login |

Flashpoint 2. évad finálé – írta Deino

2009. 05. 17. 16:05 - Írta: vendegblogger

16 hozzászólás | kategória: 2008/09 finálék, kritika,

Hányszor, de hányszor elhatároztam már, hogy most majd írok a Flashpointról valamit, mert épp itt lenne már az ideje. Íme. Kezdeném azzal, hogy a második évad minden tekintetben felülmúlja az elsőt. (A pilot-ról itt írt human, itt pedig az első évadról szóló kommentek közül lehet csemegézni azoknak, akik nyárra keresnek maguknak elfoglaltságot. Ha már a TV2 két rész után elásta a sorozatot.) Utána pedig azt emelném ki, hogy akinek herótja van az amerikai sorozatoktól, a hepiendektől, az is nyugodtan vágjon bele a Flashpoint-ba, mert itt nem előírás a boldog vég, a készítők nem cicóznak, “ha ölni kell”.

flashpoint-1

A Flashpoint az a sorozat, ahol bárki, bármikor, bármelyik részbe belenézhet (személyes favoritok: 2×06, 2×09). Nagyjából nulla előzetes ismerettel is élvezhető minden epizód és tökéletesen is érthető végig. Legfőképpen azért, mert más hasonló sorozatokkal ellentétben (így elsőre az NCIS, Bones, Numb3rs ugrik be a most futó sorozatokból; régebbről a Standoff.) itt meglepően minimális a magánéleti szál. Ezt majd még a vége felé jobban kifejtem, legyen elég annyi, hogy aki szeretne bepróbálkozni a sorozattal, az gyakorlatilag bármelyik részt kipróbálhatja, akár a második évadból is.

Finálé letudva, és jelenthetem, hogy ez az évad nagyon ütősre sikeredett. Akinek tetszett az első évad, az nyugodtan szorozza meg kettővel, akinek meg az első nem jött be, annak ez se fog, mivel a recept a régi.

Nagy zűr a kis Kanadában, az SRU (Strategic Response Unit – Stratégiai Elhárító Egység) névre hallgató rendőrségi (kommandós?) alakulat megy a helyszínre, és próbálnak rendet tenni. Nem hangzik túl izgalmasan, de a fiúk-lányok tudhatnak valamit odaát, hiszen az évad minden része egy tökéletesen összehangolt, végig izgalmas, fotelhoz/kanapéhoz/székhez szögező történetet tár elénk. Kivétel nélkül. Hetesnél lejjebb egy részt se pontoznék, de inkább 8 felé tendál az átlag epizódonként, néhány kilenc pontos résszel.

Először teljesen más akartam ide írni, ám az évadzáró közben végre rájöttem, hogy miről szól a sorozat. Ez így leírva elég hülyén hangzik, mi? Végignéztem két évadot végignéztem, és csak most jöttem rá? Próbáltuk már darkspellel sokféleképpen megfogalmazni a dolgokat, de valahogy mindig körülírásba és hasonlítgatásba ment át a dolog, és állandóan ott volt az a pici szálka a körmünk alatt, hogy valami hiányzik, megint nem találtuk el a lényeget.

Szerintem a Flashpoint az emberek választásairól szól. Mihez kezd valaki akkor, ha elfogynak a társadalom által megszabott lehetőségei? Ha haldoklik a szívátültetésre váró lánya, és az utolsó pillanatban érkezett szívet valaki másnak akarják adni, aki hátrébb volt a listán? Mihez kezd valaki, ha egy nagyvállalat úgy oldja meg a gazdasági válságot, hogy öt-hatszorosára emeli a lakáshitel törlesztését, majd nemes egyszerűséggel kidobja az egész családot az utcára?

Nem fogom felsorolni az összes forgatókönyvet, de remélem azért érthető, mit ragad meg a sorozat. És ettől lesz sokkal valóságosabb az egész: ez tényleg bárkivel megtörténhet. Egyszerű, hétköznapi emberek sorsát mutatja be a sorozat, akik egy rossz döntés, egyetlen hiba, vagy éppen csak a puszta balszerencse miatt kifutnak a lehetőségekből vagy egyszerűen sarokba szorítja őket az élet. Ott pedig talán már nincs is jó választás, csak olyan, ahol a rendőri jelenlét a válaszlépés. Itt kapcsolódunk mi a történetbe.

flashpoint-2

A nem is olyan régi Criminal Minds kritikánál olvastam itt, hogy az az azért jó, mert valósághű. És bár láttam már jó pár CM részt, főképp az első évadból, de azt kell mondjam, a legrealisztikusabb sorozat (azokból amit én láttam ugye, ha lehet ne kezdje el mindenki felsorolni, hogy melyik a leges-leges-legrealisztikusabb) bizony a Flashpoint.

Fájóan valóságos és életszerű helyzeteket tár elénk, ráadásul fokozza azzal, hogy nem nagyon találkozunk shotgunt lóbáló gengszterekkel,UZI-ival hadonászó drogbárókkal, vagy sorozatgyilkosokkal. Tulajdonképp áll a freak-of-the-week rendszer itt is, csak éppen szörnyetegek és gyilkosok helyett az esetek 80%-ban itt bajba jutott átlagemberek vannak.

Átlagember-of-the-week? Egy fiatal pár, akik megpróbálják visszalopni az örökbeadott gyereküket. A már említett apa, akinek a lánya épp haldoklik és szívátültetésre vár. Egy fiú, akit addig szekálnak az iskolatársai, amíg lövöldözésbe nem kezd.

Az összes helyzet azért különösen durva, mert bizony itt nincs meg az a kellemes tudat, hogy „Ááá, ez csak az amcsi filmekben van!”. Nem. Mindez bizony tényleg megtörténhet, sőt, talán valahol, valakivel már meg is történt. Néha nagyon billegett nálam a léc, hogy nem lett-e éppen túlságosan is erős az adott téma, például az iskolai lövöldözés témája nagyon csúnya aknamező, féltettem a készítőket, de jól oldották meg.

Spoiler-mentes értékelésem szerint: 8/10, az egész évad könnyedén hozta ezt a szintet. Tényleg tudom ajánlani bárkinek, kellemes és izgalmas heti 45 perc. Mondanám, hogy felhőtlen szórakozás, de nem az, mivel némelyik rész nagyon kemény témába nyúl bele, nagyon elgondolkodtató, és nem biztos, hogy egy könnyen ki tudjuk verni a fejünkből. A tovább mögött spoileresebben is elmélkednék egyet.

flashpoint-3

Az említett magánéleti szál: Volt ugye egy kérészéletű Jules-Sam románc, ami nem volt rossz, csak éppen már-már felesleges. Semmivel nem lett több tőle a sorozat, ha maradtak volna ilyen incselkedős, van valami-nincs semmi szinten. Magával a szál megvalósításával nem volt semmi gond, illet a környezetbe, a történetbe, csak utána a színésznőt picit pihentetni kellett a terhessége miatt, ezért gyorsan “meglőtték”, hogy hadd lábadozzon kicsit sokat, de ezt megtehette volna úgy is, hogy nem jön össze Sammyboy barátunkkal, no de sebaj.

Ugye a másik főszálunk Parker őrmester és a fia, akivel évek óta nem találkozott. Ez már érdekesebb, ebből tényleg lehet valami, pláne úgy, hogy sokszor befolyásolhatja a döntését „éles helyzetben”. Van pár rész, amiben ezt kicsit előveszik, de hála az égnek nem viszik túlzásba, nem cukormázazzák el az egészet, ez is tökéletesen fekszik a történetbe.

Kaptunk új főszereplőt is, Donna Sabine személyében, aki kommandós keményleány. Jessica Steen játszotta, és vérprofi volt, én habozás nélkül betettem volna végleges csapattagnak Jules helyére. Ha ismerős volt valakinek az nem véletlen, volt ő már Paula Cassidy különleges ügynök (NCIS), Supnernaturalban is volt rendőr egy rész erejéig, szerepelt kvagy ismilliárd filmben, sorozatban, nekem élete végéig Freedom lesz a jPodból, de ez már az én saram.

Szóval Donna Sabine, aki kicsit trigger-happy, kicsit túl fekete-fehéren látta a világot, és az élet rúgott bele két hatalmasat a rövid Flashpoint pályafutása alatt, a készítők lelövettek vele egy fiatal rendőrnőt, és a fent említett babarablós részben is voltak gondjai, mivel ott nem mert lőni a gyanúsítottra, aki aztán öngyilkos is lett. Jóval több lehetőség volt a karakterében, mint Jules-ban, szóval leírom újra, én simán őt tartottam volna meg.

flashpoint-4

Említettem már, de ismét kiemelem: A realisztikus vonalat tovább erősítette, hogy még mindig nem javult a túlélők aránya az egyes részekben: itt bizony nincs mindig happy end. Csak azért mert valaki „jó” / ártatlan / a heti rész éppen rá épül / stb. még nem éli túl automatikusan a részt, a készítők szemrebbenés nélkül írnak néha halálos kimenetelt a történeteknek.

Hála Istennek eddig még nem léptek meg olyat, hogy gyereket kellett volna lelőni. Volt már párszor tinédzser a célkeresztben, volt is már olyan, hogy egy nagyon fiatal szereplő meghalt, de eddig még az egység egyik tagjával se lövettek le fiatalkorút. Ez remélem így is marad, ez tényleg olyan határ, amit nem kéne átlépni. Volt egymás után két baby-at-risk típusú rész, az első nálam nagyon kicsapta a biztosítékot, ráadásul ott a végén ugye öngyilkos is lett az apa, az már tényleg kicsit túl erős volt. Nagyon izgalmas rész volt, tényleg jól csináltak mindent, volt erkölcsi tanulsága is meg minden, de egyszerűen túl erős volt a téma.Talán csak én vagyok lágyszívű, de az a rész kicsit olyan dolgokba nyúlt bele, amibe nem feltétlen kellett volna.

Az epizódok felépítése nem változott, megtudjuk ki és miért kavar kalamajkát az éppen adott részben, aztán a srácok és az éppen aktuális kommandós nadrágos leányzó bepattannak a fekete dzsipekbe rendet rakni.

Felsorolok pár kedvenc esetet a teljesség igénye nélkül: volt egy kisebb autós üldözés, ami különösen tetszett, az iskolai lövöldözés nagyon jól volt megoldva, az orosz bébiszitteres rész, és bár mindkettő nagyon kemény témát érintett, az elrabolt baba, és a Creutzfeld-Jakob szindrómás feleség esete is.

A kedvenc talán a 2×06 – The Fortress, az orosz bébiszitter, Irina ugyanis rettenetesen nagyot alakított. A legütősebb rész kétségkívül a 2×09 – The Perfect Family. Egyszerűen akkora érzelmi töltet van abban a részben, hogy az valami hihetetlen. Nagyon fájdalmas rész, nagyon nem heppi az ending, és úgy volt hihetetlenül izgalmas az a negyven perc, hogy nem volt egy lövés se a részben, sőt verekedés is csak az elején, és az se sok.

flashpoint-5

Zárásnak mit mondhatnék? Betonkeményen az év egyik legjobb akció/dráma (főleg dráma, kendőzetlenül! – darkspell) sorozata, stabilan hozta a színvonalat minden részben. A CBS gondolom majd hülye lesz megbontani a Ghost Whisperer – Numb3rs – Flashpoint pénteki nyerőfogatát, szóval valószínűleg lesz harmadik évad is. Remélem lesz még sokkal több is. Ezúttal az SRU kvázi-mottójával búcsúznék:

Let’s keep the peace!

16 hozzászólás Ne habozz!

Bruzsy - 2009. 05. 17. 16:08

nem sikerült elolvasnom a tovább utáni részt, mert majd vmikor pótlás lesz és akar a fene spoilerezni, csak szólok, hogy a linkek kimaradtak. :-P

winnie - 2009. 05. 17. 16:18

köszi, javítva.

CyClotroniC - 2009. 05. 17. 16:28

Egy bajom van az ilyen hanyagoltabb sorozatok vendégkritikáival, hogy 3-ból 2-t mindig be akarok próbálni utána. Veszélyes játék az ilyesmi :)

winnie - 2009. 05. 17. 16:33

a vendégkritikával mindig óvatosan kell bánni, mert általában rajongók írják. (ami természetesen nem baj, sőt!)

de bevallom, nekem is megjött a kedvem. a 2×11-et táraztam be szerdára.

darkspell - 2009. 05. 17. 16:38

Jó írás, egy jó soriról. Tényleg nem pilot alapján ítélni, hanem belenézni második évadba. És ha bejön a műfaj, ütni fog. Nagyot.

Dreamland12 - 2009. 05. 17. 17:37

Továbbra is nézős részemről.

Aki most próbálja meg Ne feledje hogy ez Rendőrségi egység nem pedig -háborús- katonai kommandó – Azok nézzék a Unitot

Realisztikusságról csak eszembe jutott,hogy az utóbbi pár részben mintha lekerültek volna a sisakok a fejekről :( Biztos Beszóltak ,hogy a hülye néző nem tudná megkülönböztetni a szereplőket pff kár ezért:(

Illetve az SRU a Toronto Police Emergency Task Force-on alapul és pont a pilot rész alapja volt igazi eset:
“ETF responded to an operation that involved rescuing a hostage-taking situation on August 25, 2004. A man with a history of domestic violence took a woman hostage, holding her at gunpoint during morning rush hour just outside Union Station in downtown Toronto. The incident ended when an ETF sharpshooter fired a shot, killing the man. The hostage was traumatized but unharmed.”

Tyberius - 2009. 05. 17. 18:29

Csatlakoznék az íróhoz, nálam is valahogy ez a két rész a top, plusz az iskolai-lövöldözős. Egyébként a Jules-Sam szál tényleg tök felesleges és bár Julest eléggé bírom, de Donna jobb volt és több is benne a lehetőség ez tény, szóval kár volt ilyen hamar kivágni a sorozatból. Majd kellenének bele olyan részek, amikor valamiért behívják a csapatba besegíteni… vagy valami…
Flashpoint nálam 8-9/10.

blogen - 2009. 05. 17. 18:32

“az SRU (Strategic Response Unit – Stratégiai Elhárító Egység) névre hallgató rendőrségi (kommandós?) alakulat”

Ugyan az egyik részben kikérték maguknak, hogy leswatozzák őket, de attól még egy klasszikus SWAT alakulat, szal valószínűleg az lehet a megoldás, hogy a kanadaiak tempója humánusabb, mint az amerikai kollégáiké, ezért a “swat” jelentése olyan lehet, mint nálunk a “kommandósé”, tehát amolyan durr bele nagy puskákkal alakulatra asszociálhatnak róla, ezek pedig inkább kidumálják magukat ha csak lehet, mert mittomén, a kanadaiakban van egyfajta túlképzettség szindróma a lenézett szomszédos redneck-el szemben, de attól még igen, “kommandósok”.

Red Fox - 2009. 05. 17. 18:34

Jó sorozat szeretem és Donna Sabine -t bent kellett volna tartani valahogy a sorozatban. Sokkal jobb volt mint Jules karaktere, hitelesebb is volt szerintem.

dexter22 - 2009. 05. 17. 18:40

blogen: jól leegyszerűsíted a dolgokat :) Azért a kommandósok sem csak úgy oda mennek és szétlőnek mindenkit.

LostForLife - 2009. 05. 17. 18:56

marha jó lett az írás, csakúgy mint a sorozozat! ;)
Top3 ebben az évadban: iskolai, babalopós, bébiszitteres
2 évad: 9/10
Találkozunk jövőre! :)

blogen - 2009. 05. 17. 19:13

Ez már a ReGenesis-ben is feltűnt dexter, ott is mindig nekik volt igazuk, de néha hiába mondták azoknak a fafejűeknek… :)

Imurai - 2009. 05. 17. 19:47

Jó írás, jó sori. Kösz.

bullseye - 2009. 05. 17. 23:20

Asszem az SRU különbsége a SWATtól (a sorozat alapján), hogy alapból több tagot is kiképeznek tárgyalónak, tehát nincs ellentét belőle, hogy a tárgyaló dumálna, a SWAT főnök meg már dobná be flash-t és győzködik a feletteseiket. Illetve van néha vita, de csak házon belül, és egyértelmű, hogy ki a főnök, és kié a felelősség…

blogen - 2009. 05. 18. 00:02

A SWAT, az SWAT, legföljebb túlképzettek, mint egy lövészszakasz, amiben mindenki őrnagy és százados, legénység meg nincs és rosszallóan néznek arra, aki nem járt vezérkari tanfolyamot. A túlképzettséggel az a probléma, hogy nem termeli ki a költségeit. A sorozat nagyjából minden századik érdekesebb akciót emeli ki a valóságból egy epizóddá, a többi kilencvenkilencben ajtókat rugdosnának be és neppereket igazoltatnának, a kommunikációs képességük meg a “kussleaföldre” monológban merülne ki, ha képernyőre kerülne, de nem lenne rajta mit nézni.

BA - 2009. 05. 18. 01:32

De jó kis írás, hasonlóan látom én is a sorozat helyzetét! Amennyire gyengus volt az első season (csak azért néztem, mert nem szoktam sorozatot abbahagyni), annyira jó volt a második. Az iskolai rész mellett, ami action volt a javából, még a Creutzfeld-Jakob szindrómásat emelném ki, ami érzelmileg volt egy rettenetesen komoly darab.
Várom a harmadik évadot, ahol remélhetőleg ismét használják a sisakot, visszatérve ezzel a valósághoz.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz