Egyszer mindenkinek eljön az a pont az életében, hogy táncolnia KELL. Mindegy, hogy ez egy esküvőt, szalagavatót vagy ”Szenzésön Vájt” party-t jelöl, akinek nincs eleve lábában a bugi, annak komoly előkészületeket szükséges tennie a teljes égés elkerülésére.

Az én pillanatom valamikor a kilencvenes években jött el, amikor úgy döntöttem, hogy a kábé 6-8 havonta megrendezett – általános iskolai – diszkó fényét megjelenésemmel fogom emelni. Mindezt egy lány miatt tettem, akitől egy jól sikerült lassúzás után szerettem volna randit kérni, de a Flashdance és a Dirty Dancing c. opuszok beható vizsgálata sem készített fel eléggé arra, ami akkor történt…, ugyanis amikor a diszkó hevében még javában gyűjtöttem magamban a merszet a lekérésre és várva-várt lassú helyett egyszer csak kedvenc Prodigy-számom szólalt meg a hangszórókból.

Én levetkőzve minden félénkségem és civilizáltságom olyat roptam rá, hogy a füst megállt a levegőben, a cédé a lejátszóban, néhány ötödikes meg a fejlődésben. Pedig semmi különös nem történt, csak az, hogy egy az egyben végigcsináltam, amit Keith Flint az adott dal klipjében, de míg neki evvel rajongócsajok ezreit sikerült felizgatni egy pillanat alatt (gondolom), én pre-pubertás lányok százait idegenítettem el magamtól egy életre.

Közös múltam a tánccal kábé ezen a szinten meg is rekedt (néhány középiskolai felesleges kört leszámítva – lám így lesz valaki partyarc helyett inkább koncertlátogató), ellentétben azzal a 16 emberrel, akik nem kevés dollár és nem túl sok imázsépítés reményében leszerződtek táncolni a Dancing with the Stars kilencedik szezonjába.

Az Angliában Strictly Come Dancing, míg itthon Szombat esti láz címen futó valóságshow koncepciója rém egyszerű: hírességek elkotnak duót táncprofikkal és a nézőknek leginkább tetsző nyer. Az idei évadnyitón hétfőn a férfiak, kedden a nők versenyeztek két körben 1-1 standard és latin-amerikai tánccal, a második körben pedig ugyanarra a zenére egymást váltva érkeztek a párok a tánctérre – nézzük meg kinek hogy sikerült a bemutatkozás. Részletek a tovább mögött.

Férfiak

Aaron Carter & Karina Smirnoff (1. kör: cha-cha-cha – 22 pont, 2. kör: bécsi keringő – 10 pont)

Az kétségtelen, hogy a szebb napokat is látott szöszi Backstreet Boys tag kisöccse első megjegyzésével (”My ideal coach would be somebody who is beautiful“) a nézők tudtára adta mennyire a lényegénél ragadja meg a társastáncok filozófiáját, de a parketten már a ruganyosságával és jó ritmusérzékével tűnt ki.

Ő első ránézésre sokáig mehet ebben a műsorban, mindig lesz elég rajongólány, aki anno lelkesen vásárolta kétes zenei értékkel bíró produktumait és most is szívesen áldoz rá egy-két sms-t.

Chuck Liddell & Anna Trebunskaya (foxtrott és salsa, 16+6 pont)

Chuck küzdősportban utazik (MMA – Mixed Martial Arts) és hát nem egy elveszett ember, de a próbákon felvett anyagból kiderült, hogy nem szeret gyakorolni, ami viszont az előadása alapján még bőven ráfért volna.

Lassú volt meg merev és rajta láttam először, hogy valószínűleg lesz majd egy-két kedves szava az ügynökéhez arról, miért beszélte rá erre a műsorra.

Mark Dacascos & Lacey Schwimmer (cha-cha-cha és bécsi keringő, 21+8 pont)

Mark „B” kategóriás (akciófilmekre kiállított) jogosítvánnyal érkezett a műsorba, előadását kung-fu elemekkel sűrűn fűszerezte, azt mindezek alapján nem sikerült megállapítanom, hogy táncolni mennyire tud, viszont a bírák szerették.

Ashley Hamilton & Edyta Śliwińska (foxtrott és salsa, 15+4 pont)

A színész/komikus (de nyilván egyiknek sem túl sikeres, hiszen akkor tudnám ki ő… ja tényleg, Shannen Doherty ex-férje és George Hamilton fia) Ashley Hamilton borzasztó fizikai állapotban volt a próbákon, ő ezért korábbi – baleseti – sérüléseit okolta (én meg az alkohol elvonást), de merevsége messze túlszárnyalta Chuck-ét. Édesapja a második évadban hat hétig menetelt, Ashley várhatóan nem fogja ezt megismételni.

Gyakorlatilag úgy mozgott, mint egy totemoszlop, amit jókedvű indiánok táncolnak körbe naplementekor.

Donny Osmond & Kym Johnson (foxtrott és salsa, 20+10 pont)

Donny a hetvenes években volt mormon tini-pop/tévésztár, a testvéreivel ők voltak a fehér válasz a Jackson Five-ra. Miután húga sikeresen táncolt az ötödik évadban, nyilván nem volt nehéz rábírni a szereplésre őt sem, aminek kapcsán azért furcsa, miért akar valaki táncshow-ban szerepelni, ha ennyire zavarba jön mások közelségétől.

Nála végig érezhető volt mennyire fontos neki ez a műsor (nem tudom, hogy a hiúsága, vagy pusztán a versenyszellem miatt), de rá amúgy is dőlnek majd az sms szavazatok.

Louie Vito & Chelsie Hightower (foxtrott és salsa, 19+8 pont)

A profi hódeszkás Louie bevallottan még életében nem látta ennek a műsornak egy adását sem, így ő egy üres lap volt, amit partnerének kellett teleírni.

Persze elsőre nagyon örült, hogy egyáltalán sikerült nála is alacsonyabb lányt kapnia a táncokhoz, de míg másokat merevségük, őt lazasága emelte ki a mezőnyből.

Michael Irvin & Anna Demidova (cha-cha-cha és bécsi keringő, 13+6 pont)

Michael egy ex-NFL sztár (három Super Bowl a Cowboys tagjaként) aki egy másik ex-NFL sztár hatására (a második évadban döntős Jerry Rice) jött szerepelni, és bár a pontjai nem tükrözték igazi teljesítményét, messze ő volt a férfiak mezőnyében a leglelkesebb résztvevő. Ha később mindez pontossággal (és a bírák jóindulatával) is párosul, talán messzire juthat.

Önkritikája már legalább van (”Why do you do this, Mike?”) és bebizonyította számomra, hogy az NFL játékosok, ha éppen nem a pincében szervezik kutyaviadalaikat, a hálószobában verik a feleségüket vagy diszkókban lövik lábon magukat, azért nagy átlagban jó arcok.

Tom DeLay & Cheryl Burke (cha-cha-cha és bécsi keringő, 16+4 pont)

Az egykori republikánus házelnök igazi színt vitt a műsorba öregapós lendületével, rakoncátlankodó x lábaival és – amerikai jobboldali politikusoknál ritka – humorával (próbán rendszeresen elmulasztott egy kombináció végi balra fordulást, mire kinyögte: “Going left for me is absolutely outrageous“).

A bírákra már nem tett ilyen jó benyomást.

Nők

Debi Mazar & Maksim Chmerkovskiy (1. kör: salsa – 16 pont, 2. kör: foxtrott – 6 pont)

A – sokaknak az Entourage-ból ismerős – színésznő a próbákon képtelen volt befogni a száját, és szerintem egészen természetellenesen (nem ismerem a hálivúdi anorexia sztenderdet) soványnak tűnt.

Ennek ellenére nem a tánca volt rossz, hanem a sminkje, de a bírák szerint mindkettő.

Melissa Joan Hart & Mark Ballas (bécsi keringő és cha-cha-cha, 18+6 pont)

Sabrina a tini boszorkány, aki nem tini többé (ha jól emlékszem ő volt az első a női mezőnyből akinél megjegyeztem magamban, hogy milyen jó virgácsai vannak) kicsit lassúnak tűnt, de nem hibázott túl nagyokat. Megérzésem szerint ő sem lesz korai kieső.

Mýa & Dmitry Chaplin (bécsi keringő és cha-cha-cha, 21+10 pont)

Mya örökké a Lady Marmalade újrafeldolgozásában nyújtott felülmúlhatatlan érdemeiért marad meg az r&b és popkultúrát ismerők emlékezetében, de belépőnek ő is rögtön aaroncarteri magasságokba emelte a lécet, mind nyilatkozataiban (”Dmitry is the perfect partner for me, because no.1: he is cute, no.2: he is totally cute…”), mind a parketten.

Női favorit.

Kathy Ireland & Tony Dovolani (salsa és foxtrott, 16+4 pont)

Az ex-modell és üzletasszony Kathy első látásra a műsorral egy újabb okot keresett néhány már éppen esedékes plasztikai sebészeti beavatkozásra, és a modell-sztereotípiákat nem meghazudtolva a próbákon még az is gondot okozott neki, hogy elszámoljon négyig.

Matematikai téren kihívással küszködésének eredményeként többször is kiesett a ritmusból a táncai során.

Natalie Coughlin & Alec Mazo (salsa és foxtrott, 19+8 pont)

Az olimpiai bajnok úszónő nagyon szeret versenyezni, a próbákon is nagyon akart, nekem az ő teljesítménye tetszett az este során a legjobban, a bírák viszont már nem estek hasra tőle.

Nála azon is meglepődtem, hogy úszóhoz képest milyen arányos az alakja (mármint a háta is szép).

Macy Gray & Jonathan Roberts (bécsi keringő és cha-cha-cha, 15+4 pont)

Macy Gray zenéjénél már csak a személyisége színesebb (sikerült is rögtön egyet fuckingolnia az ABC-n, főműsoridőben, hétköznap), de a próbák során tanusított lustasága igencsak visszaütött.

Darabos volt a mozgása, amin a „6 éves gyerek, akinek ingyen nyalókát kínálnak az ábécében” tánc közbeni arckifejezése sem dobott túl sokat. Béna volt szegény nagyon, de azért szerethető.

Joanna Krupa & Derek Hough (salsa és foxtrott, 24+10 pont)

A (szuper)modell Joanna Krupa baromi jól táncolt egy, a párja által kitalált ötletes koreográfiára, de pechére az első körben le nem tudtam venni a szemem a szerencsétlenül választott fellépő ruhájáról, mert szegény úgy nézett ki benne, mint egy autómosóbeli hengerkefe, aminek rohama van.

Kelly Osbourne & Louis van Amstel (bécsi keringő és cha-cha-cha, 23+8 pont)

Ozzy Osbourne kisebbik lánya megszabadult némi gátlástól, könnyűdrogtól és felesleges kilótól a próbák során. Rajta is látszott, fontos neki, hogy jól telesítsen és tényleg egész ügyes volt.

Összességében szerintem az évadnyitók egy erős 6/10-ek lettek, valószínűleg be fogok még kapcsolódni a küzdelmekbe egyszer-egyszer az évad során, végén. Azonban nem mehetek el szó nélkül a műsornyitó táncszámok mellett, amiket a sztárok táncpartnerei adnak elő, mert a hétfői egy béna chippendale show-ra, a keddi meg valami zavaros improvizációra sikerült, és mindkettő tök feleslegesen húzta az időt…

Az a – BBC licenc garantálta – állandóság, ami minden téren megmutatkozik egyfelől erőssége az ilyen jellegű reality-knek (az első nézettségi adatok legalábbis erről árulkodnak), másfelől viszont egy, a kilencedik évadánál tartó műsor ne csak olyan apróságokban merjen változtatni, hogy bizonyos showelemek időzítése az évadnyitóra esik-e, vagy sem.

Mivel főleg a nézők szavazata alapján dőlnek el a dolgok, a bírák (Len Goodman, Carrie Ann Inaba és Bruno Tonioli) szerepe igencsak megkérdőjelezhető, különösen, ha úgy túljátsszák szerepük, mint a fenti háromból ketten, és nem hozzáértő szemmel is megtudtam állapítani, hogy az objektivitásukkal néha komoly gondok voltak.

A másik fő okom a végső pontszámra viszont egy kényes pontja a műsornak, miszerint a versenyzők kvázi szórakoztatóipari státusza indokolja-e, hogy őket sztárokként definiáljuk a nézőknek.

Erre van is két idézetem, az egyikkel valamelyik talkshow, vagy szitkom ajándékozott meg (”If you have to go “Dancing With the Stars”, then you’re no longer a star“) a másikat winnie tweetelte a minap (”They should make a celebrity version of Dancing With The Stars”) és mindkettő kis malíciával, ámde frappánsan fejezi ki azt, ami néhányunkban – sokadszorra – megfogalmazódott a műsor castingja kapcsán.

Nem tisztem eldönteni a vitát, de tegye fel a kezét az, aki tudta itthon, hogy kicsoda/mit csinál az idei évad versenyzői közül mondjuk Ashley Hamilton, Louie Vito vagy Kathy Ireland. Nos igen, megjegyzem, talán az USA-ban sem lenne sokkal jobb találati arány.

A korábbi évadokban táncoló Evander Holyfield, Tatum O’Neal, Jerry Rice, Jerry Springer, Denise Richards vagy Priscilla Presley kapcsán nyilván nem kellett megmagyarázni, hogy kik is ők.

Tény, hogy az amerikai sóbiznisz nemcsak A kategóriás celebek játszótere (a felsoroltak is bajosan lennének azok), a műsor szempontjából meg korántsem lenne semmi garancia arra, hogy Robert De Niro jobban ropja, vagy pusztán csak érdekesebb személyiség, mint Mark Dacascos. Ha Mark Dacascos-szal is megvan az óhajtott nézettség, miért próbálkoznának olyan színészekkel, akiknek ötszörannyi volna a gázsija.

A szerda esti kiszavazáson – Sean Kingston danolászás, Miley Cyrus klippremier, Lion King musical-ingyenreklám és egy közepesen unalmas (hiába, a Holtpontot nem lehet eltáncolni, azt érezni kell) Patrick Swayze tisztelgés után – Ashley Hamilton és Macy Gray búcsúzott a parkettől.