login |

Klasszikusok: The Flash (1990) – írta The Man Who Laughs

2014. 12. 02. 15:19 - Írta: vendegblogger

10 hozzászólás | kategória: klasszikus, kritika, video,

Manapság a képregény-adaptációk korát éljük, nem csak mozikban, de a tévében is egyre több sorozat készül DC- vagy Marvel-füzetek alapján. Azonban nem ez az első időszak, amikor a kiadók a rajzolt figurák élőszereplősé konvertálásból reméltek hasznot húzni. Az 1989-es Batman-film olyan elsöprő siker volt, hogy a 90-es években is megjelentek a mozikban a jelmezes szuperhősök, azonban napjainkkal ellentétben ezen időszak filmjei egy-két kivételtől eltekintve bukások voltak.

A DC-Warner páros ekkor gondolta úgy, hogy ha a Denevérember képes hatalmas pénzeket hozni a mozi kasszákba, akkor érdemes lenne egy hőst küldeni a képernyőkre is. Így született meg az első The Flash-sorozat. Nézzük hát, hogy a világ leggyorsabb emberre felveszi-e a harcot mai vetélytársaival.

A dupla hosszúságú pilot Central City bemutatásával nyit, de mi rögtön látjuk, hogy ez bizony valójában Gotham City. Hiszen sötét van, a mocskos utcákon régi autók köröznek, az emberek folyamatos rettegésben élnek egy elmebeteg motoros banda miatt, a zsaruk teljesen alkalmatlanok a feladatuk elvégzésére, a sajtó meg csak azért létezik, hogy erre mind untalanul felhívja a (természetesen fekete) rendőrfőnök figyelmét.

Ja és persze mindeközben Danny Elfman zenéje szól. (Elfman csak a főtémát szerezte, a sorozat többi zenéje Shirley Walker dicséretreméltó munkája).

Bizony, a készítők nem bíztak semmit a véletlenre és látványban a lehető legközelebb akartak maradni Tim Burton Batman-filmjéhez. Ez mindenképpen jól sikerült és a sorozat egyik legnagyobb pozitívuma épp ez a hangulat. Néhány jelenet egészen olyan, mintha a legendás Batman-rajzfilmsorozat elevenedne meg.

Az első rész természetesen azt meséli el, hogy miként válik az egyszerű helyszínelő Barry Allenből a villámgyorsaságú The Flash. A korrektül kidolgozott eredettörténet végigmegy a szokásos paneleken – baleset, képesség felismerése és bizonytalan próbálkozás, egy közeli rokon elkerülhetetlen halála, leszámolás a gyilkossal, a hős megszületése – de semmi kiemelkedőt, váratlant nem tartogat.

A pilottal igazából egy komolyabb bajom volt: a magánéleti szál. Barry egyrészt küzd az apja elismerésért (aki szerint a helyszínelő nem rendes rendőr) másfelől pedig ott a barátnője, aki nem igazán rajong a házasság ötletéért. Sajnos egyik konfliktus sincsen valami izgalmasan, érdekesen kidolgozva.

Hála istenek a készítők is látták, hogy ezek az élettelen műkonfliktusok nem kellenek a sorozatba, ezért a második résztől egyikük sem szerepel. (Mondjuk az vicces, hogy Barry és a barátnője a pilot végén újra összejönne, erre a 2. rész elején közlik velünk, hogy a nő elutazott Franciaországba és sosem fog hazajönni.) Ettől eltekintve a felvezetés egy teljesen korrekt 90-es évekbeli kalandsorozat szintjét hozta…, mert ugye az is.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül, pár videóval és epizódajánlóval.

A fenti kitétel a későbbiekre is igaz lesz. A sorozat teljesen epizodikus, átívelő szálnak még a leghalványabb nyomát sem találni (így az Arrow-féle szappanopera sincs meg benne!). A komolyabb hangvétel gyakran a történeteken is meglátszik, hősünk sokszor inkább maffiózók, bérgyilkosok és korrupt városatyák, nem pedig a képregények klasszikus gonosztevői ellen veszi fel a harcot.

Szerencsére az évad második felében az utóbbiakból is egyre több van. Illetve a sötétebb atmoszféra ellenére sem mellőzték teljesen a karakterre jellemző humort a sorozatból, ami mindenképpen pozitívum.

Bár a történetek gyakran elnagyoltak (visszatérő ellem, hogy Barry utcai ruhában igyekszik a tetthelyre, de mire oda ér már jelmezben van), azonban kifejezetten változatosak és többségében szórakoztatóak. Kapunk időutazást, vudut, hologramos tolvajt, klónozást, az 50-es évek sci-fijeit megidéző sztorit, őrült tudósokat, s még Mark Hamill is tiszteletét teszi, mint egy Joker-jellegű gonosztevő. (Nem ő az egyetlen híres epizodista: Mark Dacascos és Bryan Cranston is szerepelnek egy-egy részben).

Ami a legtöbb embert zavarhatja, azok természetesen az effektek. Nyilvánvaló, hogy eljárt felettük az idő, de meg lehet szokni őket, sőt még mai szemmel is van pár jól kinéző, izgalmas megoldás. De azért ilyenre senki ne számítson. Bár ez az elavultság számomra inkább bájos volt, mintsem ciki. Viszont mindenképpen jól állna a sorozatnak egy HD-transzfer.

A színészi játék abszolút elfogadható. A The Flash-t játszó John Wesley Shipp nem az a szociális nehézségekkel küzdő geek mint az új sorozat főhőse, hanem inkább a Bruce Campbell-féle laza szomszédsrác. Szimpatikus főszereplő és a játékával sincs baj. (Érdekesség: Az új sorozatban ő játssza Barry apját, ami szép tisztelgés.)

Sajnos a többi főszereplő elég jellegtelen: a viccesnek szánt fekete haver (Alex Désert), a legritkább esetben vicces, de legalább nem is idegesítő. A női főszereplő (Amanda Pays) pedig néha kifejezetten gyenge, ráadásul nem igazán érezhető a kémia közte és Shipp között. (Szerencsére nem is az ő kapcsolatukon van a fókusz.)

Azonban a két béna zsaru – Vito D’Ambrosio és Biff Manard – meglepően humoros, és az epizódszereplők között is vannak emlékezetes alakítások (különösen az elborult, direkt túljátszott gonosztevők).

Akik nem akarják megnézni a teljes szériát, de érdekli őket egy-két rész erejéig a sorozat, azoknak az alábbi részeket ajánlanám leginkább (bár a megértés miatt a pilot ajánlott, de aki tisztában van a karakter alapjaival, az tetszőleges sorrendben nézheti a részeket):

  • 1×12 – Trickster: A legszórakoztatóbb rész, hála Mark Hamill-nek. Ha a zseniális szinkron munkái után mindig is kíváncsi lettél volna rá, hogy milyen lenne élőszereplős Jokerként akkor ezt látnod kell.
  • 1×22 – Trial of the Trickster: Hamill visszatér és őrültebb, mint valaha! Bár ezek a részek inkább közelítenek a 66-os Batmanhez, mintsem a modern adaptációkhoz, de minél elborultabbak a gonosztevők és kevésbé veszi magát komolyan a széria, annál jobb. Amikor a Trickster hipnotizálja a Flash-t az messze a sorozat legszórakoztatóbb momentuma.
  • 1×17 – Captain Cold: Színre lép The Flash egyik legnagyobb ellenfele. Michael Champion remek a „hidegvérű” bérgyilkos szerepében. A részben vendégszerepel: Jeffrey Combs is.
  • 1×09 – Ghost in the Machine: The Flash szövetkezik az 50-es évek hősével, Nightshade-del, hogy elkapják a hibernációból magához térő technokrata bűnözőt, a Szellemet. (Tök jó, hogy a múltban játszódó cold open fekete-fehér!)
  • 1×16 – Deadly Nightshade: Valaki felveszi a Nightshade identitását és elkezdi lemészárolni Central City bűnözőit. The Flash és az eredeti Nigtshade újra összeállnak, hogy elkapják az imposztort. A részben feltűnik a legdögösebb Borg, Jeri Ryan is egy kisebb szerepben.
  • 1×15 – Fast Forward:E gy robbanás következtében The Flash a távoli jövőbe – 2001-be kerül – ahol hogyhogynem a testvére gyilkosa uralja Central City-t, de úgy néz ki, hogy az erejét is elvesztette.
  • 1×18 – Twin Streaks: Egy tudós leklónozza a The Flash-t, hogy eladja.

A 90-es The Flash messze nem reformálta meg a tévésorozatokat, de egy szórakoztató (ponyva-)kaland széria lett, amihez leginkább úgy érdemes hozzáállni, mint egy szuperhősös rajzfilm-sorozathoz. Mert inkább azokkal mutat hasonlóságot, mintsem a mai élőszereplős képregény-adaptációkkal.

A sorozatot egyébként egy évad után az emelkedő költségek és az alacsony nézettség miatt (ami részben a csatornának köszönhető, hiszen össze-vissza rakosgatták) elkaszálták.

A sorozat intrója:

Részlet a Trial of the Trickster-ből:

Jelenet a Captain Cold-ból:

The Flash saját maga ellen (Twin Streaks-epizód):

10 hozzászólás Ne habozz!

xeverese - 2014. 12. 02. 16:14

Streak – akkor a becenevet is innen vették? Vagy a képregényben is így nevezték?

Én imádtam anno, bár asszem csak Pro7-en lehetett nézni a sorozatot, és csak a mozifilmek voltak szinkronosan/tékákból…

xeverese - 2014. 12. 02. 16:24

BTW a Trial of the Trickster-es részletben az ott véletlenül nem Alex Kingston? Aki az Arrowban lőtte el a poént, hogy “I’ll be back in a Flash”, amikor Central City-be utazott?

ALDO - 2014. 12. 02. 16:45

A képek és videók alapján le sem tagadhatná a 90-es éveket. Sokan ma már simán ráaggatnák a gagyi jelzőt. Ha jól emlékszem, szinkronizálva is bemutatták sok évvel ezelőtt. Az egyetlen képkocka, ami megmaradt a sorozatból az volt, hogy valami gonosztevők tartálykocsiból ragasztószerűséget öntöttek ki az útra, hogy megállítsák Flasht, meg valami láthatatlan ellenség is volt. Bár lehet, hogy keverem valamivel.

dzsiaj - 2014. 12. 02. 19:46

Jaja, amikor az HBO megérkezett Magyarországra, akkor a hétfők úgy néztek ki hogy 16:30-tól a Flash vezette fel a Lois és Clark: Superman legújabb kalandjait (ha jól emlékszem). Péntekenként meg duplarésszel jelentkezett ugyanebben az időpontban a Batman:TAS.

djangyu - 2014. 12. 02. 19:57

ez izé abszolúte fav volt gyerekkoromban. és a hangeffektek :D

szipp :)

dragon1986 - 2014. 12. 02. 20:47

Érdekesség: Az új sorozatban ő játssza Barry apját, ami szép tisztelgés.

Bazz ezért volt ennyire ismerős.

@xeverese nem csak nekem tűnt fel : D

Dav3883 - 2014. 12. 02. 21:08

Érdekesség 2: Mark Hamill a szinkronhangja Joker-nek pár rajzfilm-ben, illetve a Batman játékokban is! :)

winnie - 2014. 12. 03. 05:04

Dav3883: ez benne van a posztban:)

leila - 2014. 12. 03. 10:06

Teljesen rendben volt ez akkor, a kilencvenes évek elején. A Sky One adta, nagy kedvenc volt.

Kaine - 2014. 12. 03. 21:26

Az HBO egyik húzócíme volt, és amikor véget ért, utána kezdték el vetíteni csak a Lois és Clarkot.
Én imádtam annak idején mindkettőt.
Még egy poén/tisztelgés: Shipp következő szerepe Dawson apja volt a Dawson és a haverok sorozatban, és már az első részbe betettek egy poént, hogy kinéz a konyhaablakon, és közben jól láthatóan villámlott. :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz