Érdemes tudni előre, hogy a Mercy pilot-ját újra akarták forgatni, csak Maura Tierney betegsége miatt előre került midseason-ről, s így nem volt idő megint megcsinálni, sőt, a további részeket is rohamléptekben kell legyártani a készítőknek. Hogy a sietség mit fog jelenteni, nem tudom, de az tény és való, hogy valahogy nem áll össze a pilot, tényleg semmilyen a rendezés, olykor csak csüngnek egymáson a jelentek, pedig…

MERCY – 1×01 – 4,5/10

Á, nem tudom. Szóval nem olyan rossz a Mercy. Kórházsorozat, igen, ráadásul főleg nővérekről szól, de van benne jóképű orvos, meg gonosz orvos meg hozzá nem értő orvos is, a főszerepben pedig egy Irakból hazatért kemény csaj nővér, akit nem igazán tudunk hová tenni hősként, hiszen a Nurse Jackie főhőséhez hasonlóan nem biztos, hogy megszeretteti magát azzal, hogy félrelép.

Apropó, Nurse Jackie: ennyi a különbség országos és kábeles sorozat között, mert egyébként döbbenetesen hasonlít a kettő, legyen szó félred*gásról, újonc nővérkéről (ott Nyuszikás, itt Hello Kitty-s köpenyben), meleg ápolóról, nővérre nem hallgató, betegeket ölő orvosról. Sok minden hasonlít a két sorozatban, de a megvalósítás azért más.

Persze, hogy az irányvonal inkább szappanos, a Grey’s Anatomy nyomdokaiba lépni kívánó, kapunk azonnal szerelmeket (huhh, a báros találkozás és a következmény milyen valószínűtlen, rosszul felépített volt…), megkapjuk a főhősnő (nagyon) problémás családját,  persze a munkahelyi megpróbáltatásokat, kiegészítve a gőzkieresztéssel a kórház melletti bárban. (Milyen trikóban volt már Veronica?)

Klisé klisé hátán a Mercy, mégis van benne valami. Vagy valaki. Először is a kara…, nem, a színészek. A karakterek semmi extrák, de a színészek, főleg a főszereplő, abszolút új arcnak számító, nagyon sokat gesztikuláló, olykor neccesen alakító, mégis érdekesnek tűnő Taylor Schilling, izgalmasak.

Bejött a kikapós fekete nővér (nem mondjátok, hogy ilyen gyorsan lehet egyik frizurából a másikat megcsinálni!), bejött az újonc, naív, mindenre kerek szemekkel bámuló Michelle Trachtenberg, mint ahogy az orvosok is, kivéve persze az Alaszkából szalajtott McDreamy-klónt, aki túl nagy előnnyel bír “ellenfelével” szemben a sorozat szerelmi háromszögének egyik tagjaként. (Sőt, alkoholista anyu és apu is rendben van, bár fura egy Star Trek-es Janeway kapitányt így, lepukkantan látni, valamint Delroy Lindo is kapott kórházigazgatóként egy vendégszerepet.)

Biztos, hogy maradni fogok a Mercy második részére, mert kíváncsi vagyok, hogy sikerül kiaknázni azt a “valami”-t, a “van benne valami” kitételből, vagy megmarad felszínesnek a sorozat. Mert hiába klisétenger valami, ha az ember rá tud kattanni egy-két karakterre, vagy egy történetszálra, akkor lehet, hogy végleg lehorgonyoz a sorozat mellett.

(Persze a horgonyzáshoz az is kéne, hogy ne szálljanak el a készítők: az utolsó snitt, az a mosolygós jelent übergáz volt.)