login |

Bones 5. évad finálé: A boldog vég? – írta lazy és kabuki

2010. 06. 13. 13:14 - Írta: vendegblogger

13 hozzászólás | kategória: 2009/10 finálék, kritika,

(Kibeszélő és másik finálékritika itt.) Miután mindenki lehiggadt a rész megtekintését követően és összekotorta a képernyő maradványait, hogy azokat a használt papírzsepikkel együtt a kukába ürítse, ejtsünk pár szót arról, miért is volt olyan jó ez az évadzáró.

bones-S5-01

Először is biztos, hogy a Bones készítői, nevezetesen Hart Hanson és Stephen Nathan mazochisták. A tavalyi évadzáró-kritikában már megemlítettük a történtek kapcsán hímzőszakkörben vudubabát fabrikáló háziasszonyok tömegét, idén a nemzetközi fórumokon két hete jelentősen megnövekedett hozzászólások számából arra következtethetünk, hogy a hímzőszakkör tavaly óta nagyüzemi gyártásra kapcsolt.

Minden rendes Bones-rajongó és spoilermániás már hónapok óta hegyezte fülét, fényesítette a szemét, és halomszám gyűjtötte a papírzsepit, felkészülendő a készítők által homályosan ugyan, de beígért nagy-nagy hepiendre, ami esetünkben mi más lehetett volna, minthogy a két B végre egymásra borul az álmok világán kívül is. Elvégre megígérték nekünk, hogy aki pokolba kívánta a készítőket a nagy 100. rész végi elutasítás miatt, az vad indiánszökellésekkel fog örömtáncot lejteni az évad végén. Ehhez képest nem sok szökdécselnivalóval találtuk szembe magunkat most sem.

De miért is lett volna jó, egy karakteridegen, de a hangosabb nézők elvárásainak megfelelő évadfinálé? Spoilerekkel a tovább után folytatjuk.

Brennan, aki mára igencsak belefáradt a gyilkosságokba, és érzelmi síkon is komoly kihívásokkal küszködik Booth vallomása óta, búcsút int törvényszéki életének és visszatér a régi, tudományos, hideg, fájdalommentes mindennapokhoz, miután elfogadja az akármilyen szigetekre szóló megbízást. Ezen a tényen felbuzdulva Booth is inkább elmegy a fészkes Afganisztánba terroristák ellen kiképezni az amerikai ifjúság színét és virágát. Igaz, csak egy évről van szó, ami mint tudjuk, csupán az az idő, amíg a Föld egy teljes kört tesz a Nap körül. Semmiség, ugyebár.

Brennant követve Daisy is inkább itthagy csapot-Sweets-t, mert a karrier fontosabb. Mivel Sweets sem érez olthatatlan vágyat, hogy pszichológusi karrierjét hátrahagyva fejest ugorjon a gyöngyhalász üzletbe, kipipálhatjuk ezen párocska szétrobbantását is. De hogy ne csupán szakításokkal legyen tele ez az állítólagos öröm-és-bódottá rész, a mi kis boldog ifjú gerlepárunk, mármint Hodgins és Angela Párizsba mennek inkább, minthogy míg főhőseink a világ két ellentétes pontján múlatják az időt, ők új FBI ügynököket és antropológusokat idomítsanak.

bones-S5-02

Mivel a Bones sem veszi magát túl komolyan és nem a realisztikus bűnügyi nyomozás a sorozat fő vonzereje, ki kell emelnünk Bill Gibbons, azaz Angela apjának feltűnését az évadzáróban, hogy vejének próbára tétele szállítsa a humoros részeket. Azt hiszem, maradandó élmény mindannyiunknak, ahogy Sweets a palánk tetején nyávog Hodgins végtagjainak épsége érdekében.

Szót kell azonban ejtenünk az epizód mélypontjáról is. Ez egyértelműen Booth és Parker beszélgetése volt az autóban. Már hiányoltuk Parkert, az előző évadban is alig láttuk, erre most egy olyan giccses, és blőd szöveget adtak a szájába, hogy attól a nézőnek kihullott a haja. Egy tíz éves gyerekkel mondatták el a készítők, mennyire szép dolog is az, ha apa elmegy a háborús zónába katonáskodni, mert úgy embereket menthet, míg idehaza csupán gyilkosokat fog el. Egek! Ez az egész dialógus oly mértékben nélkülözte az életszerűséget, és oly mértékben csordult túl benne a nyálas amerikai patriotizmus, hogy szinte hallgatni is csak piruló orcával sikerült.

bones-S5-03

Az évad bizonyos kérdésekre választ adott, de jut még elvarratlan szál a következőre is. A Sírásó börtönben, de ki tudja, mit akart jelenteni a fenyegető mondata Brennan felé, hogy még nincs vége. Továbbra is nyitott kérdés azonban, hogy akarnak-e kezdeni valamit Zack-kel, hiszen róla az előző évadzáró óta nem hallottunk, holott ez is olyan dolog, ami sokunkat érdekelne.

És kétségtelenül lezárult Brennan és Booth kapcsolatának egy szakasza, és fogalmunk sincs, merre indul a következő. Érdemes megjegyezni, hogy ezt a lezárást gyönyörűen keretbe foglalta Hanson azzal, hogy az első évad első része reptéren kezdődik, ahova Brennan megérkezik valahonnan a világ végéről, míg ebben a részben Brennan szintén a reptéren felszáll egy, a világ végére tartó repülőre. Ami pedig 5 év alatt történt, az már történelem.

Lezárult tehát jó sok szál, de azért mind tudjuk, hogy szeptemberben Booth és Brennan újra együtt oldanak meg gyilkosságokat, és valahogy a többiek is visszatérnek majd, csak persze máshogy. Hanson jól kiszúrt a romantikára éhes nézősereggel, holott azt hittük, még egyszer nem meri bevállalni. Megtette, aztán majd meglátjuk, jól tette-e.

Persze, itt elkezdhetnénk azon is agyalni, vajon volt-e valami a reptéri szolid búcsúzkodás előtt, mert hát a(z egyelőre) hiányzó romantikus végkifejlet és a főszereplők vágyakozó szomorú búcsúpillantásai ordítanak az után, hogy itt valaminek történnie kell(ett). Ha kimaradtunk valamiből, arra úgyis fény derül egy év múlva, pontosabban szeptemberben az immár 23 epizódból álló hatodik évadban. Vagy soha. Ennek csak Hart Hanson a megmondhatója.

Miért volt tehát így jó lezárni a Bones első öt évét? Mert a 100. rész Booth vallomásával megmozgatta az állóvizet, és a fodrozódó karikák távolodnak a behatás helyétől. Brennan nem fogja megtagadni önmagát, hogy nagy hirtelen beálljon a korunkbéli boldog családanyák és háziasszonyok sorába. Hosszú távon nem is szeretnénk érte, ha megtette volna. Lehet, hogy egyeseknél most telt be a pohár, hogy még szét is robbantották a párost egy évre, s egy vacak kézfogás miatt kéne örülniük, de a néma évődésnek legalább vége. Most jöhet a hangos évődés (pár) éve, ami remélhetőleg a tényleg boldog végkifejlet felé tart majd.

13 hozzászólás Ne habozz!

ueszti - 2010. 06. 13. 13:53

Nekem hihetetlen nagy csalódás volt az évadzáró rész. Az egészben egy jó jelenet volt, az a macskanyávogós. De ennyi. Egy ilyen nagy sorozatnak nagyobb durranással kéne előrukkolnia. Na mind1, ettől függetlenül ugyan úgy nézni fogom. :)

Trisztin - 2010. 06. 13. 15:00

Bones hétről hétre nézős volt,alig várós volt,minden héten =) évadzáró után viszont úgy éreztem,hogy inkább ezt meg se kellett volna nézni… (ezt utoljára a LasVegas utolsó részénél éreztem…)…

Sweets nyávogása tényleg maradandó volt,meg Angela apjának feltűnése is és szereplésének minden mp-e…de ennyi…a többi értékelhetetlen…
Reptéri búcsú pedig több,mint lehangoló volt…

szeptemberre remélem kitesznek magukért…

mo - 2010. 06. 13. 15:29

meg kell mondjam, hogy bár szerintem is lehetett volna jobb az évadzáró, mégis megkönnyeztem a reptéri búcsúzásukat.
nem volt nagy összeborulás, de legalább Brennan kezd végre szocializálódni, Hodgins-nak azt mondta, hogy szereti, Booth felé is végre lépett valamit ezzel a kézfogással, örülök neki, mert akármennyire is szeretem a Bones-t, Brennan kezd már idegesíteni ezzel a túlzott kívülállósággal
Angela apját pedig gyakrabban szeretném látni, mert mindig feldobja a részeket

Xsz - 2010. 06. 13. 15:31

Hát nekem nem volt semmi komoly elvárásom a finálval kapcsolatban, hogy legyen valami B&B-vel ezért nekem tetszett a finálé az egész évad meg különösen jó volt összességében. a 100. rész pedig hab a tortán volt :D
Tehát várom ősszel rendületlenül.

zara - 2010. 06. 13. 15:40

Rendben volt az évad nagyon. Tartotta magát a Hanson-elvhez, miközben a karakterek nagy fejlődésen mentek keresztül. És bár időnként nyúlóssá vált és nyálassá is, mindig voltak elemek, amik feldobák a nézőt és még örülhettek is annak, hogy a szereplőkkel nyúlhattak és nyáladzhattak.

És bár kíváncsi vagyok, mit kezden(én)ek még Zack-kel – aki bipoláris depressziója miatt volt kénytelen megválni a sorozattól, de tán felépült már annyira, hogy újra igába hajtsák – megoldották a hiányt, még akkor is, ha olykor idegesítő volt az asszisztens váltások sora.
Ami fura volt, az Wendel lapátra tétele, és nem Angela miatt, tőle ezt vártuk, hanem mert mintha többnek akarták volna bemutatni, mint aki volt. Az meg természetesen adta magát, hogy Hudgins és Angela végre Bill Gibbons emlékezetes jelenésével gurult el Párizs felé a megvalósulás útján.
Sweets és Daisy válásának sora előre jósolható volt, semmit nem oszt vagy szoroz együtt- avagy különlétük. Az egyetlen, ami vicces benne, hogy Daisy – igen, az idegesítő Daisy – Brannannel megy tova kutatni.
Booth és Brennan kapcsolatáról meg csak annyit, hogy oly mindegy, romantikusra veszik-e és happy anddel zárják vagy marad a triviálisan jókollegista viszony. Persze, a romantika a hab a tortán és szép, ami szép és könnyfakasztó ami, de a lényeg a köztük lévő hullám, összhang és humor. Mert az a Bones alapja az esetlegesen érdekes csontok mellett. Ha abból enged, akkor annyi… megy a süllyesztőbe és a “lehetett volna belőle valami” típusú sorozatvégek közé.

ps. Klassz volt olvasni a bejegyzést.

oxigen - 2010. 06. 13. 16:10

“Brennan kezd már idegesíteni ezzel a túlzott kívülállósággal”

egy ismerosom mondta, hogy Brennan karakterenek Asperger szindromaja van – ami megmagyarazza miert ilyen “kivulallo”

mignon - 2010. 06. 13. 16:59

Nekem még mindig csak egy dolog fáj: Mi a halált keres Daisy idegesítő karaktere a következő évadban is?(nemrég volt egy napi híradagban, hogy a karakter szerepel a következő évadban is)
Mert szerintem egyetlen dolgot ér el, azt hogy Sweets egyébként király karakterét egy bénázó lúzerré tegye!

darkspell - 2010. 06. 13. 17:02

A fő vonalakban úgy tűnik egyetértünk a kollégákkal, mindössze az érzelmi részt interpretáltuk másképp. Összességében azért kicsit megnyugodtam, hogy nem csak bennem hagyott hiányosságokat az évadzáró.

A bővebb véleményem meg úgyis olvasható a fenti linken :)

Trisztin - 2010. 06. 13. 18:15

@oxigen utána olvastam az asperger szindrómának (és megnéztem egy videót,amit a Duna TV készített…) igazad lehet… igazad/igaza lehet az ismerősödnek ezzel kapcsolatban…

…az elmondottak,azonban Sheldonra (TBBT) is igazak,SŐT!

(köszi,ma is tanultam valami újat,ha nem is azt,amiből holnap vizsgázom =)))

Kaktusz - 2010. 06. 13. 18:49

Én is viszonylag jó ismerettségben vagyok az asperger-szindrómával, és ha Brennan-nek ez van, akkor egy nagyon enyhe változat. A betegség mentális velejárói mind jelen vannak nála, viszont a “szemmel látható” kísérők (pl ismételt mozgásformák) teljesen hiányoznak. Szerintem a viselkedése inkább a családi hátterére vezethető vissza.

A finálé nekem is csalódás volt először, dühöngtem rendesen, de aztán újra megnéztem, és lehiggadtam. Összességében tetszett ez az egész évad, tetszett ahová eljutottak. De most úgy érzem (pont mint a tavalyi finálé után), hogy majd csak ősszel fogom tudni eldönteni, hogy milyen is volt ez az évadzáró, mármint hogy szerintem jó irányba tereli-e az eseményeket.

oxigen - 2010. 06. 13. 21:32

@Kaktusz az emlitett ismerosomnek ez van, szoval o elso kezbol tudja, milyen. nem regota ismerem, de sztem egesz normalis, ha nem tudnam, nem gyanitanam hogy beteg.
egyebkent wikipedia is irja hogy Bones-nak aspergere van “csak nem mondjak ki, hogy ne okozzon ellenerzest a nezokben, hogy beteg”
http://en.wikipedia.org/wiki/Temperance_%22Bones%22_Brennan under Characterization

@Trisztin sok siert a vizsgahoz :)

Kaktusz - 2010. 06. 14. 19:46

@oxigen köszi a cikket:) az én egyik csoporttársamat is aspergerrel diagnosztizálták. De ez is sztem csak azt mutatja, hogy egy olyan betegségről van szó, aminél nincs egyetlen, nemzetközileg elfogadott, egységes kritériumrendszer, mert rengeteg féle tünete lehet. Éppen ezért szerintem sok esetben orvosa válogatja, hogy kit diagnosztizál ezzel a betegséggel, vagy hogy éppen melyik kritériumrendszer alapján dolgozik. Simán lehet, hogy Brennan-nek is ez a betegsége, bár szerintem sosem lehet ezt igazán eldönteni, max ha HH tényleg úgy dönt, hogy körbejárja ezt a témát (én személy szerint örülnék neki:)).

De ugyanígy megállja a helyét Sweets meglátása is, pszichológus szemmel (vagyis a kamaszkori traumás-változat). Brennan változása és “szocializálódása” az évadok során sztem mindkét elmélettel összeegyeztethető. Innentől pedig már tényleg csak interpretáció kérdése a dolog, elég megfoghatatlan ez a terület. Mondjuk Brennan tuti az aspergerre szavazna a pszichológiával szemben:D

Sziszka - 2010. 06. 21. 15:34

Sziasztok! Én személy szerint nem vártam semmi komoly romantikát. Annak nem lett volna túl sok értelme, bár megnézhettük volna, hogy mire lyukadnak ki egy év múlva. Viszont legalább egy ölelést elvártam volna. Na de mindegy.
Összességében nagyon tetszett a rész,meg az egész évad is. Várom a következőt. Sweets nyávogása nagyon tuti volt, meg nagyot nevettem Hodgins sikításán is,mikor meglátta Angela apját. :D Azt én se nagyon értem, hogy Daisyre miért van szükség a következő évadban. Nagyon nem szeretem a karakterét. Ja, és valóban jó lenne hallani valamit Zackről.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz