login |

Elementary: vége az 1. évadnak – írta AJ

2013. 09. 09. 22:27 - Írta: vendegblogger

26 hozzászólás | kategória: 2012/13 finálék, kritika,

Korábban már többször volt kritika az Elementary-ről a Junkie-n, s nem csak a kommentelőket osztotta meg a sorozat: winnie-nek nagyon bejött a pilot, human viszont közepesnek tartotta. (További írások: 12 rész után, 1×14-kritika és 1×20-kritika.) Sőt, van egy olyan érzésem, hogy azok, akik rajongókká váltak, vagyis eljutottak a tavaszi évadzáróig, ugyancsak egymásnak ellentmondóan vélekedtek a végén látottakról. A készítők ugyanis tettek erről.

Azok közé tartoztam, akik eredetileg úgy gondolták, hogy a tucatnyomozós sorozatairól is ismert CBS csatorna csupán meg akarja lovagolni a brit Sherlock által felkavart állóvíz hullámait. Ráadásul mikor először azt olvastam, hogy az ikonikus tanácsadó segéd, a jó doktor Watson nemét megcserélik, bizony felhúztam a szemöldököm. Nem tudtam eldönteni, hogy az amerikai nézők ízlésére akarják-e formálni a szériát, vagy a más cél vezérli őket a radikális változtatást illetően.

Mivel az eddigi Sherlock Holmes-feldolgozások szinte kivétel nélkül mind bejöttek és könyv formájában is kedvelem a különleges modorú detektívet, nem volt kérdés, hogy az esélyt megkapja ez a sorozat is. Azonban az első részt látva magam sem tudtam, mit gondoljak: a két főszereplő között remek volt a kémia, valamint a hangulat is bejött, azonban még mindig nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy egy reneszánszát élő karakterről húznak le egy újabb bőrt.

Aztán megnéztem a következő részt, majd a következőt és így tovább, majd azon kaptam magam, hogy iszonyatosan megtetszett és magával ragadt ez a kezdetekben epizodikus krimisorozat. Egyszerűen olyan atmoszférája, egyedi és trükkös esetei vannak, hogy kilóg az átlag nyomozós sorozatok közül.

Szerencsére nem csak arról van szó, hogy egy másik városban játszódó Sherlock Holmes-sztorit látunk a szokásos karakterdinamikával. Az első pár részben igaz csak gyilkosságról gyilkosságra ugrottunk, itt a szereplők bemutatása és a két központi karakter kapcsolatának bemutatásán volt a hangsúly, remek alapozást kaptunk, ami segítségével könnyebb volt megülnünk az idővel berobbanó érzelmi hullámvasutat.

Több szempontból is érdekes és izgalmas volt az Elementary 1. szezonja. Az írók tényleg nem fogták vissza magukat, jó pár ötlettel dobták fel a krimit, s sikerült egyensúlyban tartani az aktuális esetekre szánt játékidőt a főszereplők árnyalásával.

A másik, amiért dicséretet érdemelnek, az a kreativitás, a nézők gondolkodtatása, néha ugyanis azt lehetett érezni, mintha minket is úgy próbálnának kezelni, ahogy Sherlock bánik Watsonnal. Nem rágnak semmit a szánkba, inkább próbálnak rávezetni arra az útra, aminek a végén a megoldás található.

A fordulópont úgy az évad felénél lehetett, amikor a kezdetben hangsúlyosabb epizodikus ügyeket felváltották az átívelő történetszálak. És itt kezdődött az érzelmi hullámvasút. Arthur Conan Doyle klasszikus karaktereink feltűnése több szempontból is érdekes volt, s szerintem másokat is kíváncsivá tett, mit változtatnak Irene Adleren, Mrs. Hudsonön vagy épp Moriarty-n.

És szerintem hazudik, aki azt mondja, hogy őt nem érte meglepetés. Ha valaki azt hiszi, hogy a legradikálisabb lépés John Joanra cserélése, az nézze meg, hogy mi lett Mrs. Hudson-ből, de csitt…

Az évad második felének nagy kérdései között szerepelt az, hogy mi lesz Sherlock és Watson kapcsolatával, mikor kerül képbe A Nő és lesz-e olyan zseniális az Elementary Moriarty-je, mint a briteknél Andrew Scott.

De, akinek ezek közül egyik se fordult meg a fejében, csak élvezte a lendületet és az országos csatornán egyedinek mondható megoldásokat, azt sem hibáztatható, valahogy az Elementary nézette magát. A börtönös, kínzós részek, Sherlock bosszúja vagy az elvonós történetszálak mind remek élménnyel szolgáltak, de egyik se csapott annyira arcba, mint az évadzáró epizódok adta impulzusok, amik persze Moriarty karakteréhez köthetőek.

A teljes szezont látva megállapíthattuk, hogy tudatosan felépített részeket, átgondolt és abszolút kidolgozott történetszálakat kaptunk, amik nem csak technikailag voltak rendben, de még szórakoztatóra is sikeredtek. Aki rajong a Sherlock Holmes-történetekért, látta már az ikonikus kopót Jeremy Brett, Benedict Cumberbatch vagy a többiek előadásában, az sem feltétlenül fog csalódni az Elementary-ben. Sőt!

A másfajta megközelítés működik, Jonny Lee Millernek természetesen zseniális megmozdulásai vannak, s a végére Lucy Liu is belerázódott annyira Watson doktor szerepébe és szerves részévé vált ennek a világnak, hogy olykor eszünkbe sem jut, hogy Conan Doyle férfiként írta meg.

Még pár nap és indul a 2. évad, londoni, helyszíni forgatással, Lestrade felügyelővel és Mycrofttal.

26 hozzászólás Ne habozz!

Kolinkin - 2013. 09. 09. 22:56

Végre kritika! :) Nekem nagyon tetszett a sorozat kb. a 17. részig, vagy valahogy úgy. Örültem, hogy előkerült Irene, de annak már nagyon nem, hogy ki lett Moroarty (nem akarok spoilerezni). Az nagyon kiakasztott, túl sok volt a csavar. A sorozat hangulata tényleg egyedi, nagyon kedvelem Jonny Lee Millert, és szerintem Lucy Liunak is jól áll Watson szerepe. Amikor megnéztem az utolsó részt, azt gondoltam nem biztos, hogy maradok a 2. évadra (Moriarty miatt), de az első részbe belenézek mindenképp.

Lemoni - 2013. 09. 09. 22:59

Őszintén szólva a történetek nem nagyon fogtak meg, néha túlbonyolítottnak, néha kicsit unalmasnak is éreztem. Viszont tetszett, ahogy JLM hozta a saját karakterét és ezért már érdemes volt végignézni, bár néha több hetes lemaradást kellett behoznom. Maradok nézője továbbra is, de nincs a legvárósabb új évadosok között.

Benjy - 2013. 09. 09. 23:04

Szeretem a magánnyomozós műfajt, sőt, de az Elementary nálam sajna nem nézette magát. Pedig próbáltam szeretni, nagyon is, hiszen karakter szinten minden okés, az ügyek is viszonylag érdekesek, de nincs egyáltalán semmiféle fajta hangulata. Nem vicces, ugyanakkor nincs is komolyabb hangvétele, nem túl drámai, nem túl darkos, semmi. Steril, jó iparosmunka. A finálé még nekem visszavan, és Natalie Dormer játékára pl kíváncsi vagyok GoT után, de hogy a 2. évadnál ott leszek-e az még nagy kérdés.

wondorog - 2013. 09. 09. 23:07

Én is szerettem, sőt valamikor az utolsó részek környékén még egy pillanatra fel is villant bennem a Moriarty csavar eshetősége, de aztán elvetettem, hogy ezt biztos nem húzzák meg. De megtették.
Az utolsó előtti részt (pontosabban a dupla évadzáró első 45 percét) nagyon szerettem, és kíváncsi voltam, mit fognak ebből kihozni. De az évadzáró 2. fele nálam nagyon lehúzta. Akármennyire is szeretem őt, aki Moriartyt játszotta (2 másik sorozatban abszolút megvett), de egyszerűen ez a szerep nálam nem illett rá. A végkifejlet is harmatgyenge lett, valami sokkal erősebb és katartikusabbat vártam. Gondolom azért még lesz visszatérés, kíváncsi vagyok ahhoz a bizonyos Reichenbach Fall-ig mikor jutnak el, elvégre azt mindegyik SH adaptáció használja végül.
Összességében nem volt rossz, de a vége nálam nagyon lehúzta a finálét. Mrs. Hudson pedig khm…

Ravennus - 2013. 09. 09. 23:16

Én imádtam az évadot, az egészet úgy ahogy van. Ha tartják ezt a szintet, én még évekig elnézegetném :)

ALDO - 2013. 09. 09. 23:21

Azon kevés országos újoncok közé tartozik, amelyeknek eljutottam a fináléjáig, ennek ellenére nem tartom magam rajongónak. A női Watson ötlet szerintem jól elsült és nincs béna, egymást kerülgető szerelmi szál, ami nálam már nagy pozitívum.
Nálam sajnos az átlagos nyomozós sorozatok kategóriájába tartozik (inkomptens nyomozók, akik teljesen tanácstalanok, de egy kissé különc főszereplő megoldja az ügyet). Kikapcsolódásnak jó volt, de nem rágtam le a körmömet nagy izgalmamban, hogy mikor lesz már a következő rész.

bruceQT - 2013. 09. 09. 23:32

Abszolúte bejött, bár nagyon ódzkodva kezdtem bele. Gagyi húzásnak tűnt nővé tenni Watsont, aztán nagyon is pozitívan csalódtam az egészben. A főszereplő és a szereplők közti játék méltó a névhez! Moriarty megvalósítása nekem sem tetszett, Mrs Hudsont meg fel sem ismertem a sorozatban (mármint csak most esett le, hogy említettétek)…

bettygirl - 2013. 09. 09. 23:42

Nekem, mint a Sherlock Holmes-os sztorikat abszolút nem ismerő emberkének, abszolút bejött a sorozat. Jonny Lee Miller nagyszerű színész, imádom ebben a szerepben. A Moriarty-s csavar is tetszett, lehet, hogy azért, mert tényleg semmit nem tudok az eredeti Sherlock Holmes történetekről.

wildart - 2013. 09. 09. 23:58

A Hannibalt nagyon vártam,de az első két rész rettenetesen felb@szott,így kaszáltam – az Elementarynak úgy ültem neki,hogy semmit,de semmit nem várok tőle – megvett kilóra!

Némelyik rész kifejezetten beteg,már-már perverz,nna ezeket imádtam,mint mindent ami “más”,ami felkavar,beindít,gondolkodásra késztet,vagy csak elámít (kedvenc filmem a Se7en)!Volt pár rész,ahol maga a megoldás (tettes,indíték) öt perc után ordított az arcomba,de ezeket is élveztem,mert JLM játéka,Aidan Quinn és Lucy Liu jelenetei mind-mind érdekesek voltak,vagy éppen viccesek,néha meghatóak,de valóban megvolt a kémia,csak szerintem ezúttal egyszerre több szereplő között is!Aztán az M. című résztől (talán a tizenötödik) beindult a nagyüzem,megjelent Moran,egyre többet utaltak Moriartyra,érezhető volt hogy a sorozat halad valami nagyszerű felé.Itt jegyezném meg,hogy akárcsak a BBC-s verzióban,ebben is remekül használják a technikát,SPOILER óriási ötlet például hogy Holmes csupán kérdezni akar valamit a letartóztatott Morantól,ám így akaratlanul ő mutatja meg a telefonján Moriarty halálos fenyegetését!Örülök hogy JLM és LL között nem lesz OLYAN kapcsolat,az nagyon olcsó húzás lett volna az alkotóktól,szerencsére nem lépik meg!

Az utolsó 45 perc volt az évad leggyengébb része,ebben már olyan nagyot akartak csavarni,hogy szinte átment az egész paródiába,ráadásul gyenge színészi játékkal (még JLM is),és banális véggel,a fejemet fogtam a kórházi ágyas beszélgetésnél,de ennyi talán belefér,azért jó pár részt újra néztem már azóta! :-)

SPOILERVESZÉLY:

Egy dolog nem hagy nyugodni: adott egy ember,aki átlát mindenen,és mindenkin.Mestersége,ÁTKA az intelligenciája,úgy olvas egy emberi arcból,egy szótagból,egy mozdulatból,mint senki más,és (sajnos) mindig igaza van.Egy ilyen embert hogy lehet éveken át gyanútlanul “megvezetni”?Szerintem mindenre nem lehet magyarázat az “érzelmek”,bizonyos reflexek,beidegződések akkor is működnek,működniük kell,főleg nála,akinek sosem áll le az agya.Ugye a hölgyemény folyamatosan rosszcsontkodott az együttléteik alatt is,számomra hiteltelen hogy nem merült fel Sherlockban,hogy “hmm,vajon mit keres ez a véres kés a retiküljében”? :-D Jó,sarkítok,de gondolom érthető mire akarok kilyukadni?

Ghost - 2013. 09. 10. 07:13

Nekem nagyon bejött a sorozat főleg az évad 2. felétől,a végén is tetszett a csavar.

galocza - 2013. 09. 10. 07:38

mivel én azt hittem, lekopírozzák a sherlock-kot (csak rosszabbul), nálam az amcsi változat eleve jó ponttal indult.
meglepett watson átoperálása, de még jobban az, hogy nem zavart – ezzel a sherlock-kal ez a watson működik, hasonképp érdekesnek és újszerűnek találtam a háttértörténetüket is – pedig a forrástól való ilyen mértékű elrugaszkodástól általában kiráz a hideg.
ráadásul – bár a brit verziót többre tartom – nálam nem annyira hullámzó mint amaz: míg itt minden epizódot kb ugyanannyira élveztem, ott pl kifejezetten utáltam a sátán kutyája sztorit – bár azért bőven kárpótolt az irene adleres.
ami nagyon fáj a tengerntúliban az az évadzárás: összecsapott, kiszámítható és idétlen. remélem vhogy csavarnak egyet a dolgokon és nem ez lesz moriarty vége, ez nagyon kiábrándító.
ha hasonlítgatni kell, a brit még így is csillagos ötös, de az amcsi is egy gyenge 5. a guy ritchie-félék egy ilyen skálán nem is láthatóak, minden határon túl közelítenek a 0-hoz – na jó, gyenge hármas.

Dark Energy - 2013. 09. 10. 07:42

Bevallom az utolsó 4 résszel elmaradtam, pedig nekem 2013/2014 legjobb újonca. Szégyen, gyalázat.
A 2. évad kezdetéig találnom kell időt a bepótlásra.

Dark Energy - 2013. 09. 10. 07:42

Mármint 2012/2013, bocsi.

Llew - 2013. 09. 10. 08:18

A női Watson ötlete érdekes volt és mikor kiderült, hogy Lucy Liu játssza – akit nagyon szeretek – onnantól vártam a sorozatot. JLM szerintem teli találat a főszerepre, Liu is jó Watson lett és ketten együtt is jól működnek, szerencsére mindenféle vonzalom nélkül is.
Ugyan akkor az évad eleje nyomozósdiként kicsit nehezen indult. A közepétől az átívelés behozásától azonban egyre jobb lett.
A fináléval viszont nem voltam teljesen megelégedve.

A kibeszélőbe akkor írt véleményem:
Ez nálam ugyan abban a cipőben jár, minta PoI finálé, hogy bár jó volt, de mégis valami nagyobbat vártam. Plusz itt még akkora cliffhanger, vagy WTF sincs a végén, mint ott volt.
Szerintem a castinggal elcseszték az egészet. Szerencsére a vendégszereplős hírről lemaradtam, de onnantól fogva, hogy felismertem Natalie Dormert (az előző rész végén abból a fél pillanatból nem) így is tudtam, hogy valami nem fog stimmelni a végén. Amíg Irene volt, addig azt hittem meg fog halni.
Szerencsére így is maradt meglepetés és a két karakter összevonása, illetve, hogy Watson után Moriartyból is nőt csináltak szerintem nagyon jó, illetve Dormerrel sem volt bajom színészileg.
Viszont végig a fejemben volt, és nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy állandó szereplő máshol, így nem hiszem, hogy egy ilyen fontos karakterre nagyon lehetne ez esetben alapozni. Még ha a színésznőt egy rövid évados sorozatban van is lekötve.
Szóval remélem meglepnek, hogy Moriartyval még nincs vége és visszatérő lesz, de félek, hogy ennyi volt, illetve max nagyon ritkán kerül elő.

Zirowe - 2013. 09. 10. 08:41

Egyszerűen béna, a közepesnél is rosszabb nyomozós sorozat, aminek annyi közé van a Sherlockhoz, hogy így hívják a karaktert.
Az meg hogy abban kimerül a fene nagy kreativitás, hogy akkor most legyen az a csavar, hogy mindenki nő, nevetséges.
S-nek megvolt M, akkor gondolom a második évad csattanója meg az lesz, hogy W-t is meghúzza..

Én inkább a Sherlock 3. évadot várom.

Shyllard - 2013. 09. 10. 09:39

Én még az elején úgy a hetedik rész után kaszáltam, aztán valamiért megpróbálkoztam vele megint és mindenképp megérte. Engem főleg a Moriarty-s csavar vágott benne pofán, ami utólag fantasztikusan belepasszolt az egészbe és utaltak is rá, csak valahogy nem bírtam elképzelni hogy így lesz az egész, de nagyon tetszett :D A 2. évad is nagyon várós, azért remélem Moriarty-t még visszahozzák :D

Medeia - 2013. 09. 10. 09:46

Isten látja lelkemet, én mindent megpróbáltam. Nekifutottam. Aztán újra. Majd néhány rész kihagyással a közepe felé megint megpróbáltam, mert többen biztosan állították, hogy egyre jobb lesz a sorozat.

Hát nem tudom. Számomra fixen, stabilan és kiegyensúlyozottan hozta az altató szintet. Szerteuntam az egészet. Pedig szeretem JLM-et, Lucy Liut, a Holmes-történeteket, azok modern feldolgozásait, a női Watson ötletét, csak az egész ettől még nem lett (számomra) izgalmas. Még csak érdekes sem. Sajnálom, mert szerettem volna szeretni.

El-ahrairah - 2013. 09. 10. 10:34

Én továbbra is tartom a véleményem, hogy egy teljesen átlagos nyomozós sorozat, amit a karakterek visznek a vállukon.
A nyomozás oldal elég gyenge, bár maguk az alapötletek néha izgalmasak, a megoldásukban sokszor túl nagy szerep jut a véletlennek. (Illetve a House-féle “pont abba az egy dologba botlok bele véletlenül ami megadja a kulcsot az egész rejtélyhez” megvalósításnak)
És igen, egy ideig izgalmas, hogy megláthatjuk a régi karaktereket teljesen más megoldásban, de azért a készítőknek ezen túl kellene lépni lassan, mert sokadjára már nem fog akkorát ütni, hogy Lestrade egy kávézóasztal lesz, Mycroft meg egy medve.

winnie - 2013. 09. 10. 10:45

“(Illetve a House-féle “pont abba az egy dologba botlok bele véletlenül ami megadja a kulcsot az egész rejtélyhez” megvalósításnak)”

az nem house-féle, hiszen minden karakterizálós sorozatban egy magánbeszélgetés döbbenti rá a nyomozót a megoldásra, de ezt fordítva értelmezed. rengeteg, több száz olyan mondat is elhangzik, amik nem vezetnek megoldásra – és a sokból egy rá vezet. olykor. nem védem ezt a módszert, mert elcsépelt, de érted. nem arról van szó, hogy egy mondatot mondanak és pont azt a mondatot. de ha így akarják megoldani, akkor el kell hangoznia a mondatnak. (de ha nyomból derül ki a dolog, mondhatnánk, hogy pont azt a nyomot találják meg:)

szóval nem érzem, hogy ez számonkérhető lenne. véletlen, de a krimik mindig véletlenen múlna. csak ki kell várni a megfelelő véletlent és lecsapni rá.

fran - 2013. 09. 10. 12:24

Nekem tetszett a sorozat, de a végső csavar és annak felodása nem tetszett. Az már nekem túl unortodox volt. Zgyanis akármennyire jó nő Natalie Dormer, ő semmiképpen nem az az ember, aki a Sherlock kategóriájú ember számára femme fatale lenne. Pont a szellemi képességei hiányoztak, amivel végképp lenyűgözi a férfiembert.

El-ahrairah - 2013. 09. 10. 12:35

Asszem nem fejtettem ki eléggé mire gondoltam.
Nem alapvetően az a gondom, hogy a karakter sok különböző nyomból, beszélgetésből egyre hirtelen “heuréka, megvan”-al reagál, és utána kész a megoldás, hanem azzal, ha ezeknek semmiféle közük nincs ahhoz, hogy ők éppen nyomoznak, hanem valami orbitális véletlen hatására kerülnek elő.
Az Elementaryban ez különösen szemet szúr, mivel Sherlock Holmes karakterének eléggé alap jellemvonása, hogy mindenre deduktív úton, kizárásos alapon jöjjön rá, és ne azért mert véletlenül pont az a kutya pisilte le a lábát, ami csak és kizárólag a gyilkosnak van a városban és a nyakörvén ott van a cím…

savanah - 2013. 09. 10. 16:54

Húúú nekem a kedvenc újoncom lett tavaly…
Annak ellenére, hogy igen néha Sherlock talán túl könnyen fejtette meg az eseteket, és néha túl kézenfekvő volt minden, alig vártam hogy nézhessem a következő rész.
A 19. részt, a Snowangels, pedig szerintem vagy 10x megnéztem, annyira tetszett…
A végén Moriaty személyén meglepődtem, ezt nem vártam, de még mindig pontozom, h így alakították, minthogy simán visszahozták volna a “halott” barátnőjét, és élnek boldogan amíg meg nem halnak…

Hellhound - 2013. 09. 11. 01:40

Jó kis írás, végre valaki, aki nem utálkozik. :)
Én megmondom őszintén, hogy szkeptikusan indultam, de próbáltam éretten hozzáállni, mert sokan minősíthetetlen módon nyilatkoztak róla. Hát kellemes kis meglepetés ért! Véglegesen akkor foglalta el a helyét nálam, amikor megláttam az intrót, amibe egyszerűen beleszerettem! :D
Bár még mindig azt mondom, hogy a BBC Sherlock az etalon, de az Elementary-nak sem kell szégyenkeznie. Számomra olyan ez, mint egy jutalom azért ami a Sherlockban nem tetszett. Például különös elégtételt okozott Irene története, mert sosem tetszett a dominatrixos változat. Aztán annak is örülök, hogy ebben a sorozatban sokkal barátságosabbnak és őszintébbnek állítják be Sherlockot. A BBC-s nagyon menő hideg de azért néha már eléggé túlzás, nekem a könyvben sosem így jött le. Ja ami a legfontosabb, itt Watson FEJLŐDIK és hozzáteszi a dolghoz a saját egyéniségét! Bármilyen brilliáns is Sherlock, azért egy pár rész után kezd fájó lenni egy magamfajta JW rajongónak, hogy már x éve él egy zsenivel, de ideje nagy részét még mindig tátott szájjal, hátra- és kihagyva vagy becsapva tölti.
Végre egy sorozat, amit lehet nézni anélkül is, hogy attól kéne félni, mindjárt átcsap valami nyálas romantikába, annak ellenére, hogy férfi-női páros van benne. Remélem ez a jövőben is így marad.
Ja és Ms Hudson oltári! :D

zoo - 2013. 09. 11. 13:05

Valaki spoilerezze el lecccives Mrs. Hudsont, mert rég láttam és akkor sem esett le. :( köszi

mary - 2013. 09. 11. 21:50

zoo:
Spoiler!

Ms. Hudson-nek ádámcsutkája van. :)

zoo - 2013. 09. 12. 12:50

Kösz! Valami ilyesmire tippeltem,de nem ugrik be a rész.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)


Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz