The Amazing Race Asia – 2×10 – Már minálunk, babám… –

A népszerű verseny-reality amerikai verziója mellett egy újabb kontinensen is elindult a küzdelem, az AXN Asia kábelcsatornán már másodszor menetelnek életreszóló kalandra a vállalkozó kezdvű csapatok. Az angolul beszélő(!!) ázsiai kiadás mellett még portugálul beszélő brazil Amazing Race is van – itthon is több mint egy éve megszervezte az AXN a kelet-európai Amazing Race-t, de arról azóta sincs hír…

A beszámoló apropója pedig, hogy – az eredeti kiadás 6. évadában való szereplése után – Magyarország ismét a látogatott országok egyike lett! Hogyhogy senki nem tudott erről? Vagy miért hallgatott? Na de ne szaladjunk előre, gyorsan tekintsük át, vannak-e különbségek a két kiadás között, majd pedig jöjjön a magyar szakasz ismertetése – spoilermentesen.

A megszokott 1 millió dollár helyett az ázsiai változat 100 ezer dolláros fődíjjal kecsegtet, egy nullával kevesebb, de még így is szép összeg. Értelemszerűen, az amerikai párokat itt ázsiaiak váltják fel, Thaiföld, Kína, Korea és a többi ország mind-mind kapott egy-egy kétszemélyes képviseletet. A műsorvezető is más, a jóképű Phil Keoghan helyett az ázsiai televíziózás feltörekvő csillaga, Allan Wu áll a vörös szőnyegen.

Ami nekem még külön bónuszt jelent, az akcentusok. Minden csapat különböző hanglejtéssel, kiejtéssel beszél, és bizonyos helyzetekben plusz komikumot jelent, ha egy-egy számunkra mókásabb beszédstílusban kommentálják a történteket.

Már az első részekben is látszik, hogy kevesebb pénz volt az ázsiai verzióra, minden harmadik feladatuk valamilyen reklámozott termékhez vezet, legyen az S*ny kamera, C*ltex üzemanyag, vagy egyéb márkás cikk. A célpontba kerülő országok sincsenek szétszórva a világon, főleg Ázsián belül utazgatnak, de azért egy-egy európai út is becsúszik. A feladatok sem öltenek oly grandiózus méreteket, nem kell minden nagyobb toronyról vagy szakadék széléről leugrálniuk, nem kell tankokat átvezetniük egy gyakorlópályán, ettől függetlenül így is kellően színesek és érdekesek.

Itt jegyezném meg, hogy utóbbi dolog inkább pozitívan hat, több olyan feladat van, ahol valóban a játékosok képességeit mérik fel (ráadásul a food-challenge is abszolút értelmetlen lenne, arrafelé úgyis mindent megesznek:), és az újabb amerikai évadokkal ellentétben a két fő esemény (Detour, Roadblock) között, utazásaik során is gyakrabban találkoznak kisebb-nagyobb kötelező kihívásokkal.

Nézzük a második évad csapatait

A szokásos felállás: testvérek, házaspár, gyermekkori barátok, stb., az egyetlen csapat, amire talán felkapnánk a fejünket, az a szingapúri páros, ugyanis az egyik tag 100% halláskárosult, vagyis süket. Nézőben emiatt megjelenik a kíváncsiság, hogyan boldogulhatnak egy olyan játékban, ahol a tagok közti kommunikáció rendkívül fontos, de a Survivor 6. évada óta minden szigetfüggő tudja, hogy ez a szerencsétlen tulajdonság egyáltalán nem jelent hátrányt, sőt…

Erőviszonyok tekintetében vegyes a kép, elég hamar ki lehet venni, melyik csapat abszolút esélytelen a győzelemre, vagy éppen elsöprően sikeres a többiekkel szemben. Persze az a szép az egészben, hogy Fortuna bármikor beleszólhat a küzdelmekbe, bármelyik pillanatban történhet valamilyen váratlan fordulat.

Ahogy várná is az ember, az erősorrend elég hamar beáll, és az eddigi 10 részt végigkísérte, meglepetésekre ilyen szempontból nem számíthatunk. Erre a tegnap vetített rész, a tizedik végre felpezsdíti az állóvizet. Nem nagyon, de kellőképp izgalomba hozza a nézőt, és reménykedhet egy hirtelen változásban, vagy egy előre nem látott történésben.

Ám ez a rész számunkra nem csak ezért lehet érdekes, a főcím után pikk-pakk, teljesen váratlanul hallhatjuk: “Travel by train to Budapest“! Igen, nem hallottuk félre, Magyarországra jönnek! Álljon meg a menet! Junkie társaim, hogy lehet az, hogy senki sem tudott erről az eseményről, vagy ha mégis, miért nem szólt? A kezdeti sokk után próbáltam gyorsan visszatérni a történésekhez, aztán akaratlanul is azon kezdtem morfondírozni, vajon hova mehetnek majd? Csak remélni tudtam, hogy a 6. évadban látogatott helyszínektől eltérő helyekre utaznak, szerencsére így lett.

Hőseink a Keletiből a Batthyány térre tartottak (végre pár mondatban történelmet is fűztek a helyhez és annak nevéhez), ahonnan újonnan kapott Suzuki Swiftjükkel a Budapest melletti Magyar Farmra kellett vezetniük. Az autó manuális váltója több csapatot is megizzasztott, ahonnan ők jöttek ez nem elterjedt.

A farmon Detour várta őket, ahol két feladat közül az egyik sikeres teljesítése után juthattak csak tovább: egy nagy halom szénát pakoljanak fel egy szekérre, vagy fejjenek kecskét, hogy adott mennyiségű tejet nyerjenek. A 40 fokos hőség ellenére legtöbben a szénázást választották.

Ezután Visegrádhoz kirándultak, a Fekete-hegyre, ahol egy Roadblock keretében kellett végigutazniuk egy Canopy-pályát (hegyek-dombok közt felállított oszlopok, melyek között egy kifeszített kötélpályán lehet a célállomásra csúszni, közben csodálva a gyönyörű tájat). Azért ez mégiscsak nagyobb értékkel bír, mint egy tányér túlfűszerezett leves (6.évad), nem?

Nézelődésre azonban nem volt lehetőségük, a csúszások közt számolgatniuk is kellett. Ezután azt a feladatot kapták, hogy a magyar 1000 forintoson is látható Herkules-kutat találják meg (Mátyás Király Múzeum, Visegrád), ahonnan az út a helyi Salamon-torony vezetett, a szakasz megállójához.

Határozottan jobban tetszett, mint az idevágó hatodik évados részek, ki tudja, talán a jövő héten még folytatódik magyarországi kalandjuk. Az autók okozta bonyodalmak, és az útinfó figyelmetlen olvasása miatt született izgalmak miatt is az évad eddigi legjobb epizódja volt.