Advertisement
login |

A The Borgias 3. évad forgatása egy másik statiszta szemével – írta Gwen

2013. 01. 26. 21:10 - Írta: vendegblogger

27 hozzászólás | kategória: insider, találkozó,

(Továbbra is nagyon szívesen kirakunk hasonló forgatási riportokat, vagy egyéb sorozatos beszámolókat. A korábbi statisztás beszámolóink itt vannak linkelve – winnie. Ja, és ne feledjétek, két sorozatot is forgatnak itthon nemsokára – itt és itt vannak a részletek. Utóbbi már meg is volt, de a cím hasznos lehet.)

3…, 2…, 1… Turnover… background action… and action!
3…, 2…, 1… Felvétel lesz… háttér indul… éééés tessék!

(Az előző forgatási beszámoló.) Ahogy elhangzottak a vezényszavak, hirtelen elcsendesedett az addig még izgatott méhkasként zsongó tömeg, és mindenki azonnal beletalált a szerepébe. A szerepbe, mely szerint épp egy vásárban vagyunk, mint kofák és/vagy vásárlók, vagy a pápáért őrjöngő tömeg, akik alig várják, hogy őeminenciája közelébe férkőzhessenek, hogy az megáldhassa őket, vagy akár egyéb látványosságot végignéző kíváncsi városiak, esetleg a városba betörő, vérengző katonák elől menekülő, riadt emberek.

December elejével véget ért a The Borgias 3. évadjának forgatása, legalábbis számunkra, hisz a “kemény mag” tovább vonult, hogy az utómunkálatokon dolgozzon. Még rengeteg munka vár rájuk, míg áprilisban végre nézhetjük, mit is dolgoztunk eddig. Nem is volt ez igazán munka, sokkal inkább felhőtlen szórakozás, legalábbis nekem mindenképpen.

Hatalmas nagy élmény volt az egész, egy teljesen más világ felfedezése, óriási hálát érzek, hogy részt vehettem benne. Még ha nem is férkőztem teljesen a tűz közelébe, nem láthattam mindenki apró, de nagyon fontos kis munkáját, így is rengeteget tanultam. Valami hihetetlen élmény ott lenni a díszletek között, beszippantani az egész lényét, megtapasztalni a különféle érzéseket, ami többnyire vicces, jópofa, játékos, jócskán fárasztó is, mégis komoly, precíz, jól szervezett, időnként ideges vibrálással fűszerezett valami.

Magamról is sokat tanultam. Soha nem akartam színésznő lenni, nem tudok tömeg előtt szerepelni. Tudom, hogy a film vagy a tévésorozat nem ugyanaz, mint kint állni a többi ember előtt és előadni, hisz itt kamerák vannak, ha valaki ront valamit, újra és újra felvesszük, sőt, amúgy is megcsináljuk rengetegszer, hisz próbáljuk a próbát (a beállítások miatt), majd a színészekkel is próbálunk, majd felvesszük, amit persze meg kell ismételni, és így tovább. És mégis: játszani kell, mások “előtt” , mások között, másokkal.

Elő kell adni, hogy te most valaki más vagy, érzelmeket kell hozni. Például szinte extázisig imádni a pápát, sikítozva, riadtan menekülni a lovas katonák elől – azt hittem, nem tudok sikítani, legalábbis parancsra nem, de mégis ment, kecsesen sikkantgatva szaladtam. És bizony ez az előadás néha viccesnek tűnik, ne adj Isten, cikinek, hisz önkívületi állapotban nyújtózkodtunk, tülekedtünk, hogy elérjük a pápát, miközben azt kiabáltuk, “Papa! Holiness!”.  Nekem sikerült is, én elértem – legalábbis megérintettem a ruhája aljának a szélét.

Szóval, ciki helyzet, de ahogy elhangzik a vezényszó, mintha valamiféle átalakulás lenne, vagy beindítana egy kapcsolót, máris más vagy, gondolkodás nélkül játszod a szereped. Fantasztikus érzés, nagyon meg tudom érteni, hogy az emberek rákapnak erre. Még akkor is, miután hajnalban keltél, kiértél Etyekre, sorban álltál az öltöztetőknél, majd a fodrásznál, a “koszolónál”, megetted a reggelidet és még mindig nincs reggel 6 óra, hosszú, kicsit unalmas várakozás kezdődik a tartózkodóban (de legalább van idő barátkozni).

Aztán végre line-up (szemle, felsorakozunk az udvaron mind, és egyesével átnéznek, megfelelő-e a ruhánk, hajunk, elég koszosak vagyunk-e), és mehetünk a díszletek közé, hogy újra és újra felvegyük ugyanazt, állsz egész nap, órákon át, már nem érzed a lábaid, pecsenyére sütött a nap, netalán jéggé fagyasztott a szél. És akkor, késő délután azt mondják, hogy te meg te meg te, ott, ti szaladtok fel a lépcsőn, nem törődve azzal, hogy a katonák megpróbálnak feltartóztatni, majd a pápa előtt térdre rogytok, és áhítatos imádkozásba kezdtek – nos, abban a minutumban kiesik a fejedből, hogy fáradt vagy, fájnak a lábaid, lépni sem tudsz, éhes vagy, hogy szemüveg nélkül nem látsz semmit, egyszerűen robotpilótára kapcsolsz, és suhansz fel a lépcsőn, többször egymás után.

A tovább mögött folytatom.

Sajnos, fényképezni, ugye, tilos, pláne a díszletek között. Ez, persze, érthető is, de mégis kár, hisz annyi szuper kis képet lehetett volna készíteni. És, azért csak akadt így is egy-egy titok-kép, még nekem is. (Az első, a második és a negyedik kép a saját.)

De rengeteg mindent nem tudok bemutatni, mint például, amikor a forró nyári napokon izzadtunk a melegtől, és a szünetekben mindenki próbálta magát szellőztetni. Hozzátartozik, hogy bár tudom, nem a ruha teszi az embert, mégis már azzal, hogy beöltöztünk (papnak, szerzetesnek, bíborosnak, katonának, szolgának, városi polgárnak (jómagam is az voltam), parasztnak, nemesnek, koldusnak, kurtizánnak)), egy kicsit azzá is váltunk, amit a ruha mutatott. Nem, nem lettünk kurvák és koldusok, de azért azokban a korabeli ruhákban kicsit máshogy viselkedik, máshogy hat az ember, még a szünetekben is.

Vicces volt látni az embereket mobiltelefonnal, vagy a bíborosokat, mikor feltűzték a ruhájuk uszályát, és kilátszott hátul a rövidnadrágjuk, vagy éppen az egyikük felpattant egy motorra. De ugyanígy groteszk volt, mikor mi, városiak, felkaptuk a szoknyánkat a nyakunkba, mert alatta, a nadrágunk zsebében kerestünk valamit.

De például arról is készülhetett volna pár fotó, mikor a városfalon kívül, hátunk mögött a tenger (green screen), a halárusok (mű)halaival kardoztak a fiúk, vagy ugyanitt, mikor a király érkezésére készítettek fel minket, szemléltetve, hogy gondoljunk például egy Mick Jagger-koncertre, és hullámoztunk, lepacsiztunk a kedvenc statiszta-rendezőmmel, miközben szaladgált előttünk, helyettesítendő a majdani királyt. Micsoda hangulat volt!

Ja, igen, a stáb – nagyon jó csapat volt. A külföldiek is, a “kemény mag”, kedvesek voltak, barátságosak, bár velük nem voltak nagy bratyizások. Már csak azért sem, mert közülünk, háttérművészek közül sem ment senki oda hozzájuk, még én sem… A főbb szereplőkkel mind találkoztam, mondhatni, többször “dolgoztunk együtt”. Ez azért először kissé fura volt, mert mégiscsak érdekes egy helyzet, hogy ott bambulok, elmegy mögöttem valaki, majdhogynem fellök, mire meglepetten odafordulok, persze, rebeg egy bocsánatot, megy is tovább, mire én csak mekegek egy alig hallható “Semmi baj, Micheletto”-t…  De azért hamar meg lehetett szokni. Azt is, hogy az ember az Oscar-díjas Neil Jordannel forgat.

A stábból inkább csak a statiszta-rendezőkkel beszélgettünk, hisz rájuk voltunk bízva, ők irányítgattak minket, na meg a castingos csapat, akik kiválasztottak, fuvaroztak, bért fizettek, etettek, itattak minket. Egy szavam nem lehet, mindenki kivétel nélkül jó volt, kedves, segítőkész, emberi, bár szinte megállás nélkül futkorásztak ide-oda, rengeteg dolguk volt, időnként 4-500 embert is koordináltak, szerveztek, a lehető legjobban csinálták, le a kalappal előttük.

Írtam már, hogy mennyire szerettem ott lenni, ha tehettem, mindig mentem előre, és meglehetősen furcsálltam, hogy sokan inkább húzódnak félre, nem akarnak szem előtt lenni. Persze, kis naiv vagyok, a végére tudtam meg, hogy bizony, aki sokat van elől, sokat látszik a kamerában, azt kevesebbet hívják – logikus, hisz egy sorozatban elég furán jön ki, ha ugyanaz a városi minden jelenetben ott van. Nem csoda, hogy sokan inkább hátra mentek, hogy még többet jöhessenek, a végén kerültek inkább a kamera közelébe. Persze, azért kíváncsi vagyok, mennyi látszik majd belőlem a vágások után, de talán ott leszek.

Anno nem néztem bele a sorozatba, mert a téma kevésbé érdekelt. Az első forgatási napom után úgy mentem haza, hogy ezt most azonnal látnom kell, mégis mit is csinálunk itt, így pillanatok alatt ledaráltam a két évet. A sorozat jó. Az első év talán kissé lassabb, vontatottabb, nekem néhol unalmas is volt, de a második felpörög, egyre jobb lesz. Hogy ehhez hozzájárul-e az is, hogy időközben találkoztam a szereplőkkel személyesen, sőt, együtt dolgoztunk?

Igen, talán ez is benne van, már nem tudok elfogulatlanul beszélni róla, egyszerűen imádom!

27 hozzászólás Ne habozz!

Bazsi - 2013. 01. 26. 21:46

Az ilyen statisztás beszámolásoknál az első gondolatom mindig az, hogy minek olvassam el, csak untatnám magam. Aztán pár sor után azon kapom magam, hogy azt kívánom bárcsak ott lehettem volna, annyira jó olvasni. :)
Köszi szépen a beszámolót!

sandor555 - 2013. 01. 26. 22:21

ajh, most irigy vagyok! :)
Én is köszönöm szépen a beszámolót!

Dregnarr1 - 2013. 01. 26. 23:08

Arra lennék kíváncsi, hogy a színészek hogyan viszonyulnak a statiszta tömeghez? Úgy értem, a szöveggel rendelkező emberek számára a statiszták is emberként vannak jelen, vagy a “nagyobbak” számára ők csak “díszlet”, és nem foglalkoznak velük egyáltalán? Például tudomásul veszik, hogy mellettük dolgozik mondjuk 50+ ember is, vagy saját dolgaikba merülve, némán kerülgetik a kivezényelt “senkiket”? Mindig is érdekelt ez a része a dolognak.

Köszönet a beszámolóért!

Coimbra - 2013. 01. 26. 23:09

Ezt honnan szedted, hogy aki sokat van elöl, kevesebbszer hívják?Nálunk ha előrement valaki, nem írták fel a nevét, hogy “na akkor Kovács Géza és Szabó János az első sorban állnak”, és nem hinném, hogy a statisztaszervezők, akik hívogatnak, belenéznének a felvételekbe, hogy ki az, aki elöl áll, mert őt nem kell hívni.És még utána be is azonosítja egyesével őket a fényképeink alapján? :) Ez nekem kissé aprólékos, ennyire nálunk “katonáéknál” nem volt szigorúan ellenőrizve, hogy ki van elöl.

Nema - 2013. 01. 27. 00:05

Jó kis beszámoló lett, öröm volt olvasni. :)

szpojleres mókus - 2013. 01. 27. 00:20

Mennyit adnék érte ha megfoghatnám Jeremy Irons ruhája aljának a szélét :D

Daphne - 2013. 01. 27. 00:25

Csatlakozom! Nagyon érdekes leírás, biztosan hatalmas élmény lehetett :)

FrNo - 2013. 01. 27. 01:12

Én is voltam ott statiszta, egy élmény volt, mégha néha már alig vártam, hogy hazahúzzunk. :) Szerencsére több jelenetben közel voltam Mr. Irons-hoz. :D

Nordina - 2013. 01. 27. 01:41

Dregnarr, én olyan forgatáson voltam ahol Viggo Mortensen volt az egyik főszereplő (Good) és a statisztáknak meg volt tiltva, hogy a szinészeket “zaklassák”, forgatáson kívül nem mehettél oda hozzájuk. Valszeg így van ez máshol is.

Dregnarr1 - 2013. 01. 27. 01:59

Nem is az, hogy a statiszták érintkezhetnek-e, hanem hogy maga a színész hogy reagál feléjük, például rájuknéz, vagy csak afféle kellékként ignorál minden “apró embert”, rájuk sem hederítve?

pokolfiu - 2013. 01. 27. 08:56

Dregnarr1, ez nagyon színészfüggő. Nekem volt olyan hogy már a sminkbe ülve röhögcséltünk, megbeszéltük az aznapi forgatási tervet, nekünk mondták fel a szöveget.
De volt olyan hogy “Egyeske” végig úgy beszélt hozzánk, hogy rendezőn, vagy rendezőasszisztensen keresztül, hiába álltunk ott közvetlen mellette.
Christopher Lambert forgatott itt, és a gyerekstatiszták kérték az asszisztenseket, hogy legalább egy fotóra had álljanak össze, azok meg csak ígérgettek, hogy “persze persze szólunk”, “meg most nem lehet de majd később”. Eljött az utolsó forgatási nap és egyik átállásnál a legbátrabb kis srác odament egyenesen Lamberthez, nem kellet neki kétszer mondani már állt be fotóra…

pearl - 2013. 01. 27. 10:20

Élmény volt olvasni a beszámolót. Köszi. Mindig nagyon érdekelt és szerettem volna én is statisztálni. A Z world re jelentkeztem, de hiába sajnos. Lehet hogy megpróbálom még máskor. Olyan jó lenne egyszer belülről látni egy ilyen forgatást.

fetomy - 2013. 01. 27. 10:42

sajnos én olyana vagyok, hogy ha megismerném magam bőrén a hátterét, már nem tudnék ugyanúgy tekinteni a filmekre, ezért valószínűleg sosem fogom kipróbálni, viszont köszi a beszámolót, nagyon jó élmény volt még elolvasni is :)

Gwen - 2013. 01. 27. 11:57

Örülök, hogy tetszett az írásom, köszönöm! :-)

“Dregnarr1 – 2013. 01. 26. 23:08
Arra lennék kíváncsi, hogy a színészek hogyan viszonyulnak a statiszta tömeghez?” – szerintem teljesen közvetlenül viselkedtek, nem tapasztaltam olyat, hogy másként kezelnének minket. Tény, hogy senki nem jött oda hozzánk beszélgetni, de közülünk sem ment oda senki ugyanúgy. Nem tudok róla, hogy valakinek is elmondták volna, tilos a közelükbe menni. Jeremy ugyan távolságtartóbbnak tűnt, nem nézett se jobbra, se balra, mikor elment mellettünk, de nem hiszem, hogy elzavart volna bárkit is, ha hozzászól. Ráadásul, az a bizonyos jelenet, mikor fel kellett szaladnunk a lépcsőn, áhítatos arccal imádkozni, a válla felett volt a kamera, mintegy a pápa szemszögéből, így ő nem látszott, bőszen grimaszolt nekünk, mintegy nevettetve minket. :-) A többiek viszont simán ott járkáltak, mikor vártunk egy jelenet újabb felvételére, többször összenéztünk, összemosolyogtunk Francois-val is, Sean-nal is, Holliday-jel is. Vagy pl a templomi jelenetben, mikor a francia király bevonul (egy fiatal srác volt, nem tudom ki), érezhetően zavartan mosolygott, hogy neki itt most végig kell mennie. Aranyosak voltak, na!

“Coimbra – 2013. 01. 26. 23:09
Ezt honnan szedted, hogy aki sokat van elöl, kevesebbszer hívják?” – nekem ezt mondták a statisztaszervezők, hogy aki sokat szerepelt, azt most kicsit nem hívják, mert új arcok kellenek. Amennyire én tudom, a stáb válogat az emberek közül elsősorban, tehát nem a statisztaszervezőktől függ, kit hívnak. Főként nem tőlük. De, persze, mindegy is. :-)

Ja, és igen, szerintem is van benne egy adag ilyen, kihez-lehet-odamenni-kihez-nem, hogy bizony a magyarok szólnak, hogy nem lehet odamenni, ezt kérték, pl, forgatásnál is volt, mikor leskelődtünk, mikor épp nem voltunk jelenetben, de tulajdonképpen a külföldiek nem küldtek el. Volt egy pár lány, aki kifejezetten azért jött, hogy Francois-val fotója legyen, ők oda is mentek, meg is lett a fotó, holott tilos fotózkodni, aztán, volt aki pont akkor ment oda hozzá, mikor egy magyar valaki nő arra járt, egyből rájuk pirított, hogy tilos, így ez a kép nem jött össze. Szóval, egyáltalán nem biztos, hogy a külföldi stábnak vannak ilyen heppjei, bár az is érthető, hogy egy-egy nagyobb színész nem akarja, hogy több száz ember egyszerre lerohanja, hisz már csak idő sem lenne rá…

zephyrus - 2013. 01. 27. 12:10

olyan jó olvasni mások véleményét, meglátását az egész forgatásról (: egész kedvet kaptam, hova tudom megírni a saját élményeimet? :D

winnie - 2013. 01. 27. 13:55

igen, igen, igen:)

Coimbra - 2013. 01. 27. 16:13

Dregnarr1: tesóm udvari szolga volt a sorozatban, és Francois Arnaud ill. Jeremey Irons mellett elég sokszor feltűnt, mondta, hogy mindketten lazák voltak.Francois (a sorozatban Cesare) egy próbán odaszólt pl. tesómnak angolul, hogy “Ez mérgezett?”, mikor töltött neki inni egy kupába. :D Jeremy Irons (a pápa) pedig egyszer levette tesóm sapkáját, összeborzolta a haját, vagyis így simogatta poénból. :) Mint kiderült, aznap volt a születésnapja. :D

Eközben a statisztaszervezők azt mondták, hogy tilos a főszereplőkhöz hozzászólni, ezért tesóm csak mosolygott, mikor ezek a fenti dolgok megtörténtek. :)

Dregnarr1 - 2013. 01. 27. 16:27

“jeremy Irons (a pápa) pedig egyszer levette tesóm sapkáját, összeborzolta a haját, vagyis így simogatta poénból. ”
Azt hiszem ez felérhetett valamiféle nerdgasm-mal:D

eNnn - 2013. 01. 27. 17:00

Jaj, ez de jó! Ez az élmény abszolút benne van a mielőtt meghalok, még át kell élnem top 50-es listáján.

evi - 2013. 01. 27. 21:22

Úristen az a nap amikor a pápa elé kellett felrohanni és imádkozni..maradandó volt :D Bár nemes ruhába és magassarkúba kicsit nehezebb dolgunk volt, főleg, hogy úgy fuss fel kb 10 lépcsőfokon, hogy ne húzd fel a szoknyád, mert kilátszik alatta a nadrág.. Hát utána büszke voltam magamra, hogy nem vágodtam el :D egyébként nagyon jó élménybeszámoló, most így olvasva, megint nagyon hiányzik az egész.. de ugyan ilyen volt a 2. évad után is.. bár engem az jobban megviselt.. Amikor az életed részévé válik valami, minden héten mész, közel kerülnek hozzád az ottani emberek, szinte családtagként tekintesz rájuk, és alig várod hogy újra mehess. Aztán egyik napról a másikra vége. Amikor ottvagy az utolsó napon, kicsit örül mindenki, de mellette szomorú is, hogy vége.. és fél évig nincsenek a jókis hajnali 3-4 órás kelések, az ott ránk adott, ránkszabott megszokott ‘saját’ ruhák..és az a rengeteg ismerős, barát akit emiatt a film miatt ismertél meg.. De lassan kezdődik előről.. Alig várom! :) És mégegyszer gratulálok az élménybeszámolóhoz :)

Hunnenkoenig - 2013. 01. 27. 22:19

A szineszek es statisztak kapcsolata altalaban szinesz függö. Na meg statiszta függö.

Altalaban a kis mitugrasz asszisztensek misztifikaljak tul a dolgot, hogy “nem szabad rajuk se nezni”. Maguk a szineszek nem fognak bunko modon reagalni, ha megszolitod öket. Legalabbis a nagy többsegük.

Mikor a 3 Musketast forgattuk 93-ban, Charlie Sheen es Kiefer Sutherland gyakran mentek inni statisztakkal forgatas utan is. Nagyon lezserek voltak. Mikor egy üres teren összetalalkoztam Rebecca DeMornay-val, ö köszönt ram es kerdezte meg, hogy hogy vagyok, mire en ugy megijedtem, hogy hebegve elszaladtam :-)

Fontos jeleneteknel szamon tartjak az elöterben levö statisztakat es megesik, hogy ha sokat voltal ugyanabban a filmben, akkor nem tudnak többet hivni.

Ez valoban igy van, hiaba tünik barkinek is furcsanak. Igaz nem fordul elö gyakran.

A statiszta szervezök dolga, hogy tudjak, kit hanyszor hivtak es ne hivjak azokat olyankor, amikor csak 3-4 emberre van szükseg, ha mar maskor többször kepben volt.

A Titanic egyik statisztaja blogot vezetett es ö is elmeselte, hogy mindig kamera elött akart lenni, mikoris egyszer James Cameron megjegyezte, hogy a Titanicot forgatjak, nem a Steve the Movie-t.

Coimbra - 2013. 01. 27. 23:46

Hunnenkoenig: OK, csak mikor nálunk volt hívás, akkor 200 embert hívtak, abból kb. 75 ilyen ruhás, 75 olyan ruhás, a maradék egy harmadik ruhában, és senki nem tudja a neved, hívnak, hogy álljanak most be ebből az egyenruhából 20-an ide ehhez a kameraálláshoz, aztán mire felvétel lesz belőle, hatszor kicserélődik az első sor.Mármint elképzelhető, hogy igenis utánanéznek, ki állt ott, de a mi jeleneteinknél a tömegre utaztak direkt, nem érdekelte őket, hogy ne mindig ugyanaz az 5 ember legyen az első sorban.Meg itt nem volt jellemző, hogy volt, aki első akart lenni, sőt, a várótermes várakozások kifejezetten viccesek voltak, mikor jön a szervező, hogy kell neki ebből az egyenruhából mindenki, akin nem az van, hirtelen fellélegzik, az “áldozatokat” pedig noszogatni kell.Olyan arc is volt, aki elindult a többiekkel, aztán szólt a szervezőnek, hogy bocsi, bent hagytam valamit, és egyszerűen visszajött. :)

Hunnenkoenig - 2013. 01. 28. 18:14

Jo, persze, nem a több szaz emberes tömegjelenetekröl van szo.

En peldaul jatszottam egy testört egy Tetthelyben es verekednem kellett a föszereplökkel. Egesz delutan 3 szinesz es mi, a 3 statiszta voltunk teriteken. Gondolhatod, hogy ezutan nem hivtak, hogy a kavehazi jelenetekben – ahol megint van kb 10 statiszta – esetleg veletlenül belecsusszak a hatterbe.

Szoval helyzet adja, de mindenkepp elöfordul, hogy prominensen szereplö statisztak mar nem mehetnek ujra ugyanabba a filmbe.

Lipták Szilvia - 2013. 01. 29. 10:57

A kisebbik lányom statisztált.Fantasztikusan érezte magát!Hiába volt néha fáradt imádta minden percét.
Anyaként hálás vagyok azoknak akik vigyáztak kint rájuk és irányították őket..Soha egy hangos szó,egy rossz mozdulat….Nagy élmény volt neki..köszönjük,h ott lehettünk..:)

artschi - 2013. 01. 29. 20:33

Hunnenkoenig: Tetthely?? Az sem ma volt :))

Alex - 2013. 01. 30. 16:28

Nagy örömmel és büszkeséggel tölt el,hogy kiemelt nemesként,testközelben az egyik főszereplővel,50 cm-re a kamerától,járultunk a pápa / Jeremy Irons / elé egy panasz kapcsán. ….Jah! Ő végig hallgatta az ügyfelet,nem úgy mint manapság nálunk szokás különböző helyeken! :) :)

Hunnenkoenig - 2013. 01. 30. 17:35

@artschi: nemetorszagban es ausztriaban ma is keszülnek Tetthely reszek, jollehet ma mar film formatumban 90 percben.

Epp tegnap voltam a legujabb resz forgatasan, jollehet nem statisztakent :-D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz