titkosrendőrség vezetője, aki nem érzi nagy biztonságban magát a pozíciójában, ezért a “legjobb védekezés a támadás”-alapon úgy dönt, hogy megbuktatását megelőzendő megpróbál még több hatalomra szert tenni. Például egy elnökjelölt hatalomra juttatásával. Vagy mondjuk azzal, hogy ő maga lesz az elnök.

Fontos tudni, hogy ez a sorozat nem történelmi dráma. Nyilvánvalóan az ország egy történelmileg lényeges időszakában játszódik több olyan karakterrel is, akik a való életben is komoly szerepet játszottak az ottani politikai életben, azonban fiktív figurák is vannak, és nyilván az események egy része is az, főleg azok, amik a valóságban megtörtént dolgokat előidézték. Vagy hát…, ki tudja, hogy mennyire fiktív, az írók kitaláltak egy változatot, ami azt vagy közel áll a valósághoz, vagy nem, nincs róla sejtésünk.

Mondanom sem kell, hogy a sorozat politikai machinációkról és mindenféle manipulációról szól, mindenki a hatalmat akarja, és ennek megszerzésére a szereplőknek különféle eszközök állnak a rendelkezésére. Már az első részben láthatunk politikai gyilkosságot, ami után látszat-, érdek- és valódi szövetségek köttetnek, ellenlábasokat takarítanak el, akadnak, akik több oldalra is játszanak azért, hogy előre jussanak.

Mindeközben pedig Mexikó is forrong. Nem csak Berlinben és Párizsban kezdtek el lázadozni a fiatalok, hanem Mexikóvárosban, ahol megnő a terrorfenyegetettség, robbanásokra kerül sor (amik persze lehet, hogy véletlen művei voltak, de jól rá lehetett verni a diákokra…), a hatalom pedig filózik, hogy mennyire lépjen fel keményen ellenük. Nyilván a választás előtt nem túl népszerű az efféle lépés, de odáig is merészkedhettek, hogy direktbe provokálták a tüntetőket, hogy legyen okuk szétcsapni közöttük – közvetve több tucat (vagy több száz) halott volt ennek az eredménye.

Ha pedig mindez nem lenne elég, akkor a hidegháború is tombol, Amerika sincs jó passzban ekkor, hiszen Kennedy és Martin Luther King megölése után járunk, a CIA is próbál helyezkedni Mexikóban, hogy számukra minél jobban alakuljanak a helyi viszonyok.

Van az Amazon Prime-nak egy marha szimpatikus funkciója: egy klikkre vagy a képernyőhöz érésre kiíródik a képernyőre az adott jelenetben lévő karakter neve (plusz a színészeké, plusz fénykép), ami funkcióra piszkosul szükségem is volt, mert nagyon nem vagyok jártas a mexikói történelemben, és az első részekben a sok szürke és sötét öltönyös középkorú figura rémisztően összemosódott. Még úgy sem volt könnyű dolgom, hogy láttam a neveiket, mert valamiért a többségről csak az maradt meg, hogy spanyolos hangzású a neve… (Ez az én szegénységi bizonyítványom, nem tehetek róla.)

De. Ha ezen valahogy képes túllépni az ember, akkor egy, történet szempontjából az amerikai műfaj-társakkal a versenyt simán felvevő sorozatot kap. Az nyilván elég üres kijelentés lenne, ha azt írnám, hogy lenyűgöző időszaka lehetett a mexikói politikának az 1968-as év, hiszen minden ország közelmúltja tele van hasonlóan lenyűgözőnek titulálható hónapokkal, maximum nem tudunk róla – így hirtelen a cseh Olthatatlan (Burning Bush) jut eszembe pár évvel korábbról, az is a 60-as évek végén játszódott.

Az Un Extraño Enemigo egy igencsak kaotikus időszakot mutat be, ugyan kissé szárazan, sok dumával (és már-már dokumentarista módon fakó színvilággal), nagyon igényes módon, de az igen magas komplexitás foka miatt (nekem sok volt helyenként…, hajlamos voltam elveszni) tényleg csak a komoly politikai thrillerek keményvonalas rajongóinak ajánlanám, olyanoknak, akik nem csömörlöttek meg a való világbeli disznóságoktól, és fikcióként is szívesen néznek ilyesmit. Olyat, ahol nem biztos, hogy a “jó” (HA-HA) győzedelmeskedik.

Previous Posts