Tudom, vicces, hogy akkor írok az évadpremierről, amikor épp félévados finálé volt, de legalább végre írhatok a sorozatról. És lehet róla beszélni. Sőt, ha úgy alakul, akkor a (félévad)fináléról is lesz írásunk.

Igen. Kocanéző vagyok, ha Flashpoint-ról van szó, hiszen talán, ha két részt láttam eddig, mindkettőt ti ajánlottátok és nem is kellett csalódnom, és a 3. évad elején sem, amikor a premiert láttam. Hátha más is belenéz így a sorozatba, hogy utólag, akár már télen is, darálhasson. Most már csak az a kérdés, hogy miért nem nézem még? Mert nem szalad el, maximum ezt tudom mondani, de azt hiszem, hogy nemsokára neki kell esnem. Főleg, ha ugyanilyen színvonalas tud maradni.

Az amerikai és kanadai sugárzások és berendelések miatt elég nagy (volt) a kavar az epizódok számozásával (az 1. évad 13 rész, a 2. évad 9 rész), de a lényeg, hogy Amerika is le fogja adni azt a 3. évadot, melynek első fele egy hete ért véget Kanadában és jó hír, hogy a nézettség mindkét előző szezonét meghaladja egyelőre, így akár hosszabb távra is tervezhetünk, ha meglesz a kellő költségvetés.

Tudom, ha túsztárgyalók meg kommandósok, akkor Standoff (írásaink itt vannak róla), azt főleg a két főkarakter miatt szerettem, viszont a Flashpoint-ot egyelőre inkább a sztorik, a megvalósítás, a “filozófia” miatt kedveltem meg. Erősek voltak a történetek, nem feltétlenül tipikusan amerikai a megvalósításuk (persze jól is választottam, hiszen ajánlásra néztem), és mivel nem ismertem a karaktereket, ezért arról nem tudok beszámolni, hogy jól vannak-e megírva, hisz kevés időt töltöttem velük.

A 3×01 tehát, hogy arról is essen pár szó, tökéletes időtöltés volt (insider: reggel hatos kelés, totális álmosság, aludni már nem akaró, s ezért viháncoló kisbaba a kézben – igazi teszt. Amin nem alszok be, az derék sorozat.), minimum egy 7/10-es, főleg, hogy nem is tipikus túszejtős történet volt.

Ez nem tudom, hogy mennyire jellemző a sorozatra (mármint a nem tipikus rész), de a bombagyáros és bombáinak hajkurászása eleve elég mozgalmas volt, s minderre rátett az értelmes történet, a motiváció kibontása, a mellékszereplők általában jelentéktelen, de itt hasznos karaktere, a szereplők magatartása és persze a súlyos döntések meghozásának körülményei. Nem tudom, de valahogy életszagú volt, a drámához nem használtak mesterséges doppingszert, hatott anélkül is. Folyt. köv. Részemről legalábbis.