A The Amazing Race 20. szezonja igencsak bekezdett, már a második része sikerült remekre, még akkor is, ha túl kiszámítható volt a kieső páros személye – ez utóbbi nem zavar, hiszen nézés közben nem agyalok ilyesmin, csak egyszer beugrik és már feledem is. Abban, hogy tetszett a rész, nagy szerepe volt ismét a véletlennek, vagyis annak, hogy a TAR készítőinek mindig összejön az élet. Na, jó, nem mindig, de tényleg sokszor, lásd az előző epizód.
Spoilerek a tovább mögött.
Búcsúztak a bohócok. Egyrészt balszerencséjük volt az üvegtöréssel, másrészt pedig a matek nem ment nekik. Így megérdemelt a kiesés, de egyébként is az első rész után az volt bennem, hogy rég láttam már ennyire outsider duót.
Azt persze sosem tudjuk meg, hogy a matek milyen sorrendet hoz ki, ha mindenkinek egymaga kell megoldania a feladatot, hiszen így minimum két analfabéta továbbjuthatott a segítségeknek köszönhetően. Mondjuk itt nem volt túl nagy jelentősége a segítségnek, de ettől még eszembe jutott, hogy elfogult nézőként nem örülök annak, hogy nem feltétlenül kell saját erőből megoldani mindent, viszont, ha elvonatkoztatok, akkor teljesen korrekt és logikus a dolog, hogy segít valaki másnak azért, hogy neki is jó legyen.
Lehet, hogy csak szokatlan az egész, mert régen nem volt ennyire hangsúlyos a segítgetés, aminek ugye az a negatívuma, hogy így kigolyózható egy csapat, ergó itt előjön az, hogy nem csak a teljesítmény, hanem a személyes kapcsolatok is számítanak. Mindenesetre remélem, nem esnek át a ló túloldalára és kezdenek négyes csoportokban járni és mindent kalákában megoldani.
Mint mondtam, a rész egyik fénypontja a random csere volt - nem a random miatt (azt sokan nem szeretik), hanem azért, mert mindig érdekes úgy nézni a párosokat, hogy azt hiszik, hogy utolsók, holott mondjuk az első helyért csatáznak. Nyilván, akik lerobbantak, azok tudták, hogy a végén vannak, de a lányoknak nem volt róla fogalmuk. (Phil ócska eredményközlése, ráadásul duplán felesleges volt, simán hatott volna egy sima, lassú mondat, nem a körbeírás, hogy “az utolsó buszon voltatok, de…”.)
A csapatokról: BB-Rachel hozta a formáját, a másik Rachel-ék hiába nyertek kettőt, sem ők, sem a határőrök nem tűnnek (még) durva erős csapatnak, inkább csak nekik kedvezően alakultak a dolgok. Ha folytatják a szériájukat, akkor majd revideálom magamat. Mondjuk a határőrök döntése, hogy a számomra sokkal könnyebbnek tűnő feladatot választották a detour-nál, ráadásul mindezt indoklással tették, előrejelezte azt, hogy megvan a magukhoz való eszük. Utána viszont rögtön el is tévedtek, így magam sem tudom, mi a helyzet velük.
A többiek tudása még mindig rejtély számomra, viszont Bopper-ék újra meg újra lenyűgöznek azzal, hogy milyen ügyesen oldottak meg eddig szinte mindent, nekik csak a figyelmetlenség és a navigáció tett be eddig. (Persze ebben benne van az is, hogy lebecsültem őket, holott látszik, hogy ez öreg hiba.)
18 hozzászólás Ne habozz!
A számolós feladatnál volt nekem a hét idézete, BB Racheltől, a feladat felolvasásakor:
- I’ll do it! I’ll do it!
- “You may not use a calculator”
- Oh, no!
:D
Szerintem meg Phil szövege jó volt. Többször is lehetne ilyen becsapósat csinálni :D
Hajrá “tanárok”!
ha nem lenne minden reality-ben szanaszét használva a “sajnálattal közlöm veled, hogy továbbjutottál”, akkor olléznék, de így rém közhely.
de nem is ez volt a baj, hanem, hogy nem kezdte el mondani a fő dumát, hogy növelje a feszültséget, hanem elkezdte magyarázni, hogy “az utolsó buszon voltatok, de az előttetek lévőnek” – ekkor már lehetett sejteni nekik is, hogy itt valami lesz. és ugyanezt megcsinálta a hatodik helyezettnél is, csak ott még szörnyen vágták meg a dolgot, mert a helyszínen mást mondott, csak fölé vágták az új szöveget (és betettek egy távol kéet róla).
A matekes feladatnal nagyon ledobbentem, hogy kerul be ennyi analfabeka, hogy nem lehet tudni elosztani egy 4 jegyu szamot, egy 3 jegyuvel, ugy hogy meg papirt ceruzat is hasznalhattak.
szerk.: 2 jegyuvel.
nincs annak köze az analfabétasághoz. sokaknak természetes, hogy értenek a matekhoz, matekszakos osztályból én sem tudom elképzelni, milyen érzés lehet nem érteni, de aki nem szerette, nem volt jó benne és azóta sem használ ilyesmit, az szerintem simán megszenvedhet (de megoldja) + ordibálás + mozgó állatok:) mondjuk a fiatalokon jobban számon kérhető, de egy középkorú ember, aki évtizedek óta nem osztott, az nem fogja azonnal, stresszhelyzetben vágni:)
ez a resz megint nagyon ott volt!
ez egy nagyon jo evad, vegre, nem gyozok orulni.
kicsit aranytalan az eloszlas a csapatok mutatasa korul, gondoltam is magamban kozben, hogy az ikrek ez az FBI-os tanarok (ez is erdekes otlet kulonben) valszeg meg sokaig maradnak, mert beloluk lattuk a legkevesebbet.
az egymast segito csapatok mindig erdekes kerdes. nekem itt nem tunt akkora bajnak, mint amikor csapatok kvazi atugranak egyes feladatokat, mert megkapjak keszen az eredmenyt. itt legalabb kicsit mindenki kuzdott vele. ami nem tetszett viszont, hogy a ket gyuros gyerek direkt nem segitettek a bohocnak, igy biztositva, hogy valaki a vegere maradjon. basszus, lefutottak volna oket a celban ugy is, ha arra kerul a dolog, en ezt szivtelennek ereztem. persze biztosan azert, mert nem volt semmi gondom a bohocokkal.
A buszos baleset tenyleg dobbenetes, az elet irja a elgjobb forgatokonyveket. aztan nehogy par ev mulva valakinek a memoarjabol kideruljon, hogy minden elore el volt sikalva…
nalam a het idezete az egyik fitness fiutol szarmazik, aki megvagta magat.
“I’m from New York – blood don’t matter”
az mondjuk dobbenet, hogy BB Rachel eloadta, hogy ez a verseny azt kell, mondja, nehezebb, mint a BB. en mondjuk csak abbol indulok ki, amit a hazai BB-ben lattam, de mondjuk heverni a kanapen meg beszelgetni valoban nem tunik olyan nehez fekadatnak.
mondjuk az eleg sokat elarult rola, hogy amikor a bemutatkozo film volt, akkor “senki sem allta koze es az o millioja koze” volt a szoveg es leugatta a baratjat, hogy o nyerte meg a BB-t, nem ok. ezzel szemben most, mikor rajta mulott, hogy a csapat tovabbjut-e vagy sem, akkor persze elvarta, hogy a faszi megerto legyen es nezze el, hogy nem olyan okos. az ilyen embereket tettleg tudnam bantalmazni. szoval Rachel nem annyira szimpatikus.
birom viszont a kentucky es a mississippi csapatot, az FBI-osokat, az elvalt parost es a board patrolosokat. a tobbiek egyelore semmilyenek, es Rachelek ellenszenvesek.
johet a kovetkezo resz. most.
Ez osztas, ehhez nem kell matekszakosnak lenni, meg jo lenni matekbol, hogy lehet ugy elni, hogy evtizedekig nem osztasz?
KLMn: nem védem őket, csak mondom, hogy érthető. és nem kell matekszak, de a mechanikus, ált. iskolás osztás a “marad ennyi, és akkor ebben ennyiszer van meg” módszerrel bonyolult lehet elsőre. mint minden olyan tudás, ami egyszer tanult volt, majd nem jutott az ember eszébe hosszú éveken át.
amúgy én az idejét sem tudom, mikor osztottam utoljára papíron:) meg egyébként is, ma mindent gépek végeznek. vagy saccol az ember. biztos vannak ilyen életszituk, ahol kell, de nekem nem jut eszembe.
Mikor meg akarsz venni egy lada sort, es ki akarod szamolni, hogy mennyibe kerul 1 sort, ha a lada sor ara van kiteve a polcon, hogy osszehasonlithasd mas arakkal.
jó rész volt nagyon, hihetetlen, hogy normális-Rachel mennyire jó arc :) kentucky is szimpatikus, az FBI-ra meg kíváncsi leszek, mikor árulják el, hogy mi a szakmájuk. elválték okozhatnak még meglepetést, ahogy az egyik iker is rámutatott, csajszi igen jól számolt.
kérdés: ha napkeltekor kerül elő a clue, miért keltik fel szegény első csapatokat fél3-kor? 4 órán át várakoztak egy ránézésre háromezres település főterén, értem én, hogy csapatbevárás, meg ilyenek, de miért csinálják ezt ennyire egyértelműen? indulhattak volna simán reggel az adott időkülönbségekkel, a buszoknál úgyis összejöttek volna ezek a 4 csapatos leosztások.
nekik nem céljuk, hogy kialudják magukat:) de lehet, hogy előreszámolnak valamit. vagy optimalizálás vagy konliktusgenerálás.
Annyira idegesít az a Rachel…komolyan a víz kiver tőle. Volt néhány ember az előző évadokban is akit nagyon nem bírtam, de ennyire még senkit nem utáltam. Tiszta crybaby, meg a tipikus buta amcsi biatch.
A kieső csapatot sem bánom, az egyik leggyengébb csapat volt szerintem.
A rész amúgy szerintem elég jó volt (pláne, hogy az utolsó buszos csapat nem tudta, hogy nem a kiesés elkerüléséért harcolnak).
Azon, hogy nem tudnak osztani nem kell csodálkozni…amerikaiak. Oké, hogy szag, meg hangos kiabálások, mozgó állatok, stb.
De papíron kellett osztaniuk, nem fejben, szóval nem hinném, hogy mission impossible (és én sem voltam matekos).
Én is a “tanároknak” szurkolok, illetve a katonaházasoknak és a focis-rocksztár testvérpárnak. Rachelék remélem mihamarabb kiesnek, de rajtuk kívül nincs iszonyatosan ellenszenves eddig számomra (még a borderpatrol csapat, a fitness srácok, meg a redneck csapat nem mindig szimpatikus, de még nem döntöttem róluk:) )
“Azon, hogy nem tudnak osztani nem kell csodálkozni…amerikaiak.”
ne hidd, hogy a németek, hollandok vagy magyarok nem birkóztak volna meg hasonló problémával:)
Azert ez a resz messze van attol, hogy nagyon ott legyen. A marha szamolas biztos frusztralo volt eloben es papiron osztani is iszonyu lelki teher lehet egyeseknek, de ebbol TVn keresztul szinte semmi nem jon at.
A TARA S1-ben tavaly nagysagrendekkel jobb reszek voltak, sokkal kemenyebb feladatokkal. a TAR kezd nagyon elpuhulni mostanaban. 1 millaert jobban meg kene hajtani a jatekosokat :)
azért az 1 milliós nyereménynek nem a nehéz feladatok a kulcsai, illetve azok legyűrése, hanem az, hogy megelőzz mindenkit a végén, és addig ne ess ki. utóbbi sokkal nehezebb, általában csak egy csapatnak sikerül, míg a feladatokat azért mindenki legyűri. (ezért is jó, hogy nem a legerősebbek, legügyesebbek nyernek, hogy nem feltétlenül van lefutott verseny. a nyári expedition impossible erre volt jó példa, ott a teljesítmény kellett a sikerhez.)
és a tar-ban ez is a jó, hogy nem a feladatok milyenségétől lesz jó. kemény feladatokkal is lehet gyenge egy rész, gagyi feladatokkal is lehet remek:)
nem vedeni akarom a TAR-t, de azert a teve elott ulve egeszen mashogy eli meg az ember a feladatokat, mint a jatekosok. egyfelol az teljesen szubjektiv, hogy kinek mi a nehez. ez a legjobb a TAR-ban, mert igy szinte minden feladat vegeremenye kiszamithatatlan. ha csak a szamolosnal maradunk, valaki kivaloan tud koncentralni oriasi zajban, valaki meg kiakad toles es szetesik teljesen es a marhakat megszamolni sem tudja. valaki mondjuk a legjobbat hozza ki magabol stresszhelyzetben es hirtelen tud fejben osztani, valaki a legrosszabbat es egyaltalan nem megy neki az osztas meg irasban sem. eppen ezert szerintem nagyon ritkan lehet mondani, hogy a TAR-ban rossz egy feladat.
ehhez tedd hozza, hogy szerintem mar a masodik szakaszban kimerultek, faradtak, zaklatottak. rengeteg hatas eri oket egyszerre, es ha meg ez sem lenne eleg, konstans ott a stressz, hogy menni kell, mert lemaradnak. en peldaul az egeszre, ugy, ahogy van, lennek alkalmatlan.
ehhez hozzajon persze, hogy szerintem az amerikaiak meg annyira sem tudnak irasban/fejben szamolni, mint mi, a poroszos oktatasunkkal, szoval ebben is van valami. nem veletlenul volt a feladat ez.
Az, hogy nem tudnak papíron osztani, tényleg nem gáz annyira mint gondoljátok.
Én pont pár hónapja futottam ilyenbe, hogy papíron kellett osztanom, úgy hogy Gépészmérnökként végeztem (mechanika szakirányon), és először én se tudtam hirtelen, hogy álljak neki…
15 éve számológéppel, 5 éve meg csak görög betűkkel számolok.
Kellett azért egy 10 perc mire felderengett, hogyan is csináltuk alsóban.
De azért a bohócnak volt bőven ideje…
Ide írd
Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>
Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz