Folytatva a sort a midseason sorozatokkal: a South Beach a UPN-en unalmas húsvásár volt, tipikusan DOA-sorozat, a What about Brian-re azt mondanám, hogy aki kedveli a Love Monkey-t annak bejöhet pláne, hogy a meglepetésre berendelt 2. évadban kissé megborítják a sorozatot, hátha több embert érdekelni fog és a WB Pepper Dennis-ére azt mondom, hogy nagyon kis kedves, afféle képregényes szórakozás volt, így még kap egy újabb esélyt tőlem, viszont a lottónyerteses Windfall nekem túlságosan szappan volt, ami nem jelenti azt, hogy ne nyújtana kellemes szórakozást, ha az embernek akad egy üres órája. (A pár adás után lelőtt Just Legal, Inconceivable, Sex, Love & Secrets nekem is csak 2 részt jelentettek, majd búcsút intettem. A Bedford Diaries meg talán az egyetlen pilot volt, amelyet nem csekkoltam az idén, de ami késik nem múlik. human anno lehordta, de hátha valami csiszolatlan gyémántra lelek benne.)

A Commander in Chief alapötlete érdekes volt, de 3 rész után úgy döntöttem, hogy majd figyelem a híreket és, ha lesz idehaza is, akkor bekapcsolódom, ha továbbra is siker a sorozat – a sorsát ismerjük. A másik politikai, inkább a JAG-re hajazó Pentagonos E-Ring sem jött be, hiába az ismert szereplők, hiába Jerry Bruckheimer, valahogy nem volt pörgős. A lánytestvéres Related is inkább azt a bizonyos határt nem ugrotta át, mert nem volt kellemetlen sorozat, de hát annyi jobb akadt. Azért tizenegynéhány rész abból is lefutott, nagy részük nélkülem.

Sitcom-ok esetében szinte sorolni sem bírom, hogy mennyi sorozat adta be nálam (is) második megtekintés után a kulcsot: Four Kings, Modern Men, Out of Practice, Freddie, Hot Properties, Love Inc., The Crumbs, Free Ride, Sons & Daughters, Emily’s Reason Why Not (pedig Heather Graham…) – ezek általában fájdalmasan konvencionálisak vagy fájdalmasan rosszak voltak a szememben. A Courting Alex és a The New Adventures of Old Christine, ha nem lenne annyi minden más a táncrendemben, akkor lehet, hogy némi aranyos 20 perces kikapcsolódásnak elmentek volna, de sajnos bőven akad más sitcom, amiben még utolérném magam, ezért itt is a búcsú jött. Az év közben indult Teachers első része nem volt rossz, de a második után úgy döntöttem, hogy Sarah Alexander (Páran párban – Coupling) ellenére sem nézem meg a maradék pár epizódot.

Hmm, ez mit is jelent, összegezzünk. Számomra elég közepes év lett, pláne, ha azt nézem, hogy mely sorozatokat fogom idén is követni a tavalyiak közül. Egy, azaz egy Prison Break, plusz a fent említett pár sitcom-ot (Loop, How I Met, Earl, Chris) továbbra is beadom magamnak időszakosan. Sok-sok cancel volt, a második évadra szerintem a Ghost Whisperer-nek és a Close to Home-nak adok még esélyt, de csakis a szereplők miatt.