login |

Régiségek: Becker

2015. 09. 07. 15:20 - Írta: winnie

9 hozzászólás | kategória: kritika, régiség,

Disclaimer: A elmúlt években rengeteg sorozatot összegyűjtöttem magamnak az elmúlt 15-20 esztendőből (majdnem az összes országosat), hogy idővel bepróbáljam őket a klasszikus “3 rész és majd kiderül”-módszer segítségével, és most végre elhatároztam, hogy leporolom ezt a kupacot, és elkezdem megnézni magamnak őket, hátha némelyiken nem fogott annyira az idő és nézőssé válik.
A sorozatok régiek, némelyik lehet, hogy klasszikus is vagy méltatlanul hanyagolt, azonban mivel csak 3 rész után fogok írni róluk afféle röpke ismertetőt/kritikát, ezért, hogy ne legyen zavar az Erőben, ‘régiség’ címszó alatt fognak futni. De persze, ha egy annyira bejön, hogy végignézem, akkor kap majd teljes kritikát is. Ja, és ha valaki ismeri valamelyiket, ne fogja vissza magát, ajánlja vagy beszélje le róla a népet!

Az első áldozatom az 1998-ban indult Becker volt, ami úgy klasszikus, hogy nem klasszikus, de az egyik első szitkom volt, amit megismertem, mert kábé akkor ért véget hat szezon után 2003/2004-ben, amikor én elkezdtem felfedezni a kinti sorozatokat, és nagyjából, mindent megnéztem.

Az akár a House előfutárának is tekinthető sorozat alapvetése pofonegyszerű: adott egy pokróc modorú, kvázi embergyűlölő orvos, aki a részek elején betér reggelizni a kedvenc vendéglátó egységébe, majd dolgozni indul, hogy rendelőjében diagnosztizálás és gyógyítás közben jól helyretegye az olykor idióta betegeit.

Becker-2

Basszus, a Becker pont olyan volt, mintha egy 90-es évekbeli szitkomot néznék, mert… ez egy 90-es évekbeli szitkom. Ez a kitétel ma már kvázi negatív jelzővé vált, s ez a sorozat szerintem remek példa arra, hogy nagyjából mire gondolunk akkor, amikor ilyesmit írunk.

De még véletlenül sincs sz arról, hogy a Becker gagyi lenne. Igaz, nagyon tipikus, nagyon kiszámítható, de alapvetően korrekt, tipikus esti comfort food, ami heti egy alkalommal beleférhetne. Mondom ezt annak ellenére, hogy fel sem merült bennem, hogy tovább nézzem (azért a 6. évadból megnéztem még két részt, hogy lássam, mennyi minden változott – a főhős kábé egy cseppet sem, csak kicsit szerelmes lett), hiszen bőven tudok ma jobbat is találni.

Becker-1

A tipikusság egyébként nemcsak a poénok milyenségében merült ki, hanem a mellékszereplőkben is. A kajáldás törzsvendég vak csávó természetesen nem látókhoz nem méltó dolgokat dobott be, a néger ápolónő tipikusan anyáskodó volt, az újonc nővérke pedig nagyon debil, szinte karikatúra (nem tudtam eldönteni, hogy Shawnee Smith idegesítő vagy nagyon aranyos…).

Írhatnám azt is, hogy egyszólamú karakterek, de 3 rész után mi másra számíthattam volna? (Mondjuk a kajáldás nő legalább nem ilyen volt.) Ja, és mivel Becker mindig mindenkit szapult, ezért eléggé kiabálós Danson stílusa, ami eléggé zavaró, de ezt kompenzálta azt, hogy (legalábbis eleinte) nem arról szólt a sorozat, hogy a negatív hozzáállás a részek végére csöpögős, érzelmes tanulságot szült volna – a Becker a giccset elkerülte.

Becker-4

A Becker abszolút főszereplője Ted Danson, s bár idővel nyilván tompul a one man show-jelleg, eleinte mindenképpen róla szól minden, és a sorozat kezdése egy apró kivételtől eltekintve tényleg csak a reggeli szentségelésről, illetve a heti betegekről szólt, semmi magánélet nem került képbe, max olykor hazament a főhős, hogy a Friends-es meztelen pasis poén mintájára egy folyton keleti zenét hallgató fantomra kiabáljon.)

Azt amúgy fura látni, hogy a Becker mennyire nem operált visszatérő szereplőkkel. A kajálda az 5. évadban tulajcserét kapott (Nancy Travis jött), az egyik fix vendég 100+ rész után eltűnt, plusz a 6. szezonban Jorge Garcia lett állandó, de mindenki más max 4-5 részben szerepelt, szóval eléggé fókuszált volt a sorozat.)

Becker-3

A Becker a CBS-en futott 1998 és 2004 között 6 évadon (129 részen) át, hétfő 21:30-kor, ennek megfelelően 4 évadon át 14-16M nézővel top20-as sorozat volt – hogy utána vasárnapra, majd szerdára kerüljön át és 10M nézővel az 50. helyen tudja le az utolsó két szezonját. És kőkemény 1 Emmy-jelölést kapott (vendégszerepért – Brad Garrett), plusz Danson azért kapott egy Golden Globe-jelölést. Szóval nem volt a legelismertebb.

9 hozzászólás Ne habozz!

human - 2015. 09. 07. 15:40

nekem tetszett anno, szerintem sitcomfüggőknek javasolt, pont mert klasszikus 90-es évekbeli sikersorozat. Legalábbis sok évadot élt. Viszont aki nem szereti annyira a stílust, az szerintem feleslegesen pazarol bármire időt a 90-es évekből, mert az aláröhögősök jobban a koruk lenyomatai szerintem.

castro - 2015. 09. 07. 15:50

Na végre egy írás az egyik kedvencemről :)
Persze nem váltotta meg a világot, de nagyon kellemes esti kikapcsolódás volt számomra. És Spanyolországban láttam 6-7 évvel ezelőtt (sajnos spanyol szinkronnal), ott úgy is hirdették, hogy Dr. House elődje). Danson a Cheers óta jöhet bármilyen formában.
Mivel Becker doki hozzáállása, világlátása, véleménye nagyon közel állt az enyémhez, feldobta azt a pár hónapot, amit “együtt töltöttem” vele a spanyol tévén hétköznap esténként 6-tól. Kimondta, amit gondolt, abszolút semmi politikai korrektség, de nem is túl durva. A vak fekete sráccal váltott dumapárbajai, a totál dilis fiatal ápolónő, néhány jól megválogatott vendégszereplő … a 90-es években szerintem ehhez nem is kellett több, és nekem még 2008 környékén is bőven megfelelt. Itthon is előhúzhatná valamelyik tévé, elég hosszú és jó ahhoz, hogy pl. a Comedy Central ledarálja délutánonként.

Marcos - 2015. 09. 07. 16:35

Csak kíváncsiságból. Mennyi helyet foglal a gyűjtemény?

juhaszvik - 2015. 09. 07. 16:51

“ez egy 90-es évekbeli szitkom. Ez a kitétel ma már kvázi negatív jelzővé vált”

Ezen a mondaton most percekig gondolkodtam. Nem azért, mert ne értenék vele egyet, hanem, hogy megfogalmazzam magamban, hogy mi a különbség (ebből a szempontból) a 90-es évek és a későbbi éra között.

Több szex, naprakészebb poénok és popkulturális utalások és talán egy fokkal okosabb poénok (ez utóbbi talán csak általánosságban igaz)??? (kérdem én)

winnie - 2015. 09. 07. 17:03

marcos: nagyon durva sok helyet, meg sem merem szamolni:) sok-sok tb.

winnie - 2015. 09. 07. 17:06

juhaszvik: siman lehet, hogy csak annyi, hogy mar lattuk parszor, lejart lemez. vagy a sztori, vagy a stilus, vagy a humor tipusa. de epp azert, mert kilencvenes evek, szerintem valahol jo is, hogy az ember barmikor fordulhat hozza, mert nem okoz csalodast.

egyebkent nem mindegyik kilencvenes evekbeli szitkomra mondanam, hogy kilencvenes evekbeli, de ez nekem az volt.

20legendd - 2015. 09. 07. 18:30

Fun fact: az írói stáb tagja volt Matthew Weiner is (Mad Men, Sopranos)

goodjohnwin - 2015. 09. 08. 10:32

tipikus “90-es évekbeli szitkom”?
Nálam ez előny, bár fel is írtam magamnak a nézős listára (a többi infó is segített azért :) )

amúgy, mint jelző, nálam ez a kifejezés olyan humort takar, ami még csak csírájában szexuális töltetű vagy nagyon körbetáncolós. Minimális a kínos humor (ez a legjobb része), már szaporodnak a popkulti utalások, bájosak a premobil és pre-internet szituációk, és még van valami, amit nem tudom megfogalmazni, de majd összeszedem a gondolataimat.
Természetesen azért imádja valaki ezt az erát, mert akkor nőtt fel, és a sminkek, a ruhák, a fent leírt jellegzetességek kedves emlékeket ébresztenek benne.

winnie - 2015. 09. 08. 15:13

kábé ilyen.

bár egyébként rögtön a 2-3. részben van egy szexuális töltetű rész, amiben becker nővel álmodik, majd folyton elkezdik kísérteni őt a jó csajok és kvázi a vágyai, de nem viszik túlzásba.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz