login |

A hét dumája és a “Mindent azonnal!”-trend

2016. 06. 30. 16:44 - Írta: winnie

16 hozzászólás | kategória: a hét dumája

She’s a big proponent of pushing story forward. We’ll be in the writers’ room on Scandal and say, ‘We’ll do it in episode 10,’ and she’ll say, ‘Do it in two!’ That’s something I’ve taken to heart and implemented on this show… It’s writing without fear of thinking about what comes next.
/Jenna Bans, a The Family készítője Shonda Rhimes-ról/

A lényege a fenti idézetbe, hogy Shonda Rhimes mindig is azt vallotta, hogy ha van valami komolyabb, sztorival kapcsolatos nagy ötlete az íróknak, amit mondjuk a 10. részig tartogatni szeretnének, akkor azt inkább lőjék már el az 1×02-ben. És, hogy ez a rhimes-i elv, hogy úgy kell írni sorozatot, hogy nem kell azon stresszelni, hogy mi lesz a folytatásban. Majd lesz valami.

Ezt egyébként minden sorozatkészítő vallja, minden író szereti zsákutcába írni magát, hogy azon agyaljon, hogy kerüljön ki onnan, ez a szakmában a legjobb kihívás, amikor egy írószoba mondjuk egy napot tölt el azzal, hogy egy bizonyos szituáció megoldásán agyal, s végül előáll a megoldással – elég csak a Breaking Bad-re és a mágnesekre gondolni.

A lényeg, hogy az író számára mindig az adott történések számítanak fontosnak, nem pedig az, hogy mi lesz azután.

A fenti idézet pedig azért jutott eszembe, mert manapság azt veszem észre, hogy bizonyos, az alapsztoriban hosszabb távúnak tűnő rejtélyeket manapság a készítők mintha versenyszerűen tök hamar megoldanának. És nem feltétlenül azért, amiért pár éve sok átívelő sorozat megbukott, miszerint mindig válaszokat és válaszokat akarnak, mert azt hitték, hogy a nézőknek az kell.

Ott a Blindspot, aminek kábé a harmadik részére “kiderítették”, hogy ki az ismeretlen nő (pedig nem lett volna meglepő, ha finálés a megoldás), ott a Second Chance, aminek az 5. része körül kiderül az egyik szereplő számára, hogy a két főhős apja és fia (affene hitte volna, azt hittem, ez lesz az egyik fontos főszál), vagy a fent említett The Family is, ahol ugyancsak az 5. részben megtudják, hogy az eltűnt gyerek az-e, akinek mondja magát. A The Catch – 1×09-ben pedig 20 perc alatt több résznyi csikicsukit lőttek el.

És szerintem még sorolhatnám a példákat, ezek csak a legfrissebbek. Mintha a készítők nem akarnának rugózással, huzavonával tölteni részeket, inkább kitalálnak egy sztorit, és menten fel is dolgozzák azt. Kérdés, hogy ez mennyire szerencsés. Nem lehet, hogy ez visszafele sül el? Érvelhetnék a Scandal-lel, aminek idén ritka nagyot zuhant a nézettsége, de nem biztos, hogy jó példa lenne, hiszen gondolom, évek óta csinálják ezt, 2015/16-ben sem változhatott annyira meg a helyzet.

Nem tudom, ti hogy látjátok, egyáltalán mennyire figyeltetek fel erre a jelenségre, de ki akartam írni magamból.

16 hozzászólás Ne habozz!

Awi - 2016. 06. 30. 17:09

Buta agyammal azt gondolnám, hogy először kitalálják honnan hová akarnak eljutni a sztorival, milyen tempóban, milyen állomásokon át. Aztán kidolgozzák a részleteket. Tehát a nagy egész irányából indulnak a részletek felé.
Persze nyilván nehéz ez. Mert mondjuk behoznak egy mellékszálat, egy mellékszereplőt, a zsűri rákattan, és akkor arra kell menni, borul az eredeti koncepció.

Tod - 2016. 06. 30. 17:15

Blindspot spoiler:

Azért ez nem teljesen igaz. A finálé adta a megoldást, az elején csupán a nézőkkel együtt verték az FBI-t. Itt előre terveztek és végig tartogatták a csavart (ami egyébként szerves része volt a történetnek, nem volt önkényes)

Deny - 2016. 06. 30. 17:24

Wayward Pines-ban a nagy leleplezés is illik ide, nem?

Szerintem, ha jól van kidolgozva, akkor tökmindegy, mikor lövik le a nagy “poént”. Mondjuk Shondára jellemző, hogy a nagy durranás után jön egy még nagyobb. Ez van, amikor jól sül el, de van amikor nem. A Scandalt pont azért kaszáltam el, mert már túl sok volt az übercsattanó. A Murder is kezd sántítani, de ott inkább az érdektelen részek miatt csalódtam a második évadban.
A Familyvel pl. nem volt bajom, az szerintem jó volt.

Említettem a WP-t, szerintem ott sem volt rossz a folytatás annak ellenére, hogy féltávon történt a nagy leleplezés. Bár ezt sokan nem így gondolják. Nekem viszont ugyanolyan szórakoztató maradt a sorozat (az előző évadban) azután is.

winnie - 2016. 06. 30. 17:24

tod: tudom, azért az idézőjel, de itt nem az a lényeg, hogy az információ valós vagy csak vélt, hanem az, hogy nem keresték a személyazonosságát, mert megtalálták. pont. nem volt itt-ott nyom, hanem rögtön bedobták, hogy kicsoda.

megpróbálnak minél hamarabb sarokpontokat bedobni, hogy a nézőt folyton behatások érjék.

winnie - 2016. 06. 30. 17:25

deny: akár. igen. ott mondjuk adott volt a könyv, de teljesen jó, hiszen azt is húzhatták volna nagyon sokáig.

(a family nem negatív példa, meg a jelenség sem annyira negatív példa, hiszen jól és rosszul is lehet használni, csak ha túl sokat csinálják, akkor idővel egyre több lesz a gyengébb húzás, hiába van sok jobb is.)

winnie - 2016. 06. 30. 17:28

awi: ahogy írod, de a fentiek miatt az állomásokat előrehozzák. ez főleg új sorozatoknál jellemző, hiszen ha vannak nagy húzásaid (állomásaid), akkor a készítőknek nem biztos, hogy megéri tartogatni ezeket, hiszen lehet, hogy olyan időkre tartogatják ezeket, amikor már megszűnik a sorozat, és akkor pocsékba megy.

egy első évados sorozat esetében mondhatni a készítők az egzisztenciájukkal játszanak, akkor kell bedobniuk mindent, hogy a sorozat nézettségét megalapozzák, és esetleg hosszú évekre biztosítják saját bevételüket. és ezért mindent meg kell tenniük.

Balumedve - 2016. 06. 30. 17:40

Ez egy érdekes téma, amiben nem igazán tudnám megmondani mi a legjobb megoldás, mert minden lehetőség elsülhet nagyon jól is meg nagyon rosszul is.
Azt hiszem, már elértünk arra a pontra, hogy az írók szabadabban értelmezzék a sorozatos dramaturgiát/szabályrendszert. Nem kell már mindennek az évadzáróban elcsattannia. A platformok is változnak, meg a nézői hozzáállás is. Szóval nekem teljesen mindegy, amíg jól sül el a dolog. Pl. ott a Leftovers, aminek a legnagyobb rejtélyére sohasem fogunk választ kapni, mégsem zavar.

Awi - 2016. 06. 30. 17:56

winnie: Persze, nem lehet kényelmeskedni, el kell lőni a patronokat, mert hamar a földbe állhatnak. Másfelől, ha nincs elég ötlet, az évad végére zuhan meg az egész.

renka - 2016. 06. 30. 18:40

Ezen én is szoktam gondolkodni, h van-e koncepció az évad kezdés előtt, h honnan hová akarnak a készítők eljutni. És ha van, akkor mennyire ragaszkodnak hozzá? Mennyi az improvizáció évad közben, mennyit változtatnak az eredeti elképzelésen stb.?
Shondaról mondjuk nehezen tudom elképzelni, h úgy hoz be egy 12 éve futó sorozatba (óh, vajon melyik lehet az?:D)valakit, h jóképű, jó színész, aztán majd kezdünk vele valamit…szóval ezzel engem nem etet meg (bár itt figyel a polcon a könyve, szóval lehet, h ha elolvasom, akkor meggyőz :D).Szerintem a fő cselekmény szálaknál ő nagyon tudja, h mit akar, a kivitelezés az, amiben talán rugalmasabb. Ugyanakkor meg lehet ebben a “ha van egy ötleted, akkor gyorsan old meg” teóriában is valami,bár ez nekem mostanában kicsit úgy csapódik le,mintha kapkodnának, mintha az adott storyline nem kapná meg azt az időt, ami “járna” neki. Gyorsan elkezdenek majd befejeznek egy történetet a történeten belül, aztán egyből jön a másik, csak éppen a nézőben nem történt meg még az “átállás”, mert nem lett rendesen “kijátszva”…

Deny - 2016. 06. 30. 18:52

renka: Szerintem a GA-ra egyébként pont nem illik ez a trend. Legalábbis nem hinném, hogy nagyon jellemző lenne rá. Azzal egyetértek, hogy pl. Martin Hendersonról rögtön tudni lehetett, hogy kinek szánja, hiába is próbálta tagadni az elején :D

Viszont a GA-ban nincsenek idő előtt ellőtt (haha) húzások, mert teljesen más kaliberű, mint mondjuk a Scandal vagy a HTGAWM, ami konkrétan erre építkezik. :)

off: Ha elolvastad a könyvet, súgd meg valahol, hogy jó volt-e :)

renka - 2016. 06. 30. 19:14

Deny: Igazad lehet, de én ebben az évadban a kapkodást azt érzem…bárminek köszönhető is ez. Néha úgy tűnik, h beírták magukat a zsákutcába, és úgy jönnek ki belőle, h néha elég nehéz rá logikus magyarázatot találni.:D “Ezt most így hogy?” feelingje van az embernek.
A Scandalt elkaszáltam…korábban azt hittem, h csak egy időre jegelem, de valahogy elment tőle a kedvem.

A Shonda-könyvbe beleolvastam a neten, és tetszett a stílusa, remélem a folytatás is jó lesz…

Tyberius06 - 2016. 06. 30. 21:00

Szerintem egy sarkalatos “hiba”, hogy (ahogy így olvasom) sodródnak az írók az árral és alig van kontroljuk a történések felett… Persze a végére így vagy úgy kikeverednek a szarból, de akkor is…

Én hobbi íróként már évek óta a saját sztorijaimat fejlesztem és a totális kontroll híve vagyok/lennék (nem csak regényekben/novellákban gondolkodom hanem azok későbbi sorozatos adaptálására is). Főleg abból kiindulva, hogy rengeteg könyvet olvastam, sorozatot néztem és belefutottam nem egy szarul megvalósított dologba, pont a fentebb vázolt dolgok miatt én A-tól Z-ig tudni akarom, hogy mi történik miért történik, meg akarom érteni a saját sztorim minden háttérvonatkozását, mert ezek nélkül könnyen csapdába eshetek. Szerintem az egyik legjobb példa erre az Arrow 3-dik évadja…

SPOILER!!!!!!

ahol leszúrják Olivert, majd letaszajtják egy szikláról, zuhan tököm tudja hány métert és túl éli, amit nem élhetett volna túl és nem magyarázzák meg igazán hogyan, csak ez van. Illetve a hó meg a hideg konzerválta a sérüléseit így túlélte addig, amíg a valaki érte ment… WTF???

SPOILER vége

Szóval totális kontrol. Persze bárkinek lehet jó ötlete, amit hozzá tenne a sztorihoz, okés, hajrá, de az legyen értelmesen végig vezetve, kidolgozva…

Egyébként már nem követem a Shonda sorozatokat. A The Catchet kaszáltam 3-4 rész után. A Scandal élt 3 2,5 évadot, a harmadik felénél kiszálltam, mert elég volt.

energy - 2016. 06. 30. 22:16

Ahogy nézem a sorozatokat…, gyakran az az érzésem van, mintha csak 2 részre előre terveznének.

winnie - 2016. 07. 01. 07:40

energy: nagyjából tudják, hogy mi fog történni egy szezonban, de az események dinamikusan alakulnak, és ha jönnek jó ötletek, akkor kár ragaszkodni az előzetes tervekhez.

de az sosem baj, ha nem kiszámítható valami, ha nem tudod, hogy mi fog következni.

winnie - 2016. 07. 01. 07:43

Tyberius06: ” sodródnak az írók az árral és alig van kontroljuk a történések felett…”

nem ez az a pont, amikor a karakterek önálló életre kelnek és íratják magukat? amikor nem az a kérdés, hogy egy karakter mit tesz, hanem pontosan tudják, hogy mit fog tenni egy szituációban, mert az a karakter azt tenné?

amit írsz az arrow-ról, te is tudod, hogy nem arról van szó, hogy megtörténik a baj, és kiderül, hogy túlélte a dolgot, hanem arról, hogy tudják, hogy nem lesz semmi baja, és ehhez írnak egy olyan kiváltó okot, amit túl lehet élni. és gondolom, ami történt, azt túl lehet élni. ha nem jól sül el, akkor nem a következmény a gáz, hanem a kiváltó okot csinálták meg, gondolom, rosszul.

vérnarancs - 2016. 07. 01. 08:07

A legjobb lenne az egyensúly, amit piszok nehéz lenne eltalálni bármelyik készítőnek is. A háttérben az evolúció áll, mindig egyre többet látunk és ezzel egyetemben a várakozásunk is nő. Ezen a fronton nem lehet igazságot tenni, valaki erre esküszik, valaki arra. Közelmúlt példa. Blindspot, minden egyes részben a néző szájába rágtak minden momentumot, legyen az hétköznapi dolog, vagy heti eset, Ám ezt megspékelték fekete-fehér flashback jelenetekkel, amik már rendkívül lealacsonyítóan néztek ki. Ránk nézve természetesen. Mellette mondjuk egy ellenpélda, a Trónok harca és Varys teleportációja, mely hatalmas nagy port kavart internetes berkekben. Bár részemről így legyen, minthogy ezerszeres múltidézésben előadják a dolgokat, aztán a menetidő kirúgjon több órára, mindezt egy rész alatt. Az utóbbi időben jobban szeretem, ha a klisés szálakat hamar elvágják, ezt tették a Supergirl-ben is, nem tudtam volna elviselni, ha valami hétköznapi szálat sokáig húznak. Ott behoztak egy konfliktust és a következő részben már orvosolva is volt. Megint összetűzés: Mentalista, ahol persze vannak heti esetek, de van egy random főszál, amit ugye évadokon át nyúznak és én ezért se tudtam végignézni, akár a Justified-et. De evidens, hogy sokan vannak, akik meg az ellentettjét vallják annak, amit mondok. Tökéletes véleményt nem lehet alkotni, mindannyian különbözőek vagyunk és ez így van rendjén.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz