login |

Wonderfalls – írta Alice

2010. 08. 07. 13:22 - Írta: vendegblogger

29 hozzászólás | kategória: kritika, retró,

Aki bármikor kifogyna a néznivalóból, uborkaszezonban vagy főszezonban, bátran írja fel a listájára a Wonderfalls-t, ezt a nem mindennapi darabot. Nem hosszú, mindössze 13 rész, normális lezárással, és ami a lényeg, hogy igazi, nagybetűs szórakozást kínál.

wonderfalls-1-500

Tíz emberből nyolc úgy jut el a Wonderfalls sorozathoz, hogy a Pushing Daisies után előássa a méltán zseniálisnak mondott Bryan Fuller összes művét (futottak még: Dead Like Me – kritika itt). Nálam éppen fordítva történt. Bevallom, Bryan Fuller ide vagy oda, én bizony a Youtube egyik zenés montázsában figyeltem fel rá. Legalább elmondhatom, hogy semmiféle hájp sem befolyásolt abban, hogy így megszerettem.

A nézettségi adatokról ezúttal jobb lenne mélyen hallgatnom, még jó, hogy sorozatrajongóként az ember hamar megtanulja, hogy a korai (vagy nem korai) kasza nem feltétlenül jelent pocsék minőséget. Sőt. A lényeg, hogy a Wonderfalls csupán négy, 2004-ben a Foxon leadott része elég volt ahhoz, hogy a rajongók kiharcolják az összes rész DVD-n való kiadását.

A történet szerint huszonéves főhősnőnk, Jaye Tyler (Caroline Dhavernas) eladó a Niagara vízesés egyik szuvenírboltjában. Igazi vagány csaj, független, öntörvényű, cinikus, nyelve, akár a kés. Utálja a munkáját, épp ezért élményszámba megy, amikor a vevőkkel társalog. Egy teljesen átlagos munkanapon egyszer csak hangokat kezd hallani, innentől búcsút mondhat a régi életének, ugyanis ezeket nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Így válik akaratlanul is az emberek segítőjévé mindenféle ügyes-bajos ügyben, amolyan „isteni kézként”. Sajnos a hangok kellően rejtélyesek, így ez igen sok szenvedéssel jár, közben alaposan megtanítják kesztyűbe dudálni.

wonderfalls-lion-500

Jaye törzshelye egy bár, ahol kebelbarátnője, a jó fej Mahandra (Tracie Thoms) pincérnőként dolgozik, Jaye szíve csücske, az összetört szívű Eric (Tyron Leitso) pedig bárpultosként. A Tyler család sem mindennapi, ahol persze Jaye a fekete bárány a hangok nélkül is. Mindenki nagy ász. Hamar megismerjük őket, a híres, körülrajongott anyát (Diana Scarwid), az orvos apát (William Sadler), az ügyvéd nővért, Sharont (Katie Finneran) és a nem kevésbé sikeres fivért (Lee Pace).

Általában nem szeretem, amikor egy sorozat ennyire a főszereplőre épít, az elején hiányoltam is, hova dugták a többi szereplőt, a családot? Később azonban remekül eltalálják az egyensúlyt és jobban merték mozgatni a többieket is. A Piemaker rajongók eleinte biztosan hiányolják majd Lee Pace-t, de nem kell aggódniuk, ami pedig Caroline Dhavernast illeti, nem lehet szavakkal leírni, mennyire jó. Hogy is mondjam, amikor a képernyőn van, sokszor olyan, mintha ő színesben lenne, a többi szereplő pedig fekete-fehérben, egyszerűen sugárzó. (Idén végre ismét láthatjuk, az Off The Map-ben.)

Ez persze nem jelenti azt, hogy a többiek ne lennének ügyesek, remek az összhang és a szülőkön kívül mindenkit abszolút megkedvelhető volt, örültem is, hogy ennyi az új arc, néha kell az. A szemfülesek sok ismerőst is felfedeznek majd, nagy öröm volt viszontlátni színészeket az Everwoodból, Roswellből, Eurékából egy-egy rész vagy jelenet erejéig. A tovább mögött folytatom. Spoilermentesen.

Érdekes, hogy a pilot eleinte nem tett rám különösebb benyomást, aztán alig pár perc múlva teljesen elkapott, ez bőven kitartott a rész végéig. Zseniális jelenetek, párbeszédek sorjáztak egymás után, szinte hullámvasúton ülünk, minden zökkenő nélkül. Az összes rész felépítése hasonló: dominók dőlnek dominók után és csak a végén áll össze a teljes kép. Szinte mindig olyan helyre jutunk, amiről nem is álmodtunk volna. Végig jelen van az izgalom, hogy mi jöhet a következő kanyar után.

A Wonderfalls-nak nagy erőssége az ötletesség, a sok csavar, meglepetés. Nemigen unatkozunk. Az pedig főleg szuper, hogy időnként alig pár perces dominó-effektusokat is kapunk a nagy szálak mellé, vagy az, amikor visszaköszönnek korábbi elemek. Tökéletesen építették fel a sorozat szerkezetét. Érdekesség, hogy akadtak kevésbé megszokott helyszínek is, pl. a lakókocsi (ami Jaye elmondása szerint olyan, mint Jeannie lámpása, csak kisebb) és maguk az epizódcímek sem mindannapiak: Muffin Buffalo és Karma Chameleon? Édes.

Szándékosan nem részleteztem jobban a sugallatokat. Nem tudom, spoilergyanús infó-e, hiszen rögtön kiderül a pilotban, mindenesetre gagyinak hathat. A hangok ugyanis nem csupán hangok, főhősnőnkhöz tárgyak, állatfigurák beszélnek. Ennyi természetfeletti sorozat már biztosan alaposan megedzett mindenkit, így bízom benne, hogy ez nem riaszt el senkit. Aki az Amelie-t szereti, gondoljon a kis lámpás jelenetre a malaccal – ugye, hogy jó volt?

Szóval, állatkák. Sok helyen említik a Jeanne d’Arc párhuzamot, nekem mégis picit erőltetett, egyszer sem jutott eszembe, miközben néztem, annyira bizarr ez a párosítás és sokkal több van ebben a történetben. Hajmeresztő ötlet ez az állatfigurásdi, alaposan építenek is rá a poénokkal, és az első pillanattól működik is. Hihetetlen, de elhisszük. Mi több, szeretjük őket. Mindnek saját egyénisége, hangja van, személyes kedvencem az oroszlán és persze a majom.

Most, hogy már a Pushing Daisies-t is ismerem, látszanak a közös pontok, pedig első pillantásra ég és föld a két sorozat. Emellett engem a Wonderfalls nyomokban a Miért éppen Alaszkára emlékeztetett, a humorukban van valami közös. Néhol túlzásba esnek a készítők és csak úgy dől a marhaság, mégis összességében kedvemre való ez a hangulat és humor. Remek helyzetkomikumokat csempésztek mindenbe, mégis találni ebben a sorozatban valami szépséget, finomságot. Az értékrendekkel nincs itt semmi gond és még romantika is belefért. A karakterek élnek, lélegeznek, és eyecandy téren sem kell a sorozatnak szégyenkeznie, de ezt most nem fejteném ki bővebben.

Negatívum, hogy a zenéje eléggé jellegtelen, a főcímbeli szám például túl tinglitangli, nem illett a képbe. A történetek színvonala hullámzott, néha nem is kicsit. Ha egy rész itt-ott nem tetszik valakinek, kár feladni. Igazából el tudtam fogadni, hogy nem folytatták, hanem szépen lezárták – volt még benne szufla, de azt hiszem, több évad nemigen. Alaszka- és Pushing Daisies-rajongók feltétlenül adjanak neki esélyt, és ajánlom azoknak is, akik szívesen megismernének egy Veronica Mars-hoz hasonlóan talpraesett leányzót.

(Vendégbloggerünk tovább kritikái: My So-Called Life, Miért éppen Alaszka?, Felicity.)

29 hozzászólás Ne habozz!

Gaben - 2010. 08. 07. 13:24

ez hatalmas kedvenc volt… legjobb főcímdal ever :D

aykos - 2010. 08. 07. 13:29

Én is nem olyan rég néztem meg. Nagyon nagy élmény volt. És igen ez a főcímdal :D

LoGi - 2010. 08. 07. 13:32

hmm jó nagy írás, btw én véletlen találtam rá böngészve az nCore-on :D és egyáltalán nem fogott meg, mondjuk én nagyon hamar kaszát adok 1 sorozatnak ha nem tetszik, hiába dícsérik, nyer akármilyen díjat :D ez is ilyen volt.

winnie - 2010. 08. 07. 13:34
Egyszarvu - 2010. 08. 07. 13:35

Nem is tudom hányszor néztem meg a sorozatot….
Annyira nagyon-nagyon jó volt :)
És Lee Pace meg Tyron is :D

Egyszarvu - 2010. 08. 07. 13:36

Ja, amúgy láttam e-bay-en csorbapofájú vaxliont :D

CyClotroniC - 2010. 08. 07. 13:52

Nekem is nagyon tetszett. Ha kicsit több időt kapott volna, talán a Dead Like Me-t és a Pushing Daisies-t is előzhette volna nálam simán, volt benne simán potenciál. Kb egy hétvége alatt elfogyasztható :P

Harlequin - 2010. 08. 07. 14:04

Én Dead like me utána találtam rá, hatalmas sorozat, egyszerűen magával ragad ez is, mint az összes Fuller-mű.

stargatelost - 2010. 08. 07. 14:05

Én tavaly nyáron néztem végig, és nekem elég nagy csalódás volt. Pedig a Dead Like Me-t imádtam, máig az egyik nagy kedvenc.
Úgy kezdtem neki, hogy beszélő állatfigurák, na mondom mekkora ötlet!!! Ez biztos fasza lesz! Aztán kopp. Emlékeim szerint a legnagyobb bajom az volt, hogy baromi keveset voltak az állatfigurák, és még kevesebbet beszéltek. Pedig rengeteg, ki nem apadó poénforrás lett volna egy majom, akinek be nem áll a szája, vagy egy szarkasztikus oroszlán stb… De hát Fuller nem ilyennek álmodta meg a sorozatot, ez van :) Nekem meg nem jött be :)
Másik pedig, hogy a végére már kifejezetten untam ,és idegesítettek az epizódok, most hirtelen csak egy jut eszembe, de pocsék és kritikán aluli baromság volt például az a hordós, amikor sok éve egy nő lement a vízesésen hordóval, aztán meg kiderült hogy…..
Na mindegy, ez csak az én véleményem a sok közül, de még egyszer biztos nem szenvedném végig :)

Dohi - 2010. 08. 07. 14:06

fuller egyetlen normalis sorozata, tehat nyilvan ezt kaszaltak el leghamarabb…

caroline-nak meg osszedobhatnanak valami jo kis sorozatot.

Gaines - 2010. 08. 07. 14:09

Régi nagy kedvenc, szerintem még lett volna benne szufla, én legalábbis simán tudtam volna még nézni. Kár, hogy Caroline Dhavernas azóta szinte teljesen eltűnt, és még nagyobb kár, hogy pont egy Shonda Rhimes sorozattal fog visszatérni.

Dohi - 2010. 08. 07. 14:21

ja, tenyleg, abban az orvosos valamiben o lesz. na szep…

zoey - 2010. 08. 07. 15:03

Nekem ez abszolút kimaradt, de az írás meghozta a kedvem. Köszi.

Klunks - 2010. 08. 07. 15:12

Aranyos volt elején meg vicces aztán hamar unalomba fulladt és én is az a rész után adtam fel, mint stargetelost. Az a hordós baromság már nagyon lefárasztott.

vudulány - 2010. 08. 07. 15:16

ajj de szerettem ezt a sorozatot! Én is a PD után találtam meg, és nagyon örültem, hogy rátaláltam, mert fantasztikus:D

Tibi - 2010. 08. 07. 15:35

Alice: Tudom, ez nem ide tartozik, de hála neked, a TE írásodnak kezdtem el nézni a Felicity-t. Ha csak azt mondanám “köszönöm”, az nem fejezné ki eléggé, hogy mennyire örülök amiért általad rátalálhattam Felicityre.

Azt hiszem a Wonderfalls-ba is belenézek ^^

blade78 - 2010. 08. 07. 15:37

ok már izzitom is a letöltést. :D
A sok leirás meg a kommentek + a youtube főcím meggyöző volt.

cat - 2010. 08. 07. 17:11

A Dead Like Me nyomán találtam rá a sorozatra köbö másfél éve, de valamiért nem haladtam vele, pedig tetszett. Most megfogadtam, hogy nyáron befejezem, elő is vettem, de pont két olyan ostoba rész jött (a nő a hordóval, meg a házvezetőnős), hogy teljesen elment tőle a kedvem. Szóval asszem részemről ennyi, de ettől még mindenkinek ajánlom, hogy próbálja be – mindenképpen egy egyedi színfolt, és Caroline Dhavernas tényleg remek!

beem - 2010. 08. 07. 20:23

Ritka remek kritika/ajánló, köszönöm. :)

Binky - 2010. 08. 07. 20:45

Én is a Dead like me után kezdtem bele, és nagyon tetszett. Ahogy a Pushing Daisies is. Brian Fullernek adhatnának nagyobb szabad kezet és hihetetlen sorozatokat hozhatna el nekünk. de hát mindenütt a pénz beszél…
Az állatok közül nekem is az oroszlán tetszett a legjobban.

blade78 - 2010. 08. 09. 20:39

Most egy kicsit gyülölöm az oldalt….. imádtam a sorit… de vége …. és most valami fáj nekem a mellkasom bal oldalán…. :( :( :( :(

ui: imdbre ment a 10pont.

Alice - 2010. 08. 10. 10:40

Pedig a hordós rész még nem is a legelvetemültebb :)
Köszönet a publikálásért, és nagy örömmel olvastam a kommenteket is.

Animus - 2010. 08. 15. 10:15

tavaly láttam, kedvenceim között van, és tényleg a halottnak a csóktól vezettem vissza a wonderfallst meg a dead like met is… (ciki h ennyire kiszámítható az ember lánya :)
a befejezéssel viszont nem vagyok kibékülve, rövidre vágták :(

clark - 2010. 08. 16. 16:53

én az írás hatására szedtem le és néztem meg!a pushing d és a dead like me az alap,mind kettő nagy kedvenc,de eddig ez kimaradt,így egy nap altta végig is néztem mind a 13részt,és semmi bajom nem volt vele,egy két gyengébb rész volt,pl az indiános,de amúgy teljesen jó volt egy 8/10 simán!nekem az összes karakter bejött az ügyvéd nővért kivéve.a majom azt ott van,de a szamár is ari!ajánlom mindenkinek!:D

zenit - 2010. 08. 21. 22:10

köszi,
le is daráltam most hétvégén, jó volt! :)

Réta - 2011. 04. 19. 18:36

Köszi az ajánlót, most darálom a sorozatot. Közben kicsit nézelődtem a neten és találtam egy jó kis összefoglalót róla itt: http://www.tvsquad.com/2010/03/30/gone-too-soon-wonderfalls/

Nagyjából azt írja le, amit te, csak kis háttérinfókkal, például azzal, hogy mi lett volna, ha folytatódik a sorozat:

“The second season would have Jaye’s therapist begin documenting their sessions, eventually leading to the publication of a book. Jaye would deal with a new intact “wax lion” who would tell her not to listen to “original wax lion.”

By the time the third season would come around, Jaye would be institutionalized, as a result of her therapist’s book, and diagnosed with “Joan of Arc syndrome.” And just for kicks, somewhere throughout all of this, her lesbian sister would find herself pregnant.”

Réta - 2011. 04. 19. 18:44

Kösz az ajánlót, enélkül nem találtam volna rá. Igazi feelgood sorozat. Nekem azok a részek is tetszenek, amiket mások gyengének tartanak, egyszerűen megkapó az egész.

Kicsit nézelődtem a neten és találtam egy részletes ismertetőt a sorozatról.

http://www.tvsquad.com/2010/03/30/gone-too-soon-wonderfalls/

A bennfentes infók érdekesek benne, például, hogy mi lett volna a második és harmadik évadban.

“The second season would have Jaye’s therapist begin documenting their sessions, eventually leading to the publication of a book. Jaye would deal with a new intact “wax lion” who would tell her not to listen to “original wax lion.”

By the time the third season would come around, Jaye would be institutionalized, as a result of her therapist’s book, and diagnosed with “Joan of Arc syndrome.” And just for kicks, somewhere throughout all of this, her lesbian sister would find herself pregnant.”

Mit mondjak, néztem volna.

esztók - 2012. 06. 21. 20:19

Annyira zseniális volt ez a sorozat!
Igazság szerint én a Pushing Daisies miatt néztem meg, de végül is van kötődés, mert épp Lee Pace időszakom éltem.
Pár napja ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy újra megnézzem és egyszerűen nem lehet leállni vele.
Fantasztikus! Én még el tudtam volna viselni egy darabig…
Még elő fogom venni párszor. Kár, hogy olyan hamar vége lett.

Dóri - 2015. 01. 17. 14:48

Örök hálám, amiért itt rátaláltam erre a sorozatra, mert különben valószínűleg sosem fedezem fel – pedig megérdemli a figyelmet, egyszerűen zseniális :D
A tomboló Lee Pace-imádatom sodort ide, így ennek is nagyon hálás vagyok, igazi gyöngyszemekre bukkanok a fangirl időszakaimban.
Már az első résszel megfogott; Jaye az egyik kedvenc női karakterem lett a khm, kellemetlen modorával és a számos közös tulajdonságnak köszönhetően. Nagyon szórakoztató, de nem az a bugyuta, üres parádé.
Szóval, nagyon köszönöm :3

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz