login |

In Treatment 1. évad – írta symor

2010. 10. 24. 23:53 - Írta: vendegblogger

23 hozzászólás | kategória: kritika,

Zavart költők, ki meri őt dicsérni,
Ki élettani bábként látja mindünk
Üvegerünkben kék és piros vérrel?
/részlet, Kosztolányi Dezső verséből, barátja Sigmund Freud születésnapjára/

Ismertek egy fürkésző játékot, bármilyet, amely abból nyer élvezetet, hogy érteni akarjuk és ismerni a játékpartnerünket? Az HBO ebben a drámasorozatában ehhez ad pár játszótársat, életszerű terápiás tartalommal.

intreatment

Az In Treatment felállása mindemellett egészen dísztelen, melyben adott egy segíteni vágyó orvos, a Gabriel Bryne által alakított Dr. Paul Weston, saját, meghitt családi házának alsó szintjén kialakított terápiás szobával, ahol pácienseit fogadja. A hét négy napján különböző emberek keresnek menedéket nála gondjaikkal, hogy a diskurzusok során orvoslást nyerjenek különféle lélektani sebeikre, de nem mind érkeznek hozzá bizalommal, vagy őszintén.

A sorozat néhányuk megnyilatkozásait kíséri figyelemmel, azokét, akik szembekerülve Paullal, nem várt jelentős hatást gyakorolnak rá és ránk, nézőkre, epizódról-epizódra beljebb kerülve bizonyos személyes térbe, ahogy a terápiák őszinteségének hatása kibontakozik.

Erre a hatásra az In Treatment születésénél, illetve adaptálásánál, épp akkor, az HBO-nak nagy szüksége volt. Habár utólag rövidnek látszó, ínséges időszak alatt kezdett hozzá a széria gyártásához a csatorna, melynek akkor, korábbi nagy kritikai visszhangot, tetszést kiváltó sorozatai sorra befejeződtek, vagy túl korán kiestek a műsortárból, így a Sopranos, Rome, vagy a The Wire.

7.1

Az HBO-tól Rodrigo Garcia, producer a legjobbkor fedezte fel az azóta számos televíziós elismerésben részesülő kollégája, Hagai Levi izraeli sorozatát a BeTipul-t, mely egy pszichoterapeuta beszélgetéseit rögzíti legérdekesebb pácienseivel. Az eredeti sorozat a csatorna kreatívái számára végül olyan meggyőző alapanyagnak bizonyult, hogy szövegkönyvének egyes részeit, tőlük szokatlanul egy az egyben átvették.

Az amerikai feldolgozáshoz neves és feltörekvő színészgárdát szerződtettek, hiszen a sorozat kamaradráma volta miatt is mély, átélésre képes szerepformálást kívánt. A műsornak rendhagyó módon online megjelenést is biztosított az HBO azt népszerűsítendő. Maga a sorozat pedig az epizódokkal megegyező terápiás napokon, tehát hétfőtől-péntekig, nap nap után került programra a csatornán. Kilenc hét minden hétköznapján, csaknem monodrámák izgalmát nyújtva egy-egy páciensből, és az őket segíteni és megérteni vágyó orvosból.

A tovább mögött folytatom – spoilermentesen.

Az In Treatment elé ülő néző számára egyfajta intimitás válik élménnyé, amikor a produkció leültet bemutat hét embert, az első évadban, a heti kezelésük rövid porciójára, akik kitárulkoznak meghasonlásukban és mi kívánni kezdjük ezt a fajta őszinte játékot. Arcukra irányított kameralencse, a kapott karaktert szétfeszítő szövegpapír, ez áll az In Treatment színészeinek rendelkezésére.

Ritkaság az ilyen bergmani belsőséggel megírt forgatókönyv, melyet elhiszünk, ahogy a kíváncsiságunkra és aggodalmunkra épít a szereplők iránt. Óhatatlanul a páciensek vallomásával közel kerülünk hozzájuk, mivel az őszinte emberábrázolás és az ebből következő féltés együttérzést csihol a közreműködőkkel, akik egy terápiás hét páciensei:

Hétfőn: Laura, a gyönyörű, de megnyugvásra, magánéletében hétköznapi megállapodásra képtelen páciens, aki nyílt szavaival a bőrünk alá költözik és ingerel. Hatása alól Paul is alig tudja kivonni magát, vagy talán egymás hatása alól képtelenek. Melissa George még sohasem látott módon játszik Laura szerepében, felséges évődései, azok a lehengerlően előadott fülledt, megtört szavak belemásznak a ember gyomrába, amint látni és hallani őt.

2

Kedden: Alex, a látszólag saját, vétlen háborús bűneire érzéketlen vadászpilóta, aki férfias fölénye, arroganciája mögé rejti valódi érzéseit és kihívást intéz minden kezelés alatt Paul felé. Blair Underwood friss, megnyerő megjelenése többrétegű színészt tükröz Alexként, amint félelmetesen, önsanyargatóan lezser.

3

Szerdán: Sophie, a gyanús sérüléseket viselő tornász, és érzékeny kamaszlány. Tőle kapjuk talán a legteljesebb élményt Paullal őrlődő terápiája során. Mia Wasikowska játéka, a fiatal Sophie-ként mesterpéldája a finom kitárulkozásnak. Szerepében olyan életszerű, mint egy száraz virág, bonyolultan törékeny és mégis erős, rég láttam hasonlóan nagyszerű bemutatkozást.

4

Csütörtökön: Amy és Jack, párterápia egy megromlott kapcsolatú házaspárral, akiket Paul alig bír összetartani, amint a két kétségbeesett, egymást elvesztő ember a saját bajai gátját keresi. Érdekes, ahogy Embeth Davidtz és Josh Charles külön jobban működik a szerepében, mintsem hatásos párosként, habár a másik motivációjában mindvégig elválaszthatatlanok.

5

Pénteken: Gina, Paul korábbi mentora és újabban saját terapeutája, akinél tanácsot keresne magánéleti, szakmai kihívásaira, de néhai közös, rivalizáló múltjuk kiéleződik. Dianne Wiest határozottsága, érzékeny és ugyanakkor kíméletlen önuralma nélkül sokat vesztene a sorozat, színészi rutinjának köszönhetően nemcsak visszatükrözi Byrne komplex játékát, de egyenlővé is teszi magát a főszereplővel.

In-Treatment-5_medium

Nem kis teljesítmény tekintettel arra, hogy mióta Coenék (Miller’s Crossing) puhakalapja alól felpillantott, Gabriel Byrne az egyik leghálásabb szerepét kapta meg, egy saját átlátásának csapdájába kerülő, tartással teli terapeuta karakterét, aki képtelen elkerülni magánélete hibáit, míg másokét oly értéssel feltárja és kezeli. Paul Weston szerepében Byrne tehetséggel bizonyítja, hogy miért tartják a legkellemesebben szuggesztív színészek egyikének. Finom ritmusú hangja, elsötétülő tekintete ebben az alig mozgó figurában is, egyetlen szobatérben, egész emberi világot képes illusztrálni.

1

Az ilyen igénnyel összeszedett és pontos színművészet nélkül az In Treatment sohasem működhetne hasonlóan, hiszen a karakterek csak együttérzéssel nyernek legalitást. A jól megírt szerepek pedig a rövidebb jelenléttel bíró szereplőknél, ekképp a Paul feleségét játszó Michelle Forbesnél is inspirálják a színjátszó odaadást.

A hiteles résztvevőkkel biztosított terápia így a reális töréspontokat kerülgetheti, nem az ismeretlenről szól, csak arról, ami akár ismerősünkkel is megtörténhetett. Többnyire olyan személyekről, akik erőszakot engednek tenni magukon a szeretetért, vagy bántást visznek véghez, hogy szerethessenek. Minden epizód kívülről halad befelé, találkozás a terápián, körüljárás, majd a dialóg kiszélesedik, boncnokivá válik, mígnem zárul az aktuális nap kezelése és a szövegben megjelenő feszültség szorongása marad az egyetlen biztos pont, a következő hét napjáig.

A sorozatban minden ember kitörni látszik, egy-egy törés van elrejtve rajtuk, amelyet Paul szeretne látni, felfedezni, hogy a sérülések ellenére összetarthassák a lelkük testét, pedig néha saját magánélete feleségével és gyermekeivel sem úgy rázódik össze, ahogy teljes szellemi biztonsága megkívánná. Ezért keveredik személyes, empatikus kapcsolatba pácienseivel és ettől válik hitelt érdemlőbb pszichiáterré, bármely valóságosnál. Innen származik egyfajta féltés is a szereplők iránt, mert amint kilépnek a színhelyet adó szobából megjósolhatatlan a következő cselekedetük, hiszen a való világban zárkózottságuk mértéke akár végzetessé válhat a következő találkozásig.

Itt fedezhető fel az In Treatment egyik negatívuma is, miképpen nehéz kikeveredni egy ennyire szimpatikusan levezetett gyónási útból, mert a szereplők egyaránt túl közel kerültek az írókhoz és a nézőkhöz. A lélekmeztelenítő játékkal nyert szimpátia ellenére a gyógyulás nem lehet teljes, legkevésbé happy, csak egy újabb útvonal, és a közönségnek talán csalódnia kell.

Valójában nem igazán kínálhatnak megoldásokat a sorozatban, csupán annak látszatát kelthetik, és mintha túl sokáig maradtak volna velünk a karakterek. Heti 5 terápiát, 43 epizódon keresztül. Nem szívesen gondoljuk végig, mennyi számítás van a látott részekben, mennyire sztereotipak a tragédiák, mert leköt minket a sebezhetőség és szexuális töltés az elhangzó párbeszédekben. Hinni akarunk a sorozatnak, és néha jobb nem belepillantani a bűvész cilinderébe, mert mindig van valami személyes feszültség a csupán fél órás részekben, mert a kitárulkozások titkokról szólnak, és mi lehet érdekesebb egy másik ember titkainál.

Egyfajta voyeur élvezet lakozik az In Treatment első évadjában, melynek értékét 8/10-nél alább nem lehet adni, a hasonlóan hosszú második évad pedig semmivel sem kevesebb, ahogy remélhetőleg a most startoló harmadik is tartja majd magát.

23 hozzászólás Ne habozz!

CyClotroniC - 2010. 10. 25. 00:18

Az egyik legérdekesebb és egyben legszokatlanabb sorozatélményem volt. Egy tény, hogy hangulat kell hozzá, hogy az ember leüljön nézni, mert nem az a bármikor fogyasztható darab, de ha elkap a hangulat, akkor nagyon sokat tudtam belőle darálni egyszerre. Nagyon hálás kamaradarab, mert tényleg lehet benne lubickolni színészként. Nekem speciál Melissa George és Mia Wasikowska tetszett a legjobban, mindkettőjüket itt láttam először, és nagyon meggyőztek. Tipikus iskolapéldája annak, hogy tehetséges színeszekkel és egy jó forgatókönyvvel csodát lehet művelni szűk keretek között.

Az írás is dicséretet érdemel, mert nagyon informatív, mégsem spoileres, ráadásul szokatlanul igényes a megfogalmazása. Ritkán lehet ilyen minőségű kritikát olvasni manapság, tényleg grat.

renato - 2010. 10. 25. 01:25

szép írás, egyik kedvenc sorozat, egyik kedvenc színész.

human - 2010. 10. 25. 01:52

kár h a második évad… de az első mindenképp javallott

symor - 2010. 10. 25. 02:03

Human:

A második évadot Gaines írásánál leboxoljuk, ami ha minden igaz ezt követi nemsokára, egyébként maradjunk témánál, hogy oda is jusson kellő vélemény. Erre kérek mindenki mást is!

David191 - 2010. 10. 25. 09:15

Nagy kedvenc, mar alig varom a harmadik evad startolasat. Kedvenc elso evadi terapia napom a csutortok volt, Embeth Davidtz és Josh Charles nagyszeruek voltak. Ugyanakkor Mia Wasikowska is nagyot alakitott, de a nagy kedvenc Hope Davis marad, de errol csak a masodik evad kritikajaban.
Prima review ! Gratulalok!

Don Fanucci - 2010. 10. 25. 09:38

Symor: Valóban minőségi írás, gratulálok!

Eddig még csak bele sem pillantottam a sorozatnak még az ajánlóiba sem, mert valahogy úgy éreztem, ez nem az én világom, sőt, ez minden bizonnyal valami sablonos izé lehet.

A kritikád elolvasása után már tudom, hogy nem szabadott volna – hiszen már Gabriel Byrne neve is garancia a minőségre. Meghoztad a kedvemet hozzá – tuti, hogy a közeljövőben bepróbálom!

Nagyonnagyon - 2010. 10. 25. 09:59

Engem is felcsigáztál, nagyon sok szériát innen származó írások miatt kezdek el.
köszi az írást

kezike - 2010. 10. 25. 10:21

aaaaa, de jó, amikor külsős ír a junkie-ra!! in treatment meg az egyik legjobb sorozat ever.

EZBranigan - 2010. 10. 25. 10:21

symor:

Ha nincs mögötted valamilyen filmes képzés, akkor szép teljesítmény az írás. Ha van, akkor pedig pláne jó, hogy egy sorozat esetén előhoztad Bergmant példának, plusz mondjuk a voyeur kifejezést. Szépen vannak csepegtetve benne a szakkifejezések. Jól összerakott kritikát írtál.
Nekem is meghozta a kedvet hozzá, mondjuk én az HBO-s sorozatokat amúgy is mindig nagy szerettel nézem meg.

Mizchris - 2010. 10. 25. 11:24

Köszi symor az újfent remek és összeszedett írást :) És külön köszönet, hogy végre valaki hosszabban írt az In Treatment-ről, ami életem egyik legkülönlegesebb élménye sorozatok terén. Egy hetet mindig tömörítve néztem meg, így még egyedibb az érzés és külön boldogság volt Josh Charlest olyan szerepben látni, amiben megmutathatta a drámai oldalát.

symor - 2010. 10. 25. 12:06

EZBranigan:

Sajna nincs, ami meg is látszik néhány szófordulataimban, ugyanakkor így teljesen korlátlanul, szabott és tanult formák nélkül írok véleményt.

Köszönöm a véleményed, illetve véleményeteket :)

Gaines - 2010. 10. 25. 12:54

Nagyon örültem a Miller’s Crossing említésének, mind a mai napig Byrne egyik legjobb szerepe, és a testvérpár filmjei között is dobogós. Jó lett a cikk.

EZBranigan - 2010. 10. 25. 13:16

symor:

Jó pap holtig tanul :). Ha már éppen nem a diákéveid töltöd, akkor is lehet még más képzést is elvégezni, ha érdekel. Persze nem olyan egyszerű az, hogy csak kedvtelésből menjen vissza valaki az iskolapadba. :)
De jó látni, hogy csak úgy érdeklődik valaki, teszem azt mondjuk Bergman iránt.

zero - 2010. 10. 25. 16:39

nagyon jó írás! a sori szintén rendben van.

izellajos - 2010. 10. 25. 20:56

ez nem hasonlít picit egy korábbi HBO sorozatra, konkrétan a Huff-ra?

symor - 2010. 10. 25. 21:07

izellajos: Nem, és jobb annál :)

winnie - 2010. 10. 25. 22:33

“ez nem hasonlít picit egy korábbi HBO sorozatra, konkrétan a Huff-ra?”

csak a főszereplő foglalkozásában.

Csingiling - 2010. 10. 26. 09:00

Annyira jókat írtál róla, hogy bele is kezdtem tegnap este. Megnéztem 5 részt egymás után, hogy képet kapjak mindnyájukról. Nagyon szuggesztív, erős sorozat. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem! És jó volt az írásod, gratulálok! :)

glarion - 2010. 10. 29. 20:08

A sorozat fantasztikus, az írás gyenge.

“Szerepében olyan életszerű, mint egy száraz virág, bonyolultan törékeny és mégis erős, rég láttam hasonlóan nagyszerű bemutatkozást.”

Most komolyan. Hanyagold az ilyen mesterkélt hasonlatokat.

symor - 2010. 10. 30. 12:58

glarion: Köszönöm, ezt megkaptam! :)

glarion - 2010. 10. 30. 15:05

Nem rosszindulatból mondtam, örülök, hogy megírtad, mert kellett ez ide, csak az idézett mondatnál én lefagytam. Meg még volt egy-kettő ilyen. De gyakorlat teszi a mestert.

Azt kihagytam, hogy nálam 9/10 az első évad.

symor - 2010. 10. 30. 18:44

glarion: Én már csak ilyen sekélyes vonzalmat érzek a hasonló mondatok és társai iránt, bocsánat, ha lefagytál miattuk. Igyekszem mesterré válni, addig is nem kötelező elolvasni :)

Steven Great - 2011. 09. 10. 19:37

Még valamikor a télen kezdtem el nézni a The Office-szal párhuzamosan (így utólag elég fura:P), de aztán valahol a 20. rész körül félbemaradt. Most a napokban ledaráltam a maradék részeket és örülök, hogy így tettem. Az egyik legjobb dráma, amit az utóbbi időben láttam. Attól, hogy nem lett mindegyik minidráma happy end, csak még hitelesebbé vált a történet. A színészek nagyot alakítottak, és a szájukba adott szövegek is rendben voltak. Ezt az első évadot csak ajánlani tudom. 9/10

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz