login |

Harry’s Law: vége a 2. évadnak. És a sorozatnak is.

2012. 06. 28. 16:33 - Írta: Casey Novak

2 hozzászólás | kategória: 2011/12 finálék, kritika,

With any luck, we’ll get a chance to do this next year.

Sajnos Harriet Korn utolsó “záróbeszéde”, amit cége ünnepélyén mondott, nem ért el akkora sikert a csatornánál, mint amekkorát ütni szokott a tárgyalóteremben. És tényleg sajnos, mert igencsak színvonalas kis jogi dráma/dramedy volt a Harry’s Law. Lehet, hogy nem kiemelkedő a műfajtársai között, főleg, hogy mostanában mintha reneszánszát élné a jogi dráma, de a karakterek engem ebben fogtak meg a legjobban. Szerethetőek, még azok is, akiket nem annak akartak először beállítani, *khhm* TommyJefferson *khhm*, és marha jól működtek együtt. Szóval el tudtam volna nézni még pár évadon keresztül, na.

Your Honor, this is crap!

Pedig ez az évad meglehetősen nyögvenyelősen indult, rögtön kaptunk egy 3 epizódon átívelő ügyet, amit be kell, hogy valljam, a vége felé kezdtem unni, és a megoldás sem volt túl elegáns, meg aztán viszonylag rövid idő alatt viszonylag sok új arcot próbáltak beerőltetni, kezdetben kevesebb, majd egész nagy sikerrel. Mert körülbelül az 5.-6. résztől kezdtek magukhoz térni, a véletlenszerűen felbukkanó volt munkatársakat és egyéb ismerősöket állandósították, történtek összevonások, volt, akitől búcsúztunk, és a legfontosabb, hogy az ügyek igazán érdekesek és szélsőségesek lettek.

A tovább mögött folytatom és előfordulhatnak spoilerek is.

Persze azért Harry belevalósága kell hozzá, hogy elvállaljon – többnyire dacból, vagy erős igazságérzete miatt – eleve veszettnek tűnő ügyeket, de ezt nem is kell bizonygatnia, tudjuk, hogy Harry ufóra is shotgunnal megy. Hogy a legérdekesebb ügyeket kiemeljem, harcolt például egy gorilla személlyé nyilvánításáért, amit szegény jószág nem kaphatott meg, de több perrel együtt ennek is az volt a bája, hogy láthattuk a “jó” oldalt veszíteni. Ki lehet-e rúgni egy nyilvános iskolából egy igencsak furcsa és zavaró rendellenességben szenvedő kislányt? A bíró sem tudott dönteni, míg nem látta saját szemével…

Elővettek olyan ügyeket is, ami a joggal foglalkozó sorozatok gumicsontjává kezd válni (lehet-e férfin erőszakot elkövetni; az agresszív férjet nem a feleség, hanem a kislány ölte meg, de az anya magára vállalja), de beletettek egy-egy sajátos csavart, vagy az előtörténetbe, vagy a jogi megoldásba, amit még máshol nem láthattunk. És büszkén vállalták a polgárpukkasztást, és az amerikai öntudat megpiszkálását is, mikor nem egyszer évtizedes törvények alkalmazhatóságát kérdőjelezték meg, nekimentek valóságshow-knak, cigarettacégeknek, ki merték kezdeni az amcsi sportok sportját, az amerikai focit, legalizáltatni akarták a szervkereskedelmet, és nemzeti hőssé nyilváníttatni egy szegénysége miatt bankrablásra kényszerült nőt.

És bár általában mindig Harry-ék ügyfeleivel szimpatizálunk, az ügyészektől meghallgathattuk a racionális megközelítést is, a törvény az törvény, nem nagyon lehet ellene játszani, bármennyire is szeretnénk. Aztán ha épp nagyon jó fej bírót fogtak ki, akkor ez mégis megtörténhetett, vagy legalább elindultak egy hasonló az irányba.

I miss the days when I was between the ages of 18 and 49.

Az évad második felében kaptunk még egy átívelő szálat, de ez sem volt pár résznél hosszabb. Az egyik legemlékezetesebb jelenet számomra az volt, mikor Harry volt munkatársa a régi cégétől besétált egy megbeszélésre egy csinos kis szöggel a fejében. Innentől számomra Harry kissé karakteridegen viselkedést tanúsított, elhiszem, hogy utálja az egész ottani bagázst, ezért ki is használja az ex-kolléga beszámíthatatlanságát, (és e részek egyikében hangzik el a sorozat első és egyben utolsó kisípolt f-betűs szava), de utána fogadást is köt vele, ráadásul az egész csapata jövőjét kockára teszi.

Évad végére kaptunk még egy kevés túszdrámát is, és az utolsó részben nyerhettünk egy rövid, de jelentős bepillantást Harry múltjába, és láthattuk, hogy milyen érzékeny lény rejtőzik a mogorva, realista köntös alatt. Persze nem először, hiszen Miss Korn már megfogalmazta egyszer az egy erkölcsi dilemma miatt kétségbe esett Cassie-nek, hogy a különbség a régi és mostani állása között az, hogy itt olykor megszakad a szíve az ügyfelei miatt.

Kathy Bates-nek remekül állt ez a szerep, kicsit sem nagymamásan, de az életbe olykor belefáradtan, ám ha kellett, akkor kőkeményen hozta mindig Harry formáját. Örültem, hogy Tommy bekerült a csapatba, mert remek megnyilvánulásai volt végig, habár az első évadhoz képest jelentős változáson ment keresztül, inkább az emberi arcát mutatta, noha nem túl gyakran. Cassie, Oliver és Phoebe is jót tettek a sorozatnak, és távozó Jenna helyett megkaptuk Chunhuát asszisztensnek. A magánéleti mellékszálakat többnyire ők biztosították, meg Adam, különböző felállásokban, és szerencsére nem vitték túlzásba, épp elég volt a vitákból és kibékülésekből annyi, amennyit kaptunk.

Egyedül Lisa volt nekem sok, sőt felesleges karakter, de lehet, hogy másnak bejött. Adam volt többnyire az arany középút, ő volt a felnőtt, ha kellett, racionalitásával hajlandó volt még Harry ellen is fordulni, ugyanakkor voltak néha érthetetlenül gyerekes húzásai is. Magánéletből kaptunk egy külön adagot is Tommy ’Popeye’ Jeffersonnal kapcsolatban (persze jogi relevanciával). Berman őrült kitörései kimondottan jól álltak neki, Roseanna Remmick csatározásai Harry-vel pedig egyszerűen zseniálisak voltak. Jellemző volt, hogy az utolsó részek felé már mindenki elásta a csatabárdot mindenkivel, még a nagy riválisok is, szinte családias volt a hangulat, amivel Tommy egyik álma, a valahová tartozás is megvalósult.

A mellékszereplők sem voltak utolsóak ebben az évadban, hadd említsem csak Jason Alexandert, Alfred Molinát vagy Jordana Spirót, és főként Nancy Grace-t, aki magát alakította több részben is, és a Harry-ellenes front fő képviselője volt. Két rész erejéig visszakaptuk Malcolm-ot az első évadból, és Harry többször is hangsúlyozta, hogy neki köszönhet mindent, amit azóta elért, hogy Malcolm véletlenül a nyakába ugrott.

Heres an idea for a show, viciously murder somebody and then try to go free! We can call it ’Harry’s Law’. You can put it on Sunday nights at 8.00, perfect!

A Harry’s Law üdítő színfolt a sorozat-palettán, tudom ajánlani azoknak is, akik a jog világától távol állnak, a párbeszédek nagyon jól el vannak találva, a karakterek – sokadjára mondom, de nem győzöm hangsúlyozni – szerethetőek és érdekesek, és amitől általában menekül mindenki: a tárgyalótermi záróbeszédek a szélsőséges ügyek miatt igencsak izgalmasak tudnak lenni.

Mivel a sorozatokon kívül muszáj joggal foglalkoznom, így logikus lenne, ha legalább szabadidőmben nem ezt hallgatnám, de Harry igencsak szeret borotvaélen táncolni, és mindig azon kapom magam, hogy az epizódok elejétől próbálom kitalálni, hogy mivel fog érvelni, többnyire sikertelenül. Átlagban erre az évadra, és magára a sorira is megadnék egy erős 7/10-et, hullámvölgyekkel együtt, (hullámvölgyek nélkül 8 is megvan az), és innen köszönöm Harry-nek és a csapatának ezt a két évet.

Cheers!

2 hozzászólás Ne habozz!

Tibi - 2012. 06. 28. 16:41

Az egyik legnagyobb felirat-fájdalmam az, hogy ehhez sajnos nincs, így ki kell várni a magyar premiert – márha egy kvázi “bukott” sorozatot be mernek vállalni itthon is.

Sajnálom a kaszát, ez a post méginkább rádöbbentett arra.

(Anno az első részt láttam, az nagyon tetszett)

castro - 2012. 06. 29. 07:18

Nekem is nagyon tetszett, David E Kelley szinte minden munkáját imádom. Sajnos eléggé valószínűtlen szerintem, hogy ez eljusson hozzánk … a zseniális Boston Public és Boston Legal sem jött el, a Picket Fencesből is csak egy évad.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)


Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz