login |

Billy On The Street

2016. 12. 17. 15:15 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: kritika, talkshow, vetélkedő,

Odaírhattam volna, hogy kezdett az 5. évad, de mivel sosem kapott még írást tőlünk a Billy On The Street, ezért maradok egy általánosabb címnél. De ettől még írok az évadkezdésről, főleg azért, mert itt aztán teljesen mindegy, hogy az ember milyen sorrendben nézi a részeket, lehet random is – akár a részeket, akár azok szegmenseit. Hiszen a BoTS nem sorozat-sorozat, hanem… mondjuk komikus vetélkedőnek. De ettől még kötelező.

(Oké, annak kötelező, akit nem irritál túlságosan Billy Eichner és a konstans ordibálása, de még akkor is annyira random és olyan viccesek benne egyes reakciók, hogy mindenki élvezheti – a következő posztban van pár példavideó.)

Nyilván azzal, hogy behúztam kategóriának a vetélkedőt is, az érdeklődők 95%-a elpárolgott, de ettől még ez egy játék valahol. Ami nemcsak annyiból áll, amit pár sokan láthattak YouTube-videókon, hogy a műsorvezető New York utcáin rohangál egy hírességgel és kiabál, miközben hülyeségeket kérdez járókelőktől (akikre a frászt hozza általában) 1 dollárt lobogtatva a válaszért, és olykor jól be is szól nekik.

The world is definitely *not* ready for an all female Little Women.

A hülyeségek annyira random dolgok, hogy olykor már önmagukban is viccesek (olykor csak annyi, hogy “mondjon egy nevet!”), a gyanútlan sétálók reakciói pláne (van, aki nem érti, van, aki anyázik, más pedig partner és jófej), de persze a prímet Billy visszavágásai viszik – marha jól improvizál (vagy csak sok anyagot forgatnak), a gesztusai, a mimikája általában telitalálat, de persze a bunkózáshoz ért a legjobban. Ez egy ilyen karakter, és a sorozatszerepeiben sem nagyon tudja levetkőzni, ld. Parks and Recreation.

Én már az első YouTube-videók óta csüngtem a Billy On The Street-en, de persze más a 2 perces folyamatos rohangálás és más egy 20 perces epizód. Ha a részeket nézem, akkor nagyon változó a minőség. Mégis mindegyik tele van hangosan röhögős és eszméletlenül vicces pillanattal (mint ahogy kínosakkal is), de sokszor akad bennük kevésbé érdekes és túlságosan elnyújtott szegmens. (Az 5×01-ben az átlagemberes játék előtti interjú jópofa volt, de nagyon, nagyon hosszúra sikeredett.) Plusz a sok túlmagyarázás is gáz olykor.

Egy epizód általában úgy néz ki, hogy egy adott celebet kérdezget valami vicces vagy random/abszurd témakörben (“Az esküvőmön volt vagy lehet, hogy megölte 2Pac-ot?” – és minden kérdésre valamelyik a jó válasz), vagy épp rohangál vele (az 5×01-ben Jon Hamm-mel tette és kérdezgetett mindenkit, hogy benne lenne-e velük egy édeshármasban). Majd jön egy vagy két totál random játék egy előre kiválasztott átlagemberrel (és sok interjús kérdéssel), ezeket pedig újabb utcai rohangálások és/vagy játékok követik, immáron celeb nélkül.

Engem ezekben is leginkább az ötletek fognak meg, amik totál véletlenszerűek, mint amikor valakinek felolvasta Sally Field Emmy-s köszönőbeszédét, amit a a színész a Brothers & Sisters-ért nyert díj megkapása után mondott.

(Csak példa az abszurditásra: az 5×02-ben egy Michelle Rodriguez-álarcos járókelővel játszotta a “Mit tett le Michelle Rodriguez az asztalra?“-játékot, amiben egy, az utcán megterített svédasztalról kellett a játékosnak átvinni dolgokat egy másik asztalra. Ennyi. A játék maga nem is érdekes, az egész csak a koncepció egyetlen poénjára (és Eichner narrálására) épült.)

A vetélkedőjelleget nyeremények teszik egyértelművé, a szétszórt egydollárosok mellett a fő játékban 50-100 dollárokat is lehet nyerni, és a celebek is nyerhetnek mindenféle (megintcsak) random és semmire sem jó dolgot, például Lupita Nyong’o nevéből az aposztrófot, egy diorámát Chleo Grace Moretz-ről, amint a mexikói halottak napját ünnepli, vagy a Transparent szereplőit marionettbábu formájában.

Persze sosem az a lényeg, hogy nyernek-e (általában igen), hanem a poénos koncepció – ld. az 5×01-ben az “emigráns vagy valódi amerikai”-kérdésre híres, Amerikában élő külföldiek és amerikai sorozatgyilkosok neveit sorolta. Szóval vetélkedős jelleg ide vagy oda, a Billy On The Street inkább komédia. És olyan, amivel sosem leszek naprakész, sokszor lemaradok vele, de mindig felhozom magam, és nem hiszem, hogy valaha is kaszálnám, mert mindig van benne valami zsenialitás.

A sorozat első három szezonja a Fuse-on futott, és nem is nagyon volt elérhető számunkra, tavaly viszont átkerült a truTv-re, és onnantól kezdve a szokott módon nézhető, sőt, a régi részek is elkezdtek feltűnni. de, mint írtam, a sorrend mindegy, szóval aki érdeklődik, mindegy, mivel kezd.

A most indult 5. évad különlegessége, hogy nem 20, hanem 25 percesek a részek, mert a befejezésnek korábbról kivágott szegmensek kerülnek (az 5×01 végén egy Tina Fey-es játék). Ebből is kiderül, hogy elég sok anyagot forgatnak, hogy a lehető legviccesebb végeredmény kerekedjen az ordítozásból. És ez még akkor is igaz, ha tényleg réteg a műfaj, és sokakat irritálni fog a Billy in The Street.

2 hozzászólás Ne habozz!

anarchoid - 2016. 12. 17. 16:19

Tesom talalkozott vele mult evben, egy harlemi korus volt billyvel ;)

De teso nem ment bele a jatekba ;) amitol billy elszomorodott

k.karas - 2016. 12. 17. 20:39

Uu de örülök ennek a posztnak, hihetetlenül vicces, már lement vagy öt rész az elmúlt órában

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz