login |

A 2. évad két nagy áldozata visszatekint a Stranger Things-re

2018. 05. 26. 19:33 - Írta: human

Szólj hozzá | kategória: fun,video

Spoileres videó a tovább mögött, amiben két, a sorozatban elhunyt karakter megpróbál szembenézni a számukra végzetes pillanatokkal. RIP.

Tovább…

Emlékeztető: Egynyári kaland 3. évad

2018. 05. 26. 18:03 - Írta: Desmond Wallace

6 hozzászólás | kategória: ajánló,hazai termék

Ma. 19:35. Duna. Egynyári kaland – 3×01 (előzetes + új főcím)

Ma este indul a 3. évad, amelynek már nem a Balatonfüreden, hanem Budapesten játszódik, az eredeti főszereplők közül pedig már csak ketten maradtak. Lesznek viszont új arcok (Piti Emőke, Fehér Balázs Benő és Szalay Bence), a tavalyi szezonból pedig visszatér Király Dániel és Walters Lili. A vezető rendező és író viszont ezúttal is Zomborácz Virág volt.

Az évadnyitó erről szól majd:

Zsófi gyakornokként kezd dolgozni egy építészeti stúdióban, ahol minden figyelmeztetés ellenére azonnal megtetszik neki az egyik kollégája. Levi próbálja kiheverni a szakítást Dórával, és ebben segítségére van nőcsábász lakótársa, Ákos. Luca megérkezik Budapestre, hogy szerencsét próbáljon, de a munkakeresése nem indul olyan fényesen, mint ahogy elképzelte.

Before We Die: vége az 1. évadnak

2018. 05. 26. 15:34 - Írta: gromit

Szólj hozzá | kategória: Európa is létezik,kritika

A gyakorlatilag hosszú felvezetésként működő nyitány legvégén kezdett csak körvonalazódni, hogy igazából miről is fog szólni ez a svéd sorozat. (Értelemszerűen, továbbolvasás előtt érdemes előbb lecsekkolni a linkelt pilotírást.)

A lényeg csak az 1×01 jön, és onnantól válik érthetővé, hogy műfaját tekintve miért aposztrofáltuk  előzetesen családközpontú thrillerként. A keménykedő motoros bandákra önmagukban nem biztos, hogy olyan nagyon kíváncsi lettem volna, de a csavar, hogy ők tulajdonképp csak (gondosan tervezett) mellékszál, sokkal érdekesebbé tette. A nyomozás hamar egy Stockholmban élő délszláv család irányába tolódik el.

A középpontban a nyomozó Hanna és fia, Christian (Chippen), valamint az ő finoman szólva is bonyolult kapcsolatuk áll. Hanna az “aggódó szülőséget” olyan magas szintre vitte (rendőri jelvénnyel kombinálva), hogy börtönből nemrég szabadult fia szóba se akar vele állni. Tudtukon kívül kezdenek el együtt dolgozni Mimicáék lebuktatásán.

Nézői szemmel érdekes, hogy az alapból feszültséggel teli kapcsolat hogyan befolyásolja az együttműködést, és fordítva – amíg nincsenek is ennek tudatában, illetve miután számukra is kiderül. Miközben nekik is, meg nekünk nézőknek is lehet azon izgulni, vajon le fog-e bukni. A Christiant játszó Adam Pålsson (Bron/Broen) alakítását mindenképp ki kell emelnem.

Mimicáék a délszláv háborúból menekülve telepedtek le Stockholmban, a gyerekek már svéd környezetben nőttek fel. Nyitottak egy vendéglőt, ahol minden családtag besegít, miközben alvilági ténykedésük és még magasabbra törő ambícióik mindeddig rejtve maradtak a svéd rendőrség szervezett bűnözés elleni ügyosztálya elől.

Van itt néhány skatulyából előhúzott figura. A látszólag üzletember családfő (Davor), aki amúgy könyörtelen bűnöző. A hallgatag végrehajtó. A lány (Blanka), akinek a legnagyobb a kapcsolata a “külvilággal”, egyetemre jár, kevésbé jártas a család piszkos dolgaiban, de így is menekülne. A vőlegénye (Stefan), akit a család még gyerekkorában vett pártfogásába, igazi wannabe, keménynek és menőbbnek akar látszani, mint amilyen.

A sorozatban vannak klisés megoldások (például a szerelmi háromszögön senki nem fog meglepődni vagy hogy másnak is lehet beépített embere), de voltak teljesen váratlan húzások is, és ütős jelenetek is. A legnagyobb hibának tűnő gyenge pontját is utólag át lehet értékelni (erre majd még visszatérek).

Végig sikerült fenntartaniuk a feszültséget, miközben az északi borongós hangulat is ugyanúgy jellemző rá. A végével, az ügy lezárásával nem voltam elégedett, de az utolsó jelenettel belebegtetett folytatásra kíváncsi lennék – és valóban, már berendelték a 2. évadot. A tovább mögött fűznék még hozzá pár gondolatot, spoileresen.

Tovább…

Jinx w/ Mindy Kaling & Andy Cohen

2018. 05. 26. 13:30 - Írta: human

Szólj hozzá | kategória: talkshow,video

Úristen, szintet lépett a Jinx, egy rendes játékot faragtak belőle Fallonék, aminek tippre ez lesz az utolsó adása is egyben. Talán pont ezért borultam rajta végig.

A lényege, hogy a résztvevők párokba szakadva egy kategória felolvasása után egyszerre kell kimondják ugyanazt a szót, avagy jinx-elésre törekszik mindenki. Csak hát ez baromi nehéz, főleg idegenek között, ami rengeteg “hibás” választ eredményez a tovább mögött.

Tovább…

Veszélyes könyv fiúknak?

2018. 05. 26. 13:15 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: kampány

Valamiért a hazai Amazon-ra (még?) nem került fel a The Dangerous Book for Boys, amiről mindenképp fogok majd írni, hiszen aranyos ifjúsági fantasy sorozatnak ígérkezik (remélem, nem túl gyerekes). Az előzetesnél írtunk bővebben is a széria sztorijáról, az egyik készítő pedig nem más, mint Bryan Cranston.

Lesz The Expanse 4. évad!

2018. 05. 26. 07:54 - Írta: winnie

47 hozzászólás | kategória: az év híre,hírek

Pár napja derült ki, hogy az tárgyalnak a sorozat átvételéről és folytatásáról, most pedig úgy tűnik, hivatalos, hogy az Amazon berendelte a The Expanse 4. évadját. (Itt a 3. évados kibeszélő, és a spoileres, könyves kibeszélő.)

Ezt Jeff Bezos jelentette be a National Space Society’s International Space Development konferencián, mondván fél órával a vacsora előtt beszélt a színészekkel (akik ott voltak egy panelen), hogy tárgyalnak, de még nincs megállapodás, de tíz perccel előtte kapta a hírt, hogy nyélbe ütöttek mindent, így elhárultak az akadályok a sorozat átvétele elől – itt a bejelentés és a reakciók a beillesztett videón.

Most már csak az a kérdés, hogy mi hogy kapjuk meg a sorozatot, hiszen globálisan a Netflix-é a digitális jog (ld. itthon is náluk érhető el), Amerikában pedig az Amazon-é. És abban is lehet reménykedni, hogy az Amazon-on itthon is világpremier lesz a The Expanse akár hetiben, akár azonnali darában, hiszen akkor mindenki konkrétan hozzájárulhat egy esetleges 5. évad berendeléséhez is.

Pilot: Patrick Melrose

2018. 05. 25. 21:20 - Írta: human

18 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat,pilot-mustra

Szóval a Patrick Melrose többek között a gyerekbántalmazásról és a drogfüggőségről szól? Gondoltam, belenézek, az eddig kijött két rész simán lecsúszott, de ezt a sorozatot csak darálva nézném végig, hetiben már esélye sincs.

Ezt úgy értem, hogy ebben a pillanatban még nézném tovább, de a lehúzó hangulata miatt esélytelen, hogy minden héten rá tudjak hangolódni. Ez ugye a The Handmaid’s Tale kapcsán is aktuális téma, sok helyen olvastam, hogy a túl sötét tónus a kárára van. Mondjuk a Patrick Melrose-ban van humor is bőven, bár éjfekete, de a túlszaturáltan fényképezett csillogás árnyékai is olyanok, akár a korom.

A történet középpontjában egy drogfüggő író áll, aki az apja hamvaiért New Yorkba utazik, ami még a szokásosnál is erősebben előhozza a gyerekkori traumáit. A folytatás pedig egy flashback formájában el is repít minket azokba az időkbe, amikor az apja minden elképzlhet rosszat megtett vele 5 évesen. És az életében levő összes emberrel is szadistaként bánt.

Úgysem számít, ami a gyerekkorban történik velünk.

Az előbbiek a tényleges történtek, de ezek mellett még rengeteg mindenről szól a Patrick Melrose, például az osztályok közötti különbségről, a bántalmazó párkapcsolatokról, és még lehetne sorolni párat. Pont ezek miatt nem is gördül olyan gyorsan előre, nem ragad el sztori, hiszen a karakterek mélyére merülésről van itt szó.

Ami külön gyomrost visz be a látottak mellett, hogy a sorozat alapján jelentő könyvek írója, Edward St Aubyn a saját élményeit idézte fel bennük. Amit látunk, az nagyjából megtörtént a valóságban. Így még nehezebb a szörnyű karaktereket elnézni a képernyőn.

Mondjuk a castingosok igyekeztek javítani a helyzeten, hiszen az első részt Benedict Cumberbatch viszi a hátán, teljesen átadva a mélyen sérült karaktert, sokszor a Fear And Loathing in Las Vegas-ból merítve a drogozós részekhez, míg a másodikban Jennifer Jason Leigh és Hugo Weaving brillírozik.

Még kiemelhetném a rendezést, fényképezést, igazi peak tv, mondjuk a minisorozat volta miatt ez azért várható volt, de valahogy mégis inkább érdekes a végeredmény, mint magával ragadó. Azért egy 7/10-et simán megadok a kezdésre, mert mint említettem, most végignéztem volna, de ide visszamerülni nem biztos, hogy lesz kedvem, szemben a rá valamiért nagyon hasonlító Trust-tal, ami sokszor beugrott a nézése közben.

Mi volt a hét csalódása?

2018. 05. 25. 20:05 - Írta: winnie

22 hozzászólás | kategória: a hét kérdése

(Múlt heti csalódások.) A Riverdale – 2×22 nagyon negatívan csapódott le bennetek, de a Westworld – 2×04-ben és a Supernatural – 13×23-ban is csalódtak páran.

Ezen a héten volt sorozat, ami nem hozta azt, amit eddig? Vagy ami már jó ideje nem hozza? Miben csalódtatok nagyot? Ne feledjétek, nem feltétlenül a legrosszabb részeket keressük, hanem a jó és/vagy nézős sorozatok várakozásokat alulmúló epizódjait.

Melyik sorozat melyik epizódja okozta neked a LEGnagyobb csalódást a héten? Miért?
(Egy válasz elég. És kerüljétek a spoilereket, ha lehet.)

Melyik volt a hét legjobb sorozatepizódja?

2018. 05. 25. 19:45 - Írta: winnie

37 hozzászólás | kategória: a hét kérdése

(Múlt heti kedvenceitek.) Bevallom, meglepett, hogy a Westworld – 2×04 csak az ötödik helyet húzta be, mert annyira dicsérték a neten az epizódot, de ez szerintem az idei szezon kritikája Meg aztán a The Expanse – 3×06-tal nem lett volna esélye felvenni a versenyt. A második a Supernatural – 13×23 volt, a harmadik pedig a The 100 – 5×04 – a Gotham szezonzárója egy hajszállal maradt le.

Mi jót láttatok az elmúlt napokban, melyik sorozat hozott olyan epizódot, amit vétek lett volna kihagyni? Csak EGY választ kérünk. Köszönet a számlálásért SpLasSh32-nek.

Melyik volt az általad látott legjobb sorozatepizód a héten?
(Ne csak egy címet és epizódszámot írjatok, hanem pár/sok keresetlen szót is.)

Roseanne: vége a 10. évadnak

2018. 05. 25. 18:11 - Írta: winnie

7 hozzászólás | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Hát, ezt komolyan nem gondoltam volna. Mármint, hogy megragadok egy olyan felélesztett klasszikus szitkomnál, aminek az előzményéből szinte semmit sem láttam, és soha nem is érdekelt.

De mint írtam az évadnyitónál is, valami oka csak van annak, hogy idén ez volt az egyetlen (nem vicc, mindig van egy, de tényleg csak egy) többkamerás komédia, amit végignéztem. És ezt senki sem veheti el a sorozattól, még akkor sem, ha szinte biztos vagyok abban, hogy a 11. évad elején úgyis lemorzsolódok. És nem azért, mert rossz lett volna a zárás, egyszerűen úgy érzem, hogy annyi mindentől függ a színvonal, hogy nehéz lesz a mostani, “még belefér”-szintet tartani.

Lehet, hogy így kell működőképessé tenni egy családi komédiát? Elég csinálni neki 9 évadot, abban megalapozni szereplőket, majd a kábé egy tucat tagból álló kiterjesztett családot ráereszteni a képernyőre. Ez megannyi karaktert jelent, egy csomó kombinációt, amik zöme működőképes, és lehetőséget arra is, hogy ne legyenek túlhasználva a szereplők, hogy akire nincs, azt pár részre eltüntessék. A Roseanne-nek ez összejött, bár volt egy visszatérő munkahelyi díszlet is.

– They kept everything exactly the same as it was when you guys were kids.
– Oh, yeah, it’s a decorating choice called “poverty.”

A finálé némiképp lehangoló epizód volt, de persze az egész sorozatra jellemző, hogy előkapják a munkásosztályt sújtó problémákat, hogy aztán azokkal vicceljenek, és így némiképp súlytalanná is tegyék a feldolgozást, de nincs ezzel baj, mégiscsak komédiát nézünk. Ráadásul a 10×09-ben végre John Goodman komolyabban is használva volt, ami már kijárt neki.

Ettől még nálam nem Goodman, de még csak nem is Roseanne Barr viszi a sorozatot – utóbbi színészkedése nagyon fapados és mesterkélt, cserbe viszont a száraz, mellékesen odavetett poénjai nagyon ülnek. Az MVP a szezonban simán Laurie Metcalf volt, aki totál eleresztette magát, és mintha ukázba adta volna a készítőknek, hogy minél nagyobb hülyeségeket, gesztusokat és más, fizikai játékon múló poénokat írjanak neki.

Nyilván Sara Gilbert is bejött, de őt és Metcalf-ot korábbról már jól ismertem, így ezzel is magyarázhattam volna a viszonyomat hozzájuk. Viszont Alicia Goranson, mint Becky totál ismeretlenül került elém, és szerintem a részek előrehaladtával az írók is ráéreztek arra, hogy mennyire működik a figurája, és nem csak önmagában, hanem a legtöbb felnőtt szereplővel párban is. (Sok Conner csak pár részben került elő, ami ugyancsak pozitív volt, a gyerekeket is csak akkor vették elő, amikor szükség volt rájuk és sztorit kaptak, szóval egy pillanatig sem váltak zavaró tényezővé.)

Egyedül pár visszatérő arccal nem tudtam mit kezdeni (Anyu vagy a kaszinós csaj), őket nyilván a rajongók szívesen látták, viszont nulla háttérrel nem sok vizet zavartak nálam. Johnny Galecki karakteréről legalább lehetett sejteni, hogy kicsoda, ő legalább 50%-ban működött, de jelentősége neki is csak a nosztalgia miatt volt. Mely nosztalgiát egyébként jól kezelték a készítők, nem vitték el olyan émelyítő irányba, mint mondjuk a Fuller House-osok.

Szóval a Roseanne nagyon kellemes meglepetés volt, de ez még mindig nem az a kategória, amit fennhangon ajánlanék, mert amerikai gigasiker ide vagy oda, közel sem biztos, hogy akkora lenne a “bejövési rátája” – a régit eszembe sem jutna például bepróbálni. Viszont nálam ez egyelőre még befér a nézős kategóriába, ellentétben az ugyancsak korrekt Will & Grace-szel. Csak azt a szájharmonikás zenét tudnám feledni!

Promóképek: Six 2. évad

2018. 05. 25. 16:40 - Írta: human

6 hozzászólás | kategória: kampány

Az Olivia Munnal feldobott 2. évad nemsokára érkezik a History-ra, most nézzük meg a szereplőket a tovább mögötti galériában.

Tovább…

Life in Pieces: vége a 3. évadnak

2018. 05. 25. 14:50 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: 2017/18 finálék,kritika

Let’s join the millennials. Get your coat. We’re going to the app store.

Van egy olyan érzésem, hogy nem is annyira azért szálltam ki évad elején a Life in Pieces-ből, mert rosszabb lett volna a sorozat, hanem egyszerűen azért, mert nem lett jobb. És azért egy közepesen jó, tinglitangli szintnél több kéne két szezont követően, hogy nézős maradjon. Erről most az évad végén visszanézve bizonyosodtam meg, mert a sorozat továbbra is működik a korábbi szinten, habár bizonyos karakterek egyértelműen elfáradtak nálam.

Legalábbis azt veszem észre, hogy míg Tim-ék családjával bármikor megnéznék egy epizódot, illetve epizódnegyedet, és Greg & Jen is a legtöbbször nagyon jól működik, addig az öregek nagyon sokszor gyengén muzsikálnak – bár, amikor betalálnak velük, akkor sokszor mindenkit lepipálnak. És míg Matt önállóan, illetve mással párban nagyon jó, Colleen-nal számomra a mélypont, nem csoda, hogy nekik most komolyabb átívelő szálat is írtak – mindhiába…

De még ennél is többet ér, amikor a mesterségesen kialakított párosok vagy triók helyett összeeresztik a családot (ismét csak a szezonzáróra mutatok), és mindenki együtt van, mert akkor látszik, hogy milyen jól működnek a színészek, akkor a legerősebb a dinamika közöttük, és ami a legfontosabb, totál kiszámíthatatlanná válik a humor.

Nem tudom, hogy mennyire gyakoriak mostanság a sorozatban az egy szálra felfűzött, valódi gimmick nélküli gimmick-es epizódok, de nekem mindig jobban bejöttek a részek, amikor volt valami konkrét kapocs köztük, mint a zárásban Sam 16. születésnapja. Nyilván ez csak mondvacsinált volt, anélkül is ugyanez lett volna a végeredmény, de így legalább megvan annak az illúziója, hogy az ember nem websorozatot néz 5 perces epizódokkal.

És, ha már gimmick, akkor a nem rossz finálé helyett inkább a pár résszel korábbi flashback epizódot emelném ki, amiben visszatekintettünk Short-ék múltjára – na, ilyenből egy évadban többet is el tudnék viselni, mert ez is nagyon jó lett, mint a 2. évados flashback rész.

Az idei évad vége felé is jutott egy sztoricliffhanger, amire nem számítottam, sőt, konkrétan megdöbbentett, mert így kissé repetitívvé válhat Jen-ék sztorija, de persze Lark is megmarad lehetőségként, főleg, hogy már most értékelhetőbb gyerekkarakter, mint mondjuk a Modern Family-ben a kissrác.

Összességében a Life in Pieces továbbra is aranyos és szerethető, és nem kéne sok neki, hogy a nézősök között maradjon, azonban a konkurencia annyira erős (szinte mindig van 10-12 kötelezően nézős komédia), hogy erre nem sok esélyt látok. Vissza-visszanézni bele azonban jó érzés. És, ha nagyon megszorulok, bármikor előkaphatom a múltból.

Previous Posts