login |

Alapvető fogalmak – Cliffhanger

2006. 04. 03. 18:22 - Írta: winnie

6 hozzászólás | kategória: fogalmak

Nem, nem a Stallone-féle, de tudjuk, hogy így addiktok között szeretjük fitogtatni a tudásunkat és a bennfentességünket és szívesen nyomjuk a tévés zsargont, hát persze, hogy nem magyar nyelven, mert itthon azért még nem tart ott a sorozatfelfogás. (Aki lemaradt annak: eddig volt szó a unaired pilotról (1. rész, 2. rész), a midseason-ről, nézettségről, a sweeps-ről, a crossover-ről és a sorozatpestisekről) Jöjjön hát a cliff, ha már úgyis közeledik a szezonvég.

Az országos tévéken adott sorozatok általában szeptembertől májusig mennek a tévében, kisebb-nagyobb rendszerességgel, viszont a nyári 3 hónap tipikusan olyan időszak, hogy a néző az új sorozatok esztelen reklámozás közben el is felejti, hogy mi is volt a májusi szezonzáró epizódokban. Szóval, a néző figyelmének fenntartása miatt találták ki a cliffhanger-t, a nyitva hagyott befejezést, vagyis az évadzárók mindig olyan eseménnyel vagy eseményekkel érnek véget, hogy a néző azonnal “Hogy lehet így befejezni?” sopánkodásba tör ki – amely, mikor megtudja, hogy minimum 3 hónapot kell várni a folytatásra heveny törésbe és zúzásba csaphat át, pláne, ha ugyanazon héten több sorozat is így fejeződik be. (Tipikus filmes húzás, általában horrorfilmek szokták nyitva hagyni a befejezést.)

Az ötlettelenebb cliffhanger tipikusan egy főszereplő halála vagy egyéb állapotváltozása, elmenetele szokott lenni (nyomozós sorozat előnyben), hogy izgulhassunk, hogy vissztér-e még (persze, hogy), az ötletesebbek viszont hatalmas leleplezésekkel is szolgálhatnak – vagy éppenséggel éppen a nagy leleplezés pillanatában szakítják meg a részt, hogy az egész nyár találgatásokkal teljen el. A lehetőségek tárháza végtelen.

Az utóbbi időben az Alias és a 24 terjesztette el a részek végén lévő cliffhanger-t (persze a Quantum Leap is odatette a magáét), hiszen az eléggé összefüggő történettel bíró sorozatok mindig a legizgalmasabb pillanatban lettek elvágva, biztosítva arról a készítőket, hogy a nézők ismerni akarják a folytatást, ami persze olykor kontraproduktív is tud lenni, hiszen van, hogy valaki beleun a folyamatos trükközésbe és a középső ujjával kínálja meg a Junosztyot.

A cliffhanger-nek van egy különösen undorító fajtája, amúgy, amitől érdemes óvakodni. Egyes sorozatok szezonzárójának forgatásakor még nem lehet tudni, hogy a sorozat kap-e újabb évadra megrendelést, ezért bizonyos, idő előtt lelőtt sorozatok “lezárása” bizony cseppet sem megnyugtató, vagyis az ilyenkor használt cliffhanger-ek nyitva hagynak egy ajtót, amit később soha a b* életben nem csuknak be… (Azt hiszem ismeri mindenki az érzés, aki látta a John Doe-t vagy a Popular című sorozatokat, de idetartozik a Sliders, aminek direkt hagyták nyitva a végét.) Ezzel sajnos együtt kell élni.

Ja. Természetesen minden idők leghíresebb cliffhanger-e a Dallas-féle, “Ki lőtte le Jockey Ewing-ot?”, mely cliff megoldása minden idők legnagyobb nem finálé epizód nézettségét hozta Amerikában.

6 hozzászólás Ne habozz!

Nagyonokos - 2006. 11. 29. 15:34

Minden idők legnagyobb cliffhanger-beszopása szerintem a Twin Peaks, de ezt majd mindenki döntse el maga.

ZaHaDuM - 2009. 03. 15. 20:59

Ki lőtte le? :D

Fishi - 2009. 05. 24. 23:17

A pap és a fél citrom esete

Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után
elindult világot látni. Hosszú éveken át vándorolt, mígnem
elérkezett egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa
hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem volt; a
legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba jártak templomba.
A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását
kérve, a falu férfijainak segítségével saját templomot
építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a
misét, adta össze a házasodókat és mondott imát a
temetéseken. Sok év telt el így.
Egy közönséges mise végeztével, egy kora
tavaszi, hűvös vasárnap délelőttön, ahogy kiterelgette a
gyülekezetet a templomból és zárta volna be a kaput, a
templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt
ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt mondta:
– Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot.
Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbe vágta,
majd kivitte a férfinak és odaadta neki, aki hálásan
tekintett vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a
kíváncsiság. Azt kérdezte:
– Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?
A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap egy
szót szólhatott volna, kirobbant a templomkert kapuján, és
elszelelt.
Egy héttel később, megint csak kifele jövet a
templomból a pap megint szembe találta magát a
templomkertben a fickóval. Az így szólt:
– Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap meglepődött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az
újabb, furcsa kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a
paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de
rögtön rá is kérdezett:
– Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a
fél citrom?
A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a
pap sem volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó
kondícióban, még sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a
falu végében kifulladt, és csaknem elájult.
Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a különös
alak, és akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést.
Így hát a következő hetet szorgalmasan futóleckékkel
töltötte. Megérte, mert, ahogy gondolta, a következő
vasárnap ismét belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A
pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a lakából a
fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta:
– Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.
– Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap, de kérlek,
áruld el, miért kell neked …
A férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában
volt. Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni,
mire egy széles, sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás
nélkül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd eltűnt
futva a túlparton. A pap nem tudta követni, mert nem tudott
úszni. Bosszankodva tért haza.
A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a
25 km-re levő kisváros uszodájába járt gyakorolni, sőt, ha
már ott volt, Arena márkájú úszónadrágot, és Nike futócipőt
is vett magának. Izgatottan várta a vasárnapot; most már
biztos volt benne, hogy a fura szerzet újra ellátogat hozzá.
Vasárnap, ahogy bezárta a templomot,
megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi:
– Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a
futócipőt is), fogta a fél citromot, és kivitte az idegennek:
– Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked?
A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána.
Elérték a folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton
futott tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék
szélén álló, magas fáig futottak. A fickó macskaügyességgel
felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a földön
maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele.
A következő héten a falubeliek furcsállva
nézték, ahogy a pap minden nap a templom kertjében a fákra
mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve igen furcsán
viselkedik. De a papot nem érdekelte, megszállottan
gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise előtt
felvette reverendája alá az Arena úszónadrágot és a Nike
futócipőt. Sőt, jó volt, és még a fél citromot is előre a
zsebébe tette.
Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a
misét, és amint lehetett, megszabadult a gyülekezettől, és
bemelegítésbe kezdett. Pontban, amikor a misének rendesen
végződnie kellett volna, a kertkapun belépett az idegen férfi.
– Pap, kérlek, légy jó, és …
A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben visszakérdezett:
– Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére?
A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a
folyóig, átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá.
Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az
elkapott egy indát, és átlendült a szakadék túlsó oldalára.
A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy
másik indát. Nosza, megragadta, és átlendült ő is a
szakadékon. Ott azonban nem várt akadályba ütközött: egy
repülőgép-temető volt ott, ahol az egyik roncsban elzárta
magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe a
roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált
bejáratot; azt kellett valahogyan kinyitnia.
Csaknem őrjöngve tért haza. A következő hét
minden napját a falu lakatosánál töltötte, ellesve a zárak
kinyitásának minden lehetséges módját. Vasárnap futócipőben,
úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba rejtett
feszítővassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel
tartotta a misét, majd kiállt a templom elé, várva az
idegent. Amaz csakhamar meg is érkezett.
– Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
– Itt van, fiam, nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben
cselesen megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és
megszállottan villogó szemmel kérdezte: de mire kell ez neked?
A fickón páni félelem lett úrrá, kitépte magát a pap
kezéből, és elrohant, de a pap nagyon szorosan ott volt a
nyomában. Száguldottak a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta,
futottak tovább a fáig, nyakukat törve másztak fel rá,
egymás után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig
sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap előtt. Ő azonban nem
állt meg, lekapta hátizsákját, elővarázsolta a szerszámokat,
és ügyködni kezdett a zárral.
Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva
feltárult. Odabent az idegen rémülten vacogott, nagyon félt
a pap ádáz és diadalittas tekintete láttán. A pap lassan
odalépdelt a fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan,
barátságos mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:
– Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap.
Nagyon szívesen adok, akár a jövőben is még többet, csak azt
az egyet kérem tőled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?
– Rendben van, pap … érkezett a remegő hangú felelet.
Elmondom neked, de kérlek, légy jó, és ne mond el senkinek!
A pap jó volt, és nem mondta el senkinek.

Réta - 2009. 08. 07. 19:52

Most darálom a Dadus című sorozatot. Sitcomhoz képest jó kis cliffhanger van a 3. évad végén. A férfi főhős végre bevallja a dadusnak, hogy szereti. Az egyetlen probléma, hogy egy lezuhanni készülő gépen ülnek éppen.

chris - 2010. 01. 16. 17:48

A lelőtt sorozatok cliffhangerei a legidegtépőbbek! Utálom is rendesen!

Dexter - 2016. 04. 28. 22:11

A Revolution második évadának a vége. Szó szerint őrjöngtem.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz