login |

webwasárnap – TitansGrave: The Ashes of Valkana

2015. 08. 16. 18:33 - Írta: CyClotroniC

22 hozzászólás | kategória: kritika, video, websorozat,

Five gold and a party!

Érdekes, hogy amennyire mindig is távol állt tőlem a Let’s Play-videók műfaja és sosem értettem, hogy mi a jó abban, ha másokat nézek videójátékozni, legalább annyira rákattantam a Geek & Sundry családhoz tartozó TableTop-szériára Wil Wheaton vezetésével, ahol haverjaival (köztük rengeteg ismert tévés arccal, színésszel, szinkronhanggal) kéthetente társasjátékoznak.

titansgrave1

A TableTop azonban nem csak a meghívott vendégek miatt kötelező, vagy mert társasjáték-junkie vagyok, hanem rettenetesen profin is van összerakva, ami viszont pénzbe kerül, így minden szezonban kalapoznak a rajongóknál egy kört a készítők, és mivel úgy esett, hogy a kitűzött $500.000 helyett $1.4 milliót szedtek össze, útjának indították a nyár legjobb sorozatát, a TitansGrave-et, ami jó eséllyel ott lesz az idei 5 legjobb újonc között nálam az év végén is.

Pedig az alapötlet nem nevezhető forradalminak, hiszen pusztán egy szerepjáték-sorozatról van szó, amiben Wil Wheaton mesél egy kalandot négy jóbarátjának, amit az RPG-analfabétáknak leginkább úgy tudnék röviden körülírni, hogy egy kollaboratív történetmesélésről van szó, ahol a négy főszereplőt a négy játékos alakítja, ők alkotják meg őket, ők döntenek a helyükben, minden mást pedig a mesélő tesz hozzá a sztorihoz.

titansgrave2

Talán ennyiből is látszik, hogy mennyire nem egyszerű terep ebben a műfajban nagyot alkotni, hiszen tényleg mindennek klappolnia kell ahhoz, hogy élvezhető kalanddá álljon össze az egész a külső szemlélőknek is.

A TitansGrave azonban, hála a beleölt energiának, kreativitásnak, a remek castingnak és a sok audiovizuális plusznak, olyan 9/10-es élményt nyújt, amin nem csak hogy többet nevettem, mint a legtöbb szitkomon, de Lemley személyében egy olyan imádnivaló karaktert is adott, akit bármilyen középszerű tévésorozatba vakon követnék.

titansgrave3

Lehet azonban bármilyen jó a sztori és a csapat, ha nem találták volna el ilyen tökéletesen a körítés arányait, közel sem működött volna ennyire a TitansGrave, amit igazán az tesz naggyá, hogy úgy vágnak meg egy 3-4 órás játéketapot 45-60 percre, hogy ha nem említik ezt a Comic-Con-os panelbeszélgetésükön, akkor fel sem tűnik.

Ezen felül rengeteg illusztrátor és rajzoló dolgozott azon, hogy vizuális mankót nyújtson a történethez és a világhoz, amit egyébként nekünk, a nézőknek is el kell képzelnünk, emellett az aláfestő zene és a Wil hangjára ráhúzott hangeffektek is olyan atmoszférát teremtenek, hogy kicsit magunk is a történet részesévé válunk. Ebből ad némi ízelítőt a előzetese is, ami bár remek demo-anyag a körítés bemutatásához, a mesélés tempója szerencsére messze nem ilyen kapkodós, mint azt ez sejteti.

titansgrave4

A körítésbe beleölt plusz energiának hála, valami olyan furcsa impulzuskoktélt kapunk, ami félúton van egy tévésorozat és egy rádiójáték/hangoskönyv között, ahol zömben karakterben maradnak a játékosok és a mesélő is, de a kizökkenéseken és külsős megjegyzéseken rengeteget lehet röhögni, mintha kvázi nem csak a történet szereplői, de nézőtársaid is lennénk egyben mind az öten, és tényleg egyszerre játszódik le a történet az orrunk előtt a képernyőn és a saját képzeletünkben, ami egészen egyedi élményt nyújt.

A TitansGrave másik hatalmas erénye, hogy közel sem csak a szerepjátékos szubkultúrának készült, így azok számára is baromi szórakoztató lehet, akik sosem hallottak eddig ilyesmiről vagy csak idegenkedtek tőle. Bármennyire is egyedi dologról beszélünk, a nyelvtudáson túl nem igen látom komoly akadályát annak, hogy tényleg akárki TitansGrave-rajongó legyen, aki kicsit is szereti a nagyívű kalandokat.

titansgrave5

Wheaton karakter- és történetorientált mesélői felfogása ugyanis rendkívül nézőbarát, így hiába rendelkeznek a karakterek számosított tulajdonságértékekkel is és hiába dobálnak kockával a játékosok, ha harcra kerül a sor vagy keresnek valamit éppen, egész szépen visszaszorították a játék technikai oldalát. Ráadásul könnyen követhető is az egész a képernyőre kiírt értékekkel, így pont annyi véletlent ad hozzá a történethez, hogy akár egy-egy kiemelkedően jól vagy gyengén sikerült dobás váratlan fordulatokat idézzen elő.

Az egyetlen pontot nálam mégis itt bukta a sorozat, mert volt, hogy úgy éreztem, a harc lehetett volna rövidebb, de azt is el kell mondani, hogy így is messze jobb az arány, mint azt előzetesen gondoltam volna, a csapat pedig van annyira szórakoztató, hogy még a csatákat is fel tudják dobni egy-egy beszólással vagy humorral. Bár egy olyan közegben, ahol valakinek a karjából elugró pengéjét Dr. Lobotomy-nak hívják vagy egy alkudozás során bedobja a láthatatlan kalapját az üzletbe, valahol erre lehet is számítani.

titansgrave6

Egyébként mind a négy főszereplő kivétel nélkül szerethető és hangulatos, és pusztán azzal, hogy kaptak jellemhibát, mindannyian megtörtek egy kicsit a múltjuk miatt és rendelkeznek rövid- és hosszútávú célokkal, máris köröket vernek sok kalandsorozat-próbálkozás ügyetlenül megírt főhőseire.

Bemutathatnám akár egyenként Aankia (Hank Green), Kiliel (Alison Haislip), Lemley (Laura Bailey) és S’lethkk (Yuri Lowenthal) karakterét is, de amúgyis elmondja róluk a legfontosabbakat az első epizód felvezetése, sőt, aki benevez a 0. részre, az kap egy sokkal bővebb képet a játékmechanizmusról, a világ hátteréről és a karakteralkotásba is bepillanthat egy kicsit.

titansgrave7

A történet kifejezetten hétköznapi jelleggel indul, sőt az első 2-3 epizód során csupán csak a sör körül forog minden, mégis abszolút piros pontos döntésről van szó, mert ez bőven megadja a kellő időt a játékosainak, hogy eggyé váljanak a karaktereikkel, hogy a történeten belül és kívül is összecsiszolódjanak egy kisebb családdá, és hogy később ezt a köteléket használhassák fel arra, hogy a bajtársiasság és egymásra utaltság húrjait is pengetve jócskán megemeljék a tétet.

Az írást és Wil mesélői tehetségét dicséri, hogy képesek voltak az utolsó előtti epizódot a négy karakter négy rémálmára felépíteni, ami nem elég, hogy messze a legsötétebb része a szezonnak, de ott jön ki igazán az is, hogy mennyire kötődnek már a játékosok a karaktereikhez, és hogy mennyire megviselik őket azok a döntések, amiket meg kell hozniuk.

Ha egy sztori képes ezt elérni, már önmagában bátran ajánlanám bárkinek, de a TitansGrave igazán attól lesz teljes, hogy a történeten túl egyszerre nyújtja a sorozatnézés, a könyvolvasás és a játék élményét, ehhez fogható próbálkozással pedig nem igen találkoztam még eddig, pláne nem ilyen igényesen megvalósítva.

A tovább mögött megnézhető a sorozat eddigi összes epizódja.


22 hozzászólás Ne habozz!

El-ahrairah - 2015. 08. 16. 18:57

Nagy RPG fan vagyok, és anno a Gamers eléggé jól sikerült, kíváncsi vagyok mit tudtak kihozni a témából sok pénzért.
Köszi az ajánlót, mindenképp bepróbálom!

Paladin - 2015. 08. 16. 19:25

Na arra nem számítottam, hogy erről a junkie-n fogok olvasni :)

Én is teljesen rákattantam a Tabletopra, és persze ezt is néztem.
Eléggé egyetértek a kritikával, még ha nekem személy szerint a 8-9 rész nem is jött be annyira. Főleg az utóbbi. Korábban jól működtek az érzelmes részek, de a kilencedikben nekem már túl sok volt, túl erőltetett.
De ez betudható a formátumnak, hogy azért ez alapvetően egy tv-műsor.

(Egyébként hardcore pen-and-paper rpg rajongóknak nagyon tudom ajánlani a Geek and Sundry egy másik műsorát, a Critical Role-t. De azt már tényleg csakis nekik :) ).

Tatala - 2015. 08. 16. 19:37

Komolyan, most támadt kedvem egy jó kis D&D sztorit mesélni Forgotten Realms-on :)!

CyClotroniC - 2015. 08. 16. 20:01

A Gamers annyiban másabb, hogy az egy szkriptelt sztori volt, ha jól sejtem ez meg egy konkrét kaland, csak erősen felturbózva ahhoz, hogy mi is élvezhessük.

sziki - 2015. 08. 16. 20:21

Néha elfelejtitek betenni a bővebben tag-et ezért kerül ki a teljes poszt az oldalra? nagyon zavaró.

LeviathanHUN - 2015. 08. 16. 20:28

Letölthető valahonnan?esetleg Magyar felirat hozzá?

winnie - 2015. 08. 16. 20:32

sziki: ezt a kérdést abszolút megérteném, a nem olyan posztnál lenne, ahol van bővebben tag:)

anno a kezdetek kezdetén azt döntöttük el, hogy nem kényszerítünk senkit felesleges klikkre, ha nem kell, így csak a videók, spoilerek és az überhosszú írások kerülnek (általában) tovább mögé. persze ha arra van igény, hogy egy bekezdések legyenek és klikklehetőségek, lehet, hogy az sem gond nekünk, de nekem így jobban bejönne.

CyClotroniC - 2015. 08. 16. 20:35

sziki: Én ezzel úgy vagyok, hogy általában 5 képes írásig szerintem nem zavaró főoldalon, 5-7 között meg témafüggő. Bevallom itt pusztán az szólt a részemről a fullos főoldal mellett, hogy a több kép és a több kiemelt szövegből az is elkaphat valami olyasmit görgetés közben, aki amúgy egyébként nem lapozna, ez pedig szerintem pont olyan sorozat, amire amúgy sokkal kevesebben mondanák, hogy érdekli őket, mint amennyinek egyébként tetszene, ha picit bátrabb. Na szóval ilyenkor van hogy többet hagynék főoldalon, de ha nem lenne okés, gondolom winnie úgyis bedobott volna egy lapozást.

LeviathanHUN: Én neten néztem és némi kutakodás után se tűnik úgy, hogy letölthető lenne, viszont baromi jó minőségben nézhető YouTube-on is. A buktató sajnos a felirat hiánya lehet, nem hiszem hogy fog hozzá készülni a jövőben se.

m76 - 2015. 08. 16. 20:37

Ettől a nézés helyett inkább a játékhoz kaptam kedvet. Igaz ahhoz utoljára 1998-ban volt szerencsém.

sziki - 2015. 08. 16. 22:00

Engem ez éppen azért zavar, mert más híreket olvasna az ember és akkor csak görget és görget és görget és ráadásul ez a valami, éppen pont nagyon nem érdekel.
ahol én írok, kötelező betenni és sokkal kezelhetőbb minden.

Monana - 2015. 08. 16. 22:09

Én szeretem, hogy nem kell annyit kattingatni

werewere - 2015. 08. 16. 22:32

WOW, ez aztán ütős! Mókás viszontlátni a nálunk is rendszeresen előforduló viselkedésmintákat kockadobások alkalmával :)

szenszi - 2015. 08. 16. 23:15

Köszönöm az ajánlást, ez valami elképesztően király!

Vertigo0 - 2015. 08. 16. 23:23

Ha ez tetszik, akkor tudom ajanlani az Acquisition Incorporated szerepjatek videokat es az elejen podcasteket. DnD-t jatszanak Chris Perkins meselesevel, aki nem mellesleg designere a DnD-nek.
A harom allando tag a Penny Arcade alapitoi(Mike Krahulik es Jerry Holkins) illetve Scott Kurtz(PvP webcomic rajzoloja). Benne volt meg Wil Wheaton is, de o kiszallt, mostanaban Patrick Rothfuss van ott. https://youtu.be/gp0PgnXXf_A Ha valakit erdekel itt egy PAX prime-on keszult video.

winnie - 2015. 08. 17. 07:54

sziki: értem, lehet, hogy szavazhatunk róla, de mivel nagyon ritka a hosszabb írás, és az is mond olyan, amire fel akarjuk hívni a figyelmet, ezért szerintem a többség annak örül jobban, ha a sorozatjunkie.hu-t behívva mindent elolvashat, anélkül, hogy klikkelne és oda vissza ugrálna az aloldalak között. ez nekem praktikusabb, de persze azért is mondom, mert én mindig is utáltam a klikkhajhász posztokat:)

werewere - 2015. 08. 17. 13:26

Vertigo0: hú az is elég elvetemült, bár sajnos túl sok benne az off-character-szerű elszállt ötlet, elpoénkodják az egészet. A TitansGrave ebből a szempontból sokkal inkább benne maradt a játék kereteiben.

Walakymas - 2015. 08. 17. 14:49

No ezt be kell darálnom. :D Úgyis RPG elvonásban szenvedek. ;(

David R. Blake - 2015. 08. 17. 17:57

Régi motoros pen & paper RPG-játékosként ez bizony nekem is nézős, más kérdés, hogy tippre belőlem is elő fogja hozni a játszhatnékot, amihez viszont már jó ideje nincs ember… :/

CyClotroniC - 2015. 08. 17. 22:54

Mondjuk kíváncsi lennék, hogy van-e olyan, aki RPG-szűzként bepróbálna egy ilyet, de a kommentek alapján főleg a szerepjátékkedvelőket mozgatta meg a dolog, pedig tippre a laikusoknak is bejöhetne ebben a tálalásban.

Fragmented - 2015. 08. 18. 01:01

Én soha életemben nem játszottam RPG játékokkal, mert nem találtam olyanokat, akiket érdekelt volna a környezetemben. Ez nem jelenti azt, hogy én személy szerint ne imádnám-tegnap éjszaka ledaráltam az egészet-.

Gumbo - 2015. 08. 23. 21:16

Nem rossz, nem rossz.
A világ baromi érdekes, viszont a modul szerintem kissé lineáris és klisés.

A játékosok jófejek, Will Wheaton pedig élvezetesen mesél.

CyClotroniC - 2015. 08. 23. 21:26

A modul szerintem azért lineáris és tipikus (inkább ezt a jelzőt használnám), mert elsősorban a karakterívekre, a hangulatra és az élvezhetőségre fekteti a hangsúlyt. Játszani lehet, hogy jobb egy szövevényesebb kalandot, több rejtvénnyel és nagyobb szabadsággal, viszont egész biztos, hogy ez a lineárisabb történetvezetés szerencsésebb egyelőre nézői szempontból.

Részben azért, mert Alison például életében először RPG-zik, illetve nem nagyon volt tapasztalatuk, hogy hogyan hozzák ezt majd össze, viszont így hogy lesz egy szezon rutin a hátuk mögött, a csapat összeérett és kisilabizálták a technikai határaikat, stílusukat, szerintem szerteágazóbb folytatást fognak majd hozni, azaz a kaland is felnő a tálalás, a mesélés és a játékosok mellé.

Egyébként nekem is az adta el az egészet, hogy Wil rohadt jól mesél és helyezkedik bele a mellékkarakterek bőrébe, illetve nagyon jó csapatot szedtek össze, Laura Bailey és Lemley karaktere telitalálat.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz