login |

Tinker Tailor Soldier Spy (1979) – írta gromit

2012. 10. 20. 23:00 - Írta: vendegblogger

13 hozzászólás | kategória: kritika, minisorozat,

Tavaly többször többfelé hallani lehetett a Tinker Tailor Soldier Spy című mozifilmről. Kétségtelen nagy várakozás előzte meg a John le Carré-regény moziverzióját, amely magyar fordításban a kissé fantáziátlan Az áruló, illetve Árulás címen jelent meg – a film végül Suszter, szabó, baka, kém lett. De azt nem biztos, hogy mindenki tudta, hogy ugyanebből a könyvből a BBC készített egy ma már — teljes joggal — klasszikusnak számító, 7 részes minisorozatot 1979-ben, Alec Guinness főszereplésével.

A Tinker Tailor Soldier Spy első ránézésre lassú, komótos, régimódi nyugdíjas sorozatnak tűnik. Matrjoska-babás főcíme is hosszú, mai szemmel talán kissé viccesen is hat, de nagyon is illik a hidegháborús kémtörténethez. És ahogy az már a kémes világban lenni szokott, nem minden az, aminek látszik. A Tinker Tailor Soldier Spy sem egy uncsi nyugdíjas sorozat, még ha történetvezetése valóban lassúnak és régimódinak tűnik a 24 vagy a Spooks pörgéséhez szokott junkie-nak.

A “Tinker Tailor…” tulajdonképpen egy angol gyerekmondóka, amolyan kiszámolós: “Tinker, tailor, soldier, sailor, richman, poorman, beggarman, thief” — történetünkben pedig ebből kódnevek lesznek. Végig ott marad középpontban ez a mondókázás, bár én kétszeri végignézés után sem vagyok biztos benne, hogy fel tudnám sorolni, melyik kódnév kit takart. Az apró részletek a fontosak, de vigyázat, nem minden apró részlet egyformán, vagy egyáltalán.

Maga a minisorozat odafigyelést kíván, nem szájbarágós, csak akkor beszél, ha muszáj (akkor viszont elég hűen követi a regény dialógusait), és sose tudhatjuk, hogy a háttérben piszmogó pincér valójában is csak egy háttérben piszmogó pincér, vagy neki is van esetleg valami jelentősége. Utólag szokatlanul soknak tűnhet az üresjárat, amikor látszólag nem történik semmi, de nem lenne érdemes átugrani ezeket a jeleneteket. Könnyen lemaradhatunk valamiről, vagy csak a hangulatból esnénk ki emiatt.

A sorozat nem az akcióra alapoz, hanem a karakterekre, a karakterek interakcióira és a színészi játékra. Ehhez pedig a legjobbakat szerezték meg a produkciónak, akik köszönték szépen az alkalmat, és igazolták is választásukat. Alec Guinness zseniálisan hozza a mindig higgadt vén róka George Smiley-t, akit kényszernyugdíjazása után újból aktiválnak, hogy derítse már ki, ki lehet a szovjet tégla a Köröndben, akit ráadásul a vezetés közelében kell keresni. (A Körönd eredetiben Circus, mert a Cambridge Circus-ön van a hírszerzés főhadiszállása. (Igazából persze nem.))

Smiley nyomozás, kihallgatás közben is csak annyit beszél, amennyit kell, néha sokkal többet mond egy nézés, szemöldökráncolás vagy hosszas szemüvegpucolás. A játékban Sir Alec-nek méltó társai is akadnak, csupán nekem volt velük személyes problémám annyi, hogy kevéssé ismerem a 30 évvel ezelőtt brit színészfelhozatalt, abból is az idősebb korosztályt. (A számos egyéb fő- és mellékszereplő közül csak 3 ismerős arc akadt.) Eleinte éppen ezért kicsit nehéz is volt követnem, hogy ki kicsoda, és volt ami/aki csak később került helyére. Ez igazából nem is gond, hiszen maga a sorozat is pont így épül föl, ahogy egyre több információ birtokába jut Smiley, vele együtt a néző is.

A Tinker Tailor Soldier Spy megmutatta, hogy a James Bond-filmekre oly jellemző csillogás és akciójelenetek tömkelege nélkül is lehet hidegháborús kémtörténetet működően előadni, feszültséget egész egyszerű eszközökkel is lehet teremteni, nem kell hozzá semmi más, csak egy remek érzékkel adaptált jó alapanyag, és nagyszerű színészek. Méltán tartják számon a kémsorozatok klasszikusaként, és bár szigorúan véve nem remake-ről van szó, jó magasra felrakta a lécet a filmverzió készítőinek, amit mindenki eldönthet, hogy sikerült-e átugraniuk.

13 hozzászólás Ne habozz!

bkd - 2012. 10. 20. 23:32

Nagyon jó kis írás, még több ilyet! Már töltöm is le!:)

Vale - 2012. 10. 20. 23:52

Fölkeltetted az érdeklődésemet, biztos belenézek majd!

symor - 2012. 10. 20. 23:53

Köszönöm, több ilyen klasszikusról szóló írás kéne.
Remélem a 2. évadról is csinálsz hasonló ajánlót!

melyfoldi - 2012. 10. 21. 00:01

Tényleg jó írás, és meg is lepett, hogy valaki még megnézi ezt a sorozatot.
Akinek felkeltette az érdeklődését a fenti ismertető, az azért készüljön fel arra, hogy valóban nem egy pörgős akciófilm, viszont a színészi játék elképesztő. Szinte mindenki kiválóan teljesít, főleg Alec Guinness, aki után kicsit sajnáltam Gary Oldmant ugyanebben a szerepben. Ja, és nagyon jól visszaadja a regény hangulatát. Azt hiszem magyar szinkron sohasem készült hozzá, de ha mégis, akkor is maradjon mindenki az eredeti nyelvnél – megéri, rengeteget ad hozzá.

Mellesleg a tévé ás mozi verziót össze lehet hasonlítani, de nem érdemes. Mindkettőnek jó a hangulata, mindkettőben remek színészek vannak, de a sok szál miatt a sorozat mégis érthetőbb és teljesebb.

polovcev - 2012. 10. 21. 00:11

A sorozat viszont értelemszerűen kihasználta a rendelkezésre álló időt. Kicsit valóban lassan halad s olykor felvontam a szemöldököm, hogy eltúlozzák a részleteket, de visszagondolva én tévedtem.

Ana - 2012. 10. 21. 01:05

Köszönöm, nem tudtam róla! Nagyon jó írás, azonnal elkezdem nézni.

Sil - 2012. 10. 21. 02:18

Én először ennek a folytatásával találkoztam pár éve (Smiley’s People, Alan Rickman-nek volt benne egy pár másodperces korai szerepe), és azt annyira unalmasnak találtam, hogy képtelen voltam végignézni. Mondjuk nem segített, hogy alig volt benne ismerős színész, és eleve nem szeretem a kémes-hidegháborús témájú filmeket.
Aztán mivel a mozis verzióban szerepet kapott a kedvenc színészem, elolvastam a könyvet, és az nagyon tetszett, tipikusan az a letehetetlen fajta könyv, a témája ellenére. Már az első pár bekezdés megfogott, nem egy szokványos kezdése van, imádtam. :) Utána megnéztem ezt a sorozatot, aztán a filmet, szerintem mindkettő zseniális a maga nemében, de a könyv a legjobb. A sorozat helyenként még így is rettenetesen vontatottnak tűnik (pl majdnem egy egész epizódot szánnak Ricki Tarr románcára), és mint a másik sorozatnál, lehet, hogy jobban élveztem volna, ha több színészt ismerek belőle (bár állítólag annak idején ők is ismertek voltak, kiürítették a National Theatre-t ehhez is).

Vodor - 2012. 10. 21. 04:31

A film überfasza volt, a sorozat is jónak tűnik

LuPuS - 2012. 10. 21. 08:28

A sorozatot és a könyveket(Árulás-HAjsza-Csapda) imádtam. ezek alapján mondhatom a mozi változat is kerek történet lett, de ugye azért két órába ne akarjunk 5-6 órát belesűríteni.

Anno a könyvről ezt írtam, szerintem ide is igazán megfelelő.

George Smiley aki se nem szép, se nem izmos( ellentétben Bond-dal) legkevésbé sem hasonlít a fényes sikert befutó kémre. Egyszerű szürke kisegér, hatalmas szürke állománnyal.
Nagyon jó megfigyelő, jól vág az esze, éppen ezért ő az, aki szépen sorban minden kis információmorzsát begyűjtve egyre közelebb és közelebb kerül az árulóhoz.

Itt jegyezném meg általában elég jól lehet haladni, itt minden sorban lehet egy egyszerű szó ami minket visz közelebb magához az árulóhoz, aki nem más ,mint _______., amennyiben ezek a morzsákra nem figyelünk csak egy regényt kapunk aminek a végén a várt csattanó még sem érkezik meg , Ezért is mondom kéretik figyelmesen olvasni mindhárom művet/ itt mindenre odafigyelni

Ahhoz, hogy kicsit könnyebb legyen befogadnunk és megértenünk az olvasottakat/látottakat, nem árt, ha előtanulmányt folytatunk „Kim Philby” és a „Cambridge-i Ötök” témakörében.
http://lemil.blog.hu/2009/03/16/philby_1_0
http://lemil.blog.hu/2009/03/18/kim_philby_2_0
http://lemil.blog.hu/2009/03/21/kim_philby_3_0

Erről maga az újonnan kiadott könyv is tartalmaz egy komolyabb összefoglalót

gromit - 2012. 10. 22. 00:39

ó, köszi! :)

Alec Guinness-en kívül nekem csak Jim Prideau volt ismerős (húsz évvel később ő volt az egyik főszerep öregúr a Lottózsonglőrök/Waking Ned Devine c. filmben) meg Westerby (a Pet Shop Boys Always On My Mind videoklipjéből a stoppos öreg). Fawnt meg Mendelt kétszeri végignézéssel se tudtam megkülönböztetni (egyébként a moziváltozatban sem :D )

gromit - 2012. 10. 22. 00:48

á, és persze Patrick Stewart, csak őt elég keveset lehetett látni

Zig Zag - 2012. 10. 22. 11:49

A “kódnév” angol tükörfordítás – miért nem lehet a magyar megfelelőjét, vagyis a fedőnév szót használni.

Egyébként a LEMIL blogon van egy halom kémes szörcsögős poszt – és köszönet LuPuS-nak a reklámért!
Ezeken a kulcsszavakon vannak kigyűjtve:

http://lemil.blog.hu/tags/k%C3%A9mek_%C3%A9s_h%C3%ADrszerz%C5%91k
http://lemil.blog.hu/tags/titkosszolg%C3%A1lat

kftkft - 2015. 04. 28. 15:31

Ha lenne felirat… :/

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz