login |

The Daily Show a második sorból és a The Late Show – írta Gaben

2015. 10. 24. 15:55 - Írta: vendegblogger

13 hozzászólás | kategória: insider, találkozó, talkshow, ,

(Gaben még 2006-07 táján publikált nálunk, aztán elragadta a filmszakma, de mostani new yorki útja több sorozatos vonatkozással is rendelkezik, és eszébe se jutott ezt nem megírni a Junkie-nak – winnie)

Legalább tizenöt éve nézem a The Daily Show-t, meg közben az összes The Colbert Reportot láttam annak idején, így kötelezőnek éreztem, hogy egyszer elmenjek egy adás felvételére. Sajnos lekéstem mind Jon Stewart, mind Stephen Colbe utolsó show-ját az online jegyfoglalással, de most ősszel már éberebb voltam, meg szerencsém is volt, mert épp Twitteren jártam, amikor Trevor Noah accountján posztolták, hogyan lehet ingyenes jegyeket foglalni a felvételekre.

gaben - Colbert_nezoter

Éjjel 1 volt Budapesten, amikor Noah harmadik és negyedik adására is tudtam jegyet szerezni (ezek valójában az ötödik és hatodik meghirdetett időpontok voltak, mert volt két tévébe nem került próbaműsor is egy héttel korábban).

Hirtelen éjszakai felindulásból ehhez igazítottam gyerekkorom óta érő első new yorki utamat (sokakhoz hasonlóan én is a Home Alone 2 és aztán a Die Hard 3 miatt vágytam oda, meg persze ott volt a Friends is, stb.), és Dani barátommal felkerekedtünk szeptember végén. Ő New Yorkot akarta látni, én pedig a kedvenc tévéműsoromat élőben.

A The Daily Show-ra szóló jegyre rá van írva, hogy nem jelent automatikus bejutást, mert a biztonság kedvéért többet bocsátanak ki mint ahány férőhely van, szóval azzal a paranoiával mentem ki New Yorkba, hogy lehet, hogy be se jutunk az adásra.

Aznap délután fél 2-kor kellett gyülekezni a 11. sugárút és az 52. utca sarkán lévő stúdiónál, amely Manhattan talán legkevésbé izgalmas szeglete – annak ellenére, hogy csak percekre van a Broadwaytől és a Central Parktól is. Mindenesetre a biztonság kedvéért már 1 óra előtt ott voltunk, de így is több tucat ember volt  előttünk a sorban. Rövid várakozás után sorszámokat kaptunk, amelyekkel vissza kellett jönni 4-re. (Száz körüli számot kaptunk, szóval innentől kezdve igazából megnyugodtam, mert rémlett a TDS-ból, hogy ennél nagyobb a stúdió kapacitása.)

gaben - ponyva2

4-kor ott voltunk, rövid várakozás és átvizsgálás után bejutottunk a stúdióba, ahol az ültetési rend mázlijából a 2. sorba kaptunk helyet.

Már sorbanállás és ültetés közben is többször elmondták a játékszabályokat: tilos fotózni felvétel közben, legyünk nagyon lelkesek mert a nézőtér felett mikrofonok lógnak és azt keverik az adás alá, meg effélék. Aztán jött a warm-up komikus, amely egy nagyon remek jelenség, mert sikeresen feltüzeli a nézőket és közben még a tapsolást-ujjongást is megtanítja.

(Gimis koromban végigtapsoltam egy-két nyarat a TV2-nél, de aki ott dolgozott tapsoltató emberként, az nem fogható ehhez: itt egy mindent remekül lereagáló komikus szórakoztatja a közönséget, mindig aznapi közönség-interakciókra alapozva. Sok mindenre fel lehet készülve egy ilyen impro-alapú dologban, de talán nincs mindig olyan szerencséje, mint mikor ezen a szerdai délutánon egy huszonéves nagyon kövér latino srácot kérdezgetett, és aztán az a mellette ülő 65 év körüli fehér hajú néniről elárulta, hogy ő a barátnője. Na hát ott kész volt mindenki, szóval már szinte folyt a könnyünk a röhögéstől, és még a műsorvezető meg se jelent!)

De aztán megjött Trevor Noah, és válaszolt néhány nézői kérdésre (nem pontosan emlékszem ezekre, de alighanem Donald Trumpról és a Jon Stewart-i örökségről lehetett szó) – közvetlen volt és laza, bár még egy jó darabig ebben a “dél-afrikai srác a nagyvárosban”–karakterben van, és afféle kívülállóként rácsodálkozva szemlél mindent – kiváncsi vagyok ez mivé alakul majd az évek során.

Mindenesetre, személyes kedvencem az adásból is ide kapcsolódik: Why do you let the baby lions shit in the sandbox in the bathrooms?

gaben - WhyDoYouLetTheBabyLions

Az őrjöngés és visongás teljesen autentikus volt, hisz a nézők jó része először volt itt – én meg 15 évet vártam erre, szóval eléggé euforikus pillanat volt – ha Stewart lett volna ott, akkor alighanem még bőgtem volna is. A tovább mögött folytatom a történések krónikáját, utána pedig rátérek a The Late Show látogatására és Stephen Colbert-re.

Szóval lement a főcím, felmentek a fények, és onnantól kezdve igazából mindent láthattatok ti is a tévében. Merthogy Trevor Noah egyszer sem bakizott, így a szegmensek felvétele pontosan annyi időt vett igénybe, mint ahogy az a képernyőn látható volt. A reklámszünetek alatt persze voltak 3-4 perces leállások, konzultált ilyenkor producerekkel (vagyis az írókkal), majd újabb szegmens és ment is minden mint a karikacsapás.

A bejátszott videó (amelyben a Jordan Klepper és az egyik új tudósító, Roy Wood Jr. szerepelt) végigment, velünk együtt nézte hüledezve Noah is (felváltva nézte a monitorokat, legfeljebb ennyi volt egész nap a “rutintalansága”). Na és aztán kellemes meglepetés, hogy a videóban szereplő két komikus is bejött a végén, hogy Noah bemutassa őket és tapsolhassunk nekik.

Az új TDS első heti vendégei kapcsán azt gondoltam magamban, hogy nem vállalnak még be igazi nagyvadat, ellenben egy emblematikus lineup jött létre (hétfőn egy komikus sztár, kedden a Tinder alapítója, szerdán egy republikánus kormányzó, csütörtökön egy zenész), kvázi ezzel is megfogalmazva, hogy milyen jellegű lesz (marad) a műsor.

Szerdára, amikor mi mentünk, Chris Christie jutott, New Jersey kormányzója, egyben republikánus elnökjelölt a leginkább csak Trumptól hangos mezőnyben. Nem a legizgalmasabb, gondoltam, de igazából a TDS volt nekem a lényeg meg Trevor Noah. Christie pont annyi időt töltött a stúdióban, mint amennyi az adásba is került – előtte a greenroomban nyilván spanoltak már, ahogy talán a végén is elköszöntek, mindenesetre nem jópofiztak a nézők előtt, pörgött tovább az adás felvétele.

gaben - tds_utcafront

Erre szükség is volt, mert hátra volt még a Moment of Zen felkonfja, és ezután kisebb meglepetésemre még nem mentünk haza, mert a Global Editionre is mondott egy felkonfot pár poén kíséretében. (Ez az amit a CNN-en lehet még látni talán most is Európában. Az amerikai nézők erről nem tudnak, hogy létezik, és Noah elmondása szerint aznap csinált ő is először ilyet.)

Nem emlékszem pontosan mikor jöttünk ki, de 6 óra körül lehetett, így lényegében alig több mint bruttó 1 órát töltöttünk el a stúdióban. Olajozottan működött a gépezet, mert noha új a műsorvezető és a díszlet, de a stáb ugyanaz maradt. Noah remekül beleilleszkedett ebbe a szerepbe. Persze még látszik, hogy tanulja, és bizonyos mondatoknál-hangsúlyoknál mintha Jon Stewartot hallaná az ember, de ezek szerint az nem kizárólag Stewart hangja volt, hanem a TDS írói gárdájáé, szóval örvendetes nekem a kontinuitás.

A délután legszórakoztatóbb felfedezése számomra épp ilyesmivel kapcsolatos. A stúdió előtt az utcafronton a ponyva (amely az esőtől védi a várakozókat) a műsor logóját tartalmazza, és nagy betűkkel hirdeti, hogy The Daily Show with Trevor Noah, még az utca túloldaláról is könnyen olvasható. Na hát itt ez ugyanaz a ponyva, mint ami Jon Stewartnál volt, mindössze a névre ráragasztottak egy feliratot az új névvel. Ez olyan gyönyörűen magyaros volt, hogy lefotóztam az utókornak. Mindenesetre emblematikus is: a név más, de a lényeg (a gondolatiság, a hangvétel) ugyanaz, és remélem még legalább további 15 évig nézhetem.

gaben - ponyva11

Ugyan másnapra is volt biztonsági jegyem, de mivel a szerda annyira kompaktra sikeredett, és a vendég, Bryan Adams se hozott lázba, így végülis nyitvahagytam, hogy elmegyek-e. És milyen szerencse, hogy nyitott szemmel mászkáltam!

Fél 1 lehetett csütörtökön, amikor a Broadwayen sétálva az Ed Sullivan Theatre-höz értem (azzal a céllal, hogy veszek Colbert-es bögrét, ha már az adásra nem jutok be), és észrevettem az ajtóra kiragasztott feliratot, miszerint 1 órától kell sorba állni tartalék jegyekért. Hát több se kellett, pár órát adok a sorsnak, hisz Stephen Colbert egy zseni, a The Late Show pedig Letterman által egy hihetetlen brand lett, szóval ezt a kettőt így együtt látnom kellett.

Egy norvég férfi és egy idősebb kanadai házaspár közé keveredtem a sorba – utóbbi női tagja mesélte, hogy előző nap délután már jártak errefelé, és akkor azon 4 peches ember közé kerültek, akik végülis nem jutottak be. Ez némileg megnyugtatott, mert a sor elején álltunk, viszont mire végre 1 óra körül megjelent egy The Late Show-alkalmazott, akkor derült ki, hogy itt a TDS-val ellentétben nem sorszámot kapunk, hanem egy számot, amelyet ha este kihúznak, akkor bejutunk. Na basszus, szépen vagyunk.

30 éves vagyok, dolgoztam több tucat filmben, adtam kölcsön DVD-t Angelina Jolie-nak és hoztam kávét Robert Pattinsonnak, de olyan hasgörcsöm, mint akkor a sorsolás előtt, talán még nem volt. Láttuk bemenni a 100-200 főt akiknek volt jegye, aztán jöttek a szerencsés számok, láttam bejutni a norvégot és a kanadaiakat…, én viszont maradtam. Hogy aztán bentről kiüzenjenek, hogy még hány hely van, és végül mind a több tucat várakozó bejutott, számok ide vagy oda.

Gaben - lateshow

Az Ed Sullivan Theatre-t teljesen felújították belül Colbert stílusára: olyan, mintha katolikusossága és egykori álrepublikánussága frontálisan ütközött volna a jóízléssel, és az egész valami egészen eszméletlenül hangulatos. Valamelyik első adásban mutatták is hosszabban, gyönyörű templomi (és önironikus) hangulata van, ahogy Colbert arca látható mindenhol, mintha csak szentképek lennének. Digitális az egész, így adáson belül is többször változnak a fények, hangulatok. Sajnos fotózni itt nem lehetett valamiért (a TDS-ban adtak 1-2 percet hogy mindenki kiszelfizhesse magát).

Itt az erkély második sorában kaptam helyet (ld. a legelső képet), de mivel a színház maga igazából off-broadwayi méretű (nem hiszem, hogy 300 nézőnél több befér – most csekkoltam, és a Wikipedia 400-at ír, de szerintem ez az átalakítással csökkent), ezért tökéletes volt az intim közelség.

Itt is ugyanúgy hangfelvevők lógtak a fejünk fölött, és akárcsak a TDS esetében, itt is halkabb kihangosítók voltak a székek alatt, szóval beszédhangerőn hallották azok is Colbertet, akik az utolsó sorban ültek. Itt is frenetikus bemelegítő komikus volt, Jon Batiste és a Stay Human pedig remekül energializáló kísérőzenekar, akik hihetetlen összhangban vannak mindennel, ami az adásban történik. Stephen Colbert beérkezése is egy ilyen “koreográfia” része volt, pedig simán be is sétálhatott volna.

late-show-stephen-colbert

Ja igen, szóval megjött Colbert és felrobbant a ház. Élve a late show műsorvezetők jó szokásával, neki is fel lehetett tenni kérdéseket, amikre nagyon közvetlenül válaszolt. Az egyik kérdés az volt, hogy ki az akit legjobban szeretne meghívni a műsorába de még nem sikerült, mire először jött a papírforma válasz, hogy Trump viszonylag hamar megvolt szóval igazából hová is lehetne innen fejlődni, majd eszébe jutott, hogy Brad Pitt doesn’t do talk shows.

(Hát ez váratlanul ért, de igaz: évek óta nem volt vendég sehol, szóval nem promózza a filmjeit ilyen helyeken, noha ő maga cameozni néha el-elmegy, pl. amikor Fallonnal breakdancelt.)

A másik dolog, ami viszont nagyon meglepett és meghatott az volt, amikor valaki megkérdezte, hogy tervez-e meghívni valakit vendégnek egykori vígjátéksorozatából, a zseniális Strangers with Candy-ből. Na és akkor esett le az állam SwC-rajongóként, mert erre Colbert kimutatott a színpad szélére: de hisz Paul Dinello itt dolgozik velem! Ez elég katartikus pillanat volt, minden bizonnyal nem csak nekem, felismerni abban a megőszült magas íróban a SwC másik főszereplőjét.

Aztán elkezdődött az adás felvétele, és ment itt is minden mint a karikacsapás.

Rögtön az első videóban látható az este legjobb szegmense: amelyikben Marco Rubio kampánystábját sajnálja le.

Itt zseniálisan működik minden, ami a The Colbert Reportban jó volt, és szinte észre se vesszük, hogy már nem a nagyképű Fox News-os megmondóember paródiája, hanem a “saját hangja”. Szóval aki attól félt, hogy Colbert majd biztos lenósodik csak azért, mert országos csatornára került a kis Comedy Centraltől, már a legelső adásban megnyugodhatott. Én a 18. epizódban voltam, addigra meg már aztán végképp ki tudták kísérletezni a jó arányokat.

A Marco Rubiós videó felvételekor egyébként alaposan meglepett mindenkit az, amikor a szegmens csúcspontján előbújik valaki Colbert asztala alól – őszintén mondom, nem tudjuk, mikor bújt be oda a srác, szóval nagyon ügyeltek arra, hogy autentikus legyen a közönség megrökönyödve visítva röhögése.

Aztán jött a külügyminiszterrel egy komolyabb beszélgetés, majd Claire Danes-szel egy kissé kiábrándító felszínes semmiség.

A szegmensek között hosszabb leállások voltak, mint előző nap a TDS-nál, itt 5-6 percekig tartott, míg Colbert asztalát az adásrendező és az írók körbeállták, és tanakodtak. Ebből mi semmit nem hallottunk persze, mert közben szólt a Stay Human zenéje. Gondolom elsősorban a rákövetkező szegmens főbb pontjait vették sorra, és nem visszamenőleg értékelték a látottakat, hogy mondjuk Danes mennyire volt érdektelen (bár utána mintha lett volna valami nagy összeröhögés Colbert, Dinello és a többi úr között, de lehet csak én vagyok rosszindulatú).

Mivel nem tudtam a nap elején, hogy Colbert-adásfelvételre jövök, így nem is csekkoltam a vendégek kilétét. Azt még sorban állás közben hallottam, hogy John Kerry és Claire Danes lesznek aznap, de harmadik vendégről nem tudtam, szóval alaposan meglepődtem, mikor az elején Colbert a felkonfban bemondta Pewdiepie nevét. Nem vagyok rajongója, de a világ legsikeresebb YouTube-sztárja előtt azért meg kell hajolni. A közönségben aznap nagyon sok ázsiai tini volt, akik hatalmas sikításba kezdtek, mikor Colbert kimondta nevét, aztán amikor megjelent, akkor végképp szétszedték a stúdiót.

Az adás felvétele során volt 1-2 baki Colbert részéről a vége felé, így az egyik utolsó monológját újra kellett venni, de ő kvázi velünk összekacsintva mondta újra aztán. Egy időigényesebb baki azzal a robottal volt, amelyiket ebben az utolsó, Pewdiepie utáni szegmensben betoltak, mondván ő generálja a felkonferáló hangot – na ez a robot először nem indult el, pontosabban valami zavaró hangot adott miközben füstölt. Míg a kellékes és technikus szerelte, Colbert ismét felajánlotta, hogy tegyünk fel neki kérdéseket nyugodtan a közönségből, szóval itt volt még néhány percnyi extra spanolás.

(Most, hogy kerestem a CBS-en adásba került epizódban, hogy mi is volt a robot neve, vettem csak észre, hogy ezt a komplett szegmenst kivágták. Talán nem volt elég vicces, vagy csak hosszúra nyúlt a John Kerry-interjú? Nem tudom, mindenesetre előbbire és ilyenformán az önkritikájukra tippelek.)

Az rémlik még, hogy szegmensek között volt, hogy Colbert maga is belefeledkezett kicsit a zenébe és ringatózott párat. A zene amúgy is az elejétől a végéig kísért minket: távozáskor, ahogy araszoltunk ki a stúdióból és le a lépcsőn, a Stay Human várt minket, szóval zenére távozhattunk ebből a színházi szertartásból.

gaben - late1

Régi londoni színházas rossz szokásom, hogy előadás után megvártam a színészeket autogramért a művészbejárónál, na ezzel már hajlott korom miatt nem élek, viszont Colbert-t mindenképp látni akartam a zuhogó eső ellenére. Végül negyedóra várakozás után megtudtam, hogy ő nem a művészbejárón távozik/távozott, szóval ekkor rájöttem, hogy be kell érnem azzal a csodával, ami az előző közel két óra volt.

(Míg várakoztam ázva, egy amerikai lánnyal beszéltem, aki a közelben dolgozik és az a heppje, hogy ilyen műsorok művészbejáróinál videózik a YouTube-csatornájára. Na ő Pewdiepie miatt volt itt, el is kapta és még arra is rávette, hogy mutassa fel valami random követőjének a csatornáját, én nem értem ezeket, viszont a világ legsikeresebb tubere vigyorogva teljesítette ezt a hülye kérést, itt a bizonyíték. Én csak közös fotót csináltam vele, hogy GameDayIrodás barátaim orra alá borsot törjek.)

 

Epilógus

Ha tudtam volna, hogy előzetes jegyfoglalás nélkül is akár be lehet jutni ilyen műsorok felvételére, akkor egy nappal tovább maradok New Yorkban, hogy a Last Week Tonightot is láthassam. Szívem szerint a Saturday Night Live felvételére is mentem volna, de ott szombat reggel hétkor kell sorban állni, ami egy péntek esti buli után nagy kihívás bárkinek, és mivel elkaptuk a hurrikán szélét és viharos eső volt azokban a napokban, nem vállaltam be az SNL-t és a megfázást, meg hát Miley Cyrus se vonzott annyira. (Persze ha tudtam volna, hogy Hillary Clinton is beugrik meglepetés-vendégnek…)

És ha már New York, akkor természetesen muszáj volt a 30 Rockefeller Plaza előtt fényképezkedni, és épp aznap volt a megújult NBC Store soft openingje, ahol kisebb vagyont hagytam olyan jelentékeny dolgokra, mint pl. Cowbelles póló vagy éppen Fallonos bögre. De a legbüszkébb vitathatatlanul erre vagyok.

gaben és troy és abed

13 hozzászólás Ne habozz!

artschi - 2015. 10. 24. 16:13

Király írás, ilyet még sokat!! :)

Gaines - 2015. 10. 24. 18:24

Szuper volt a beszámoló, nagy élmény lehetett mindkettő. A bögre meg szimplán csak menő.

Flanker - 2015. 10. 24. 18:42

Jó lett, köszi a beszámolót :)

csb - 2015. 10. 24. 20:40

Nem vagyok nagy talkshow-rajongó, de ez a beszámoló nagyon tetszett. Egyébként meglepő, hogy Trevor Noah már most ilyen profi.

bikkbakk - 2015. 10. 24. 20:54

na most irigy vagyok:)

Jimbo - 2015. 10. 25. 06:31

“Why do you let the baby lions shit in the sandbox in the bathrooms?”

Öööö, bocsi, ebben lennie kellene egy poénnak elrejtve valahol?

winnie - 2015. 10. 25. 08:23

jimbo: https://youtu.be/3QIWolLM9i8

sokaknak mindenképp.

Ghost - 2015. 10. 25. 08:49

Váó, tényleg izgalmas túra lehetett, habár nem tudnám elképzelni, hogy pont ez legyen egy ilyen New York-i látogatás mozgatórúgója, de ha egyszer oda kijutnék, nagyon jó lenne valami hasonló élményt szerezni. :)
(Btw, bár ez nem tartozik szorosan a bloghoz, azért egy olyan beszámoló is érdekelne, hogy milyen filmes munkát végzel és hogy sikerült bejutni. :) Nem mintha ilyen álmaim, terveim lennének [nekem elég már a kis helyi tv], csak ez mindig érdekelt, hogy Magyarországon ez hogyan lehetséges [mondjuk a jó kapcsolatokon kívül] és hogy tulajdonképpen meddig lehet eljutni.)

dvs - 2015. 10. 25. 13:26

Köszi a beszámolót! Viszont úgy emlékszem, hogy korábban volt még valaki más is írt egy másik show-ból azt tudnátok linkelni?

winnie - 2015. 10. 25. 14:01

dvs: itt vannak a helyszíni beszámolóink: http://www.sorozatjunkie.hu/category/talalkozo/

anno betettem mindent (elvileg) egy kategóriába, hogy könnyen megtalálhatóak legyenek.

engé - 2015. 10. 25. 17:52

Nem csoda, hogy nem bakiznak, mert ha bakiznak is abból sokszor improvizáció kerekedik. Plusz ugye autocue-ról vagy kártyákról megy az egész és biztos-ami-biztos minden délután van próba (vannak napok amikor ezek a próbák is kapnak közönséget).

Kicsit más tészta, de például az SNL esetén szombat délután van egy próba, aztán este van még kosztümös próba -dress rehersal- már közönséggel ,hogy lássák mi működik és mi nem, ezért van rengeteg kivágott szketch Youtubeon. Egy órával később pedig az élő adás jön. Érdekesség, hogy mikor a nyugati parti ismétlésről van szó, akkor sokszor egy adott sketch a dress rehersalen készült, ha az éppen jobban sikerült, mint az elő.

A late night talkshow-k felvételei szinte minden esetben késő délutánra vagy kora estére korlátozódnak. Ez fontos is, ha az aznapi hírekre akarsz reagálni minden este. Így csakis az élő vágás (vision mixing és/vagy broadcast editing) jöhet szóba. Ilyenkor a rendező maga a vágó is a kontrollpult mögött, így a felvétel végén már meg is van az adáskész műsor, ami rögtön továbbítható. Nyilván vannak esetek amikor bele kell ollózni valami miatt, de ez csak egy pár perces folyamat a legtöbb esetben.

Általában amúgy Jimmy Kimmel műsorában telik el a legkevesebb idő rögzítés és adás közt (van mikor kevesebb mint egy óra), így sokszor az ő műsora van leginkább résen.

engé - 2015. 10. 25. 17:59

“A szegmensek között hosszabb leállások voltak, mint előző nap a TDS-nál, itt 5-6 percekig tartott”

Ezek szerintem a reklámszünetek akarnak lenni, pont úgy mint a Tonight Show esetén. Másodpercre pontosan olyan hosszú szüneteket tartanak, amint amilyen hosszú a reklámszünet lesz este.

winnie - 2015. 10. 27. 05:12

engé: azért a bakimentesség még a legmegszerkesztettebb műfajoknál is ritka, szóval ez semmiképp sem “nem csoda” kategória.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz