Miért ne lehetne megölni? Simán! Több mellékszereplőt is be lehet hozni egyszerre, meg lehet kavarni a dolgokat, stb… (lásd Veronica Mars).
Itt az írókon múlik minden. VD-ben sem az a halál esett rázott meg, hanem azé, akinek kitekerték a nyakát és közel állt a főszereplőkhöz. Nálam az nagyobbat ütött.
Persze nem kell túlzásba vinni, de jól fel és LE (!!!) kell vezetni egy ilyet. Szerintem ezen múlik minden.

Az olyan sorozatokban ahol sok a főszereplő, mondjuk, mint a Lost vagy a Vészhelyzet ott könnyű a dolog. Néha-néha (évadonként) meghal valaki de sokan maradnak, jönnek újak. Nem annyira feltűnű.
DE az olyanoknál, ahol 4-5 főszereplő működik negezebb meghúzni ezt a lépést. És jól is van ez így. Nem azt mondom, hogy ne legyenek meglepő fordulatok, de az se lenne jó ha az írok elkezdenék gyilkolászni.

Smallville-nek van tétje, például a 100. résznél váratlanul, de logikusan megöltek egy főszereplőt, 7. évadban és 8. évad végén fel merték az új showrunnerek is ilyen merész lépést tenni.

Krimi sorozatok közül, aminek van tétje az svu és ezért emelkedik ki a többi közül, de itt nem a karakter megölésére kell gondolni, hanem az ellehetetlenítésere, hogy többet biztos ne térjen vissza.

FF-nek is lehetne tétje, de ez nem érzékelhető, míg a V be is bizonyítja ezt.

milyen lenne már FNL-ben meghalna coach?! :D
vagy entourage-ban Piven…

Azért mondjuk egy 24 így is merész (ott csak Kiefer van biztonságban), de tény és való, hogy ritka a jelenség. Plusz általában csak akkor nyúlnak ehhez a módszerhez, ha mondjuk egy adott szereplő nem jön be a közönségnek. Nagy hirtelen még az NCIS 2. évad brutál zárása ugrott be, de az is csak kényszerlépés volt.
Akárhogy is, valóban igazság van ebben a dologban, ezért kell olyan jó történetet írni, hogy ne tűnjön fel, hogy biztonságban vannak a főszereplők:)

“Bár tény, hogy akad pár sorozat, ahol valóban minden epizódnak van tétje (ők a kivétel)”

A The Shield nagymestere volt ennek a bizonytalanság keltésnek.

Ám sokkal hatékonyabb lenne, ha egy-egy főszereplő vagy fontosabb mellékszereplő halálhírét nem előzné meg nézőcsalogató hype, illetve fontosabb szereplők halálát nem évadvégi cliffhanger-ként használnák fel. Évad közben random helyen hulljanak a szereplők minden előzetes beharangozás nélkül, és a halál után egyből pörögjön tovább a történet. Na ez eléggé bizonytalanság érzett keltené.

A megoldás roppant egyszerű. Nem azzal kell izgalmat kelteni, hogy az adott helyzetben él vagy meghal-e a főszereplő, hanem, hogy MIKÉNT menekül meg. Ha azt fordulatosra, meghökkentőre, ugyanakkor hihetőre tudják csinálni (pl. 24-ben Jack emlékezetes harapása), izgulni fogok a főszereplőért.

“ezért lenne jó, ha egy harpers formátum befutna, azaz meglenne az ötlet de a szereplők mindig cserélhetőek lennének.”

a kommentek olvasasa közben en is ilyesmire gondoltam. egy 4-5 föszereplös filmben is meg lehetne tenni, hogy bejön 1-2 mellekszereplö, marad 1-2 evig ez a felallas, majd az egyik regit kinyirnak vegleg, par ev mulva mar egesz mas szereplögardaval menne a sorozat, mert a törtenet lenne a fö szempont. a veszhelyzetben is a vegen mar alig volt valaki a kezdeti evadbol – ha egyaltalan volt. es megis nezett volt vegig, mert jo sztorikat irtak hozza..

Én nem szeretem, ha kinyírják a főszereplőket. A Smallville-t is először a 100. résznél kaszáltam el, mert a kedvenc karaktereim egyike halt meg (még ha logikus is volt). Az a gáz vele, hogy az ember idővel megkedveli a karaktereket és kötődik hozzájuk, és ritka, hogy egy sorozat képes egy mégjobb csere karakterrel előállni. Bár pl. az NCIS-nek szerintem sikerült. Meg sajnos általában nem azokat ölik meg, akiket engem idegesítenek. Heroes-ban jópár karakter előbb lett volna a listámon.

Na és mi a helyzet a Szökéssel? Ha ott is biztonságban voltak a főhősök, akkor megeszem a kalapom. Az ebből a szempontból elég jól hozta a kiszámíthatatlanságot…

ne feledd, claire vegig benne fog maradni a sorozatban, hisz hallhatatlan..

Szerintem nem lenne akkora baj, hogy ha egy-egy vérmesebb sorozatban valóban érezhető lenne a nagybetűs veszteség. Itt pedig nem kell feltétlenül a halálról beszélni, elég lenne olykor látványosan kiírni egy-egy komolyabb karaktert. Ahol például _szerintem_ ezt jól csinálták/csinálják, az a House. Legyen szó akár magáról House-ról, és drogfüggőségéről, legyen szó a beosztott orvosokról, mindig tudtak úgy csavarni, hogy ne legyen túlerőltetett, de mégis üssön.

Egy BSG esetén én anno drukkoltam, mikor Gaius ugye megcsinálta az első évadban a Cylon-azonosító tesztjét, és nézegettünk nagyokat, mikor az Öreget meglőtte Valeri.

Szóval meg lehet csinálni igencsak jól azért ezt a dolgot, ha megfelelő forgatókönyv író és showrunner van a kormánynál…

A kérdés szerintem alapvetően hülyeség, mert egy filmnek ugyanígy nincs tétje. Ott is ugyanígy tudjuk, hogy a főszereplőnek nem lesz baja, legalábbis a film legeslegvégéig, ahol mellesleg egy sorozatszereplőnek is lehetne baja.

Ami a főszereplő barátait, a mellékszereplőket illeti, ott meg nyilván film- és sorozatfüggő, hogy mennyire hullanak az emberek. Ott van például a 24, ahol könyörtelenül írtják Jack Bauer környezetét, és ez szerintem jóval merészebb, amit a legtöbb film megenged magának, elég ha csak az első szezon végére gondolunk.

Nem hiszen, hogy e téren hatalmas különbségek lennének TV és mozi között. Vannak művek, amik bevállalják ezt a vonalat, ha eleve a történet engedi, mások meg értelemszerűen nem.

Nyilván nem azzal van a gond, hogy nem halnak meg a főszereplők, hanem hogy emiatt túl kiszámíthatóvá válik a sztori. Hogy sablonossá válik az, hogy egyik vagy másik főszereplő halálos veszélybe kerül, és már nem tudunk izgulni érte, ugyanakkor az egy epizódra felbukkanó noname mellékszereplő tutira elpatkol. Amelyik sorozatnál ebből ki tudnak lépni, az nem válik unalmassá. És ehhez nem is muszáj főszereplőt ölni, vagy legalábbis nem igaziból, ld. pl. a Bones 3. évad végét. Az nagyot ütött.

Aki folyamatos kieséseket vár, az nézzen realityt. Mással is lehet izgalmat bevinni egy sorozatba, mint a hosszan felépített jó karakterek kiírásával. Erősen formátumfüggő.
És hiába zavaró a sok híró a Heroesban, okosan is lehet kezelni sok szereplőt.

Ahhoz a véleményhez csatlakozom, hogy nem mindig az az izgalmas, és az a “bizonytalanságkeltő”, ha hullanak a karakterek. Különösen rossznak találom, ha egy főkarakter jelentéktelen halált hal (Tasha Yar szindróma). Néha a hatás, amit el akarnak vele érni, sokkal kisebb, mint amennyi hasznot hozott volna, ha az adott szereplőt megtartják (pl. a BSG-ben a cylon lázadó Natalie halála üt ugyan, de ha maradt volna, szerintem jobban járt volna a történet).
Az igazán jó sorozatban nem hullanak a szereplők, ám az írás el tudja feledtetni ezt, és érzelmi szinten úgy aggódok érte, mintha esély lenne a hullásukra. Kedvenc példám: a Firefly pilotról olvastam egy fórumhozzászólást, ahol valaki ezt írta: “Én komolyan elhittem, hogy Kaylee meghalt. Pedig láttam promót későbbi részekből, ahol ott volt. A vicc az, hogy akkor is elhittem, hogy meghalt, amikor _másodszor_ néztem meg a pilotot.” Hozzá kell tennem, hogy én is éppen így voltam a jelenettel. És ezt nevezem jó írásnak.

Shield, Wire nagyon jól hozta ezt szerintem (bár utóbbiból még csak az első 3 évaddal végeztem)

A drámával lehet tétje. Hiába tudom, hogy bármi megtörténhet bármelyik szereplővel mondjuk A szökésben, ha azt csak hatásvadász módon tudják megoldani. Kell, hogy igazi érzelmi súlya legyen a dolognak.

Ez inkább pszichológiai kérdés.
Mármint elvárható-e, hogy egy adott mű (sorozat, film) úgy tudjon katarzist kiváltani, hogy a végkimenetele alapvetően sérti az igazságérzetünk (a jók nem győznek, a gonosz életben/szabadlábon marad stb.)
Bár a tétnélküliség el tudja venni az élét bizonyos történéseknek, számomra mondjuk a hype miatti karaktergyilkosságok is a kreatív üresség biztos jelei.
Szóval önmagában a tétnélküliség nem baj, kivéve ha a sorozat felvállaltan megcélzott egy reális nézőpontot, így viszont dramaturgiailag elkerülhetetlen egy-két szereplő halála.

Tehát ha jól megvan írva, akkor téttel vagy anélkül is lehet valami szórakoztató, ha rosszul, akkor meg semmilyen karakter halála nem fogja tudni komoly téttel bíróvá változtatni a történetet.

vagy ahogy Whedon csinalja, ha a Buffyt akkor nezem amikor eloszor adjak, asszem ott nyelek karot nehany epizod utan :D

Ha mondjuk úgy kezdenék, mint a How I met your mother-t, csak a főszereplő halálának bekövetkeztét vezetné le a sorozat hasonlóan. Tudjuk, hogy bekövetkezik és minden rész az esemény felé lökne minket, megkedvelnénk, találgatnánk, hogy miként éri a végzete.

Többször említettétek pozitív példaként a Vészhelyzetet, ahol egymás után kinyírták ill. kiírták a fő karaktereket. Én egy ideig bírtam cérnával, de miután már szinte az összes általam kedvelt karakter eltűnt, számomra nem volt vonzó a sorozat. Azt hiszem a második helikopteres balesetnél kaszáltam végleg a sorozatot, mert bár nagyon látványos volt, de ugyanakkor teljesen igazságtalan, mert egy tényleg jó karaktert öltek meg vele.

Az egesz csak rossz forgatokonyviras. Az iroknak annak a tenynek teljes tudataban kene cselekmenyt felepiteniuk es izgalmat kelteniuk, hogy tudjak, ok is es a nezok is, hogy a foszereplok nem fognak meghalni.

Ja a 24-ben mindig kivégzik a főszereplőket, a legdurvább talán az ötödik évad nyitóepizódja volt e szempontból.

Az a baj, hogy baromi jol meg lehet irni ezeket az epizodokat, rengeteg kirk-spock-es-ismeretlen-vorosruhas kliset latok mindenutt, es tudom hogy a mellekszereplok fognak elhullani, megis izgulok, es tudom, hogy a foszereplok tulelik, megis felek, hogy meghalnak, meg akkor is, ha ismetlest nezek, es ezert buszke vagyok a kedvenc sorozataimra ha ilyen resz van bennuk, de megis vegig motoszkal bennem, hogy mit vesztettem azzal, hogy tudtam vegig a vegeredmenyt, es ha ugy olyan kiraly volt az epizod, hogy tudtam hogy ki hal meg es ki nem, akkor megis milyen fenomenalis lett volna ha ugy nezem, hogy nem tudom, es ilyenkor nagyon haragszom magamra.

Nekem erről a szépemlékű Star Trek TOS (Az Eredeti Sorozat) ugrott be, még 66-ból… Ott majd’ minden földi küldetés során elpatkolt egy “pirosinges”. Persze főszereplő sosem halt meg. Mármint végleg… Szinte magam előtt látom a párbeszédet:

Kirk: -Spock, állítson össze egy 5 fős felderítőcsapatot! Én is megyek.
Spock: -Rendben kapitány. Akkor jöjjön még dr. McCoy, Sulu hadnagy, és maga Kawosky zászlós.
Kawosky: -A francba…

A folyamatos szereplőhullással tényleg az a legnagyobb veszély, amit Réta is említett – ha bárki meghalhat, lehet, hogy a végén “védekezésképpen” nem fogunk senkihez sem kötődni, és innentől egyáltalán nem érdekel minket, hogy meghalt-e valaki vagy sem. (Ettől függetlenül én a többedik generációs Vészhelyzetet jobban szeretem, mint a korai évadokat. :))

Én a tipikus “viccesnek szent, de marhára idegesítő lett belőle” karakterek likvidálásáért szoktam mindig imádkozni, de jellemzően ők azok, akik még a főszereplőket is túlélik. :/

Látom senki nem írta, és bár csak 6 részes volt, de a Spooks Code 9 ebből a szempontból (is) kivételesen jó volt, tehát sose tudhattad, hogy ki az áruló, ki fog meghalni, ki nem, egyszóval teljes kétségek között néztem végig azt a kevés epizódot.
A másik a BSG, ott ha valaki meghalt, nem éreztem alibi-halálnak, tudtam, hogy 15 rész múlva még jelentősége lesz:)

SlyZero: példát, példát:)

Ezt a helyzetet könnyű elkerülni, a főszereplőt akit így se úgyse ölnek meg ne hozzanak olyan helyzetbe h a néző azt higgye meghalhat. mellékszereplőnél ez már megjátszható de fsz-nél minek. tipikus példa amikor lóg valaki a szikla szélén és az utolsó pillanatban felhúzzák, de mindenki tudja h nem esik le, akkor minek, rakjanak oda olyat akiről elbizonytalanodhat a néző h leeshet-e.

A 24 már szerintem a ló túlsó oldala. Amit az 5. évadban elkövettek, az már kicsit sok volt.

A Harmadik műszak sem bánt kesztyűs kézzel a szereplőkkel. A 4. évad fináléjától még most is összeszorul a gyomrom. Jujj.

“A 24 már szerintem a ló túlsó oldala”

Egyetértek! a 7. évadot még nem láttam, de ott már igencsak kezdenek túlzásokba esni. A nagy akarásban egyre nagyobb hülyeségeket csinálnak, lehet nem nagyon kéne ezt már erőltetni. (Pedig az első évad tényleg zseniális volt, de a legutóbbiak ettől már fényévekre vannak)
De hogy a témához is hozzászóljak:
A 24 példája is azt mutatja, hogy az sem célravezető, ha azzal a mottóval, hogy “senki nincs biztonságban” mindenkit halomra gyilkolunk. Ez se jó, mert egy idő után teljesen immunissá válik a néző (és akkor rosszabb esetben ugye itt kezdődik az, hogy már minden marhaságot kitalálnak csak hogy újat tudjanak hozni, fenntartsák a feszültséget, csak a végén már semmi értelme az egésznek). Szerintem, egyrészt meg kell találni a megfelelő egyensúlyt, hogy ha valakit meg is ölnek az üssön és jelentősége legyen, ne csapjon át értelmetlen mészárlásba. Másrészt nem csak azzal lehet feszültséget kelteni, hogy rendszeresen életveszélyes szituációkba kergetjük a szereplőket. Harmadrészt ha már életveszélybe sodorjuk a főszereplőt, akiről úgyis tudjuk hogy nem halhat meg, akkor is meg lehet úgy valósítani, hogy mégis izguljunk érte, csak ugye itt is meg kell tartani az egyensúlyt, nem lehet 56-szor eljátszani ugyan azt. Na és persze ehez kell igazán az írói tehetség, hogy akkor is izguljunk érte, és ne azon gondolkozzunk, hogy úgyis túl kell hogy élje.

“Ám sokkal hatékonyabb lenne, ha egy-egy főszereplő vagy fontosabb mellékszereplő halálhírét nem előzné meg nézőcsalogató hype”

pontosan, így nem tud akkorát ütni

milyet ütött már, mikor a primevalban lépték meg ezt, és ott előhype-pal sem találkoztam, gondolom, mert uk-s sorozat… totál ledöbbentem, hogy ez most mi volt :D

boldogult Ultimate Force (Terrorkommandó) volt jó ebből a szempontból. Ott néha lelőttek valakit, igaz, jobbára kezdő és utolsó epizódokban, de angliai 6 részes évadoknál ez nem olyan feltűnő :)

Egyreszt az egesz az irok hulye jateka (lasd szegeny Dr. Drake Ramoray esetet a liftaknaval ;)), masreszt egy sorozat szorakoztasson, ne legyen tetje… vessen fel egy problemat, oldja meg, de az epizod vegere legyen minden ugy mint az elejen volt. Pont. Nem kell sehonnet sehova eljutnia, csak kapcsoljon ki egy orara.

Athor: http://www.myextralife.com/strips/12-05-2005.png

Nézzétek meg a sikoly extráit. Ott is simán elmondják, hogy a stúdiók majdnem elkaszálták a filmet, mert az első pár percben kinyírják azt akit mindenki főszereplőnek hitt, mert nagy név…

Volt egyszer rég az RTL Klubon egy Mortal Kombat: Conquest című sorozat, persze mai szemmel irtó gagyi, sőt akkorival is (1998), de 13 évesen nekem valamiért bejött, aztán az utolsó rész végén meghalt az összes “jó” oldalon álló szereplő, na akkor kicsit meglepődtem:D

Charmed: első évad végén meghalt egy fontosabb szereplő (Andy), nem is jött vissza. Viszont alig szereplő mellékszereplőből főszereplővé lépett elő egy másik (Leo), aki ugyan nem halt meg, de a nyolcadik évadban eltüntették egy időre, és az ötödik évad végén is kérdéses volt, hogy mi lesz vele.
És a legfontosabb: a 3 főszereplőből, az egyik a harmadik évad végén meghalt, nem is jött többet vissza. Szerintem az jót tett a történetnek, és jól is lett levezetve.