Hétfő este Los Angeles-re leszállt az éj. De a sötétséget ezúttal nem valami áramkimaradás, vagy a republikánus párt elnökjelölő konvenciója okozta, hanem a puszta tény, hogy minden létező reflektor, utcai lámpa, mobilkijelző, tévéképernyő és szempár egy táncparkettre vetette fényét. Egy táncparkettre, ahol korunk legnagyobb amerikai sztárjai…

Nem voltak jelen.

Helyettük viszont ott volt a melírozott Csipkerózsika, a Grammy-díjas fekete párduc és a mormon Komár László, hogy megküzdjön még egyszer, utoljára saját önértékelési zavarával, félresiklott popkarrierjével és – már csak az emlékeiben élő – sikerei kínzó hiányával.

Az Angliában Strictly Come Dancing, míg itthon Szombat esti láz címen futó valóságshow kilencedik amerikai szezonjának fináléjában Kelly Osbourne, Mýa és Donny Osmond versengett azért, hogy kiderüljön melyikük tudja utoljára még úgy lázba hozni a revü és varieté (meg hamburger) után éhező amerikaiak millióit, hogy azok cserébe majd SMS-eik tengerében fürdessék meg őket.

Az évadnyitóról írt kritikámban megígértem, hogy visszatérek a műsorhoz a végén, és lőn, ez meg is történt, hiszen az Egyesült Államok demokráciájának két alappillére - a több ezer zsé-kategóriás sztár és a tonnányi csillámpor – garantálva volt már a kezdetekkor, hát a magamfajta junkie mi másra vágyhat családi szórakozás címén.

Persze a múlt hétvége híreit vezető eseményekhez – Jennifer Lopez Boeing-méretű fenék(reesés)éhez és egy feltörekvő (ámde önkritikával csak szűken megáldott) popénekes orális szex imitációjához – mérhető izgalmak itt nem voltak várhatók (haha, de mégis: Whitney Houston comeback), viszont vér, veríték meg könnyek így is akadt bőven. A tovább mögött folytatom a finálé taglalását.

Hétfő

A hétfői adásban a finalisták háromszor léptek fel profi párjukkal, az elsőnél egy latin-amerikai tánc volt fókuszban, a másodiknál a párok közösen mutattak be egy különböző standard táncokból álló koreográfiát, harmadszorra már szabadon választható volt az előre betanulandó mozgás és stílusa, míg kedden a utolsó fellépésére mindenki elhozhatta szezonbéli kedvenc táncát.

A műsorban voltak még vastag flashback-ek is a teljes szezonból, ahol béna sminkek és ciki fellépő ruhák garmadáján keresztül látszott, hogy néhány stylistnak lehet jót tenne, ha bekopogna hozzájuk egy igazoltatásra az ízlésrendőrség.

Kelly Osbourne & Louis van Amstel

(hétfő. argentín tangó, mix és freestyle; kedd: bécsi keringő; pontok: 26+26+24+26)

Ozzy Osbourne szeme fénye az esélytelenek nyugalmával készülhetett a döntőre, bár az évad során többé-kevésbé megbízható és szerethető produkciót nyújtott, nyilvánvaló volt, hogy az apja munkásságát követő vájtfülű metálrajongók nem fogják összetörni magukat azért, hogy SMS-t dobjanak rá, sőt lehet, hogy be sem kapcsolják ilyen műsorra a tévét (ebben mondjuk biztos vagyok).

Innentől kezdve a szavazatok csak olyan emberektől érkezhettek, akik valahogy követték és (el)ismerték Kelly hihetetlenül sokszínű és megkérdőjelezhetetlen kreativitásról árulkodó pályafutását, amely egy reality show, egy zenei album, és egy kisebb színházi kitérő szentháromságából áll.

Mivel az USA-ban minden Twilight-fanatikus, poszt-pubertás tinilány elcseszte a zsebpénzét múlt héten mozijegyre, popcornra meg kólára, így szavazataik hiányában Kelly volt hétfő este az underdog, amihez nem jött jól, hogy szinte mindegyik táncában rontott, a formája pont a döntőre esett vissza.

Mýa & Dmitry Chaplin

(paso doble, mix, freestyle és jive; 30+30+27+28 pont)

Mýa popsija maradt férfiszemnek a fináléra az egyetlen ultimate eyecandy sajnos, de az r&b énekesnő az egész szezon során inkább tánctudásával és ritmusérzékével, mintsem domborulataival tűnt ki. (Mondjuk az idei évadban a legjobb ötből négyen is zeneipari háttérrel bírtak, szóval az ilyesmi többet számíthat, mint gondolnánk, ha táncról van szó)

Nálam ő volt a favorit, de hasonló volt a gondom, mint Kelly-nél, nem tudtam pontosan megjósolni, ki és miért szavazna rá. Mivel kábé az ő karriere is ott van, ahol a part szakad, a Lady Marmalade feldolgozásért hozzávágott Grammy-díj messze már (különben is, amikor a Milli Vanilli kapott egyet vagy 20 éve, az a díj megszűnt relevánssá lenni), legutolsó albuma csak Japánban jelent meg, szóval van baja elég.

Donny Osmond & Kym Johnson

(cha-cha-cha és mix és freestyle és argentín tangó; 27+28+30+30 pont)

Donny a mormonok Hannah Montanája volt a hetvenes években, multitalentuma és rajongóinak száma szintén csak Miley Cyrus-éhoz mérhető. Mindezt azonban kénytelen most már egy komfortosabb fokozaton művelni, mivel őt is elérte a (popszakmai) végzet, az amerikai szórakoztatóipar dinoszauruszainak temetőjében, Las Vegas-ban kénytelen dolgozni.

Ami egy szinten nem tragédia, ha az odajáró középkorú és közepesen részeg nők színpadra felhajított bugyijai mennyiségében mérnénk a sikert, másfelől viszont ami a libidónak jót tesz, nem biztos, hogy az egónak is (noha fogalmam sincs, hogy Donny festett haja és vastagon botoxozott arca melyiket is építi pontosan).

Neki nagyon fontos volt, hogy ezt az egész táncversenyt megnyerje, noha egyik finalista sem érdemtelenül jutott el ide a 10 hét alatt – Donny kompetitív attitüdjével kiemelkedett a mezőnyből, bár ez a mezőny, a szezon során kiosztott pontszámok átlagai alapján nem igazán volt erősnek mondható más évadokhoz viszonyítva (magyarán a rosszak között a legjobbnak lenni kétes dicsőség).

Kedd

A keddi napra elvileg már csak a győztes személyének kihirdetése maradt, de az ABC-nél ezt nem hamarkodták el, meginvitáltak minden kiesőt a szezonból (néhány táncost meg korábbi szezonokból, bár ex-fellépőkből jutott a nézőtérre is bőven), hogy még egyszer, utoljára eltáncolják a gyönge szívük. Az esemény fényét különösen megemelte egy fiatal, feltörekvő énekesnő fellépése, aki mind profizmusban, mind koncentráltságban kioktatta a többieket.

Igen, a csapzott hajú, cracknagyi-imitátor Whitney Houston fantasztikus hangulatot varázsolt a műsor elejére és végére időzített dalaival: hol a hangja csuklott el, így éreztetve velünk az élő adás (és a bekapcsolva hagyott mikrofon) varázsát, hol a szöveget felejtette el, így tudatva a közönséggel hogy bizony az ő feje sem káptalan, hol pedig ízléses mozdulataival juttatta mindenkinek a tudomására, hogy a popbizniszben képtelenség stílusosan megöregedni, és ez neki sem sikerült. A menedzserének a következő lekötött fellépés előtt ajánlom a következő kulcsszavak beírását a Google-ba: playback, sugógép, fodrász, rehab.

A kiesettek (futottak még) táncaiból kiemelkedett Ashley Hamilton-é, aki hivatralosan is betáncolta magát a Losers Club tagjai közé – egy klub, amit a műsor során az első helyen kiesett botlábúak alapítottak. Ő most sem hazudtolta meg magát, gyakorlatilag kiderült hogy a bénasága már-már orvosi eset, így jót tenne neki, ha egy tánctanár és ortopéd szakorvos kombót kérne a Jézuskától karácsonyra.

Megnézhettünk még hihetetlenül érdekfeszítő részleteket arról, hogy a szezon során a legnagyobb pusztítást nem a különböző (többnyire mozgáshiány miatt fellépő) sérülések, vagy Chuck Lidell hónaljszaga, hanem a fejlett világ jelenlegi első számú közellensége – a sertésinfluenza – okozta a fellépők között.

Chuck erre az estére egy csihi-puhi koreográfiával megspékelt tánccal készült Mark Dacascosszal párban, de az ő szezonbéli legjobb momentuma akkor is a harmadik heti szamba marad.

Ezen a kedden utolsót táncolt még a szezon legjobb nője: Natalie Coughlin – nem számítva a profi táncoslányokat – és a szezon legjobb MILF-je: Melissa Joan Hart, megtörtént a szezon álomösszecsapása (Michael Irvin vs. Jerry Rice) és a három finalista is utoljára ropta.

Az eredményhirdetés során pedig kiderült, hogy Kelly a harmadik, Mýa a második, és Donny a boldog győztes (mert mögötte állt fél Utah és az ex – Osmonds – rajongó futball-anyukák milliós serege).

Sajnos az évadból nem láttam annyi részt, hogy az egészet lepontozzam, de a finálé(k) azok vastagon 6/10-ek voltak. (Whitney, Whitney just hit me :-) Azért valószínűleg a tavasszal bele-belenézek majd megint az új évadba, és noha tudom, hogy ez nem az a fajta reality-s szórakozás, ami könnyen mindenkinek a kenyere lehet, de aki odavan az ilyesmiért, azt remekül kikapcsolja egy-két órára.

Akinek még az írás alapján sincs eszében, hogy belekóstoljon a kilencedik szezonbéli hangulatba, annak ezt a videót ajánlom, mert ez kábé maga az esszencia.