login |

Madam Secretary: ez volt az 1. évad

2015. 08. 29. 21:24 - Írta: dzsiaj

Szólj hozzá | kategória: 2014/15 finálék, kritika,

You know what you do, when there’s no integrity in a situation? You find it in yourself. You change the world right where you’re standing.

Végy egy közepesen ismert színésznőt, adj neki egy sorozatot, ebben helyezd őt fontos pozícióba, lavírozzon munkája és családja között, hozzon nehéz döntéseket, vívjon nehéz, a mindennapi közéletből példát merítő csatákat, és íme, kész is a The Good Wi…, vagyis a Madam Secretary.

ms1

A CBS szándéka elég világos volt a sorozat berendelésével: a csatorna szerette volna megismételni azt a kritikai sikert és díjözönt, melyet legelismertebb szériájuk már évek óta szállít. A bevált recepten pedig természetesen nem akartak változtatni, sőt: még növelték is a tétet szinte mindenben.

Elizabeth McCord (Téa Leoni) nem ügyvéd, hanem egyenesen az USA külügyminisztere, aki ennélfogva még fontosabb és még nehezebb harcokat vív, melyeknek nem csak egy vállalat sikere és haszonszerzése a tétje, hanem egy egész országé. Magánélete a poszt betöltése óta gyökeresen megváltozott, hiszen az elnök (Keith Carradine) által felajánlott pozícióért családjával ott kellett hagyniuk a farmot, ahol éltek; ráadásul neki is van két gyereke, akik… ja nem, három van.

Hogy ki lehetett az a döntéshozó, aki a pilot megtekintése után azt gondolta, hogy annak legnagyobb hibája, hogy a főhősnek “csak” két gyereke van, fogalmam sincs, de a második epizódra már megjelenik a semmiből legidősebb lány, aki épp most hagyta ott a főiskolát: van hát gondja a külügyminiszternek “házon kívül” is rendesen.

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy volt CIA-s elemző társa “véletlen baleset” áldozata lesz, ám hamarosan kiderül, hogy olyan dologra jött rá, amire nem kellett volna, és Elizabeth titkos nyomozása során a kormány legmagasabb rangú tisztviselőit érintő összeesküvésre bukkan.

ms3

Alapanyag van tehát itt is bőven, ám egy lényeges különbség mégis akad a Madam Secretary és a The Good Wife között: az, hogy itt nem a King házaspár dirigál, hanem Barbara Hall, a JOan of Arcadia és a Judging Amy készítője, ami már látatlanban is arra adott gyanút, hogy a családi szál egyáltalán nem lesz mellékes (sajnos), illetve arra is engedett következtetni, hogy a végeredmény tisztességes lesz ugyan, de nem kiemelkedő.

A kezdeti, nem túl pozitív kritikák után nem volt sok kedvem belenézni sem a pilotba, és pár héttel ezelőtt úgy ültem neki, hogy gyorsan letudom a kötelező köröket, majd gyorsan kaszálom a sorozatot. Én lepődtem meg a legjobban, mikor a döcögős kezdés után már a negyedik, majd hirtelen a tizedik résznél tartottam, és mire észbe kaptam, elfogyott a szezon. És néztem volna még.

ms5

Mindezt úgy, hogy a Madam Secretary hibák tömkelegétől és zavaró kettősségektől szenved. A színészek egyik fele például sokat látott, megbízható veterán (Leoni, Carradine, Zeljko Ivanek, Bebe Neuwirth, Tim Daly), akik itt is hozzák a kötelezőt, és úgy általában ők kapják a normális sztorikat.

Cserébe ott a három, tűzrevaló gyerek, meg vagy négy irritáló, felesleges asszisztens, akik közül ketten stikában összefekszenek. Ha máról holnapra mind eltűnnének, én nem panaszkodnék, az biztos.

-We didn’t do anything wrong.
– That doesn’t matter.

A diplomáciai konfliktusokkal hasonló a helyzet: egyfelől teljesen jó, aktuális, és ami ennél is fontosabb,  valódi nehézségekkel kerül szembe a főhős és stábja. Szíria és Irán mellett a minket talán leginkább érdeklő/érintő görög válság is megkapja a maga epizódját, és Schulz kancellárban, a tárgyalások vezetőjében nem nehéz felismerni Angela Merkelt, mint ahogy a pár résszel később érkező Osztrov orosz elnök is kísértetiesen emlékeztet Vlagyimir Putyinra.

ms2

És ezek a való életre reflektálások nagyon jó dolgok, mint ahogy úgy általában is szépen skicceli fel a bonyodalmakat a sorozat…, hogy aztán a 42. perc végére meg is oldja azokat. Hol egy szerencsés véletlennek, hol egy jó időben elcsípett információmorzsának köszönhetően. Ha az a vád éri a House of Cards-ot, hogy túl borúlátón festi le az amerikai politika világát, hát itt ennek ellentettje az igaz: a Madam Secretary-nél kevesebb rózsaszín ködben tévelygő sorozatot látni.

Persze, értem én, hogy a főhősnek sok problémát kell megoldania, hogy ne gondolja inkompetensnek a néző, de mennyivel jobb lehetne, ha az epizodikusság miatt nem kellene mindent egy részben lezavarni, hanem 3-4 epizódon átívelő, mini story arc-okat kaphatnánk, mint némelyik másik országos drámában.

Néha-néha azért Hall hajlandó kicsit jobban elmélyedni a sötétségben; olyankor nem minden alakul úgy, ahogy McCord miniszter szeretné, sőt, egy-egy lehetetlen döntést követően kifejezetten csúnya dolgok is történnek; olyankor az elnök nyíltan kimondja, hogy azért nem fog segíteni egy fejlődő ország bajba jutott polgárain, mert ott semmi érdekeltsége nincs, és igen, ez bizony sokkal jobban áll a sorozatnak. Kár, hogy ebből van kevesebb.

ms7

Van még egy átívelő szál a Madam Secretary-ben, ami ahhoz képest, milyen unalmasan indul, egy nagyon szépen kitervelt, de ami ennél is fontosabb, teljesen hihető összeesküvéshez vezet, amit egy trilógiában már a szezon közepén lezárnak.

Azt követően ennek utózöngéivel foglalkozik a sorozat, ám a szálakat az évad végére teljesen elvarrják. Olyannyira, hogy még cliffhanger sincs, a 2. évad teljesen tiszta lappal indul. Ezt tekinthetjük rossznak is, de végül is inkább ez, mint egy Shonda Rhimes-féle random twister az évadok végére, amiből alig lehet normálisan kimászni.

ms4

Igazság szerint fogalmam sincs, kiknek ajánlanám jó szívvel a Madam Secretary-t: korrektnek korrekt, de nem kiemelkedő.

Talán a tévében ritkán látott külpolitikai szál az, ami nekem eladja a szériát, vagy talán valami Barbara Hall-féle titkos összetevő, amivel sikerre viszi a sorozatait. A 2. évadnál mindenképp ott leszek, érkezik majd visszatérőnek az ugyancsak veterán Jill Hennessy, vendégnek pedig Morgan Freeman és Madeleine Albright is. Kérdés, hogy javulás is érkezik-e velük együtt?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)


Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz