login |

American Crime Story: vége az 1. évadnak

2016. 04. 27. 21:33 - Írta: CyClotroniC

38 hozzászólás | kategória: kritika,

I’m not black. I’m O.J.!

Hátra van még ugyan az év kétharmada és bár rengeteg ígéretes újonc érkezik még a nyolc hónap folyamán, egyáltalán nem biztos, hogy lesz olyan tévésorozat, ami verni tudja idén az American Crime Story true crime-antológia első szezonját. (Pilotkritika itt az alapokról.)

A majd mindenki által ismert O.J. Simpson-ügyet feldolgozó tíz részes sztori ugyanis annyira jó alakításokat, írást, rendezést vonultat fel – gyakorlatilag hibátlanul és igen izgalmasan szerkesztve – hogy jelenleg nem csak az újoncok között, de azt hiszem az összes sorozatot egybevetve is ez áll az élen nálam 2016-ban. Pontszámfüggőknek lefordítva, itt bizony a 9-10/10-es régióról beszélünk.

acs01

Érdemes rögtön az elején leszögezni – hátha valaki éppen a cím vagy Ryan Murphy miatt kerülte eddig messzire az egészet -, hogy temérdek erénye közül éppen az az egyik, hogy Murphy itt executive producerként csak azokat a feladatokat (casting, rendezés, produkció felügyelete) látta el, amikhez amúgy eszméletlen jól ért, csak ugye az írás és a showrunnerködés hajlamos ezt nála gyakran elhomályosítani.

Az egész sorozat igazgatását az a Scott Alexander / Larry Karaszewski írópáros vezényelte, akiknek többek között olyan klasszikusokat köszönhetünk filmes fronton, mint az Ed Wood, a Larry Flint vagy a Man on the Moon, amik tökéletes ajánlólevelek egy ilyen történethez. Nem csak egy-egy nagyon ellentmondásos, különc személy életét dolgozták fel korábbi munkáik, de remek korrajzot is festettek le közben, ez pedig iszonyúan fontos az O.J.-ügy kapcsán, sőt talán éppen ez a legfontosabb.

acs02

Első ránézésre ugyanis egy nagyon egyértelmű ügynek tűnő kettős gyilkossággal van dolgunk, sőt egész konkrétan úgy nyit a pilot, hogy ha valaki semmit sem tud az egykori közkedvelt NFL játékos peréről, 5 perc után simán széttárhatja a kezét a helyszínelés során, hogy ilyen bizonyítékhalom mellett mégis mi a fenéről fog ez szólni 10 részen keresztül, mert ennél egyértelműbbnek látszó esetbe még a CSI vagy NCIS írószobája is csúnyán belepirulna.

Hozzám hasonlóan, a legszerencsésebb helyzetben talán azok a nézők találhatták magukat, akik pusztán csak minimális háttértudással rendelkeztek. Ismerték az ügyet, annak végkimenetelét, ahogyan az sem volt titok előttük, hogy az évszázad pereként is emlegetett tárgyalás és az azt övező elképesztő médiacirkusz alighanem az Egyesült Államok legnézettebb reality show-ja lehetett 1995-ben, olyan kényes és megosztó témákat hozva be a közbeszédbe, amik 20 év távlatában is épp olyan aktuálisak, mint akkoriban voltak.

acs03

Részletesebben erről a tovább mögött még fogok írni, de eleve az is egy érdekes kérdés az American Crime Story kapcsán, hogy mégis mit tekintünk spoilernek, hiszen az USA-ban aligha akadt olyan nézője, aki nem hogy nem hallott még az ügyről, de esetleg nem tudná megmondani pontosan, hogy mit csinált mondjuk akkor, amikor a második epizód történéseit adta az összes televízió, a fél ország pedig követte az egészet élőben.

Egyelőre azonban az is lapozhat bátran, akinek nem volt meg a teljes szezon és csupán csak érdeklődik a sorozat iránt, fogom majd jelezni, ha számukra kényes terepre érkeznénk, de nagyrészt spoilermentes maradok.

Az American Crime Story első szezonja a valós eseményekhez hasonlóan, nagyon hamar a kispadra küldi sztárjátékosát, a vádlottat, a védelem stratégiájának köszönhetően pedig a perből igen hamar társadalmi diskurzus kerekedik ki. Olyan, ami kétségtelenül évtizedeken át szőnyeg alá söpört problémákat porol le, majd tol a reflektorfénybe – amikről amúgy nagyon is kell, sőt sokkal többet kéne beszélni – másrészt pedig teljesen elfeledkezik arról, hogy több millió ember mellett igazságot szolgáltasson annak a két áldozatnak, akik nagyon hamar statisztákká fakulnak a saját ügyükben.

acs06

Ezért is egészen más ez a per, mint amilyeneket a klasszikus bírósági tárgyalásos filmekben láthatunk, mert itt a szokványos paneleken túl nincs kifejezetten jó és rossz oldal, ha az ügyészeket és a védőügyvédeket nézzük, még akkor sem, ha nagyon könnyű hajlani a váddal való szimpatizálás irányába, már csak etikai megfontolásból is.

Mindkét oldalt nagyon könnyen megérthető, de mégis komplex motivációkkal ruházták fel a karaktereket, rengeteget dob az is az egészen, hogy éppen annyi magánéletet hoznak be a háttérmunka és a tárgyalóterem mellé, ami segít abban, hogy jobban megértsük őket és közelebb kerüljünk hozzájuk.

acs04

Az ilyen apró pillanatoknak köszönhető, hogy ha nem is tartjuk etikusnak ahogy Cochran-ék (OJ ügyvédjének stábja) felhasználták a médiafelhajtást, meg lehet érteni az álláspontjukat. Ugyanígy egyszerre tudjuk a védelem húzásait intellektuálisan csodálni és közben iszonyúan felhúzni magunkat azon, hogy mennyire könnyen gyurmáznak az esküdtek összetételével vagy a narratívával, nyitnak vagy csuknak be éppen jogi kiskapukat és mennyire más módszerekkel élnek, mint a tényekre és bizonyítékokra szárazabban és talán túlságosan is magabiztosan szorítkozó vád.

Az egyik legvonzóbb elem ebben a true crime műfajban, hogy az élet tényleg olyan elképesztő fordulatokat képes hozni, amivel rengeteg fiktív történet egyszerűen nem tud versenyezni, mert többnyire eszükbe se jutna ilyesmi az íróknak. Vagy ha mégis és meglépnének néhányat közülük, akkor kapnának bőven kritikát a nézőktől, hogy milyen hihetetlen véletlenek vagy döntések egyengették a karakterek útját a végkifejlet felé. Itt meg csak hüledezünk néhányon, hogy “na ne, ilyen nincs!”, hiába tudjuk, hogy megtörtént történetet látunk, akkor is, ha néhol talán színeztek az alapanyagon.

acs05

Talán itt érdemes alaposan megdicsérni a teljes írószobát még egyszer, hiszen tényleg egészen szenzációs munkát végeztek a sorozat kapcsán. Egyrészt tartani kellett magukat rengeteg tényhez és elhangzott mondathoz, hiszen a bíróságon történteket sugározta a televízió, ugyanakkor a kamerák kereszttüzén kívüli eseményekben többé-kevésbé szabad kezük volt, így célszerűbb volt ott megtöltetni élettel és motivációval karaktereiket, mindezt úgy, hogy közülük többen még most is élnek.

A tény, hogy Ito bírót leszámítva boldog boldogtalan könyvet írt az O.J. ügyről a tárgyalások után egyszerre segíthette őket abban, hogy kicsit jobban megértsék ezeket a háttérfolyamatokat, ám belegondolva abba, hogy egészen más fényben írtak róla a különböző publikációk nem feltétlenül szerencsés, ha dűlőre akarnak jutni a saját verziójukat illetően. Egyrészt nyilván céljuk volt a hitelesség és a pontosság, de koránt sem beszélhetünk itt dokumentumfilm jellegű sztoriról, noha akadnak valós, archív bejátszások, de szinte észrevétlenül bújtatják el ezeket a történet szöveteiben.

acs08

Az meg már csak a hab a tortán, hogy miután eljutottunk a tárgyalásig, sosem akartam mást látni, mint amit a sorozat éppen kínált nekem. Ugyanúgy lebilincselt, ha a tárgyalóteremből egy szabad hétvégére ugrottunk, mint fordítva, és az is egy egészen elképesztő nagy plusz az American Crime Story-ban, hogy egyszerre képes felhúzni azzal, hogy bizonyos társadalmi folyamatok vagy éppen a jogrendszer hogyan is működik, majd pár percre rá megnevetett szinte a semmiből egyetlen cinikus vagy éppen keserédes félmondattal.

Megér egy misét a sorozat szerkesztése is, mert az esküdtek életét bemutató epizódot leszámítva úgy tudott végig tartani egy kronológiai sorrendet, hogy közben minden epizód megkapta a maga tematikus fókuszát. Volt, ahol a faji kérdés kapott nagyobb teret, máshol Marcia Clark-ra, az ügyésznőre és a róla alkotott közvéleményre fókuszáltak és tényleg egészen ritka, hogy egy sorozat úgy tudja tematizálni az epizódjait, hogy egy másodpercig se érződjön emiatt töredezettnek a történet íve.

(Mondjuk számomra az 1×02 eseményei egy kissé túl lettek húzva ugyan, de el kell ismerni így is a fontosságát, hiszen ott nyitotta meg igazán a kapuit az egy éven át tartó médiacirkusz.)

acs07

Hiába érdekes azonban az OJ-ügy társadalmi vetülete, hiába feszeget ma is aktuális problémákat a legkisebb szájbarágás nélkül, valószínűleg közel sem élveztem volna ennyire, ha nem ilyen szuper karakterek lakták volna be a sztorit, és nem ezekre a színészekre osztották volna a szerepeket, mert hát az íráson túl, az alakításoknak is vastagon köszönhető, hogy ilyen izgalmas és érdekes jellemábrázolásokat kaptunk.

Leginkább ez a fő ok, hogy tényleg akárkinek bátran merem ajánlani az American Crime Story-t, mert pusztán a társadalmi tanmese és egy per abszurd fordulatai nem garantálnak feltétlenül kihagyhatatlan szórakozást, de a sorozatot igazán naggyá tevő karakterek és alakítások szerintem nagyon is.

Lehet – és sajnos nagyon könnyű is – köpködni az American Horror Story-t, de már ott is bizonyította Ryan Murphy, hogy elképesztő érzéke van a színészválogatáshoz, és amellett hogy arra is figyeltek, hogy külsőre hasonlítsanak a színészek a megformált karaktereikre, hihetetlen sok intenzív, karizmatikus alakítást vonultatott fel a sorozat, amihez persze egy ilyen horderejű és ekkora médiafigyelemmel kísért ügy remek táptalajként szolgált.

acs09

Az első pár rész után gondolkodás nélkül azt emeltem volna ki, hogy mekkora visszatérés ez Cuba Gooding Jr. vagy John Travolta számára, de ahogy telt az idő elkezdtem azon ámulni, hogy David Schwimmer gyakorlatilag minimális dialógussal, a második vonalból hogy lesz az egész történet emocionális gócpontja, mindezt úgy, hogy 10 év Friends után se jutott eszembe egy másodpercig se, hogy mit téblábol a Juice körül Ross Geller.

A tárgyalás előtérbe kerülésével egyértelműen az ügyvédeké lett a főszerep, Sarah Paulson már sokadszor bizonyította be, hogy az egyik legkiválóbb színésznő jelenleg a televízióban, de az igazi meglepetést talán Courtney B. Vance és Sterling K. Brown hozta az asztalhoz, akiket eddig csak mellékkarakterekként ismertem, maximum arcról és egészen elképesztő az a tűz, az a mélység és az az érzékenység, amikkel megtöltik a monológjaikat vagy éppen egymással vívott csörtéiket.

Egész kis szerepekben is bukkannak még fel ismertebb nevek (Connie Britton, Selma Blair vagy Jordana Brewster), ahogyan akadnak olyan kevésbé ismert arcok a fontosabb mellékszerepekben is, akik simán felveszik a versenyt a többiekkel és kihozzák a maximumot a szerényebb képernyőidejükből is, amihez hasonlóra utoljára talán a Veep-ben láttam példát.

acs10

Kár lenne úgy elköszönni az évadtól, hogy nem beszélünk egy kicsit a fontosabb karakterekről egyenként, ám ezt szerintem már érdemes kihagynia azoknak, akik még csak szemeznek a sorozattal.

A végkimenetel esetleges ismerete azonban tényleg senkit se tartson vissza, nem a meglepetés-faktortól az év eddigi legjobbja az American Crime Story, hanem azért, mert úgy nyúl egy 20 éves eseményhez, hogy az ma sem veszít semmit az aktualitásából és teszi mindezt olyan karakterekkel, akik nem csak hogy izgalmasan vannak megrajzolva, de úgy is formálják meg őket a színészek, hogy rossz kézbe Emmy-díj nem nagyon kerülhet, csak kevésbe. Tényleg nem lepne meg, ha a nyári díjátadó után Paulson, Vance és Brown is egy-egy szoborral gazdagabb lenne, mindezt úgy, hogy például a Fargo második szezonja is az ellenfelük lehet.

Egy szó, mint száz, ha eddig nem tettétek, tényleg adjatok a sztorinak egy esélyt, ha pedig már kipipáltátok a finálét is, kifejezetten érdekelne a véleményetek arról, hogy nektek ki volt a kedvenc karakteretek vagy alakításotok, és változott-e ez bármikor az évad során, mert nálam például nagyon is.

acs11

Amikor az egész kezdődött iszonyúan szórakoztatónak találtam a Travolta által kissé bohókásan megformált Shapiro karakterét, akkor is, ha az amerikai visszhangok egyetértettek abban, hogy kicsit talán túlságosan is karikatúrára vette a figurát.

Travolta színpadias, pökhendi mézes-mázossága azonban eszméletlen szórakoztató fűszer volt egy olyan ügyvéd figurájához, aki szereti az ügyeit a tárgyalótermeken kívül, vádalkukkal elintézni, akit leginkább csak a fizetése és a státusza érdekel, és emellett amúgy vannak kifejezetten használható, dörzsölt ötletei is és nem mellesleg okkal tartott attól, hogy megismétlődnek a pilot cold open-jében bemutatott zavargások.

Milyen ironikus, hogy leginkább neki köszönhető az, hogy faji kérdéssé deformálódott a per, hogy Cochran bekerült a csapatba és hogy egy kisebb vakációt követően kiforgatták őt a vezetői székből a társai. Hiába volt neki köszönhető a per egyik legnagyobb húzása, a kesztyűpróba, az a győzelmük után sem változott egy kicsit sem, hogy kollégái sosem tudtak vele igazán azonosulni és az valahogy mindig adott egy kevés komikus pluszt a védelem csoportdinamikájához.

acs12

Shapiro-val szemben Cochran tényleg egy született prédikátor volt, és tényleg egészen úgy hatott minden egyes beszéde, mintha egy templomban szólt volna a gyülekezethez. Nem csak hogy tele volt tűzzel, de gyakorlatilag fanatizálta is a fekete közösséget és az esküdtek is csak akkor ocsúdtak fel a bóbiskolásból, amikor hozzá került a szó.

Bár voltak kifejezetten kicsinyes és aljas húzásai is, és mint mondta, ő nyerni akart, nem jól viselkedni, nála azért nagyon hiányoltam egy olyan jelenetet, ahol kimondja, hogy tudja, hogy O.J. tette, de nem érdekli, mert számára sokkal fontosabb dologról szólt ez az egész. Akkor is, ha ehhez a szimbolikus üzenethez O.J. valóban nem volt a legtökéletesebb közvetítő eszköz.

Az a legszebb az egészben, hogy a végén tényleg megvan lőve teljesen a néző, mert egyrészt fontosnak tartja az ügyet, amiért elhivatottan küzdött és amiért jelképes sikernek tartotta az ítéletet, és éppen ezért egyszerre elkeserítő, hogy így sem ért el komolyabb társadalmi változást, viszont valami furcsa, kifacsart módon mégis karmikus elégtételt éreztem egy pillanatra, hogy ő sem kapta meg azt, amire vágyott.

acs13

Éppen ezért volt nagy szükség a végén a Darden-nel közös jelenetére, mert jó volt látni, hogy a szemébe mondják, hogy ezzel semmit sem oldott meg, ahogyan azt is, hogy Darden se fordított ezzel hátat a közösségnek. Még akkor is, ha látszott, hogy ott és akkor ez Cochrant egyáltalán nem ingatta meg a hitében és a vélt sikerében.

Bizonyos szempontból két kedvenc karakterem lett a történet végére, és Darden volt az egyik. Éppen azért, mert talán benne találtam meg azt a frusztrációt leginkább, amit nézőként éreztem és valahogy az egész színház közepette, ő volt az aki a legkevésbé tudta kontrollálni az érzéseit a sokkal profibb, higgadtabb Marcia mellett és a maszkokat viselő védelemmel szemben.

Darden és Marcia között egyébként egészen eszméletlen jól működött a kémia. Biztosan a kedvenc jeleneteim között van, amikor együtt töltöttek el egy közös hétvégét, a bárban való lelazulástól kezdve, a feles poharakkal szemléltetett beszéden át a szálloda folyosós kihátrálásig.

acs14

Ami Marciat illeti, azért is imádtam a kocsmás levezetését, mert végig tök jól bemutatta, hogy na tessék, ő is közel tudná vinni a tényeket az emberekhez, ha akarná és hiába tudtam az ügy végét, szurkoltam neki, hogy lazuljon le és végre ő is vegye fel a kesztyűt Cochranékkel, de tulajdonképpen az esküdt-bingót leszámítva ez sosem történt meg, sőt abból is ők jöttek ki végül gyengébben.

Nála nagyon jól működtek a magánéleti elemek is, hiszen remekül kompenzálták azt a képet, amit a közvélemény alakított ki róla. El nem tudjátok képzelni hogy szégyelltem magam a Marcia-s epizód után, mikor kisebb sztorit kapott a hajviselete, hiszen a sorozat legelején még dumáltunk róla az egyik Limitált Széria podcast adásunkban, és ott magam is megjegyeztem, hogy iszonyúan zavar Sarah Paulson frizurája, pedig mit sem tudtam én akkor, hogy ez valóban téma volt az ügy kapcsán.

És tessék, kiderül, hogy első benyomásra engem is olyan felületes ingerek befolyásoltak, mint azt a közvéleményt, akit végig kritikusan szemléltem a szezonon keresztül, és akik ugye nem láttak bele úgy a magánéletébe, ahogy mi, sőt a gyerekkori traumáját előttünk is csak a finálé fedte fel.

acs15

Bár Cuba Gooding Jr. alakítását is szerettem, valahogy mindig O.J. volt számomra a sötét ló, aki kicsit kilógott a sorból, talán kevesebb jött át az NFL-sztár lehengerlő karizmájából, mint kellett volna, de a hisztiket, hangulatváltásokat és dühkitöréseket kifejezetten jól hozta.

Ő Shapiro-hoz hasonlóan belefakult a történet közepébe, a kedvenc jelenetem pedig talán az volt tőle, amikor nem is láttuk, csupán a hangját hallhattuk a konferencia szobában.

As I see it, Bob, you’re the quarterback. And Johnnie’s the running back. But, uh, we won’t be throwing the ball all that much.

Az egyik legékesebb példája annak, hogy mennyire telitalálat az írás, mert a sporthasonlaton és a humoron túl az is remekül átjött a vonakodós döntéshozásból, hogy O.J. tipikusan egy olyan fazon lehetett, aki nagyon nehezen viselte, ha rosszat gondolnak róla az emberek, vagy nem szereti őt mindenki maradéktalanul és talán ezért is ütött akkorát a sorozat záróképe.

acs16

A főbb karakterek közül a végére hagytam David Schwimmer-ét, a Kardashian apukát, mert mint már említettem, Ross Geller óta nem láttam őt semmilyen szerepben, így iszonyúan meglepett, amit nyújtott ebben a szerepben. Eredetileg is nagyon érdekes popkulturális áthallás volt abban, hogy bár az O.J.-ügy társadalmilag semmit sem oldott meg, de kvázi celebcsaládot faragott belőlük, akikkel ma is tele a bulvársajtó, később azonban sokkal nagyobb szerepe lett, hiszen ő lett az egész történet lelke.

Persze ott volt a többiekben is az az érzelmi plusz, Cochran fanatizmusa, Darden frusztráltsága vagy Marcia eltökéltsége, de az igazán érdekes vívódás Bobby-ra jutott, és mindezt tényleg úgy hozták elő az írók és Schwimmer is a karakterből, hogy iszonyú kevés jelenetben beszélt csak a kételyeiről. Ahogy egyre jobban haladt a védelem szekere és ahogy egyre jobban győzték meg az esküdteket, úgy sikerült a vád tényeinek megingatni őt az egyik legjobb barátjának ártatlanságában és az ebbe vetett hitében.

acs17

Bár a finálét könnyű lenne azért kritizálni, hogy kissé didaktikusan osztotta ki a lezárásokat a különböző karaktereknek egyenként, mégis úgy érzem, hogy szegényebbek lettünk volna, ha bármelyik is kimarad.

Számomra ugyanolyan súllyal ütöttek a hozzátartozók a parkolóban, a vád sajtótájékoztatója, Darden és Marcia utolsó párbeszéde, amit a Feeling Good kevert le, Cochran bizakodó jövőképe a feketék helyzetét illetően, az O.J. buliján otthagyott Biblia, vagy az egykori közkedvelt önmagán elrévedő O.J. arca, akit sorra hagynak el a barátai. Bár a pert megnyerték neki, népszerűségét és státuszát egy életre elvesztette.

acs18

A finálé ezen túl is remek munkát végzett, és ha egyetlen példát kéne arra hoznom, hogy Ryan Murphy-nek miért klappolt iszonyúan a rendezési stílusa egy ilyen sztorihoz, elég csak a záróbeszédeket megnézni és azt hogy a felszólaló karaktereket mennyire máshogy fotózta. Jóval több nyugodtság volt a kameramozgásban Marcia-nál és jelentősen több mozgás Cochran-nél például, míg Darden beszéde közben sokkal többet időztünk el az arcokon.

Valahol érdekes az is, hogy ha az ügy narratíváján túlmutató sztorikat nézzük, mindenkinek a feketék helyzete jutna először az eszébe, pedig, főleg a finálé alapján, elég fontos volt itt azért a családon belüli erőszak témája is, ami talán azért is kapott kisebb fókuszt, mert kevésbé jól adta el ezt a sztorit a vád, de kétségtelen, hogy ez is fontos eleme volt az O.J.-ügy történetének.

acs19

A második szezon sztoriját körvonalakban már akkor nyilvánosságra hozták, mikor még az első évadot nem is láthattuk: a Katrina-hurrikán utóhatásaira fog koncentrálni. Akkoriban azt mondtam róla, hogy ugyan minek, hiszen a valaha készült egyik legjobb sorozat, David Simon Treme-je éppen erről szól, hasonlóan sok karakterrel elmesélve, társadalmi dolgokra koncentrálva, bár jóval kevésbé sodró, melankolikusabb, személyesebb tempóban tálalva, rengeteg zenével fűszerezve, így nincs szükség még egy elmesélésre, mert a tökéleteset már egyszer megkaptuk.

Szerintem nem tudok nagyobb dicséretet mondani a mostani évadról annál, hogy iszonyúan várom a következő történetet is, annak ellenére, hogy éppen arra a terepre téved majd, amit már egy nagy kedvencem egyszer bejárt előtte. De ha marad az írás és a rendezés színvonala és esetleg még egy-két színészt is vissza tudnak csábítani a sorozathoz, az már egész biztosan remek lesz kiindulási alapnak, amellett, hogy New Orleans még a mostani szezon Los Angeles-énél is jóval hálásabb helyszín.

acs20

Egy biztos, egészen régen talált ennyire egymásra a vegytiszta szórakoztatás és a minőség, mint az American Crime Story első szezonjának esetében, amit volt szerencsém, egyedül, hetiben, majd később közösen, darálva is végignézni, és mindkét esetben maradéktalanul megállta a helyét. Ha pedig éppen egy ismert végkimenetelű, többször látott, bírósági tárgyalásos sorozat esetében vagyok abban a legbiztosabb, hogy ezt még jó párszor le fogom venni a polcról, akkor ott valamit tényleg nagyon eltalált mindenki, akinek csak köze volt ehhez a tíz epizódhoz.

38 hozzászólás Ne habozz!

BotondB - 2016. 04. 27. 22:00

Cyclo: Ez az írás abszolút méltó ehhez a sorozathoz és ezt olyan ember mondja akinél Alltime top5-ös az ACS! Nagy köszönet érte.
Egyetértek szinte minden sorával, ha már a hét kérdése a sírós,megható jelenetekről szólt, nálam Darden sajtótájékoztatós kiborulása elég komoly sírást váltott ki.
Fantasztiks sorozat 9.5/10

LaCRossE - 2016. 04. 27. 22:08

Fantasztikus írás volt egy fantasztikus sorozathoz, és ezzel az első évaddal az American Crime Story beküzdötte magát a legjobbak közé. Ritka, amikor ekkora hatással van rám egy sorozat, de sokszor éreztem dühöt, szomorúságot, csalódottságot vagy bánatot a részek nézése közben.
Emlékszem, mennyire dühös voltam az utolsó résznél, amikor OJ nekiállt partizni, de kicsit enyhítette a dühöm, hogy azért neki sem lett happy ending.

Mert hiába jöttek ki nyertesen sokan az ügyből, senki sem nyert igazán. Aki pedig veszített, az sokat veszített: a megtört Dardent, az ítélethirdetés után a családot… voltak pillanatok, amiket rossz volt nézni, és belőlem is sírást váltott ki.

Nekem a kissé rendbontó, esküdtes rész is nagyon bejött. Pontozásra én is a 9.5/10-et tudnám rá adni, mint a felettem lévő.

Egy kérdésem azonban lenne: a Katrina hurrikán melyik aspektusa miatt illik bele az American Crime Storyba, vagy miért? Ezt ki tudja valaki nekem fejteni egy picit bővebben, ha nem túl nagy gond?

Wolfeone - 2016. 04. 27. 22:27

A kritika minden szavával egyet értek.
Nálam is az élen áll eddig idén, és, ha lesz olyan sorozatévad még 2016-ban, ami ennél is jobb lesz… kizárt, hogy legyen :D
De, ha mégis, akkor nagyon jó évünk lesz, sorozatok szempontjából.

Nézőke - 2016. 04. 27. 22:29

nagyon nagyonjó.
Csak ajánlani tudom, remélem sosem szinkronizálják le.

..és a végén az életutak…na és a hasonlóságok..nem hittem a szememnek.

Remek a kritika is, köszönjük.
If doesn’t fit, you must acquit

CyClotroniC - 2016. 04. 27. 23:20

LaCRossE: Katrina-témában iszonyú sok minden lehet, szóval nem tudom, hogy mi lesz számukra az érdekesebb. Szabadon idézve a Treme-ből, a hurrikán ugyan egy természeti katasztrófa volt, ami az egész öblöt elérte, azonban a New Orleans városát érő pusztítás hatalmas emberi hibák és döntéshozói elcseszések sorozatának volt köszönhető. Alapvetően lehetne ezzel is foglalkozni, vagy az utána fejét felütő ingatlan-sefteléssel, mert abban is rengeteg pénz volt, de szerintem inkább a szó szorosabb értelmében fognak a témához nyúlni.

A hurrikán idején például a börtönökben az őrök simán elmentek menedéket keresni, magukra hagyva az elítélteket, de rengeteg fosztogatás, gyilkosság, megerőszakolás és egyéb ügy volt akkoriban a káosznak köszönhetően és rendkívül gyengén dokumentálva. A rendőrök közel harmada például simán járőr kocsikkal menekült el a városból már a hurrikán előtt. A lényeg hogy nagyon sok valóban vagy állítólag eltusolt bűnügyi eset történt a városban, azt nem tudom, hogy van-e konkrét sztáresemény, amivel foglalkoznak majd, de az is lehet, hogy általánosságban feszegetik majd a témát, teszem azt ezúttal újságírói szemszögből. A Spotlight sikere után egyáltalán nem lepne meg ez sem.

Aztán ott van a most is elővett faji kérdés, mert a hurrikán idején közel 200.000 fekete ember hagyta el a várost és alig 100.000 tért vissza, mert sokan semmi segélyt, segítséget vagy biztosítási pénzt nem láttak viszont a károkért, ez amúgy 5-10%-kal csökkentette a fekete lakosság arányát a városban, ahol a fehérek messze nem szenvedtek ekkora károkat.

Szóval ha úgy vesszük, az egész Katrina-hurrikán körüli elcseszések, eltusolások és ügyeskedések egy elég komoly bűntettnek tekinthetőek a várossal és annak lakóival szemben, ha tippelnem kéne, biztosan egy sokkal általánosabb, szélesebb nézőpontból fognak hozzányúlni, annyira sok minden történt ott, hogy kár lenne kiválasztani egyetlen ügyet.

Az ACS S2-től függetlenül pedig továbbra is tudom mindenki ajánlani a Treme-t.

Rezsidémon - 2016. 04. 28. 02:00

enyhén OFFtopik, de azért felteszem: van olyan, aki szerint OJ ártatlan? (Tudom, a sorozat nem rejtélymegoldásról szólt, de engem akkor is furdal a kíváncsiság).

CyClotroniC - 2016. 04. 28. 02:19

A sorozat alatt láttam erről egy felméréses statisztikát. Ott elvileg a megkérdezett fehérek 83%-a szerint volt bűnös, illetve az afro-amerikaiak 57%-a mondta ezt (a per idején ez az arány kb a fele volt).

Meg ugye az is beszédes, amit megemlítettem a finálé végén pörgetett képsorok alatt, hogy később elvesztett egy másik polgárjogi pert a hozzátartozókkal szemben, és 25 milliós kártérítés kifizetésére kötelezték. Gyilkosságért ugye már nem perelhették be másodszorra megint.

winnie - 2016. 04. 28. 05:53

“Csak ajánlani tudom, remélem sosem szinkronizálják le.”

én meg nagyon remélem, hogy leszinkronizálják, mert akkor még többen láthatják, meg aztán magyarul sokkal, de sokkal könnyebben lehet követni. persze nem kis kihívás lesz a szinkron készítése.

egyébként pont ma tettük ki a szinkronos előzetest és a premier dátumot:)

winnie - 2016. 04. 28. 05:54

“van olyan, aki szerint OJ ártatlan? ”

ha tőlünk kérdezed, az oké, de…, nyilván milliók vannak.

Nézőke - 2016. 04. 28. 07:19

winnie: rendben, legyen szinkron,de akkor a nagyágyú hangokat kérjük,nem MGM-es újraszinkron teleshop baritonokat

Vanda - 2016. 04. 28. 07:40

David Schwimmer nálam is elvitte az érzelmes oldalát a dolognak, ha Kardashienek nem is a szívem csücskei, őt megkedveltem a sorozat miatt. Amúgy zseniális volt az egész szezon, minden részt hihetetlenül élveztem.

the_daver - 2016. 04. 28. 09:13

Hátborzongató volt az adott rész után Youtube-on megnézni a valódi felvételeket arról, ahogy OJ felpróbálja a kesztyűt.

.tnm - 2016. 04. 28. 09:15

Akkor legyen itt egy ellenvelemeny is. Vegigneztem, de kb. a feletol mar csak a kompletizmus miatt, meg mert nem ismertem a tortenetet (bar erre ott lett volna a wikipedia). Szerintem rossz volt a rendezes, a vedoi oldalon tobben is tuljatszottak a szerepet, OJ karaktere nem allt ossze nalam (nem szineszi hibabol). Eloszor meg jo poen volt a Kardashian vonalon az, hogy tudjuk mi lett mara a csaladbol, de aztan ez is unalmassa valt. Par abban egyet tudok erteni, hogy Schwimmer jateka, karaktere es annak szala kiemelkedett az egesz sorozatbol, talan csak itt nem ereztem hianyt. Erdekes volt az eskudtszekkel foglalkozo resz, de szerintem hamarabb kellett volna, csak fel reszt kellett volna aldozni rajuk es utana minden reszben egy 5-10 perc erejeig visszaterni rajuk es igy kovetni az ottani feszultsegeket, mert ennek most igy olyan hatasa volt, hogy kellett egy filler a megigert 10 reszhez.
En egy kicsit meg belemasztam volna az ugy utoeletebe is, sot en nem csak felvillantottam volna a masik buntetopert, hanem az utolso fel reszt annak szenteltem volna: OJ jelleme akkor lett volna teljes.

Igazabol –ugy erzem– minden, ami zsenialis volt a sorozatban (kiveve Schwimmer-t) az a valosagbol jott es ez a megvalositas nem volt hozza melto.

Benjy - 2016. 04. 28. 12:42

Hatalmas élmény volt darálva, pár nap alatt lecsúszott. Valóban a való élet írja a legjobb sztorikat, a Narcost meg a Jinxet is legalább ennyire élveztem.

moony - 2016. 04. 28. 12:52

minden szóval egyetértek, fantasztikus kritika, fantasztikus sorozat. engem nagyon érdekelt az eset is, bár előtte nem jártam utána semminek, csak így közben, ahogy néztem. baromi erős és feszült volt az egész. nagyon tetszett.

Benjy - 2016. 04. 28. 14:21

Frenetikus volt, még úgyis hogy ismertem az ügy végkimenetelét. Teljes mértékig igaz, hogy a való élet írja a legjobb sztorikat, a Narcost vagy a Jinxet is legalább ennyire élveztem. Számomra a színészek vitték el egyértelműen a hátán az egészet, főleg Paulson a 10/10-es 6. rész után ami egy hatalmas érzelmi hullámvasút volt. De a többieken is nehéz fogást találni.
Érdemben nagyon nem tudok többet hozzátenni, Cyclo nagyon jól összefoglalta hogy miért éri meg befizetni erre a cirka 9-10 órára.

Silver-sama - 2016. 04. 28. 16:33

Én megpróbáltam… 1.részt annó amikor indult megnéztem, de valami kínkeservesen szenvedős volt… :S Borzalmas és halál unalmas. Utáltam. Soha többet.

unrealnoise - 2016. 04. 28. 17:32

Az év legjobbja. És azbis fog maradni, ebben szinte biztos vagyok. Brutális amit itt letettek az asztalra. A színészek.. Áh… Ilyen csapatot összehozni… Minden perce arany volt.

Számomra all time top 5-ben simán ott a helye, ha pedig hasonlóan “folytatják” akár a valaha volt legjobb sorozatának címét is magán viselheti.

És én alig tudtam valamit erről az egészről. Sőt, tényleg szinte semmit. Döbbenetes.

rapguruz - 2016. 04. 28. 19:05

Nekem az idei év abszolút kedvence és nagyon örülök hogy ennyi embernek tetszett itthon is!! Olvastam valahol hogy Cuba Good ing Jr. teljesen kikeszult a forgatás végére.. Nálam 10/10

sixx - 2016. 04. 28. 19:32

@CyClotroniC: kudos, kurvajó írás, pontosan ezt gondolom a sorozatról.

Brynden Rivers - 2016. 04. 28. 20:49

Az egy dolog, hogy nem dokumentum film, de erősen torzítja a történteket:

http://radaronline.com/celebrity-news/kris-jenner-oj-simpson-robert-kardashian-minseries/

CyClotroniC - 2016. 04. 28. 20:55

Mondjuk ez a cikk elég bullshit, mert az említett táskával simán foglalkozott a sorozat, miután megjelent az írás, meg az említett étterem jelenet is éppen a család irányába fricska, ha nem is Roberten csattan az ostor. Nyilván a true crime dolgokat is fikcióként kell kezelni, de éppen arról beszéltek pl az ügyvédek az interjúkban, hogy egész korrektül össze lett rakva az egész (több év kutatómunka előzte meg btw). De amúgy én ezzel úgy vagyok, hogy ha tényleg jócskán torzítana, akkor se zavarna feltétlenül, mert sorozatként és szórakoztatásként működik.

winnie - 2016. 04. 28. 21:33

Brynden Rivers: mondd, hogy viccelsz… egy bulvároldal celebhíres rovatából linkelsz? komolyan a radar online-ról?:) (most is van karadshianos hívószó a címlapjukon.)

nyilván a forrás ellenére lehet igaz, a blikk is tele van valódi hírekkel, mint ahogy tele van a net értelmes cikkekkel is, a résztvevők interjúival, hírekben mi is linkeltünk “mennyire valósághű” írásokat az egyes részekről, érdemes meghallgatni vagy a writers panel podcast adott adását a készítőkkel, vagy írásos interjút olvasni arról, hogy készült a sorozat, és hogy tényleg mennyire alapos, mennyi forrásmunkát használtak – és többek között az is elhangzik, hogy mik azok a tényezők, amelyeknél valóban éltek az írói szabadsággal.

és ezt nem csak azért írom, mert “nem is igaz!”, hanem mert iszonyatosan érdekes volt olvasni és főleg hallgatni az írási folyamatról szóló dolgokat. (mondjuk a writers podcast alapból mindig nagyon érdekes, szóval:)

Brynden Rivers - 2016. 04. 29. 11:39

@winnie:
Pont arról szól az amúgy nyilván vitatható cikk, hogy Kardhashianék befolyásolhatták a sorozatot. Ez az alapos kutatómunkától függetlenül lehet probléma.

És amikor néztem nekem is az volt az érzésem, hogy túl sokszor hangzik el a sorozatban a “Kardhashian” szó. Tehát alapvetően nem a valódisággal van problémám, hanem a fókusszal.

@CyClotroniC: Egy ilyen kényes témáról szóló sorozatnak azért több felelőssége van mint a szórakoztatás. És pont ezért sokat kutattak (nyilván), ami szerintem teljesen természetes, és önmagában csak egy hiba hiánya, de nem akkora erény.

Ahogy fent írtam én túlzottnak érzem a sorozatban a Kardhashian jelenlétet (nyilván nem Robertre gondolok hanem pl. a 4 gyerekre, lásd amikor skandálják a családnevüket), ez a fő problémám.

Brynden Rivers - 2016. 04. 29. 11:44

Valaki emlegette a Jinx-et

Az szerintem jobb minta a “valódi történetből sorozat” témára – és ott messze nem csak a szórakoztatás volt a cél.

CyClotroniC - 2016. 04. 29. 11:50

Ezt elfogadom, meg igazad van, de abszolút cikisek Kardashianék a sorozatban, a lányok kifejezetten idiótának van lefestve, szóval meglepne, ha ezt valahogy ők sírták volna ki. Az ügyhöz lehet, hogy nincs sok közük, de Robert karaktere nagyon kellett bele, mint egy barát, aki elveszíti O.J.-ben a hitét, a Kardashian lányok meg szerintem működnek popkult hagyatékként is, de a hírnév téma, amit feszegettek körülöttük még O.J.-re is egész jól reflektál vissza szerintem. Nem mondom, hogy nem hagyhatóak ki, sőt első nézésre nekem is rendesen kilógtak, de így utólag átgondolva meg egy extra darával később van azért helyük szerintem a sztoriban.

A tárgyalásig, az első 2-3 részben van amúgy pár olyan elem, ami tényleg lefaragható lett volna, de szerintem úgy voltak vele az írók, hogy valahol azok is az ügyhöz tartoznak, pl szerintem a Nicole-ról publikált könyv felesleges volt, ugyanakkor pontosan ez szokott általában történni, szóval ugyanúgy kár lett volna “eltitkolni” vagy átsiklani felette.

A The Jinx meg klasszikus dokusorozat, az is 9/10 volt nálam, egyik legjobb cucc tavalyról, a kettő között mégis ez került hozzám közelebb, szerintem pusztán azért, mert hiába torzít az összképen a fikció, dob is rajta, mert közelebb enged a karakterekhez.

winnie - 2016. 04. 29. 12:30

Brynden Rivers: csak ismételni tudom magam. olvas utána, hallgasd meg, hogy mit mondanak a témáról. nem érdemes összekeverni, hogy kinek mi az érdeke. egy írónak nem érdeke az, ami mondjuk egy csatornának érdeke lehet. (más kérdés, hogy ilyesfajta torzítás nem tudom, hogy kinek lenne jó, hisz csakis negatív színezete lehet.)

egyébként én abszolút a sorozatok összehasonlítása mellett vagyok, de azért egy kvázi realtime doku és egy “történelmi” sorozat összehasonlítása több, mint furcsa:) arról nem is beszélve, hogy ha már jinx, akkor mindenki olvashatott az abban lévő megalapozott és valós “torzításokról”, amik nem is torzítésok, hanem csak manipulációk. amik megint másképp veszik ki magukat egy sorozat-sorozatban, mint egy dokuban.

Brynden Rivers - 2016. 04. 29. 13:43

@winnie: utánaolvasás nélkül is működnie kell a sorozatnak szerintem, alkotói lábjegyzet és magyarázás nélkül.

Nekem annyi felvetésem volt hogy Kardhashian mítoszépítésnek tűnt több elem a sorozatban, ezért citáltam ide azt a cikket. (És ha van ellenkező tartalmú cikk, szívesen fogadom a linket, de “nézz utána!” az nem elegáns érv egy vitában)

Őszintén szólva Robert jobban ki lett emelve, és bizonyos pontokon jobb színben volt feltüntetve, mint indokolt. Az éttermi jelentben a celebség elleni beszéde erős túlzásnak vagy visszásnak tűnik a karrierje és családja további sorsa fényében.

Brynden Rivers - 2016. 04. 29. 13:47

CyClotroniC:

Szerintem a rossz hír is hír egy botrány-celebnek :)
Lehet amúgy nem ők sírták ki, hanem a stúdió akarta sulykolni, de minden estre nekem sok volt.

És ahogy winnie-nek írtam, szerintem Roberttel túl könnyen bánt a sorozat.

Bazsi - 2016. 05. 02. 18:08

Nagyon jó írás, csakúgy mint a sorozat abszolút 10pont, imádtam, legalább annyira erős volt mint a True Detective első évada.
Jöhet szinkronnal is, remélem nem cseszik el.

Kisaaame - 2016. 05. 25. 00:16

Miután lement az első rész a FOX-on , leszedtem az egészet és ledaráltam egy nap alatt. Nagyrészt egyetértek a kritikával, sőt engem Schwimmer alakítása győzött meg az első részben olyannyira, hogy belevágjak a második részbe.

De! Nem tudom egyedül vagyok-e vele, de engem baromira felhúzott Johnny-boy hozzáálása az ügyhöz, hogy az egészből faji kérdést csinált! Ha valaki egy rasszal pozitív diszkriminációt tesz az ugyanúgy nem oké szerintem, mintha negatívat tenne. Persze az ügy amiért harcolt nagyon is valós volt, az igaz és az elismerés , amit kapott (Clinton beszéde) valahogy végül enyhülést hozott nekem, de a tény, hogy keresztény emberként egy percig se érdekelte, hogy az áldozatok megkapják a nekik járó igazságot az…nagyon nem keresztény tett volt. Biztos vagyok benne, hogy az áldozatok nem voltak szentéletűek, de sose jelentkeztek önként vértanúnak a Johnny háborújába.

Darden elképesztő szimpatikus volt, de nekem a kémia Marciával nem működött, amikor a románc irányába mentek, a kölcsönös támogatás viszont igen! Marciával tudtam azonosulni, bár tény, hogy az ő oldaluk kicsit vérszegényre sikeredett. A kocsmás dolgot a poharakkal elmutogathatták volna az esküdtszéknek is. O.J. védői nem voltak egyértelműen antagonistának beállítva, de még megemlíteném Lee-t, akit Kardashian papa mellett szintén nagyon bírtam!

A végén, amikor láttuk, hogy ki hova került elégedettséggel töltött el, hogy a többség megkapta, amit érdemelt ( vagy csak így vágták össze?), viszont Kardashian-t nem tudtam nem sajnálni, részben mert csupán 8 évet élt az ügy után , részben mert a hát mi lett a lányaiból…

O.J. viszont végül pont azt kapta, amit minden idióta megkap, akinek kedve támad megölni a volt nejét és annak szeretőjét: Dutyit.

p.o.p. - 2016. 06. 09. 23:03

Csodálatos volt.
Az ítélethirdetésnél konkrétan görcsben volt a gyomrom, úgy, hogy nyilván tudtam az eredményét.

Színészek egytől egyig kiválóak. Talán tényleg csak O.J. karaktere az aki kicsit markánsabb erőteljesebb figura a valóságban, mint a sorozatban volt.

Flóra - 2016. 07. 24. 20:39

Remek volt, szerencsére úgy nézhettem végig, hogy csak a gyilkosság tényét, és az ítéletet ismertem.

Engem is jobban érdekelt volna O.J. karaktere, még mindig nehéz elképzelni, hogy ENNYIRE népszerű volt.

Nagyon zavaró volt, hogy nem kaptunk az epizódok elején egy previously on… bejátszást. (vagy csak én nem láttam?) Tudom, hogy ez mostanság épp kimenőben van a divatból, de ha nem darálva nézem, biztos összezavarodom a sok szereplő, meg a sok apróságon, pl. amikor a bíró felesége aláírja az összeférhetetlenségi nyilatkozatot, stb…

meno - 2016. 07. 29. 09:53

Egy előtte lévőbe írtam véletlen.
Paulsen,Vance,Sterling K Brown eredetiben(hang)és az írás együtt tv történelem.

-if it doesn’t fit,you must acquit-mondja háromszor a csúcsponton Vance show.

Menjél a fenébe.A hóba is összemegy a kesztyű.
Több liter vér és még mindig nincs tettes(2016 Dns kor),azért mert már akkor is meg volt az egyezés.

Téma aktuális.
Tények vagy alfaj szimpátia.

sherlock20 - 2016. 09. 17. 22:14

Zseniális

_Peter - 2016. 09. 29. 19:14

Én csak most fejeztem be, mert félre volt téve darára. Nem hiszem sokan olvasnák, de azért leírom én is a magamét.

Először is a legnagyobb bűntény: hát azok a nyakkendők gyerekek! :)
Tényleg nagyon jól megcsinálták, utólag megdöbbentő volt mennyire hasonlít mindenki Cubát leszámítva. Az igazi ítélethirdetés és sajtótájékoztató youtube-on is egy az egyben, hihetetlen casting.

Engem a Night of-hoz hasonlóan a rendszer működése érdekelt és ez nagyon jól átjött.

A Rodney hibát egy másik hibával akarták egyensúlyozni ne legyen újabb riot? Marcia (az igazi) mondta egyik esküdt mondta is payback time, plusz a black power szalutálás.
Egy év tárgyalás, bizonyítékok, körülmények, tények, előzmények Nicole féltette az életét, motiváció minden ott volt és mégis 12 ember a sztárügyvédek által feltálalt showműsor és cirkusz alapján arra jutottak nem bűnös. Akkor is ha páran mondták szerintük is ő tette, de az ügyészek nem tudták bizonyítani. Ilyenkor miért nincs új tárgyalás? Ennyit számít a népszerűség és gazdagság? Random csóró lett volna egy hónap alatt lezavarják az ügyet és elítélik ennyi bizonyíték alapján. Papíron Jacko se molesztált gyerekeket… Az a Cochran prédikátor gyomorforgató volt mindenre a rasszista kártyát húzta elő, fehér esküdt démonozása, Marcia nőként alázása, OJ pedig röhögött ilyen trükkökkel akár ő is tehette. Cochran agenda, Saphiro haszon, csak Kardashian gyomra nem vette be az egészet és nem szólt hozzá többet.

Józan paraszti ésszel nem értem a kesztyű témát. Csak 90%-osan passzoló kesztyűben nem lehet gyilkolni? Azt se erőltette az ügyészség OJ összevissza beszélt az ujján lévő vágásról. És menekülni akart. És hogy Kardashian kivitte OJ táskáját, és azért erőltették a többiek az ügyvédi csapatba ne lehessen belőle tanú. Hogy átrendezték a házát stb. Ezt mind nem értettem az ügyészek részéről, ha a védelem kamuzik és meséket ad elő az esküdteknek miért nem támadtak vissza?

Darden volt a legjobb, amikor beolvasott Cochrannnek és levonta a tanulságot. Pontszámban 8-9 lazán ez a sorozat, persze az élet írta és nem Murphy, de a megvalósítás remek volt. Az AHS csalódások után főleg.

László László - 2017. 01. 02. 15:41

Engem csak az érdekel a sorozattal kapcsolatban, hogy ez is olyan lesz e, mint a Horror Story, hogy minden évad más történet. Bocs ha esetleg írva vagyon valahol a cikkben, nem nagyon akartam bele olvasni, ne hogy spoilerezzek valamit mert még nem láttam ezt a sorozatot

winnie - 2017. 01. 04. 13:02

igen, minden évad más történet.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)


Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz