login |

Klasszikusok: Stargate SG-1 – írta DarylD

2015. 01. 20. 14:47 - Írta: vendegblogger

55 hozzászólás | kategória: ajánló, klasszikus, kritika,

If you immediately know the candle light is fire, than the meal was cooked a long time ago.

A Csillagkapu-franchise 1994-ben kelt életre, amikor Kurt Russell főszereplésével világot látott egy mozifilm (rendező: Roland Emmerich) a kör alakú szerkezetről, melynek segítségével az ember felfedezheti magának az univerzumot. Ez a film szolgált alapul az 1997-ben kezdődő, mára már klasszikusnak nevezhető Stargate SG1 című sorozatnak, valamint a később érkező spinoffoknak, a Stargate Atlantisnak és a nem túl pozitívan fogadott Stargate Universe-nek is, sőt, az animációs Statgate Infinity-nek is.

Természetesen azt le kell szögeznem, hogy mint a klasszikusok rovat többi szerzője, én is (nem) kicsit elfogult vagyok a sorozattal kapcsolatban. Gyerekkorom egyik kedvencéről van szó, de ma is ugyanúgy élvezem, mint annak idején. Épp ezért ki merem jelenteni, hogy minden idők egyik legjobb sci-fi sorozatával állunk szemben.

Úgy vettem észre, hogy a Stargate nem tett szert akkora elismertségre, mint a Star Trek, a Doctor Who, vagy épp a Battlestar Galactica, ennek ellenére kellemesen csalódtam, amikor ti minden idők ötödik legjobb sorozatnak választottátok 2012-ben a BSG és a Firefly előtt. Örülök, hogy a junkie közösségből sokan felfedezték már ezt a gyöngyszemet, de én most inkább azokhoz szólok, akik még nem látták, méghozzá spoilermentesen.

A történet központjában a CSK1 (aka. SG1) áll, két katonából, egy tudósból és egy földönkívüliből álló négytagú csapat, akik egy katonai bázisról kiindulva a Csillagkapu nevű szerkezet segítségével utaznak idegen bolygókra felderítés és technológiaszerzés céljából. A négy tag, pontosabban azok karaktere pedig a sorozat egyik legnagyobb pozitívuma.

Először is azért annyira jó nézni kalandjaikat, mert nagyon megvan a szereplők között a szükséges összhang. Tényleg elhisszük, hogy ők egy csapatot alkotnak, és minden nap vállvetve harcolnak az idegen fenyegetés ellen. Közben mi is betekintést nyerhetünk kalandjaikba, egy kicsit részesei lehetünk mozgalmas mindennapjaiknak. A főbb karakterek kaptak egyébként egy kisebb háttér sztorit, néha még flashbackek is előfordulnak, így könnyebben megérthetjük motivációjukat.

A tovább mögött folytatom, először a főbb karakterekkel, majd ajánlott epizódokkal.

Jonathan ‘Jack’ O’Neill ezredes, majd később tábornok, a csapat vezére, és nagyszerűen, igen aprólékosan megírt karaktere. Richard Dean Anderson a MacGyver után kapta ezt a szerepet, és nagyon jól teljesít a szabályokat nem ismerő, egyszerű katona bőrébe bújva. O’Neill a sorozat mozgatórugója volt hét évadon keresztül, szarkasztikus humora, beszólásai színesítették a sorozatot, és gyakran többet lehetett nevetni rajtuk, mint a legtöbb tavalyi őszi szitkomon.

A csapat tagja még a fizikus-katona, Dr. Samantha Carter. Annak ellenére, hogy közel sem lett annyira kidolgozott, mégis sokkal több ügyeletes eyecandy-nél. Az évadok során egyébként többször is belengetik, hogy kapcsolatuk O’Neill-lel túlmutat a barátságon, de a szerelmi nyűglődés nem visz el sok játékidőt.

Meg kell említeni még Dr. Daniel Jacksont. Utóbbi  az évadok során allergiás archeológusból igazi badass tudóssá edzette magát. A CSK1-et segíti még Teal’c, a jaffa, az írók zsenialitásának egy újabb bizonyítéka. Ő is sokkal több egy szívtelen harcosnál, az évek során nagy fejlődésen megy keresztül.

Indeed.

Meg kell hagyni egyébként, az írók nagyon értettek hozzá, hogyan töltsenek meg élettel egy elsőre egysíkú, sablonosnak tűnő karaktert.

Ezt jól mutatja, hogy még a csapat ‘főnökéből’, Hammond tábornokból is képesek voltak egy szerethető alakot csinálni, aki szerves része lett a sorozatnak (Ez egyébként részben Don S. Davisnek köszönhető, aki nem akart éveken keresztül egy rideg katonát alakítani).

A sorozat teljesen epizodikus felépítésű. A CSK1 a legtöbb részben egy idegen bolygóra látogat, ahol annak rendje és módja szerint bajba keverednek, és azon ügyködnek, hogy megmentsék az ott élő embereket, vagy épp gyakran saját magukat. Nyilván vannak erősebbre és gyengébbre sikeredett epizódok is, de többnyire élvezetesek ezek a kalandok. Erre majd később visszatérek.

8 évadon keresztül a Föld fő ellenségét a Goa’uld jelentette. Ez egy parazita faj, ami az emberi testet használja gazdatestnek. Istent játszva uralkodnak népük felett, Jaffa szolgáik segítségével. Ők adják az átívelő szálat a sorozatban, de sok rész egyáltalán nem foglalkozik velük, vagy csak említés szintjén szerepelnek.

Rajtuk kívül sok más idegen fajjal is találkoznak hőseink, némelyek hamar ellenséggé válnak, mások szövetségesükké lesznek. A tíz évadon a teljesség igénye nélkül találkozhattunk Goa’uldokkal, Jaffákkal, Asgardiakkal, a Noxszal, Tollaniakkal, Ősökkel és Replikátorokkal is. Legtöbbjük jól van kidolgozva, és gyakran többször is visszatérnek. Az idegenek kultúrája általában a földi mitológiákra alapul. Így lettek a Goa’uldok hajói piramis alakúak, egy Asgard tudós pedig ekképp kaphatta a Loki nevet.

A Stargate nagyon jól működött nagyjából a negyedik évadig, ezt követően kissé ellaposodott. O’Neill karaktere is egyre inkább háttérbe szorult, és a nyolcadik évad végén bekövetkezett az elkerülhetetlen, elbúcsúztunk tőle, a sorozatot pedig gyakorlatilag rebootolták.

Nyilván nagyon nehéz feladat volt folytatni, miután a főszereplő és legnagyobb húzóerő elhagyta a stábot, és ezt nem is sikerült tökéletesen megoldani. Persze érkezett Ben Browder, de hiába próbálközött, nem tudta teljesen kitölteni az O’Neill után keletkezett űrt. Rajta kívül új főellenséget is kaptunk az Ori személyében, akik további két évad erejéig adták az átívelő szálat. Személyesen semmi bajom nem volt velük, de a Goa’uldokat egy jobban felépített ellenlábasnak tartom.

Ha az új részekről beszélünk mindenképp meg kell még említeni a Claudia Black által megformált Vala mal Doran karakterét. Ez a pénzéhes, szexuális vággyal túlfűtött női idegen többek szerint a sorozat meggyalázása volt, de szerintem az utolsó két évad egyik legnagyobb pozitívuma, karaktere mindig ellopta a show-t, mint anno O’Neill-é. Én nagyon megszerettem őt, még akkor is, ha az írók néha átcsaptak a ló túloldalára és kicsit sok lett belőle.

A sorozatot mai szemmel is élvezni lehet. CGI szempontjából is tűrhető volt (hozzáteszem, nem tartom annyira fontosnak ezt a technológiát egy sorozatban, még akkor se ha sci-firől beszélünk), az utolsó két évadra már egész látványos űrcsatáknak is tanúi lehettünk.

Szóval a Csillagkapu egy remek sorozat, igazi rajongói alapanyag, tényleg megéri adni neki egy esélyt a műfaj kedvelőinek, és nem csak azoknak. Tele van szerethető karakterekkel, a CSK1 kalandjait érdekes nézni, jó szórakozást nyújthat, ha épp nincs új része aktuális sorozatainknak.

Segítségül még összeválogattam pár olyan epizódot a személyes kedvenceim közül, amelyek nem kapcsolódnak a főbb átívelő szálakhoz, maximum említés szintjén. Lehet válogatni.

  • 1×06 Cold Lazarus: Ez az epizód O’Neill múltjával foglalkozik. Egy idegen életforma lemásolja az ezredest, majd elkezd dolgozni rajta, hogy ‘meggyógyítsa’ lelki sebeit. Elég lelkizős rész, nem feltétlenül érdemes ezzel indítani annak, aki bepróbálja a sorozatot, de jól mutatja be, hogy min ment keresztül az ezredes, amíg idekerült.

  • 1×19 There But For The Grace Of God: Daniel Jackson egy párhuzamos univerzumba kerül, ahol a Goa’uld megtámadta a Földet. Elég epic stílusa van ennek a résznek, de nyilván érdekesebb akkor, ha már láttunk pár részt, ami a ’saját univerzumunkban’ játszódik.
  • 2×16 The Fifth: Ez általában a rajongók kedvenc része, ilyenkor találkozunk először az Asgardi nevezetű idegenekkel. Első bepróbálandónak kiváló.
  • 2×21 1969: Ez talán kedvenc epizódom. A CSK1 visszakerül 1969-be, és természetesen azon dolgoznak, hogy valahogy visszajussanak a jelenbe. Nagyon jól van összerakva a történet, és úgy csinálták meg ilyen jóra, hogy igazából még csak ellenséges idegenek sem szerepelnek benne.
  • 3×04 Legacy: Danielt megfertőzi egy idegen technológia, és a többiek azt hiszik megbolondult.
  • 4×06 Window Of Opportunity: O’Neill és T’ealc egy időhurokba kerülnek, és rövidesen rájönnek, hogy bármit megtehetnek, mert később senki nem fog emlékezni rá, ezzel a sorozat egyik legviccesebb részét előállítva.

  • 4×16 2010: A csapatnak meg kell változtatni saját múltjukat 2010-ben, hogy megmentsék az emberiséget a biztos pusztulástól.
  • 6×06 Nightwalkers: Az ilyen részek a gyengéim. Kisvárosi nyomozás, goa’uldok, titkos ügynökségek, mi kellhet még?
  • 10×06 200: A sorozat 200. epizódja. Amit mindenki vagy nagyon utál, vagy odavan érte. Az egész epizód egy hatalmas paródia, de valami zseniálisan van kivitelezve az egész. Érdemes belenézni, mondjuk nem biztos, hogy minden poén érhető bizonyos alapismeretek nélkül a sorozattal kapcsolatban.

55 hozzászólás Ne habozz!

sidoka - 2015. 01. 20. 15:10

Nálam minden idők legjobb sorozata.
1999 körül még gyerekként kezdtem nézni a tv-ben, kb az első sorozat amit néztem.
Aztán sorban haladtam ahogy adta a tv 2006 körül amikor nem jött a 10. Évad itthon akkor ledaráltam az egészet és megnéztem a 10. Évadot feliratosan.
Lassan ideje lenne egy új darának :D
Egy új SG-1 filmet elnéznék bármikor vagy esetleg egy új spinoff-ot.

GodBadka - 2015. 01. 20. 15:17

Na igen. Addig volt “igazi” a sorozat, amíg O’Neil komoly szerepet játszott benne. Az összes többi rész is láttam, de azok meg sem közelítették a korábbiak hangulatát. Ezt igazán akkor lehetett észrevenni, amikor 1-1 részre újra szerepet kapott.

Az én nagy kedvenceim a 8. évad utolsó két része, ami akár egy búcsúnak is felfogható.

Máté - 2015. 01. 20. 15:21

Hú de jó, hogy nem csak én vagyok ezzel így. nálam is pályázik a legjobb scifi sorozat helyére. Gyermekkorom nagy kedvence volt de azóta is végignéztem már vagy 6-szor. A sorozat legnagyobb erőssége szerintem is a karakterek(valahogy úgy lettek szerethetőek, hogy közben valóságosnak is hatnak). A másik zseniális dolog, hogy itt az epizodikus részek teljesen élvezhetők külön viszont ha egyben nézed szépen kiadnak egy nagy egészet, látszik a koncepció,nem csak úgy van minden aztán kész. Amit nagyon sajnáltam és még most is, hogy nagyon rosszul hirtelen fejezték be a sorozatot pedig szerintem egy szép lezárást kaphatott volna az utolsó rész szerintem borzasztó volt :( (tudom tudom, hogy filmel le lett zárva az orai szál, de szerintem maradni kellet volna a sorozatszálnál, megérdemelt volna ennyit) Egyébként nem is értettem annó miért zártak le mert a nézőszám tudtommal annyira nem változott elég elkötelezett rajongói a sorozatnak akkor is nézték ha éppen nem annyira testszett nekik.

A másik dolog, hogy szerintem az atlantisz is teljesen szórakoztató volt, megmaradt ugyanilyennek ott is kedvelhetőek voltak a karakterek(én legjobban talán Ronon-t, főleg az volt a legjobb mikor a Tealc-el közös részük volt.

Amit viszont nem értettem és a mai napig nem tudom megemészteni az a universe hányatott sorsa volt. Kicsit komolyabb volt másféle szempontból volt felépítve a sorozat(nem volt annyi humor) viszont kicsit jobban odafigyelek a logikátlanságokra és próbálták szépen kidolgozni az egészet(lásd az idegenek nem beszélnek angolul), de szerintem igenis megtalálta a hangját a sorozat a 2.évadtól és illet volna folytatni. A csatorna döntéseit meg abszolúlt nem értem mikor nem volt meg a kellő nézőszám akkor berakták csütörtök éjjelre(10 óra körül ha jól emlékszem), nehogy véletlenül valaki nézze is majd kaszálták, aztán hitegették az embereket, hogy majd lesz valami, de már a díszleteket is eladták és a színészek is szétszéledtek, szóval a csillagkapu éra letűnt mára(hacsak nem lesz egy teljes reeboot) és ezt nagyon sajnálom.Mindig is nagyon szórakoztató volt.

Bocsi a kisregényért látszik milyen mély nyomokat hagyott bennem a Stargate! :D

torjack - 2015. 01. 20. 15:40

Nagy kedvenc a mai napig, megérne egy feltámasztást. Vagy legalább néha egy filmet.

Poghy - 2015. 01. 20. 15:42

Nekem anno a Stargate-tel kezdődött a sorozatfüggőségem, a mai napig az egyik nagy kedvencem, és a Firefly mellett a legjobb sci-fi sorozatnak tartom. Jó kis ajánló, pár dolgot hozzátennék.

Richard Dean Andersonról nem túl ismert tény, hogy eredetileg egy komor, megkeseredett O’Neil-t kellett volna játszania, de csak úgy vállalta a szerepet, ha humorosabbra veheti a figurát, és beleírhat pár poént. Szóval az O’Neil-féle humor faktorért nagy részben RDA a felelős.

4×06 – Window Of Opportunity: Ez pedig valószínűleg a kedvenc sorozatepizódom evör. Már nagyon sokszor láttam, de kb. évente meg kell nézni, annyira hatalmas. :)

Az utolsó 2 évadról tudom, megoszlanak a vélemények, és RDA tényleg hiányzott, de a sztori szerintem jól fel volt építve, átgondolt átívelő szállal. Az utolsó rész pedig zseniális volt, szerintem méltó lezárása volt a sorozatnak, persze tényleges lezárást csak a két sorozat utáni filmmel kapunk (Ark of Truth és Continuum).

Winry Rockbell - 2015. 01. 20. 15:48

Ez az a sorozat amiről sosem hittem volna,hogy valaha is szeretni fogom! Most pedig imádom!!

Amikor gyerek voltam az egész család mindig nézte és alig várta a következő részt,de nekem nem jött be,majd később már huszonévesen találkoztam vele újra és rájöttem,hogy mit hagytam mikor nem vettem részt a családi tvzésben.
Új évi fogadalmam,hogy idén az egész SG1-et újra nézem felirattal.
Amúgy szerintem ha egyszer valakit elkap a sorozat az nem szabadul. Az Atlantist is végig néztem miután felfedeztem magamnak a sorozatot és a Universe esetében még ha nem is volt minden rész tökéletes örültem,hogy végre időben kapcsolódok be ennek hatalmas sorozatnak az újabb szakaszába.

Sajnálom,hogy már nincs,de ami volt az jó volt.
Egy biztos az én gyerekeimnek is családi program lesz az SG1 nézése csak senki se fog már felállni a tv elől.

Liu - 2015. 01. 20. 15:51

Junkie-ságom okozója e dicső alkotás!

Végignéztem magyaron, ahányszor ment, sőt, annak idején, párhuzamosan néztem egy magyar és egy osztrák csatornán.A külföldi egy résszel járt előrébb. Így gyakorlatilag kapásból minden részt 3x láttam egy héten ( megnéztem az aktuális részt, ami előtt az előző ismétlése volt az osztrákon+ a heti magyar részt )

És 2008-ban, zsenge egyetemista leány éveim starter packja volt az összes addig megjelent évad dvdn :D

Amúgy, a “Thor pörölye” illetve annak a folytatása volt, amikor TÉNYLEG junkie lettem. (ez volt az 1. rész is, amit láttam :D)
Olyan mocskosul megijedtem Thor komától, hogy meg kellett néznem a részt, aztán még egyet… …

m76 - 2015. 01. 20. 15:53

Csak részleteket láttam belőle TV-ben, és iszonyat gagyinak gondoltam. Így sose néztem meg, és jó eséllyel nem is fogom soha. A szereplőket sem találom szimpatikusnak.

ALDO - 2015. 01. 20. 15:54

Én is imádtam ezt a sorozatot. Még a megboldogult TV3 csatornán kattantam rá és alig vártam, hogy végre csütörtök legyen. Nagy szívfájdalmam, hogy a mai napig nem adtak ki nálunk egyetlen évadot sem dvd-n. Nekem is a korai évadok tetszettek a legjobban, amikor tényleg csak felfedezni jártak a bolygókra. Amikor már a Földnek is lettek űrhajói, bekerültek az oroszok, az ősök felemelkedése már “túl sci-fis” lett, mégis jó volt. A szereplő cserénél még megemlíteném amikor Daniel kiszállt a 6. évadban. A helyettesítésére beugrott Jonas Quinn is teljesen jó volt én nem is bántam volna, ha Daniel vissza sem tér.
A 8. évadban már látszott, hogy Richard Dean Anderson már unja az egészet és alig várja, hogy vége legyen a szezonnak. A játéka is mintha elfáradt volna. A 9. 10. évadra úgy tekintek, mit egy gyengébb spin-offra. Egyáltalán nem tetszett az ori vonal, sem az új szereplők. Ben Browderből próbáltak egy fiatalabb kiadású O’Neillt csinálni az elején, de nem nagyon jött össze. A 8. évad utolsó jelenete, amikor végre mint eljutni a tóra horgászni, amiben hal is van, tökéletes lezárás lett volna.

A 4×06-os idétlen időkig feldogozás nálam benne van a TOP 5-ben.
Az 1×06-os Cold Lazarus is egy nagyon jó és végén megható rész volt.
Az első évad végi átívelő szál is jó volt kezdve az alternatív bázistól, egészen addig, amíg a kapuval fejutnak az anyahajóra.
De nekem még az is tetszett, amikor Sam és Jack véletlenül az Antarktiszta kerülnek.

lumiere - 2015. 01. 20. 15:59

Hát erre nekem is reagálnom kell, mert nekem is gyermekkorom best (of) sorozata. Colonel O’Neill pedig minden idők legjobb főszereplője a sorozat történelemben, komolyan mondom. Simán vitte a jeleneteket egy-egy fura, kétkedő, nem értő nézéssel, vagy kérdéssel, amit az átlag néző is feltett volna, miközben a 2 tudós (Sam és Daniel) magyarázott vagy ötletelgetett. :) :)

Itt esetleg 1-2 ***SPOILER**** befigyelhet!!

A 4X06(Ebben smárolja le Sam-et O’Neill:)), 2X16 epizódok nekem is a kedvenceim :) Mennyire zseniális ötlet volt már ez a sorozat, mennyire jól ötvözte a különböző népek hitvilágát és a földönkívülieket. Az meg, hogy az északi istenvilágot a klasszikus értelemben vett UFO-k testesítik meg….hát az brutálisan jó :)
A magyar szinkronban idegesített, h váltogatták a hangokat. O’Neill-nak pl. sokkal jobban illett Szervét Tibor, az eredeti hangjához is nagyon hasonlított. Sam-nek is volt egy pár (nekem az első jött be, bár nem tudom ki volt), viszont Tea’lc-nek mindegyik jól állt.
Ha már Sam, akkor az Atlantisban szerintem nagyon jó szerepet kapott és szép is volt (VÉÉGRE hosszú haja volt jeeeeeee!)

Áááá szerintem ha hazamegyek, akkor ezt fogom most nézni. Köszi, hogy meghoztad hozzá a kedvem!! :D

Megyó - 2015. 01. 20. 15:59

Nekem is az SG-1 a legnagyobb kedvencem a ‘régebbi’ sorozatok közül, amit még olyan gyerekkori ártatlansággal tudtam nézni, hogy az évad végi cliffhanger-ekben tényleg izgultam a főszereplőkért, valószínűleg mert még azt sem tudtam, mi az, hogy “évad” egy sorozatban, így azt sem tudtam, hogy a szereplők azért halnak meg és élednek fel, mert éppen való életben volt/nem volt kedvük a sorozatban játszani :)

Sőt, ez volt az egyetlen olyan sorozat, amit ha nem tudtam nézni szombat délután, akkor beprogramoztam a VHS lejátszót, hogy vegye föl. (Egyszer nagyon meg is szívtam, amikor az óraátállítás miatt más volt a kazettán…)

Szintén ez volt az sorozat, amit a szélessávú net bekötésével az internetről is töltöttem, akkor még DC kliens segítéségével.

Akárhogy is, az SG-1 mindig örök kedvenc marad, még akkor is, ha cikkben is említett 2012-es “minden idők legjobb sorozata” választáson fájó szívvel, de nem őt jelöltem meg (hanem a Trónok harcát).

clegane - 2015. 01. 20. 16:08

háát én nemrég nagy ajánlgatás hatására elkezdtem, kb az első évadot néztem végig, de az volt a benyomásom hogy inkább a gagyi felé billent a mérleg az elszórt jó ötletek mellett, így aztán nem folytattam.

kplesz - 2015. 01. 20. 16:12

kedvenc sorozat mindmáig , ettől lettem junkie de azóta se nagyon találtam ilyen jó sorozatot, aki meg még nem látta nagyon ajánlom. Köszönjük az írást is , amikor megtudtam, hogy van ilyen klasszikusok kritika rögtön a stargate-t kezdtem keresni, szerencsére most már ez is van!

b - 2015. 01. 20. 16:21

nálam is mindenidők de csak 2.ik sorozata. farscape sztem jobb egy paraszthajszállal, ott Ben ki tudta élni magát de kegyetlenül :)

visszakanyarodva sg1, atlantis, és még univerese is perfekt volt, mindegyik egy kicsit más, de mindegyik brutál jó.

persze pl egy sg első évad mai szemmel nem ütne akkorát, de maga az univerzum remekül össze lett rakva

sztem aki bepróbálja a scifi része miatt, az valóban a 2×16-al kezdje és semmiképpen se a 2×21-el :)
sokatmondó, h míg a szerzővel együtt én is rajongó vagyok, a kedvenc részeinek jó részétől menekülök… :)
ez is a sorozat sokszínűségét mutatja

az újaknak szintén fontos sztem, h ne szinkronosan nézzék mert valami gyalázat lett a magyar hangsáv, gyakorlatilag hiányzik belőle egy rakat csatorna vagy nem tudom, de pár részt láttam így de mintha nem ua sorozat lenne …

montanosz - 2015. 01. 20. 16:28

BG melett egyik kedvencem, bár az atlantis meg a univerzumos az már kevésbé

Malcolm Reed - 2015. 01. 20. 16:41

Pár hete kezdtem el újranézni az első évadtól, mert anno tévében csak össze-vissza láttam a részeket. O’Neill zseniális, és ami még elképesztőbb, hogy a spin-offban McKayt szintén telibe találták, nálam ők versengenek a valaha volt legjobb karakter címéért. De hát ez nem meglepő, az Atlantis szerintem tökéletes folytatása volt az SG-1-nek. Ami még feltűnt most, hogy darálom az első szezont, az a komolyzenei aláfestés, nagyon ott vannak a szeren.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, még annak is, aki nincs oda a sci-fiért.

Azért az 1×06-tal én nem kezdenék, legalábbis szerintem eléggé kilóg a sorból a komolysága miatt.

Gábor - 2015. 01. 20. 16:44

Számomra is a film után kicsit gagyinak tűnt az első pár évad, de így is szerettem – és én is anno a TV3 csatornán kezdtem el nézni, noha nem az első résztől.
Aztán el is maradtam, ahogy csatornáról csatornára járt és évekig nem is foglalkoztam vele. Majd főiskolásként néztem újra (valamilyen ötlet folytán az Atlantist daráltam le és hogy nem értettem néhány utalást, nekikezdtem az eredeti sorozatnak újra, de ezúttal végignéztem). Nekem azonban a 4-7 évadok tetszettek a legjobban. A cselekmény is pörgött, a Daniel-Jonas váltás sem okozott nagy törést (kár, hogy utána hanyagolták a karaktert, ha mást nem, a Universe-be beférhetett volna…).
Úgy hallottam még régebben, de lehet, hogy nem igaz, hogy talán volt arról némi tanakodás, hogy a 8. évad után SG-1 vagy SGC néven fusson tovább a sorozat, hiszen azért fontos karakterek csak elmentek, és a 9. évad eleje is azzal kezdődik, hogy bemutatnak egy új főellenséget és össze kell szedni a szétszéledt csapatot… Mindenesetre, azt a két évadot is szerettem, ahogy a lezáró két filmet is (a Continuum-ot talán jobban).

Kíváncsi vagyok Emmerich rebootolására, de örömmel látnám bármelyik Stargate sorozat folytatását valamilyen mozgóképes formában. :)

Anachel - 2015. 01. 20. 16:46

Magam is a Stargate SG-1 által lettem sorozatjunkie ;) rajongásom pedig mai napig túláradó!

Dóri - 2015. 01. 20. 16:51

Tavaly nyáron találtam rá és teljesen beszippantott. Az első 4 évadot szinkronosan néztem aztán amikor elkezdték nagyjából részenként váltogatni a szinkronhangokat elegem lett belőle és inkább letöltöttem. Ennek következtében viszont valahányszor nincs internet (ami sajnos gyakran történik) megnézek belőle legalább három-négy részt.
Az én kedvenc részem (is) a 2×16. Az atlantist is szeretem, főleg amikor már Sam is benne volt, Weir nem volt túl szimpatikus. Ott az egyik kedvenc részem 4×17 (Midway) amikor Teal’c kijelenti, hogy fel se tűnt neki, hogy sokszor mondja, hogy “Indeed”.
Nálam az egész Stargate-franchise minden idők legjobbja :)

petecz - 2015. 01. 20. 17:02

Örök kedvenc.

pytta - 2015. 01. 20. 17:19

Koleszban néztük még a junkie-ság hajnalán. Nem láttam minden részét (nem voltam fanatikus követője), de azért elég sokat (inkább az első négy-öt évadból). A Window Of Opportunity nekem is beugrott elsőre, mint emlékezetes rész. Kár, hogy egy idő után már tényleg kicsit lapos lett, de azért szép kort megélt sorozat, jó rá visszaemlékezni :)

Anthony - 2015. 01. 20. 17:23

Hát igen …csak vicceltem beszólások,nem jön valaki pecázni….O’Neilll ahogy egyszer mondta 3 l-el mekkora király volt a csóka!
Nagyon jó kis szerethető sorozat,ilyet manapság nem igen csinálnak.

Nif - 2015. 01. 20. 17:49

Kicsit off: létezik Csillagkapus szabaduló szoba és a Window of Oppurtunity-ből benne van a szerkezet is (nem spoiler, a honlapon is kint van a kép róla)

Villám - 2015. 01. 20. 18:14

Anno az SG miatt kezdtem el fórumozni valahol a 4 -5 évad környékén lehet akkor a sorozat. Ebből kifolyólag jó sokáig szerettem annak ellenére, hogy a környezetemben mindenki örültnek nézet, hogy ilyesmire pazarlom a szabadidőmet. Mintaképe voltam a fanatikus sorozatrajongónak :p
Az Atlantist kifejezett kedvencem volt. Az Univerzum is lehet volna nagyon nagy újítás és még most is azt mondom, hogy bőven van/volt benne puskapor, de úgy ahogy csinálták kezdettől fogva halálra volt ítélve.
Aztán amit Brad Wright (főleg ő) és Robert C. Cooper művelt, mind két sorozattal valamint az amit „interjú/nyilatkozat” címszó alatt ellőttek annyira felhúzott, hogy ma már egyszerűen nem tudok cinikus megjegyzések és kritizálás nélkül végig nézni egy részt, sem aminek ugye nincs értelme. Szerencsére az óta nem engedték sorozat közelébe őket.
Örülnék, ha lenne új Sg sorozat hátha ismét vissza tudna térni a kedvenceim köze, de Brad Wright és Robert C. Cooper-et ne engedjék a project közelébe.

mse - 2015. 01. 20. 18:28

Nálam is gyerekkori szerelem a Csillagkapu, de talán még laikus szemmel nézve is messze a legszórakoztatóbb sci-fi sorozat. Szinte az egész széria a csapatdinamikára épül a karakterek között, és bár soha nem vág át túlzottan karakterdrámába az egész, minden szereplőnek megvannak a saját kis epizódjai, ahol viríthatnak.

Az összes figura sokat fejlődik, és ez nyilván az írók érdeme is, de sokat hozzátettek a színészek is, akik olykor szintén beleszóltak a karaktereik alakulásába. Don S. Davis van felhozva példának itt, de ez ugyanúgy igaz a többi keménymagra is.

Ez tényleg az a sorozat volt, ami elé rendszeresen leültem a tévé elé (és leülök ma is), úgyhogy amikor pár éve elővettem, hogy akkor most elejétől végigveszem, kellemes meglepetésként ért, hogy majdhogynem ténylegesen az összes részt láttam már az évek során.

Dregnarr1 - 2015. 01. 20. 18:29

All time favorite!!!

ayren - 2015. 01. 20. 18:35

Bár kitartottam az SG végéig, én is az első 4-5 évadot élveztem igazán, főként O’Neill miatt: valószínűleg ő alapozta meg anno a szarkasztikus humorú karakterek iránti vonzalmamat. :)
Az Atlantis volt a háromból, ami legkevésbé jött be, az Universe viszont Carlyle miatt valamivel jobban tetszett, sajnáltam, hogy olyan hamar kaszálták.

Szilvuka - 2015. 01. 20. 18:46

Örök kedvenc! Nem bírom megunni.

werewere - 2015. 01. 20. 19:00

A vége felé meg külön öröm volt Claudia Blacket és Ben Browdert együtt játszani látni.

Llew - 2015. 01. 20. 19:07

Örök kedvenc. Én is ezzel lettem junkie. Anno még a TV3-on kezdve. Azóta pedig több soron végignézve. Olyannyira kedvenc, hogy ez volt az első sorozat, amit megvettem DVD-n.

Az első évad mai szemmel nézve már esetenként elég necces. Utána a 2-4 évadban talált igazán a hangjára a sorozat és jó kis epizódikus történetek voltak. Aztán kicsit jobban eltolódtak az átívelés felé, meg kezdett nagyobb szabású lenni a dolog, ahogy a Föld lehetőségei is nőttek a kapun túl.
Az eredeti filmen túlmutatva a goa’uldok behozása ellenségként nagy ötlet volt és remek kis mitológiát építettek köréjük, de a végére nagyon kifáradtak.
Én nagyon szerettem az ori-os sztorit és az utolsó két évad nekem ugyan olyan kedvenc mint a többi.

Ez nem kis részben az akkor általam már a Farscepből ismert vérfrissítő párosnak köszönhető. Ben Bowder eleinte tényleg pótlék volt, de nekem hamar kilépett ebből a szerepből és önjogán lett jó figura.
Claudia Black Valája pedig a legjobb dolog ami a sorozatban történt. Az ő jelenléte az eredetileg is meglehetősen humoros sorozatnak egy nagyobb dózis vicc löket volt. Erre remek példa az utolsó évad két része is (10×15, 10×16).

Ha pedig már karakterekről beszélünk meg kell említeni Ba’alt, az egyik goa’uldot, aki kezdeti háttéralakból, az egyik legjobb és ez mellett a legjófejebb ellenség lett. O’Neillal közös interakciói a sorozat legjobb pillanatai között vannak.

winnie - 2015. 01. 20. 19:41

“Kicsit off: létezik Csillagkapus szabaduló szoba és a Window of Oppurtunity-ből benne van a szerkezet is (nem spoiler, a honlapon is kint van a kép róla)

mondasz egy címet?

Radu - 2015. 01. 20. 19:59

Paul S. Davis helyesen Don S. Davis :)

Radu - 2015. 01. 20. 20:00
hunlord - 2015. 01. 20. 20:41

A Csillagkapuval is az bajom, mint anno a Farscape-el. El akartam kezdeni, mert kevés mostanában a megbízhatóan jó sci-fi (meg alapmű a maga módján), de anno a TV-ben több részt is láttam, össze vissza (több évadból is), és nem tudtam, hogy élvezném-e így, hogy tudok egy-két fordulatot. Meg a legelejétől újrakezdeni? Biztos úgy kezdenék bele egy évadba, hogy közben azon agyalnék, ez meg az mikor lesz, most ebből még ez vagy az következik, meg a “fúú erre már így emlékszek” negyed óra megtekintése után…

A Farscape-be főiskolás estéimen kezdtem bele végül, és meglepően kevés átfedés volt a régről felidézett epizódokkal kapcsolatban, úgyhogy nagy élmény volt, viszont a Csillagkapu megint más tészta. Az még rémlik, hogy mindig amikor néztem, és szóba jött, hogy ők technológiák után kutatnak, ahhoz képest elég rosszul teljesített a csapat :D nem tudom hány évadon át nem változott a status quo (epizódikus, persze), és ezért nem is tudom, hogy úgy nagyjából hány évadból láthattam össze-vissza részeket.

A cikkért hatalmas köszönet, jó volt olvasni így spoilermentesen!

Nebojsa - 2015. 01. 20. 20:59

Kicsit off: Újranézve a mozifilmet, csak nekem tűnt fel, hogy O’Neill karakterének nyomtak egy RETCON-t?
Mondjuk dícséretes ahogy lenyomták ezt a sok évadot.
Van-e esetleg írás ami összefoglalja a spin-off-okkal egyetemben a történetszálakat?

DJackson - 2015. 01. 20. 21:10

Minden kétséget kizárólag ez minden idők egyik legjobb sorozat! Ma is ugyan olyan jó mint annó. Én is ezen (meg Star Treken) nőttem fel. Részemről a Firefly-al versenyez az első helyért.
Jó a kritika, de szerintem a sorozat legnagyobb erőssége a mitológia és a tudatos univerzum építés volt. Amit pl. az ősökkel műveltek az valami zseniális! Persze a karakterek, humor és nem utolsó sorban a zseniális (néhol már már Doctor Who szintű) történetek adták meg a sorozat igazi lényegét.
Szerintem a 9-10. évad is jó volt. Más, de jó. Az Atlantis pedig még feljebb tette a lécet bizonyos szempontokból. A látvány akár a mai sorozatokat is verné, de a mitológia már hiányozott. Az SGU már más tészta…
A másik amit szeretek az SG-ben, hogy ha az íróknak volt egy jó ötletük, meghúzták mindegy milyen nagy fába is vágták a fejszéjüket. Ha kellett intergalaktikus háború volt és bolygók robbantak fel.
Elképesztő mit tett le ez a franchize 17 évad alatt az asztalra.

Itt egy kis kedvcsináló videó minden érdeklődőnek:
https://www.youtube.com/watch?v=YvlRzQAt5xk

Nebojsa - 2015. 01. 20. 21:19

mire kiposztoltam, beugrott a wikipédia :D
ott le van írva szépen minden.

dendu - 2015. 01. 20. 21:59

Nagyon szeretem a Csillagkaput. Mindegyiket. :)

stargatelost - 2015. 01. 20. 22:01

Na, late for the party, de nyilván nálam is nagyon nagy kedvenc, nevemből is látszik :D Szintén a TV3-as adásokkal kezdődött, aztán a Tv2-n minden szombaton kötelező program volt délután :D Mondhatom, hogy a junkieságom megalapozója volt :)

Ja és mindezek után is bátran ki merem jelenteni, hogy az SGU volt a legjobb SG széria ‘slash’ egyik legjobb sci-fi sorozat :)

Thomas - 2015. 01. 20. 22:37

Jaj, hagyjátok abba ezeket a klasszikus ajánlókat, így is túl sok a nézni való :D
Régóta neki akarok állni ennek, bár valamikor az ősidőkben kb. az 1. évad végéig megnéztem, és akkor nekem egy gyengébb Slidersnek tűnt csak (tudom, hogy ez volt előbb), de érzem, hogy kéne adnom neki még egy esélyt:)

Blade - 2015. 01. 20. 22:40

Imádtam ezt a sorozatot. Emlékszem még együtt néztük a családdal minden héten a Csillagkaput. A történetek is jók volt és a színészi játékkal sem volt semmi gond. Nekem személy szerint Jack volt a kedvencem, a játéka, a humora, meg nagyon jól tudta eladni a semmihez sem értek csak katona vagyok dolgot.

Nálam is a sorozat a top 5-ben van.

zagloba - 2015. 01. 20. 23:11

Számomra a Stargate SG-1 minden idők legjobb sorozata.

Minden megvan benne, ami ehhez kell: kiváló történet, remek karakterek, óriási színészek, dráma, humor, akció, kaland, megható jelenetek és maximális OMG faktor.

És, ahogy a szerző is írja, a szereplők közti összhang, valamint az a tény, hogy nincs benne irritáló karakter /se színész/.
Még a gonoszokat is jó nézni /pl. Kinsey/.
Ez pedig igazi ritkaság.

Az Atlantis jó folytatás volt, de a Universe-ben a címen kívül alig volt meg valami a SG-feelingből. Pl. maga a Csillagkapu is alig-alig kapott szerepet. Jó, hogy vége lett, mielőtt még rosszabbra fordult volna.

Lilith - 2015. 01. 21. 04:02

Kis snki voltam még mikor ment a tv-ben.Apuval néztem,akkor nagyon nem érdekelt,aztán valahogy megjött a kedvem,vagy csak aktivizálódni kezdett a junkie-gén. :D

olddog - 2015. 01. 21. 07:34

Best Ever!!!

Az első sorozatom volt anno.
Minden hétköznap este indult a videomagnó időzített felvétel a TV3-ró, mert meló miatt nem tudtam ‘élő egyenesben’ nézni. :)

Engem azonnal beszippantott, egyébként is sci-fi a gyengém. Mindhárom sorozatot imádtam/imádom, a mai napig képes vagyok leragadni a tv előtt ha meglátok belőlük egy
epizódot. Az asszony meg morog, hogy már megint ezt nézed… :)

Kedvenc epizód nálam is a 4×06 – Window Of Opportunity

Egy sci-fi kedvelő junkie, aki nem látta a Stargate univerzum csodáit, nem él teljes életet. :D

Ananiila - 2015. 01. 21. 07:46

Nagyon szerettem ezt a sorozatot az Atlantist is, de mindig is úgy tartottam, hogy Richard Dean Anderson a világ egyik legrosszabb színésze és ezen az egyébként általam kedvelt szinkronszínészek még tovább is rontottak.

a_n_d_r_e_w - 2015. 01. 21. 08:28

Én nem tartozom a mainstream stargate rajongók közé, nekem pont az a pár záró évad tetszett a legjobban, ahol átváltottak high conceptre és leszerződtették a fél farscape gárdát (mondjuk hozzá kell tennem, nekem az hatalmas favorit, így rettentően örömködtem Black és Browder duójának), valamint az Atlantist gagyinak, a Universet viszont kiemelkedőnek tartom :D
SG1-ből a leggyengébb láncszem asszem a 6. évad, mikor szinte végig a Földön szerencsétlenkednek a titokzatos hivatallal.

Pipacs - 2015. 01. 21. 11:05

Én szerettem, szerintem jót tett az új ellenség, élveztem az Ori-os részeket. A kiegészítő filmek is jók voltak. Az Atlantis talán még nagyobb kedvencem volt, a lidércek rohadt ijesztőek voltak. Az egyetlen bajom, hogy minden idő, tér, dimenzió, bolygó, galaxis, kultúra a legutolsó eldugott kis falu lakói is a 20. századi angolt beszélik, 1-2 kivételtől eltekintve, akik nem tudnak beszéddel kommunikálni… De a régi feliratok bezzeg mindig “ősül” meg más nyelveken vannak, amiket meg kell fejteni. De ha az ember túllendül ezen, nagyon szerethető sorozat.

ALDO - 2015. 01. 21. 11:15

Thomas:

“nekem egy gyengébb Slidersnek tűnt csak”

Érdekes összehasonlítás. Nekem a Sliders negyedik évad tűnt egy gyenge csillagkapunak. Már nem is a hazatérés volt a fő szempont, hanem minden epizódban a kromaggok ellen harcoltak és valami csodafegyvert akartak megkeresni.
Bocs az offért.

Pipacs:

Voltak fajok, amik már annyira hiper-szuper fejlettek voltak, hogy ha hallottak öt angol mondatot, tökéletesen megtanulták a nyelvek (pl. a nox az első évadban).
De a középkori szinten lévő földműves bolygókon tényleg érdekes volt, de ez legyen a legnagyobb baj.
Ráadásul mivel valami nemzeti parkban volt a forgatási helyszín mindig ilyen erdős bolygóra mentek az elején.

Pipacs - 2015. 01. 21. 12:44

ALDO:

Persze, próbálták vhogy azért időnként “megmagyarázni”, de lássuk be, a Star Trek-ben ezt a kérdést sokkal ügyesebben és egy tök egyszerű ötlettel megoldották. (Mondjuk, az sokkal cikibb lett volna, ha ezt a Csillagkapuban “lenyúlják” …:))

DJackson - 2015. 01. 21. 13:22

Köszi szépen srácok, a kritikáitokkal most jól meghoztátok a kedvem egy kis vizsgaidőszakbeli újranézéshez.
Egyébként ha már Stargate és Asgard:
http://fc05.deviantart.net/fs71/f/2013/260/3/f/thor_from_asgard_by_danielmathews-d6mo9ew.png
:D :D :D

lumiere - 2015. 01. 21. 14:34

Többen is megpengették és rájöttem, hogy igazuk van: a Csillagkapu és egyéb hasonló fiatalkori klasszikusok (Sliders, Farscape, X-files, Buffy, Angel…a teljesség igénye nélkül) miatt lettünk nagyon sokan junkie-k. Én is nyilván. :D

Petesilver - 2015. 01. 25. 12:29

Én az SG Atlantis-al kezdtem, és csak utána daráltam le egybe a sima SG-t.Szerintem az egyik legnagyobb, azóta mindkettőt képes voltam újranézni minimum négyszer, megunhatatlan, már azért nézem mert előre várom a poént :) zseniális, nagyon szerethető sorozat szerintem, az időhurkos epizód az egyik nagy kedvenc :)

Szaby59 - 2015. 02. 25. 21:25

Én ezzel az összefoglalóval kaptam hozzá ismét kedvet, mostanra sikerült ismételten megnéznem az 1-10 évadot és a 2 DVD filmet – hosszabb saját személyes értékelés következik lehet több hszben:

Sorozatokat végképp nem szoktam újranézni, filmek közül is nagyon keveset, de ez lassan 20 évvel később is etalon.
Féltem is, hogy unatkozni fogok, meg egyébként jelenleg is lenne mit nézni, de erről szó sem volt… Így utólag egyben nézve kicsit jobban átjön a teljes sorozat talán még intenzívebb is a hatása.
Az 1-5 évad alatt számomra egy alapos (és utólag tudjuk, hogy nagyon is kifizetődő) építkezésnek tűnik, mindeközben ezt úgy, hogy egyáltalán nem volt unalmas.
Szépen haladtunk s nemcsak elintéztek egyre több Goa’uldot, de más népekkel, fajokkal/lényekkel és “belső” konfliktusokkal is foglalkoztak. Szövetségeket kötöttek, barátokat szereztek.
Az 5×21-ben történt egy komolyabb fordulópont Daniel felemelkedése/kiírásá alapjaiban változtatta meg a sorozatot. Az egyik lényeges karaktertől – nagyon szépen – búcsúztunk el. Számomra ez volt az egyik legyszomorúbb epizód, de ennek

ellenére az egyik kedvencem is az egyedi megvalósítás miatt.
A 6. évadban megkaptuk az első vérfrissítést, Jonas karakterével nem voltak kifejezetten problémáim, de egyértelmű, hogy egy Daniel pótlékról volt szó ezért is nem tudtam megszokni/megszeretni. Ugyanúgy a 6. évadot is ezért tartom

egyfajta kakukktojásnak mert bár a történetszál továbbra is erős volt, de valami (valaki) hiányzott belőle. Aztán a 6×22-ben nem hittem volna, hogy megmerik lépni de megtették és Anubisszal elintézték az egész Abydost – azért mégiscsak

ez a bolygó volt egyfajta kiindulópont az egészhez, a lakosai voltak azok akik hőseinkhez a sok száz bolygón tett látogatás után mindig is legközelebb áltak. És bár eleinte nem tetszett, de utólag szépnek gesztusnak tartottam, hogy

annyi megpróbáltatás után jutalmul megkapták az esélyt a felemelkedésre és békében létezhettek tovább.
A 7. évadtól állandó jelleggel visszahozták Danielt és Jonas ugye parkolópájára került – nem volt gondom vele de ennek így kellett történnie…
Szerintem nemcsak a sorozat, de a franchise is a 7. évados fináléval (The Lost City) érte el csúcspontját, az a dupla rész, de főként az utolsó 10 perc annyira intenzív élményt nyújtott, hogy még 10+ év után másodszorra is a szívem

kalapált miközben néztem és közben szó szerint drukkoltam nekik. A sorozat túlnőtt a kezdeti Goa’uld mitológián és az évek során apró információkból elkezdtek építeni valami újat. Ami nemcsak az SG-1-et változtatta meg de egy teljesen

új sorozatot (Atlantis) is indított.
8. évad: ez az ahol már érezni lehetett, hogy az SG-1 jövője nem csak a csatornától és a nézettségtől függ. O’Neil az egyik szintén oszlopos SG-1 tag “előléptetést” kapott ami valójában inkább a kiírásának első lépcsője volt.
Az évadot inkább az Anubis bukásával kialakult szituáció és az előző évadokból ismert néhány fontosabb elvarattlan szál lezárása jellemezte. Noha ez többnyire nagyon jól sikerült érezni lehetett, hogy a két sorozat (SG1, Atlantis)

egyidejű futását az SG1 némileg megsínylette.
A Goa’uldok nemcsak jelentéktelenné váltak, de a Jaffák felszabadulásával végleg le is győzték őket. A korábban bemutatott Replikátorok ideje jött el – őszintén szólva örültem, hogy “bevezették” az emberformájú társaikat, sokkal jobban

illettek főellenségnek így humán formában mint bogarakként.
Az évad során nem volt hiány vicces epizódokból sem. O’neil irányítása alatt sokkal szabadabbá vált a sorozat a korábbiakhoz képest.
Az előző évadokkal ellentétben a zárás nem egy konkrét főellenségről szólt, kicsit merész ötletnek tűnt az időutazás és előre sejteni lehetett, hogy nem fog az éppen úgy menni ahogy eltervezték :)
Nem voltak a kedvenceim ezek az alternatív valóságokkal/idővonalakkal foglalkozó részek, de jelen esetben egyfajta “keretet” adtak a sorozatnak azzal, hogy visszamentünk az évezredekkel ezelőtti lázadáshoz, oda ahová az egész elkedődött

ráadásul hőseink is aktívan részt vehettek benne.
Az SG-1 a 8. évadával jutott el az elején kitűzött célokhoz – ha úgy tetszik minden gond nélkül véget is érhetett volna a sorozat mert az évadzáróval egy kerek egészet alkotott ha más nem is egy fejezet mindenképp lezárult.

Karakterek/Színészek:
Összességében a karakterek és színészek nagyon jól el lettek találva, senkivel nem volt komolyabb gond talán az egyik legjobb castingról van szó. Főleg ha azt is vesszük, hogy egy sci-fi sorozatról van szó.

O’Neil – első perctől közönségkedvenc lett, nem véletlen, hogy sokan nehezményezték a távozását. Nekem személy szerint annyi problémám volt vele, hogy az évek alatt szinte semmiben nem fejlődött és egy idő után már nem tudott újat

mutatni.
Színészileg Richard Dean Anderson 100%-ban hozta a figurát bár valószínűleg a szerep is testhez állt :)

Teal’c – Ő volt az akit a legtovább tartott megkedvelni. Az első évadban kifejezetten ellenszenvesnek tartottam. A későbbiekben sem mondanám kedvencnek, inkább jónéhány rész volt ami miatt egyfajta “tisztelet” alakult ki bennem a

karakter iránt. Christopher Judge-ról – főleg az első évad miatt – nem tudom eldönteni hogy színészileg volt e gond vagy a karakter volt kezdetben ennyire szegényen megírva. A folytatásban mindenesetre Ő is belerázódott jó pár vicces

szöveg/jelent kapcsolódik hozzá és korrektül hozta a szerepét.

Sam Carter – Őt is szinte azonnal sikerült megkedvelni. Noha az évadok alatt többször is próbálták kicsit jobban mélyíteni a karaktert (az egyesülése Jolinarral, néhány lehetséges szerelmi szál) lényegében ugyanaz a szerethető

felelősségteljes tudós maradt aki egyre okosabb lett :D
Amanda Tapping teljesen hitelesen hozta ezt a mindentudó figurát néha olyan bonyolult tudományos szövegekkel, hogy le a kalappal már csak az elhadarásukért is :D

Daniel Jackson – Vele kicsit hosszabban foglalkoznék mert Ő a sorozat azon karaktere aki a 10 év alatt nemcsak rengeteg fejlődött, de azt kell mondjam a végére szinte Fő-főszereplővé vált.
Jó karakternek tartottam már az elején is, de eleinte Ő volt az a bizonyos esendő “bármelyik részben elhalálozhat” figura. Az idő előrehaladtával ez viszont egyre kevésbé lett rá jellemző. Rengeteg “csapás” érte ezzel sikerült óvatosan

árnyalni a kezdetben esendő archeológus karaktert úgy, hogy az mégse legyen idegen tőle. Az évadok során szépen fejlődött, a fordulópont a karakter és talán a sorozat történetében is mindenképp az 5. évad végén történt meg. A 6. évaddal

pedig sikerült újabb szintre emelni még úgy is, hogy csak 3 részben láthattuk.
A 7. évaddal újúlt erővel visszakaptuk mint állandó tagja a csapatnak. A 8-9. évadban volt pár az Ő szempontjából fontos momentum, egyre jobban érezhető volt az előtérbe kerülése viszont a “vezetést” inkább a 10. évadban vette át ez

nagyban az Ori/Ős történetszálnak is köszönhető volt.
Utólag kicsit sajnálom is, hogy komolyabb cross-overre nem került sor, főleg, hogy a karakter mindig is vágyott Atlantisra :D De akár Robert Carlyle-lal is szívesen láttam volna.
Michael Shanks színészileg egyértelműen a legjobb közülük és a 10 év alatt jó pár alkalommal be is bizonyította ezt. A csúcspont a 7. évad “Lifeboat” epizódja volt olyan mintha az írók direkt szántak volna egy részt, hogy megmutassák

színészileg mennyire tehetséges.
——————————–

A zárás viszont nem jött el a 8. évaddal épp ellenkezőleg jött pár új karakter és egy hatalmasabb ellenség. Nem hinném, hogy a reboot lenne a legjobb kifejezés rá, inkább egy új fejezet az SG-1 történetében ezért is a 9-10 évadot

egyszerre jellemezném:
Az új karakterek közül kétség kívül Vala jött be a legjobban, azzal viszont egyetértek, hogy az évadnyitóban “too much” volt a legtöbb megnyilvánulása. Szerencsére a későbbiek során sikerült eltalálni és a történetnek is szerves része

lett a poénok nagy részét is ő szállította.

Mitchel jött mint O’Neil pótlék: sajnos egy rendkívül unalmas karaktert sikerült összerakni a “szokásos” katonai klisékből – nem jött be, nem sikerült mélyíteni annak ellenére sem, hogy a két évad alatt jó pár epizódot “pazaroltak” a

karakterizációjára. Nem volt vele különösebben baj, de messze volt egy O’Neil kaliberű vezéregyéniségtől…
Landry tábornok és Dr. Lam – szintén hasonló a gondom mint Mitchellel, súlytalan karakterek. A köztük lévő problémás rokoni (apa-lánya) viszony pedig csak lejjebb húzta őket.
Több idővel/évaddal ez valószínűleg javult volna, de a két évad negatívumai közé leginkább őket sorolnám – nem hiszem, hogy érdemes volt ezt a kis időt új karakterekre pazarolni bár utólag könnyú okosnak lenni, de azért várható volt,

hogy vége lesz :)

Az új ellenfél és a velük behozott mitológia/történetszál tovább gazdagította a franchise világát. A Goau’oldok után kaptunk egy olyan méltó ellenfelet, az Ori-t akik elég hatalmasak voltak ahhoz, hogy ismét félelmet ébresszenek

bennünk, pedig hosszú utat tettünk már meg attól a gyámoltalan néptől akik 9 éve használni kezdték a kaput.
Külön tetszett az, hogy a két évad alatt többször is vitatták mitől tekinthetünk istennek valakit ? A Goa’uldokkal ellentétben ugyanis az Ori hatalma és csodái igenis valósak voltak. A hírnökök nem trükköket vagy valamilyen fejlett

technológiát használtak, a galaxis elmaradottab népeit egyszerűen megnyerhették a Goa’uldok bukásával keletkezett űr miatt is. Hogyan is tudnának harcolni ellenük ? Kell e ?
A 9. évadzáró utolsó néhány percével a sorozat történelmében minden idők legdrámaibb legkilátástalanabb jeleneteit sikerült megalkotni.
A sokat emlegetett/szidott 200-ik részről annyit, hogy úgy üljetek le elé hogy próbáljatok kicsit többet belelátni mert bár egy paródia részről van szó, rengeteg rajongók számára érdekesebb dolog van benn elrejtve.

Végezetül annyit, hogy szerintem az SG-1-ben a jelenlegi történetszállal még +1 évad bőven volt, főleg ha az Ark of Truth-ot és a Continuumot nézzük. De nem tartom elképzelhetetlennek, hogy akár +5 évadot is kihúzott volna.
Még ennyi év után is rengeteg lehetőség volt benne így sajnálom, hogy nemcsak az SG-1 de a teljes SG1/SGA/SGU franchise abbamaradt.

Nade - 2016. 03. 24. 19:40

múltkor láttam a He never died-ot… hát Henry Rollins simán lehetne az új Jack O’neill.

Mycro - 2016. 06. 27. 11:18

Radu: Szia, kiváló volt a szabaduló szoba, de sajnos a srácok akik vitték a helyet be kellett zárniuk. (Egyetemisták voltak.)
Terveznek új helyet de ennyi tudok csak…

Talán rajtuk keresztül lesz még infó:
https://www.facebook.com/CsillagkapuCosplayKlub/photos/?tab=album&album_id=499222450218321

Amúgy marhajó volt és nehéz volt kijutni! :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz