első két rész alapján nekem bejött, majd darálom a maradékot. Én meg azt hittem, hogy elkaszálták :D

barmelyik kanadai sorozat tipikusan az, ami mutatja, hogy a kutya se nezi oket innen. de szerintem folosleges ezt orszagra vonatkoztatni, usa es brit sorozatbol is sok ‘ismeretlen’ van, es ti is csak elvetve irtok nem-usa dolgokrol. bar szerencsere tobben is vannak a random kommentek alapjan, akik mast is neznek, nem csak azt, amirol itt olvasnak.

Ha már kanadai sorozatok…Listener 3. évad kezdetéről van valami hír? :)

A kanadai sorozatokkal néha el lehet lenni, de sokszor annyira tipikusnak hatnak, direktnek történetükben, fordulataikban, hogy hiába rendelkeznek néha nagyon erős szereplőkkel egyszerűen kijár a leszúrás a szájbarágásért, amit elkövetnek.

King
- erős női főszereplő, Amy Price-Francis ráadásul még dögös is, egymaga simán felér az Angie Harmon, Sasha Alexander pároshoz a Rizzoli & Isles-ből. A sorozat viszont finoman szólva egyszerű, nincs olyan momentuma, ami odaszögezné a nézőt és ezt a silányságot a jobb megmozdulások is megszenvedik a jobb szereplőkkel együtt.
(5/10)

Lost Girl
- nagyon szép kezdés, Anna Silk egyenesen csábító jelenség Ksenia Solo pedig figyelemreméltó a sorozatban. A produkciónak ráadásul megvan a legendáriuma, még szövegében is néha nagyon mulattató egysorosok hangzanak el, a legnagyobb hibája viszont, hogy abszolút rosszul ossza be az erejét. Silk szexuális kisugárzására való bátor építkezését néha a karakterre mért legamatőrebb csavarokkal rontja le, a 2. évadra ráadásul a szimpla részek egyre szimplábbak cselekményükben. Mintha nem egyfelé, hanem minden felé tartana a sorozat. És itt megemlékezhetünk a Buffy-ról mely egyre felnőttebbé, összetettebbé vált, főszereplője egy trash-horrortini hősből már-már drámai kalandor lett, itt épp a fordítottja zajlik. Ó, és egy olyan erőtlen zsiráfból, mint Kris Holden-Ried ne akarják nekem kihozni a támaszadó férfihőst.
(6/10 – csúszik lefelé)

Flashpont
- szeretjük a kommandós-sztorikat, szeretjük a rendőr sztorikat ezek vegyítése meg egyenesen a kedvencek közé kellene, hogy tartozzon. A Flashpont-ról viszont ugyanúgy el lehet mondani a legjobbakat, mint a legrosszabbakat. Mert míg az egyik epizódban jól tartják az arányokat, a következőben már mesei elemekkel találkozunk a megoldásokat és a személyes sztorikat illetően, amivel átszövik az epizódokat. Az meg részemről egy “nem szeretem” állapot, ha valami nem tudja eldönteni magáról, hogy reális szeretne lenni, vagy unreálisan szórakoztató, a kettő együtt ugyanis üti egymást.
(5/10 – ennél se nem jobb, se nem rosszabb)

Shattered
- kicsit ennél vissza lehet utalni a King-re, a sorozat tehetséges és érdekes főszereplője ugye adott: Callum Keith Rennie-t nem kell bemutatni és ráadásul jól is érzi magát a szerepben, ami meglátszik a játékán. A széria írói azonban amikor feltették maguknak a kérdést, hogy most ezzel mit kezdjünk (?), nem igazán tudtak rá válaszolni erre rendes történettel. A néző ennél fogva nem is igazán tudta, hogy mit kéne szeretni egy ennyire elszúrt sorozattal. Kukába vele!
(4/10)

Endgame
- ez pedig az eddig bemutatott helyzetek fordítottja. Alapsztori: Nem túl emberbarát, fóbiás sakkmester, aki bűnügyeket old meg logikai eszmefuttatásai, gazdag képzelete által. A sorozatban viszont nincs képzelet, logika és egyébként a főszereplő színész is unszimpatikus.
(3/10)

XIII
- és itt vagyunk az évtized legnagyobb csalódásánál, amit nekem és sok más Van Hamme rajongónak a kanadaiak okoztak.
“Fucking Canada!”
Ez nyugodtan lehetne ennek a sorozatnak a szlogene. Hiszen , aki ilyen alapokat képes elbaszni, mint amit egy XIII szintű történet egy akciósorozat lehetőségeként nyújt az megérdemli. A baj egyértelműen ott kezdődik, hogy alapul vették a Val Kilmer, Stephen Dorff főszereplésével készült minisorozatot, ami szintén egy borzalmas feldolgozása volt az eredeti Van Hamme-sztorinak. Ebből kifolyólag a széria a legrosszabb alaphelyzetből indított és meg kell mondanom ehhez legalább tartotta magát. A képregény ma már legendás hősein ott csavartak, ahol nem kellett volna és ott egyszerűsítettek, ahol arra semmi szükség nem volt. Egy tényleg zseniális konspirációs-akciósorozat lehetőségét kasztrálva ezzel. Ráadásul hiába volt látható a sorozat nagyravágyása, ha amatőr módon oldottak meg szinte mindent sztorit, akciócselekményt benne a készítők.

Ráadásul ha lehetett ezt még tetézték az elbaltázott főszereplőválasztásukkal. Van Hamme eredeti hősét egyfajta Paul Newman-Burt Lancaster-Burt Reynolds kombóból rakta össze, ehhez képest Stuart Townsend egészen karaktertelen XIII megformálásában. Aisha Tyler unalmas, Virginie Ledoyent meg egyenesen pazarlás egy ilyen egysíkú és unalmasan megvalósított szerepre kárhoztatni, ami nem is illik hozzá.
(4/10)

És ezek után ne is csodálkozzon senki, ha inkább ausztrál sorozatokat nézek :)

“mintha valamiért sokan távol tartanák magukat a kanadai sorozatoktól”

Symor jól összefoglalta, hogy miért is. Csak annyit tennék hozzá, hogy a Kinget terveztem bepróbálni, de miután nálam az Endgame, a Lost Girl és a XIII is 1-2 rész után kasza lett, valahogy elment a kedvem tőle. Inkább nekikezdek néhány várólistán lévő brit sorozatnak.

Nekem az Endgame bejött, a főszereplő kimondottan szimpatikus volt :P, a Shattered meg a King kaptak egy esélyt, de a többi kanadai nálam sem működött.

3 sorozat alapjan leirtad egy egesz orszag sorozattermeset? kivalo dontes :)

Nekem a King nagyon bejott, van egy hangulata ami miatt odakot, az Endgame sem volt rossz de az olyan “ha nincs mas akkor nezzuk” kategoria.
Ami nagyon tetszett meg az a Corner gas:))) Tudom mar reg vege de meg mindig hianyzik.
A Listner az valami szornyu, szineszi tehetseg dupla zero…
A Flashpointrol nemreg megkerdeztem egy igazi “torontoi kommandost” a valasz egy jonagy rohoges volt…szoval annyira elethu. De ez ugyanaz mint a CSI-ok, mutassanak mar egy real life helyszinelot aki pl. kihallgatasokat vezet. Dehat erdekesse kell tenni 45 percben valamivel ugye.:))))

@Dohi Nekem szólt, vagy Stevennek? Mert én nem mondtam, hogy el sem kezdtem a többit, csak hogy nem működtek…