A XXI. század első felében néhány neves marketingcég és óriás médiabirodalom elhatározta, hogy komoly expedíciót indít az amerikai tinédzserlányok lelkének legmélyére. Olyan mélyre próbáltak hatolni, ahová előttük még csak nagyon kevesen jutottak el, és ahonnan a John Hughes vezette csapatot kivéve senki sem tért vissza soha hasznos teherrel. Nemzetközi összefogásuk célja az volt, hogy végre fény derüljön arra, Robert Pattinson hulláján, néhány Lady Gaga cédén és a végzős bálkirálynőnek járó koronán kívül vajon most mit rejt ez a nem ismert tartomány.

A küldetést nehezítette a hosszan gomolygó sűrű lila köd, a könnycsatornák rendszeres áradása illetve a mélyebbnél-mélyebb rétegekben megbúvó természeti jelenségek és válaszreakcióik zavarodottsága. Mindez azt eredményezte, hogy “a korszellemet mindig alaposan lereagáló” ABC Family úgy döntött, ő sem akar kimaradni a jóból és a The Secret Life of the American Teenager mellé kísérőnek tavaly nyáron berakta a Make It or Brake It c. tornászlányokról szóló (tini) drámaszériát. A döntésük eredményes volt, hiszen a nyári tíz rész alatt a sorozat megtalálta közönségét, így most januárban az első szezont kiegészítendő – utólag berendelt – tíz részt is elkezdte sugározni az adó, s már lehet is készülni a nyáron startoló 2. évadra.

Az alapszituáció unalomig ismert, végy néhány tinédzsert és azok első látásra – de csak első látásra – funkcionáló családjait, rakd össze őket egy kisvárosi mikroklímába és adj melléjük egy koncepcionális hátteret (itt ennek Colorado állam egy kisvárosa és a torna, mint versenysport felel meg) amelyen keresztül megszűrve mutatod be mindennapjaikat, küzdelmüket egymással és önmagukkal. Azt nem állítom, hogy a sorozat az első tíz részben ennél tovább ment, azt viszont igen, hogy a fenti kritériumokat maradéktalanul és profi módon teljesítette.

A tinédzserlányok természetesen itt is tinédzserként gondolkodnak és cselekszenek, annyi különbséggel, hogy a felelősségtudatuk a versenysport miatt kicsit eltér az átlagostól, céljaik vannak és azok teljesülésének érdekében minden eszközzel hajlandóak élni (akár egymás ellen is). A történések láncát Emily indítja el, aki friss érkezőként tehetségével belezavar a tornaklubban Lauren, Kaylie, Payson triójának édes életébe.

Tinisorozat lévén a szülők itt is tipikus szülőknek tűnnek, azonban a felszín alatt naná, hogy ennél sokkal bonyolultabb kapcsolati szálak, elfojtott vagy éppen elfojtatlan érzelmek és kimondatlan gondolatok között gyötrődnek, lányaik komoly céljaihoz pedig hasonlóan elkötelezetten csatlakoznak. A történések láncát Lauren apja indítja el, aki ugyan bénán, de legalább eredményesen zsarol. Lelke rajta.

A kisváros és a sportklub itt is olyan, mint bármelyik másik: mindenki ismer mindenkit, és mindenkinek megvan a véleménye a másikról, amit véletlenül sem mondana annak szemébe. A nyugalom szigetének látszik mindkettő, miközben messze van az idilli állapottól, nagyon messze. A történések láncát Sasha, az ex-olimpikon edző indítja el, aki új szemléletet és komoly szigort hoz a klub életébe.

A sztoriról nagy spoilerek nélkül ennél többet nem szívesen írnék, de ami nézhetővé, élvezhetővé tette mindezt, az a szkript. Ez egy tini-drámasorozat, elkerülhetetlenek benne a klisék, de a karaktereknél szinte kivétel nélkül összhangban van a motiváció és a cselekvés (nem kell néznünk értetlenül – “és ezt így hogy?”), nincsenek elvarratlan szálak és üresjáratok, illetve a giccsfaktor is tűrhető méreteket ölt. Az írók már az első néhány részben gyorsan megalapozzák a felállást és a történéseket, a későbbiek során pedig ezekből ügyesen lépnek tovább, bontják ki és mélyítik a szálakat. A tovább mögött folytatom képekkel és spoilermentesen.

Azért nem kell mindjárt díjnyertes vagy komolyabb drámasorozatokra asszociálni, de akit lekötött anno a Tinik, tenisz, szerelem címmel itthon adott kanadai limonádé, illetve – még régebben – a hazai gyártású Négyes pálya c. minisorozat, az nagyjából tudja mire számíthat – egy, az említetteknél jobb színvonalon, jobb írói gárdával létrehozott szériától. Nagyszerű lehetőség – felnőttek számára főleg – elmélyülni az archetipikus szülői karakterekben, akik a maguk módján mind csak jót akarnak, de ahogy lenni szokott a (jó)akarásnak itt is sokszor nyögés a vége.

Akiket a történet sport része érdekel, azokat sajnos ki kell ábrándítanom, az bizony sokszor – az eltalált főcím ellenére – stilizált, hiszen a főszereplők elsősorban színésznők, mint sportolók (néhánynak a való életben van ugyan klasszikus vagy modern táncos múltja, de ez ennyiben ki is merül). Ergó a gyakorlatok – főleg talajon – eléggé le vannak egyszerűsítve, a nehezebb gyakorlatok pedig tornász dublőrökkel vannak felvéve, de ha ezeken képesek vagyunk túllépni, akkor az egész nem lesz bántóan illúzióromboló. Mert azért alapjáraton – ld. olimpia – a női tornaközvetítések főleg tizenkét éves csitrikkel vannak tele, akikre sokszor inkább fájdalommal, mint élvezettel tekint a nagyközönség.

Saját sportszerető kiindulópontomból tudom, hogy a szűken vett szakmán kívül a társadalom azon rétege számára van igazán értéke a tornaközvetítéseknek, akiket ugyanilyen mértékben köt le a műkorcsolya, a szinkronúszás és Vásáry André. Ez a sorozat azoknak lesz jó szórakozás, akiket taszít a Gossip Girl, vagy a 90210 harsánysága és felületessége, idegenkednek a Skins realizmusától és képi világától, és felidegesíti őket a The Secret Life of the American Teenager didaktikussága és giccse. Ha te ilyen vagy, akkor neked mindenképpen megér egy próbát a Make It or Brake It, valószínűleg nem fogod megbánni a szabadidőd sorozatra áldozott perceit. Sőt.

ui.: A nyitó bekezdésemben tárgyalt expedíció végső eredménye ugyan máig nem tisztázott, de ezen sorozat alapján nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a mai amerikai tinédzserlányok lelkük legmélyén is csak arra vágynak, mint bármelyik más tinédzserlány, bárhol máshol a világon. Bizalomra, megbecsülésre és egy kis szeretetre (persze azért Robert Pattinson élve vagy halva, egy Lady Gaga cédé és a végzős bálkirálynőnek járó korona így vagy úgy, de legyen a közelben, biztos, ami biztos).