Lehetetlen nem felfigyelni egy olyan sorozatra, ami mögött Gus van Sant a producer, főszereplője pedig az a Kelsey Grammer, aki tizennégy Emmy jelöléssel a háta mögött, tizenegy évadon át játszotta a különc pszichiátert a Frasier-ben – előtte pedig a Cheers-ben. Hihetetlen, de Spartacus a Starz egyre inkább kezd felnőni: a Boss jelenleg talán a legjobb dráma a maroknyi újonc között és ehhez még csak mellekre vagy izmos, kigyúrt férfi felsőtestekre sincs szüksége.

Az eddig a Crash-sel, a Party Down-nal, a Spartacus-szal, a Torchwood-dal, a The Pillars of The Earth-szel és a Camelot-tal előrukkoló  Starz neve mellé politikai drámát rakni újonc sorozatként mindenképp döbbenetes (és tavasszal jön a Magic City is!), ahogy az is, hogy a Boss mennyire fantasztikus: egyszerre van meg benne a The Wire ecsetvonásaival megfestett könyörtelen realitás és a The West Wing a magjáig visszafejtett, leegyszerűsített politikai csatározása.

Grammer, azaz Tom Kane a sorozatban maga az atyaúristen: nem a világé, “csak” Chicago városáé. Valamennyire népszerű, kedvelt polgármester, aki az eddigi jelek szerint még nem adta magát sem a konok pénzcsinálásnak és a kormányzati pénzforrások megcsapolásának, sem a mély korrupciónak. Más baja van – gyógyíthatatlan beteg, az Alzheimer és a Parkinson-kór tüneteit keverő nyavalyája van, amely három-öt éven belül mind mentálisan, mind fizikálisan le fogja építeni.

Az első jelek már meg is jelentek, az akaratlan kézrángás, az akadozó beszéd, de egyelőre olyan állapotban van, hogy fű alatt tudja tartani az ügyet. Olyannyira, hogy rajta kívül az égvilágon senki se tud róla: se a legközelebbi tanácsadói, se a családja. Utóbbi meglehetősen zűrös, a házassága már évekkel ezelőtt félresiklott, csak a formalitás kedvéért vannak együtt, de sem találkozni, sem hálni nem nagyon szokott az asszonnyal, ráadásul az egyetlen lányukat is kitagadták annak azóta leküzdött drogfüggősége miatt.

A Boss több szálon futtatja az eseményeket, hisz a középpontban ugyan a betegség és a polgármesterkedés áll, de a háttérben ott van a magánéleti szál mind a betegséget sejtő asszonnyal, mind a visszaszerezni kívánt lánnyal, illetve jelen van maga a politika, hiszen az államban épp kormányzó-választásra készülnek. Greary két játékot is játszik, egyrészt támogatja a jelenlegi arrogáns, a vesztét érző kormányzót, titokban pedig a feltörekvő, a klasszikus feleség-két gyerek álom kombinációt folyamatos félredugással kiegészítő újoncát, egy tejfelesszájú kölyköt. Tom Kane céljai egyelőre nem ismertek, nem úgy tűnik, hogy jelenleg bármelyik kormányzójelöltből előnyt tudna kovácsolni bármilyen téren is.

A szálak közti váltás, azok mozgatása mégis meglepően jól működik, mert politikából csak éppen annyi van, ami az átlag embert még érdekli, drámából pedig annyi, hogy ne süllyedjen le egy szappanopera szintjére. Ami az egészet igazán egyben tartja az egyrészt maga Greary, aki már a pilot 26. percében olyan, Bryan Cranston játékára emlékeztető jelenetet kap és olyan színészi alakítást nyújt, amiért már most borítékolható lenne egy Emmy-jelölés. Az öregedő, hatalmát önhibáján kívül elvesztő, romokban lévő magánélettel rendelkező polgármester szerepét egyszerűen tökéletesen hozza, ahogy a többiek is a magukét.

Persze a Starzról lévén szó vannak fedetlen keblek is, de szerencsére részenként csak egy-két snittre – és milyen snittekre! A soderbergh-i rendezés és kameramunka egyszerűen elsőrangú, az ultraközelik, a fókuszvesztő kamera, a kifakított színek, a jó váltások egyszerűen elsőrangúak és ezért, na meg a koncepcióért is aktuális a kérdés: hogy került ez a Starzra és milyen jövője lehet ott?

Szerencsére válasz már van, hiszen már a premier előtt berendelésre került egy 10 részes második évad, a tavaszi Magic City mellé állítva pedig megint át lehet írni a most már két-három éves ciklusonként változó formulát: a Showtime volt az új HBO, aztán az AMC az új Showtime, most pedig a Starz lehet az új AMC. Akárhogy is legyen, mi járunk a legjobban: ennél jobb újonc drámát a harmatgyenge idei szezonban bizony egyelőre nem találni, de a Boss az első két rész alapján bármelyik évben, bármelyik kábelcsatornán megtalálta volna a helyét – egy új, meghatározó sorozat lehet születőben!