Még ha nem is sikerült úgy a zárás, ahogy abban reménykedtem (talán a leggyengébb rész volt a finálé, illetve a szálak elvarrása), de a Slasher azért valamennyire visszaadta a hitemet, miszerint lehet a kaszabolós-rejtélyes műfajt tévésorozat formájában is tálalni. (Ld. még a pilotkritika és a féltávos írás.)

Miután az 1×07-ben kiderült, hogy ki a gyilkos, a finálé csupán egyfajta epilógus volt, fura módon ezért számomra kicsit lelógott a sorozat testéről. Igen, végülis, ha úgy nézzük, reális, hogy eltelt némi idő a két epizód között (ráadásul a Halloween adta magát a búcsúhoz), de ez a lecsengető jelleg valamennyire a feszültséget is csökkentette.

Bár lehet, hogy csupán az a készítői döntés zökkentett ki, hogy nem a főszereplővel együtt jövünk rá a megoldásra, de nyilván így ráerősíthettek a fenyegetés közeliségére. A véres leszámolás pedig klasszikus műfaji kellék, de ilyenkor az emberben mindig ott motoszkál, hogy kissé gagyira veszik a figurát, a csodával határos megmenekülésekről és közbelépésekről nem is beszélve. De aki szereti a műfajt, nem hiszem, hogy ilyesmin kiakadna.

(Nem fogom visszanézni, de akkor a timeline alapján ki lehetett következtetni, hogy ki a gyilkos, hogy kinek volt alkalma elkövetni a gyilkosságokat, vagy lazán kezelték az effélét? Nekem csak egy jelenet rémlett, ahol az egyik pillanatban még civilben láttuk az Executioner-t, utána pedig killer üzemmódban, de nyilván idő bármennyi eltelhetett a kettő között.)

Az egész sorozatot áthatotta valami creepy hangulat, amiben főleg az évad közepe vitte el a prímet, de azért a gyilkos sem volt egyszerű eset. Viszont ettől és a kaszabolásoktól eltekintve a Slasher inkább volt krimi (thriller, pföjj!), mint horror, a rejtély, a múltbéli megválaszolatlan kérdések, a motivációk mind-mind kiemelt szerepet kaptak, szóval ezzel érdemes előre tisztában lenni. (És igen, nekem többek között ezért is jött be ennyire. Hatos, sőt, hetes per tízesnyire.)

Korrekt mitológiát írtak a Slasher köré, mármint úgy értem, hogy teljeset – nyilván voltak benne elemek, amik sántikáltak. Ami azonban jobban meglepett, az az, hogy a város és egyes karakterek is kaptak plusz történeteket, így nem csak az Executioner sztoriját fejtették ki ebben a 8 részben, hanem akadtak más, sokkoló szálak is. (Talán több is beleférhetett volna, bár a red herring-ekért nem mindenki rajong.)

Mondjuk, ami az Executioner-t illeti (mind a régit, mind az újat), a motivációkon nyilván lehet rágódni, nem sikerült mindkettőt túlságosan eredetire, vagy legalábbis csont nélkül elfogadhatóra faragni, mint ahogy a (természetesen) a sok áldozat halálát (miért pont ők) is a lehető legegyszerűbb megoldással magyarázták. (Korábban már írtam, hogy míg egy kriminél mindig érdekes a gyilkosság indoka, addig egy sorozatgyilkos esetében nyilván nem lehet minden áldozatra kitalálni valamit.)

Befejezés ide vagy oda, a Slasher mindenképp kellemes meglepetés volt, végig hozott egy állandó baljós hangulatot, és egy olyan színvonalat, amire sem a Scream, sem a Scream Queens nem volt képes. A kiemelkedőtől még messze volt persze, de szórakozásnak és slasher-nek is kellemes volt, helyenként elég véres és rejtélyes.

A záró jelenet pedig mindenképp muris volt. Viszont bármennyire is tetszett ez a kis vignetta, nem tudom elképzelni, hogy erre építenék fel a második szezont. Igazából nem tudom, hogy egy-két karakter kivételével lenne-e még kiaknázni való ebben a kisvárosban. Persze új figurákat mindig be lehet mutatni, szóval…