login |

The Man in the High Castle: az 1. évad (könyves szemszögből) – írta Qedrák

2016. 12. 09. 21:11 - Írta: vendegblogger

13 hozzászólás | kategória: kritika

Philip K. Dick lelkes olvasójaként örömmel és izgatottan vártam az Amazon tavalyi sorozatát, és a pilot láttán nem csökkent a lelkesedésem. Pedig lehetett volna okom az aggodalomra, mert annak ellenére, hogy Az ember a Fellegvárban a szerző azon művei közé tartozik, amelyeknek legalább írt valamiféle befejezést, nehezen tudtam elképzelni, hogy egy teljes évados sorozatként működőképes lehet a történet.

heydrichhitler

Nem nekem lett igazam, a vékony alapanyag ellenére egy remek adaptációt láthattunk. A sorozatgyártás aranykorában előszeretettel nyúlnak témákért különböző tematikájú könyvekhez, ezért érdemes egy kicsit körüljárni a The Man in the High Castle példáján keresztül, hogy vajon mi lehet a jól sikerült darabok titka.

Kevesebb kritika szokta érni, de vízválasztó lehet az, hogy mennyire sikerül egy-egy sorozatnak az alapmű univerzumát vizualizálni. Az olcsó megoldások viharos sebességgel elidegeníthetik a nézőket. A The Man in the High Castle ezen a téren nagyon sokat adott hozzá az eredeti műhöz, ráadásul az az érdekes, hogy a két egymással szemben álló világból pont a németekét sikerült jobban felépíteniük, pedig a könyv alapvetően a nyugati parton játszódik.

A belső tereket, különösen amelyek reprezentálták egy-egy karakter életútját, gondolkodását, az ötvenes-hatvanas évekből ismert, de a tengelyhatalmak győzelme okán mégis kissé más külsőt nyerő tárgyakkal töltötték fel. Ott, ahol lehetett, a külső tereken is számos plakátot helyeztek el, megadva az egész könyvbeli univerzum alaphangulatát, sőt, hozzátéve ahhoz. (Számomra egyedül az utolsó részben felbukkanó Berlin tűnt kissé vérszegénynek, de Albert Speer terveiből azért ott is láthattunk megvalósulva egy keveset).

canon_city_plakatok

A japán rész kissé másképpen sikerült, mint a németeké: míg Smith családján keresztül látjuk, hogy a németek, a helyieket felhasználva, kiépítik a maguk uralmát, oly módon, hogy a gyerekeknek már kötelező a német nyelv ismerete, és a Hitlerjugend-tagság, addig a Csendes-óceáni Államokban ez egy kicsit másképpen működik, lévén, ott a könyvben jobban megismerjük a karakterek viszonyát a hódítókhoz.

San Franciscóból egy nyüzsgő ázsiai várost varázsoltak, és lépten-nyomon lehetett látni, hogy a japánok mennyire megvetik a vesztes fehéreket. Ehhez azonban nem ragaszkodtak következetesen, a két japán főszereplő, Tagomi miniszter, és Kido főfelügyelő például egyetlen egyszer sem reflektál erre a különbségtételre. Ez részben abból fakadhat, hogy a könyvben a japánok sokkal türelmesebbek, mint a németek, náluk, a sorozattal ellentétben, nem volt holokauszt.

Másrészt pedig a hozzáállásukra rányomja a bélyegét, hogy az amerikaiakra, mint egy kihalófélben lévő kultúra utolsó hordozóira tekintenek, ezért is népszerűek a japánok körében az olcsó mikiegeres órák.

Főleg a régiségkereskedő Robert Childan párbeszédeiből nyerhetünk képet erről a hozzáállásról, aki hiába próbálkozik, képtelen japánná válni a hódítók szemében. Azért a japán oldalon is vannak apróbb csemegék, így a Sukiyaki, az USÁ-ban nagy sikert arató szám, vagy Skeeter Davis The End of the World című dalának japán verziója is jelezte, hogy univerzumépítés szemszögéből nem hanyagolták el a Csendes-óceáni Államokat sem.

childankaszura

Sokkal több kritika szokta érni egy-egy könyv alapú sorozat esetében a karakterek megformálását, vagy a történetvezetést. Pontosan utóbbi miatt kételkedtem egy kicsit abban, hogy ebből bármi kisülhet. Dick műveiben ugyanis a főbb szereplők egyszerűen nem találkoznak egymással. Juliana egy Joe Cinnadella nevű olasz sofőrrel kalandozik a Semleges Zónában, korábbi férje pedig beveti magát a műtárgy-hamisítási bizniszbe, miközben Tagomi a saját területének a problémáival van elfoglalva.

Ezzel szemben a sorozat első évadja során a főbb karakterek sorsa összefonódik, köszönhetően két hozzáadott karakternek: Kidónak és Smith-nek, akik a történet szempontjából egyáltalán nem váltak feleslegessé. A tovább mögött apróbb spoilerekkel folytatom.

Ugyanakkor maradtak kibontatlan szálak, amelyek a könyvben nem nagyon voltak benne, így Juliana balesetére és a Frankkel való kapcsolatuk kezdetére több utalás is történik a sorozat első felében, de nem kezdenek vele semmit. Ahogy nem tudunk meg többet a könyves olasz sofőrből helyi amerikaivá átfazonírozott Joe Blake New York-i feleségéről(?), és Tagomi elhunyt nejéről sem többet. Ezek a szálak kissé furcsán festettek, nem kezdtek velük semmit, viszont annál mégis csak többet jelenthettek volna, hogy az időt húzzák velük.

Piros pont jár viszont a jakuza felbukkanásért, ami szintén nem egy könyves elem, viszont érdekes momentum, hogy a szivarozós, bárokat üzemeltetős japán maffiózók mintha jobban idomultak volna a helyiek társadalmához, mint a többiek.

frankimadsag

A könyvben az egyik fő meglepetést, már ha beszélhetünk ilyenről, az szolgáltatja, hogy Joe-ról kiderül, hogy egy náci ügynök, akit azért küldtek, hogy megöljék a Grasshoppers lies heavy íróját, akit Az ember a Fellegvárban néven szoktak illetni. A pilot e tekintetben azonnal lelőtte a poént, de Joe jellemét árnyalta azzal, hogy őrlődött a parancs teljesítése, az újonnan támadt szerelem, saját kíváncsisága, és mint kiderült, az otthoniakkal szembeni kötelessége között.

Vizuálisan érthető és indokolt volt, hogy a könyvbeli könyv helyett a sorozatbeli mozgóképet alkalmazzák, de meglepő fordulatot jelentett nekem, mint könyvolvasónak, hogy Az ember a Fellegvárban nem a készítője a filmeknek, hanem a gyűjtője. Aki ráadásul nem más, mint maga a Führer, Adolf Hitler. A változtatás mögött álló koncepció úgy nézett ki, hogy Hitler gyűjti össze a filmtekercseket, és az ő szempontjából mindegy, hogy az SS-en, vagy az amerikai ellenállókon keresztül jut el hozzá, amelyeket arra használ, hogy a döntéseit mérlegelni tudja.

kapitulieren

A filmtekercseken különböző világok jelennek meg, Juliana először azt látja, amelyikben mi élünk, de két másik tekercsről kiderül, hogy azokon egészen más valóság található.

Az ötlet ihletője alighanem maga Dick volt, aki két fejezetet megírt a tervezett folytatáshoz, és az egyikben a náci vezetők az ún. Nebenweltről beszéltek, de az elképzelés mindörökre papíron maradt. (Az eredeti könyvben a Grasshoppers szintén egy másik valóságot tükröz, amelyik csak hasonlít a miénkre, de nem azonos azzal). A könyvben a jóspálcák írják meg a szerző helyett a könyvet, Hitler és a filmtekercsek behozása szerintem egy kreatív és következetes koncepció eredménye.

A karaktereket megjelenítő színészekről pár szót szólva mindenképpen megjegyezném, hogy a főszereplő hármas aligha nyújtotta élete alakítását. Alexa Davalos-nak bizonyára szélesebb a színészi repertoárja annál, minthogy félig kitátott szájjal csodálkozzon rá dolgokra, vagy, hogy karba font kezekkel elnézzen a másiktól. Juliana rendkívüli művi veszekedése Frankkel mindenesetre számomra a sorozat mélypontját jelentette.

karenjuliana2

Ellentételeként ott van Jon Smith, aki ugyan nem szerepel a könyvekben, de Rufus Sewell ügyesen bontja ki a különböző élethelyzetekben a karakter minden egyes rétegét, aki egy fontos dilemmába kerül, mikor választania kell a családja és a Birodalom által képviselt értékrend között. A mellékszereplők közül Burn Gormant emelném ki, aki a Game of Thrones-hoz hasonlóan itt is egy rohadék keményfiút alakít, aki szintén hiányzik a könyv lapjairól. (Talán ezért is lehetett egy kissé klisés a figurája).

A sorozat kapcsán még érdemes megemlíteni, hogy a vizuális elemeket arra is használja, még ha kissé szájbarágósan is, hogy egyfajta társadalomkritikát gyakoroljon. A pulykát felvágó, kertvárosi idillben élő náci főtiszt, aki egy laza Sieg heil-lal köszönti a kertet locsoló szomszédot, és aki a család fontosságáról elmélkedik, kiválóan rezonál az amerikai álom ötvenes-hatvanas évekbeli kivitelére.

japannemettargyalas

Az új technikai vívmányok, így a szupergyors Concorde, a mágnesvasút, a nagyméretű kocsik, a színes tévé, a rádió és persze az olcsó benzin szinte paradicsomivá változtatják a párhuzamos valóság németek uralta Amerikáját. Persze a sorozat minduntalan emlékezteti a nézőket arra, hogy minden csillogás és konszolidáció ellenére ez a világ egy diktatúra, ahol a pincékben az SS kínoz meg embereket, és ahol a japánok habozás nélkül elgázosítanak egy családot.

Talán azért is teszi ezt, mert a tengerentúli nézőknek alighanem szokatlanabb élmény, hogy egy diktatúrának lehet emberibb arca, nekünk, Közép-Európában élőknek, inkább történelmi tapasztalat. Vélhetően ezért kellett a könyvből teljesen hiányzó ellenállást is belevinni a történetszálba, mert kissé sután mutatna, ha azt látná a néző, hogy a komplett társadalom beletörődött a hódítók kiszolgálásába.

gyozelemnapja4

Egy szó, mint száz, a The Man in the High Castle kiválóan sikerült könyvadaptáció, az alapműtől merőben eltérő cselekményszálakkal és karakterekkel. Mindezek ellenére könnyen lehet, hogy ha ajánlanom kellene valakinek, hogy a sorozatot nézze-e meg, vagy a könyvet olvassa-e el, akkor alighanem az előbbit javasolnám.

Reméljük, hogy Philip K. Dick műveiből készül még hasonló minőségű sorozat, ezért vitaindítónak fel is teszem a kérdést, hogy vajon melyik könyvéből lenne érdemes még sorozatot gyártani? A magam részéről például nagyon is kíváncsi lennék például a Palmer Eldritch három stigmájára, vagy az Ubikra, de kommentben jöhetnek a további ötletek.

13 hozzászólás Ne habozz!

osfallikusatom@freemail.com - 2016. 12. 09. 21:51

Jó volt ez a fallout előzmény filsorozat

johndoe - 2016. 12. 09. 22:12

Én is az Ubikra gondoltam azonnal, amit szívesen megnéznék Brian Fuller keze alatt. És látva a Westworld sikerét, én szívesen látnám a Valist is, bár tudom, hogy az mennyire megfilmesíthetetlen.

mttms - 2016. 12. 10. 08:54

Atyaég, ez a kritika: abszolút elsőrendű, csak nyeltem közben! :) Hatalmas nagy gratuláció.

VALIS: Dick-nél úgyszólván minden megfilmesíthetetlen, szóval azt hiszem csak csak fantázia kérdése, és jöhet! ;)

weingartia - 2016. 12. 10. 09:57

Nagyon jó elemzés, már régen olvastam a könyvet, szóval jól jött az összehasonlítás.
Kérdés: a sorozatban nekem teljesen úgy jött le, hogy a man in the high castle csinálja a tekercseket (vagy legalábbis birtokában van ezeknek), majd kiadja őket, és újra próbálja begyűjteni. Szerintetek?

Qedrák - 2016. 12. 10. 10:47

@weingartia

Jó kérdés. Az első epizódokban Julianna egyértelműen úgy nyilatkozik, hogy az Ember a Fellegvárban készíti a videókat, de amikor összetalálkozik Washingtonékkal, akkor ők azt mondják neki, hogy szó sincs róla, valójában összegyűjti ezeket.
És ugye az záróepizódban azt láttuk, hogy a filmtekercsek ott vannak Hitlernél, aki egy magas várban csücsül, és nézegeti a felvételeket. Nekem ebből logikus volt, hogy akkor ő a címszereplő.

A második évadhoz kiadott trailerekben azonban nekem úgy tűnik, hogy csavarni fognak egyet ezen az értelmezésen, és mégsem a Führer lesz az Ember a Fellegvárban.

Qedrák - 2016. 12. 10. 10:48

@mttsm: Köszönöm, meg persze winniéknek is, hogy végül kikerült. :)

weingartia - 2016. 12. 10. 11:31

@Qedrák Én valahogy úgy képzeltem el eddig, hogy az Ember a Fellegvárban (aki szertinem is Hitler, de ha csavarnak rajta, nem bánom :)) birtokában van ezeknek a videóknak, kiadja őket, aztán várja, hogy visszatérjenek hozzá. Ezzel egyrészt befolyásolja a jelent, embereket aktivizál, másrészt meg egyfajta jóslás is: a lehetséges jövők közül az a valószínűbb, ami visszatér hozzá.
Ami még érdekes, hogy a könyvet sokkal könnyebb megmagyarázni: a szerző leírja vízióit, amiket vagy ő képzel el, vagy valakitől kapja. De a filmtekercseknek valahonnan jönnie kell, nincsen még cgi technika. :) Vajon meg merik-e lépni, hogy ezeket a videóket másik világból hozza valaki (vagy valami)? Szóval váro a második évadot!

Qedrák - 2016. 12. 10. 15:08

@weingartia:

A könyvben ugye az a megoldása a dolgoknak, hogy az Ember a Fellegvárban a jóspálcák útmutatása alapján írja a könyvet, (az a grasshopper lies heavy), amit aztán terítenek az egykori Egyesült Államok egész területén. A sorozatban pedig Tagominál láttuk a pálcákat, szóval még szerephez juthatnak. (Ahogy azt is meg kell valahogy magyarázni a nézőknek, hogy miként került át meditációval Tagomi a mi világunkba).

bvr - 2016. 12. 10. 16:54

a masik kibeszelo alatt leirtam mar a sorozatrol a velemenyemet ezt most nem ismetelnem meg, viszont mivel itt szoba kerult:
“A mellékszereplők közül Burn Gormant emelném ki”
nem volt nekem egyertelmu milyen elojellel emelted ki, de en viszont egyertelmu leszek: ekkora miscast-et nem tudom mikor lattam utoljara. Nem csak hiteltelen volt hanem kimondottan agyfelb*szo modon irritalo, emlekszem par perc utan csekkoltam az imdb-n hany epizodban fog szerepelni (szerencsere kevesben) mert komolyan ott voltam ha ebbol allando szereplo lesz en elkaszalom.

mttms - 2016. 12. 10. 16:56

Amúgy Dick maga is jóspálcákkal írta a könyvet: azaz bármi fordulat vagy egyéb döntés előtt állt, használta azokat. :) Elvileg így a holisztikus véletlen írta az egész könyvet! ;)

pluhi - 2016. 12. 11. 07:50

Ubik. Mondjuk abból inkább filmet kéne csinálni.

asdf - 2016. 12. 17. 23:20

off:

amazonon miért nem lehet nézni itthonról a man in the high castle 2. évadját?
lakótársam accountja (amerikai lány, amcsi bankkártyaadatok)
első évadot viszont elindítja.

abbybaby - 2017. 01. 18. 22:21

Nekem nagy csalódás volt. Azt hittem lesz magyarázat az alternatív valóságra ami a filmtekercsek és a filmbeli valós világ ellentmondását világítja meg. De csak egy gyenge kémes, összeesküvős, konspirációs filmet kaptunk, ami 12 egy tucat.
Túl elcsépelt és szájbarágós, hogy a nyomasztó légkört az elszintelenítéssel érik el; a főszereplők pincelakása, ahol ráadásul sötétre is festik a falakat.
A főszereplő nőnek csapnivaló alakítása volt.
Az összes sorsfordulóban rosszul és életszerűtlenül döntenek… akkor dobtam hátast amikor a náci kémnek megkegyelmez a csaj.. hát az totál hiteltelen. Látszik, hogy akik a forgatókönyvet írták, azok még hírből se hallottak ilyen elnyomó világről, hogy ez hová tudja torzítani az emberi lelket.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz