“erre, ahogy nézem, nem tértem ki” :) nagyoknál is megtörténik…

témához: nagy kedvencem lett a sorozat (rtl klub-on nézen), de legfőképp az ötletekért, amivel az emberek érzéseit lehet azonosítani.

amúgy én is úgy vagyok vele, hogy csak a gyilkosságok után lehet nyomozni? helyszinelők csak haláleset esetén mennek ki? (ez egy másik sorozat(ok) kritikája)

A felhozott 3 példából szerintem a Lie To Me hozta a legtöbbet sztoriban, mert tényleg a tök egyszerű iskolai esettől kezdve az ipari baleseten át, a sorozatgyilkosig és a terrortámadásig mindent bevetettek, és ettől nagyon jó volt nekem darálni, mert nem csak azt a sablont kaptam, mint a Castle esetében, hogy valami jól választott zenére beúszik a hulla egy furcsa alaphelyezben, aminek később szinte semmi jelentősége sem lesz a történetben.

A Lie To Me erőssége szerintem a változatosság, hogy munka közben próbálnak “profik” és “érzelem mentesek” maradni a karakterek. Nyilván ettől kevésbé fun az egész sorozat, viszont érezhetően jóval több energiát tudnak így az írók magukra az esetekre fordítani, ami meg is látszik, mert rendszerint olyan a konklúzió, ami kitalálható a néző számára is.

A Castle nagyon megtetszett az elején, simán volt azon a 7/10-es szinten, ahol nálam a Mentalist vagy a Lie To Me is van, viszont darálva nem működött – mert bár tényleg jók a karakterek – de az évad második felében eszméletlenül lelombozó volt, hogy bármilyen furcsa esetre is bukkantak, abból a “furcsaság” 5 perc alatt kihalt a sztori előrehaladtával. Ráadásul ezt nagyon sokszor megfejelték olyasmivel is, hogy szépen, ahogy göngyölítették fel a szálakat, olyan karakterekre terelődött a gyanú, akit először csak a 30. percben láttunk, ott is fotón, tehát kiölték belőle a tippelgetősdit.

A The Mentalist valahogy a két sorozat metszete. Ott lehet tippelgetni, bár többnyire egyértelműbbek az esetek, mint a Lie To Me-nél, viszont vannak olyan erős karakterei, mint a Castle-nek. A gondom nekem is az, hogy egyik se hozza azt a székbeszögező izgalmat, túl családbarátra vették a karaktereket szerintem.

Azt nem értem, hogy miért nincs igény az amcsiknál a keményebb nyomozós sorozatokra, mint pl amilyen a THE INSIDE volt. Na ott aztán volt szürrealitás az esetek nagyrészében, míg ettől többnyire a mai nyomozós sorozatok mentesek. Az utóbbi 2-3 évben talán egy példát találtam ilyesmire, a Life 2×01-ben, ahol a számozott ládák voltak.

Szóval valamiért tényleg nem működnek manapság a nyomozós sorozatok, viszont az esetek sutaságát a Lie To Me-nél azért is cáfolnám, mert a mostani mezőnyből, majdnem hogy csak ezzel tud kitűnni. Ez az utolsó perces dolog meg lehet, hogy igaz, de közel sem olyan zavaró, elvégre House dokiéknál is visszatérő elem volt, hogy a kór lefolyása a rosszabbodik, meggyógyul, mégse, lélegeztetni kell, na majd megvan, House berohan, leállítja a műtétet és megfejti a semmiből az esetet. Ettől még maga a “nyomozós” process érdekes, mégha annak a részelemei csak minimálisan járulnak hozzá a konklúzióhoz.

Remélem jól gondolom és Az egység, valamint a Kemény zsaruk SR-jéről van szó :)

Engem nem fogott meg a Lie to Me.
Pedig hűdepozitívan álltam hozzá, végig is néztem az első évadot.

Voltak nagyon jó részek, de például azt az építészeti balesetet nem tudtam hová tenni. Úgy érzem az egy nagy mellélövés volt. Gondoljuk csak végig (főleg aki látta a részt): beomlik egy épület és bennreked 3 ember. Kinek jut eszébe rögtön odahívni egy hazugságvizsgáló csoportot? :) Most komolyan…ez annyira sántít, hogy nocsak. Azt értem, hogy tudni kell ki a hibás…de nem rögtön, hanem mondjuk hónapokkal az eset után is ráér ez a fajta nyomozás. De jó…magyarázzuk bele, hogy rögtön és azonnal tudnunk kell ki a hibás. Feküdjön rá erre a csapat, aláírom…de a végén már oda lyukadtunk ki, hogy ők mentették meg a bennrekedteket. :-))) Nevetséges volt, és műanyag az egész. Ahogy abban a valótlan helyzetben Tim Roth kihozta magából a színészi maximumot még nevetségesebbé tette a részt. Mert jól játszik és ügyes, és belead apait-anyait, de a sztori csak kínlódik.

1-2 jobb résztől eltekintve nehezen adnék akár közepest is a sorozatra. Az ötlet maga jó, Tim Roth nagyon jó (a csajtól spec kirázott a hideg…te jó ég még a nevére sem emléxem, de föntebb rajta van a képen), de a kivitelezés, a sztori sok helyen sántít. A magánszálak is nyögve nyelősek, őszintén érezni, hogy az eseteken van a hangsúly, a magánéleti dolgokat csak kiizzadták, hogy legyen olyan is.
A srác, aki sohasem hazudik például: mikor ezt meghallottam a pilotban örültem, és vigyrogtam, mert naivan azt hittem, hogy ebből mennyi poént kilehet majd hozni. Erre nem történt semmi…egyszer hazudott…sejtelmes zene…a társa megszólal, hogy “most hazudtál”. Erre ő: “tudom”.

Na puff, mekkora dráma. :-)

Nekem eddig (hazai vetítés) tetszik a változatossága. Két ügy, tanácsadóként sem mindig ugyan abban a párosban mennek, van kicsi magánélet is. Pont jó.
“mert erre, ahogy nézem, nem tértem ki:)”
Ha már feltűnt, egy updatet betehettél volna.:)

“elég a 38. percben egy grimaszt írni az addig profi módon tagadó tettes arcára és Lightman már is azt mondja, hogy “Á-há! Te vagy a gaz!”. A néző meg becsapva érzi magát. Nem?”

De, igen. Ennek ellenére mégis nézem. Egyetlen sorozat, amiről csomó rosszat tudok mondani, semmi különösen jót, és mégis hétről hétre nézem.:)

én is hétről hétre követtem, szerintem max egy 6/10, az is tim roth miatt, aki nagyon jól hozza a mizantróp figurát. nem rossz, voltak szerintem jó részek (pl. a beépülős rendőrös rész 1×10 v 11 talán), de összességében eléggé hullámzott.

Akkor most csúnyán lebuktam, hogy nem is vagyok igazi junkie. Mondjuk nem is néztem egyik munkájátt sem.

és mit várhatunk ettől a Shan Ryantól? egy kis komorítást? durvulást?

“vajon hányan tudják, hogy ki az a shawn ryan? mert erre, ahogy nézem, nem tértem ki:)”
Shawn “The Shield” Ryan, azt hiszem így szokott szerepelni az oldalon :D

Lie to Me pedig szerintem nem volt rossz, bár volt olyan rész, amit 2-3 részletben néztem végig (pl. az indiai öngyilkosságos rész irtó gyenge volt sztem), de az a rész amiben Daniel Sunjata (Rescue Me – Franco) vendégszerepelt, azaz évad egyik legjobb része volt sztem, akár önmagában is érdemes megnézni.
Mindenesetre Shawn Ryan miatt maradok a 2. évadra is :)

Nekem különösebb bajom nem volt az első évaddal, de mivel egyre kevésbé hozott lázba, az évad végeztével elkaszáltam magamban, nem is térek már vissza.
Jó, hogy szóba került a csávó, aki mindig az igazat mondja, mert ezt a koncepciót egyszerűen dobták a francba. Ez így elég gáz.

Nagyon remélem, senki sem ‘javítja meg’ a lie to me-t. Úgy szeretem, ahogy van :)
De ez már csak így van. Tapasztalataim alapján, ha Winnie nem szeret valami nyomozós cuccot, akkor elkezd érdekelni :)

Képzeljük el, hogy egy parkban a kempingezők találnak egy hullát. Kihívják a rendőrséget, a kiérkező járőrök pedig az alábbi vitát folytatják le:

– A kutyafáját, szóljunk gyorsan a helyszínelőknek!

– Oké, de itt melyik itt az illetékes? Tudod, három is van!

– De buta vagy, Miamiban Horatio nyomoz! Várj, a fickón tengerész-egyenruha van, akkor mégis az NCIS kéne…

– Igaz, de a tetem már oszlásnak indult, én inkább dr. Csontnak szólnék.

– Megtehetjük, de a tanúk ellentmondásba keveredtek, hívjuk inkább a hazugságkutatókat.

– Szerintem a mentalistával gyorsabban haladnánk. Vagy a Psych magánnyomozó-irodával.

– Rendben, de ha gyilkosság történt, előbb-utóbb úgyis az ügyészségre kerül, én felhívom Sharkot is.

– Jó, én meg szólok a profilozóknak a Gyilkos elmékből, hogy haladjunk a tettes felkutatásával.

ez aztán nagyon vicces volt. humorfesztiválon ne indulj azért.

GinoMan: nekem tetszett. Kéne írni valami hasonló hosszabb lélegzetvételű kis sztorit.
Ezt a szitut el tudom képzelni. :)

Régen csináltam hasonlót az egyik dr House fórumon. Főleg a Dr House – Monk rivalizálás sikerült jól állítólag:)

szóval megihlettél.:)