login |

Beszélgetés Krigler Gáborral, az Aranyélet showrunnerjével

2016. 11. 06. 16:10 - Írta: winnie

12 hozzászólás | kategória: hazai termék, insider, interjú,

Vasárnap reggel óta már nézhetjük az Aranyélet 2. évadját a neten (via HBO GO), de este a tévés premierre is sor kerül.

Az évadnyitóról majd 20:00 körül írunk szerintem, viszont ezen alkalomból elbeszélgettünk a sorozat showrunnerjével, Krigler Gáborral – nem is annyira arról, hogy mi várható a szezonban, hanem inkább a showrunner feladatairól, hogy vajon egy magyar sorozatban mit fed ez, az itthon még ritkábban alkalmazott pozíció. (És arra is fény derül, hogy lehet-e folytatás, illetve hány évados lehet az Aranyélet.)

aranyelet-krigler-gabor

 – Változott az Aranyélet 2. évadjának íróstábja az első szezonhoz képest?

– Nem, az nagyrészt változatlan. Én vagyok a showrunner, az írók pedig Tasnádi István, Zomborácz Virág és Lengyel Balázs. Különbség csak annyi, hogy míg az első szezonban Tasnádi István volt a vezető író, most ezt a pozíciót Lengyel Balázs töltötte be.

– Az felmerült, hogy további tagokkal bővítsétek ki az írószobát, például egy alacsonyabb rangú, esetleg kezdő íróval, aki így nyerne tapasztalatot, és az amerikai modellt követve egy soron következő évadban már magasabb rangot, több felelősséget kapna? A gyakorlati képzés, az író jelenléte az írószobában nyilván minden elméleti oktatásnál többet ér.

– Abszolút egyetértek, és nekem is vannak hasonló terveim, de az Aranyélet második szezonja esetében azért nem kerülhetett sor erre, mert nagyon sűrű volt az időszak. Azonban én nyakig benne voltam akkor az első évad gyártásában.

Jeleztem még tavasszal a Színház- és Filmművészeti egyetemen, hogy érdeklődő végzős forgatókönyvírók jöhetnek kvázi íróasszisztensnek, ami azzal járna, hogy jegyzetelik, ami elhangzik az írószobában, így segítve napi szinten az írókat. Illetve emellett szellemepizódokat is írhatnak. Ezek normál részek forgatókönyvei, amiket később ki tudunk beszélni, hogy mi működik azokban és mi nem, összevetjük azzal, amit a profi író írt. Ezt az ambíciót a harmadik évad most kezdődött fejlesztésénél már valóra tudtuk váltani, dolgozik velünk egy „junior író”, és gyakornokként egy, az egyetemről frissen kikerült forgatókönyvíró.

aranyelet-werk-3

Több sorozatos projekt is van jelenleg az HBO-nál. Az egyik nagyon jó sorozattervet egy gyakorlott, ám íróként még nem bizonyított filmkészítő hozta, mellé tettünk egy tapasztalt forgatókönyvírót, valamint egy fiatal, mindenfajta kredit nélküli írót. Ezt a fajta struktúrát szeretnénk állandósítani – egy másik projektünkben, amit két tapasztalt dokumentumfilmes hozott, ugyancsak hasonló modellt követve egy tapasztalt író mellett egy kezdő forgatókönyvíró dolgozik.

– Itthon korábban az írószobás modell nem nagyon volt jellemző. Mennyire “vevők” erre az írók, akik sokszor magányos farkasoknak számítanak, itt pedig mégiscsak többen dolgoznak együtt, mondhatni brainstormingolva? Mi volt a tapasztalatotok az Aranyélet kapcsán?

– Ez elég változó. Tasnádi István már a Terápia idején szembesült ezzel, neki volt ideje ebbe beleszokni, de persze neki is szüksége volt az akklimatizálódásra, mint ahogy mindenkinek át kell esnie ezen a folyamaton. Nekem ez nem volt újdonság, hiszen a karrierem 1999-ben a Barátok közt-ben indult, és ott ez volt a szokás: minden reggel ott ültünk a szobában öten vagy hatan, plusz a vezető író. De annak ellenére, hogy számomra magától értetődő volt, annak, aki nem látott ebbe bele, azzal előfordulnak a mai napig súrlódások, illetve alkalmazkodási nehézségek. Ez persze érthető, hiszen tényleg nem egyszerű átállni. De ha valaki profi, akkor egy idő után sikerülni fog.

A tovább mögött folytatódik a beszélgetés.

Akikkel én szeretek dolgozni, elég nyitottak és elkezdtek utána nézni, illetve mi is segítjük őket. Az elmúlt öt évben azon voltunk, hogy honosítsuk és minél gördülékenyebbé tegyük ezeket a folyamatokat, de ez nem megy egyik napról a másikra. Most ősszel tartottunk egy kurzust az íróink számára, ahol nemzetközi tanárok segítségével mélyültünk el a témában. Erre azért van szükség, hogy még inkább tudják, hogyan kell egymás munkáját, ötleteit kreatív szellemben kommentelni, kommenteket fogadni, illetve közösen együtt dolgozni.

aranyelet-werk-6

– Mennyire különbözik az Aranyélet első és második évadjának fejlesztése? Az első évadot jóval a premier előtt elkezdtétek fejleszteni, bőven lehetett dolgozni rajta, azonban a második szezon már sokkal szűkösebb időkeretek között készült, még akkor is, ha nem csak a berendelés után kezdtétek el írni, hanem korábban, még az első évad gyártása alatt?

– A kettő tényleg nagyon érdekes és nagyon különböző folyamat volt. Még sosem csináltunk ilyet, hogy már forgatás közben a következő részeken dolgoztunk, ráadásul úgy, hogy tudtuk, még 2016. őszén adásban akarjuk tudni az új szezont – és rohadt nehéz volt.

Én eddig is nagyon tiszteltem az amerikai rendszerben dolgozó írókat, de sok éven keresztül ezt csinálni, hogy alighogy befejeződik a (sokszor 22 részes) szezon, és némi pihenés után már el is kezdenek dolgozni a következőn…, ebbe szó szerint bele lehet roppanni, hiszen annyira nehéz, olyan kegyetlen nyomás van az emberen, hogy folyton hoznia kell az adott színvonalat, folytatni kell az éppen aktuális történeteket értelmes módon. Esetünkben pedig mindezt tetézi, hogy kialakult a sorozat körül egy elég komoly hype, így muszáj megugranunk egy bizonyos szintet. Azt gondolom, hogy ez sikerült is. Ráadásul abban is biztos vagyok, hogy egy csomó mindent másképp fogok csinálni legközelebb. Láttam ugyanis, hogy mik voltak a buktatók, hogy mi nem működött.

De egyébként tényleg egészen mások voltak a körülmények. Az első évad esetében volt egy két és fél éves ráfutás – ebből az utolsó pár hónap volt a legnehezebb, mert ekkorra derült ki, hogy zöld lámpát kapott a sorozat, hogy biztosan el fogjuk készíteni. Arról nem is beszélve, hogy a szezon utolsó részeit úgy csináltuk, hogy nulláról újra kellett gondolnunk az 5-6-7-8. epizódokat, és ezeknél kényszerűségből részről részre mentünk előre, mindig csak egy epizódot láttunk előre, hiszen minden sztorit, amit akartunk, elhasználtunk korábban.

aranyelet-werk-1

Először a 24 kapcsán olvastam Joel Surnow-tól, a készítőtől, hogy minden egyes epizód úgy készült, hogy fogalmuk nem volt arról, hogy mi lesz a folytatásban. Később pedig beszéltem Blake Masters-szel, aki korábban a Rubicon és a Crossbones írója volt, és ő készítette a Brotherhood-ot, valamint a most bemutatott Falling Waters-t, és tőle kérdeztem, hogy ezt vajon rosszul csinálom-e. Ő pedig azt mondta, hogy az írószobák, illetve a showrunner-ök 90%-a minden egyes alkalommal így dolgozik, hiszen egy idő után felégetnek minden sztorit, amit kitaláltak az évadra, akkor egyszerűen epizódról epizódra mennek előre. Csak arra képesek koncentrálni, hogy az egyik lábukat a másik elé tegyék.

Sam Esmail, a Mr. Robot készítője, showrunnerje és az összes második évados rész rendezője nyilatkozta nyáron a Variety-nek, hogy új sémában készítették a szezont. Nem epizódról epizódra fejlesztik és gyártják a részeket, hanem nagyobb blokkokban, mintha egy nagyjátékfilmet csinálnának. Mi pedig itthon összemosolyogtunk a kollégákkal, hogy azt csinálják, amit mi mindig is csináltunk, ugyanis nekünk lehetőségünk sem volt arra, hogy epizódonként gyártsunk és rendezzünk egy-egy sorozatot. Eleve Európában erre kevés a példa, Hollywoodban ezt az adaptált módszert mégis valami forradalmi húzásként fogják fel annak köszönhetően, hogy ugyanaz a rendező – minket pedig a kényszerűség vitt rá.

– Az írógárdáról már esett szó, ők azok, akik részvételével elkészülnek a forgatókönyvek. Azonban felettük mégis te állsz, a showrunner. Mi a szerepe itthon egy showrunnernek, mennyire szokatlan az íróknak, hogy van még fölöttük valaki, akinek kvázi a szava szent?

– A showrunner a klasszikus értelemben mindig író, író-producer, ő határozza meg a sorozat kreatív irányát, képes narratívában gondolkodni, és ha kell, jeleneteket írni, átírni, akár az utolsó pillanatban, a forgatáson is. De természetesen mindenkinek van autonómiája, az írási és a gyártási folyamat is diskurzuson alapszik. Sokat szoktunk vitázni, de szerencsére mindezt nagyon termékenyen tesszük, ez elengedhetetlen a sorozatkészítéshez.

Az egyik rendezőnk, Mátyássy Áron többször is elmondta, hogy számára felszabadító érzés volt, hogy nem csak neki kellett döntéseket hozni. Ő az, aki sokszor listákkal állít be hozzám vagy hív fel, hogy egy adott jelenetben mit csináljon egy karakter ahelyett, ami a szkriptben van. És van, hogy eszméletlen jó ötletet hoz és bólintok rá, máskor pedig azt mondom neki, hogy inkább maradjunk a könyvben leírtaknál. Aki ebben a rendszerben dolgozik, annak ezt a fajta munkastílust fel kell vállalnia.

aranyelet-werk-4

– Akárcsak Amerikában, a showrunnernek itthon is a produkció összes aspektusát felügyelnie kell? Tehát az írószoba és a forgatás mellett például a jelmezek vagy kellékek kiválasztását, jóváhagyását?

– Abszolút, bár a mértéke már változó. A 2. évadban például egy Buddha-szobornak kiemelt szerepe lesz, én pedig két hét során legalább 5-600 fotót láttam különféle változatairól, síró Buddháról, nevető Buddháról, Síva-Buddha keverékekről, kérdés volt az is, hogy milyen anyagból, kőből, tömör fából vagy rézből legyen – mindezt azért, hogy felelős döntést hozhassak, és persze azért is, mert a kellékesek pontosan tudni akarják, hogy miben gondolkodjanak. Ráadásul ezután a rendező is előállhat a saját elképzeléseivel a tárgy kapcsán, tehát folyamatos eszmecsere alakul ki, de végül meghoztuk a döntést.

Sőt, ha már jelmezekről esett szó: az első évadban például a főbb karakterek jelmezét még a londoni vezetőségnek is át kellett lőnünk. Ők látták, hogy jól dolgozunk, így a második évadra már sokkal szabadabb kezet kaptunk a kollégáimmal, és mi döntünk az összes kreatív kérdésben, de azért egy ponton elküldjük nekik, hogyan állunk, hogy azért lássák, nem futottunk-e nagyon vakvágányra. Ez az elmúlt 5-6 év közös munkájának a gyümölcse.

– De bármennyire is jó showrunnernek lenni, biztos akadnak a munkakörnek olyan aspektusai, amikért nem lelkesedsz annyira. Vagy mert unalmasak, vagy mert pepecselősek, esetleg nem túl kreatívak, favágás jellegűek. Mi az, amit nagyon nem szívesen csinálsz?

– A klasszikus showrunner nem csak a kreatív, hanem a gyártási aspektust is felügyeli, és ez az, amihez én nem értek. Sem gyártási tervet, sem büdzsét nem tudok készíteni, bár tanulom, hogy kell, de a számokkal némiképp azért hadilábon állok, de ide tartoznak a szerződések intézései is.

Éppen ezért vagyok szerencsés, hogy Závorszky Anna production executive-ként segíti a munkámat, így mondhatni ketten teszünk ki egy showrunnert. Mondjuk amellett, hogy a kreatív kérdésekbe csak minimális szinten folyik bele, Anna a ruhákra nagyon érzékeny. Egy egész hetet töltöttünk ruhapróbán – konkrétan végignéztük az összes jelenetet és azt, hogy a karakterek azokban milyen ruhákat viselnek – és heves vitáink is voltak annak kapcsán, hogy ki miben tűnjön fel ekkor vagy akkor.

aranyelet-werk-2

– Van ennek akkora jelentősége, mint amennyi foglalkozik vele az ember? Én azt gondolnám, hogy a néző sokszor nem is látja meg, hogy kin milyen ruha van, visszaemlékezni pedig végképp nem fog ilyesmire.

– A film- és sorozatkészítés szerintem sok-sok apró részletből áll össze, amiket nem nagyon lehet leválasztani egymásról. Az egész, az összkép pedig olyan hatással lesz a nézőre, amit laikusként ugyan nem érzékel, viszont remélhetőleg értékel, hogy nagyon jól nézett ki az egész, és hogy jó hangulata volt annak, amit látott. De nyilván azt már nem tudja megmondani, hogy ez azért volt-e így, mert Ónodi Eszteren ilyen vagy olyan ruha volt, vagy a Buddha-szobor úgy nézett ki, ahogy. Azonban, ha nem az a ruha lett volna rajta, vagy épp nem az a Buddha-szobor lett volna ott, akkor máris gyengébb lett volna az összhatás.

De hogy egy másik példát is mondjak: mielőtt belefolytam volna az HBO-nál ezekbe a folyamatokba, meg sem fordult a fejemben, hogy a hangmérnökök munkája mennyire összetett és fontos, hogy milyen hatalmas mértékben tudja befolyásolni az összképet maga a hang, vagy a zene. És ez is egy olyan aspektus, ami nem tűnik fel a nézőnek. Ha valaki megnéz egy amerikai sorozatepizódot, sosem fogja azt mondani, hogy mennyire jó volt a hangja. Viszont, ha rossz a hangja, akkor az rányomhatja a bélyegét az élményre, legyen szó akár rossz effektekről, hibás szintezésről, vagy arról, hogy valami hangosabb a kelleténél.

– Említetted az Aranyélet első szezonja kapcsán, hogy bizonyos dolgokat utólag már másképp csinálnál.

– Soha nem lesz olyan egy sorozat, mint, ami a showrunner fejében van – ez az első dolog, amit megtanultam. Lehet, hogy jobb lesz, lehet, hogy rosszabb lesz, de ugyanolyan sosem, szerencsés esetben máshogy lesz jó. Nincs olyan showrunner, aki 100%-osan elégedett lesz a végeredménnyel – esetleg Sam Esmail lehet, aki, mint volt szó róla, egyedül írta és rendezte a Mr. Robot 2. évadját, ő csak magát okolhatja.

Hiába beszéljük meg a rendezőkkel, hogy mit szeretnénk, hiába vannak összeolvasások a színészekkel, hiába tűnik úgy, mintha ugyanazt a dolgot látnánk a fejünkben, soha nem ez a helyzet, mindenki szubjektíven közelíti meg a helyzeteket. Az Aranyélet első szezonjában is volt több olyan snitt, amit utólag már kivennék, mert akkor hagytam magam rábeszélni, és most úgy látom, hogy nem feltétlenül kellett volna meghagyni, és jobb lett volna az adott snitt nélkül.

aranyelet-werk-7

De előfordult egy színész alakítás kapcsán is, hogy azt éreztem, a fejemben az adott karakter másképp mondta a kérdéses mondatot. És nem voltam ott a forgatáson, amikor ezt rögzítették, hiszen nyilván nem tudom a 80 forgatási nap mindegyikét a díszletben tölteni. Persze ettől még minden reggel megnézem az előző nap muszterjét, de legtöbbször már késő ilyenkor reagálni, mert tovább költözött a gépezet és nem tudunk az adott helyre visszamenni, hogy ismét felvegyük a szóban forgó jelenetet. Ilyenkor esetleg a vágással lehet valamit bűvészkedni. Az efféle törvényszerű, mindig előfordul.

– A forgatáshoz képest az írási folyamat sokkal több időt emészt fel, meg aztán majdnem minden sorozat megítélésének az alapja a forgatókönyv, maga a történet. Nyilvánvalóan a forgatás jóval erőforrás-igényesebb. De azt lehet tudni, hogy a két szakasz költségvetés tekintetében mekkora súlyt jelent a produkció számára, hogyan oszlik meg a büdzsé a gyártási folyamatok között?

– A forgatás természetesen sokkal drágább, hiszen míg az írást három ember végzi 9-10 hónapon át, plusz az HBO emberei, a gyártási folyamat viszont 150-200 embert foglalkoztathat a 3 hónapos előkészítés, a 4 hónapos forgatás, valamint a 2-3 hónapos utómunka során. Az anyag- és eszközköltségről, valamint bérleti díjakról nem is beszélve. Így a fejlesztési költség kevesebb, mint 5%-a a teljes költségvetésnek, de ez még így is rengeteg pénz. És nem hiszem, hogy az HBO-n kívül Magyarországon bármelyik csatorna kifizetné ezt az összeget, ami azért valahol szomorú.

aranyelet-werk-5

– Mit lehet tudni egy esetleges harmadik évadról?

– Az én fejemben az Aranyélet mindig három évad volt, nagyjából tudom, hogy miről kéne szólnia, hogy minek kéne történnie benne. A fejlesztés elkezdődött, az ötletelés fázisában tartunk.

– Tehát akkor nem a mostani lesz az utolsó évad, ha rajtatok múlik.

– Minden attól függ, hogy milyen lesz a hazai és nemzetközi fogadtatás.

A beszélgetésünk második felében az HBO-nál folyó sorozatfejlesztés volt a téma, nemsokára ezt is kirakjuk.

Az Aranyélet új évadja vasárnap este 20 órától látható az HBO-n, de az HBO GO-n már vasárnap reggel dupla epizóddal megtekinthető, ráadásul az első epizód regisztráció nélkül, mindenki számára elérhető. A második rész csak regisztrált felhasználók számára lesz látható..

12 hozzászólás Ne habozz!

Lui - 2016. 11. 06. 17:51

Nagyon érdekes volt ez végigolvasni, köszönet érte!
Szívesen látnák több hasonló jellegű írást is errefelé :)

De vártam már ezt a sorozatot… Ha lesz olyan jó, mint az első évad, már megérte.

Enzo - 2016. 11. 06. 18:01

Érdekes bizony :)
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy én legszívesebben valami ilyen területen dolgoznék :/

Bazsi - 2016. 11. 06. 19:00

Ez érdekes volt tényleg, köszi, öröm ilyet olvasni. Jöhetne a kibeszélő az első részről ;)

patrickburnsred - 2016. 11. 06. 22:22

fú nagyon köszi,ez k*rva jó volt!

Flanker - 2016. 11. 07. 07:30

Ez egy tök jó interjú, gratula :)

Roltii - 2016. 11. 07. 10:33

Gratula Winnienek az interjúért és Krigler Gábornak az Aranyéletért!

ákos - 2016. 11. 07. 13:38

Érdekes volt, köszi.

Phoe - 2016. 11. 07. 18:44

Nagyon érdekes interjú, végre nem csak a “marketing” beszélgetés :)

Ginevra - 2016. 11. 07. 20:42

Volt már ehhez hasonló post a junkien? Én nem emlékszem… Üdítő volt mindenesetre. Köszi szépen ;)

Thomas - 2016. 11. 08. 00:13

Imádtam ezt az interjút, és gondolom ő is szívesebben mesélt a sorozatkészítésről, mint hogy sablonkérdésekre válaszoljon századszor:)

Nero - 2016. 11. 08. 01:22

Ez nagyon jó poszt volt, ilyen jöhet minden mennyiségben :) Gratula érte.

munci - 2016. 11. 28. 09:10

Várjuk a beszélgetés második részét! :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)


Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz