login |

Pilot-mustra: Ransom – 1×01

2017. 01. 07. 15:31 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: 2016/17, kritika, pilot-mustra,

A Ransom elejétől a végéig az a szó járt a fejemben, hogy ‘generikus’, pedig lehet, hogy életemben nem mondtam még ki, mert…, mert nem így beszélek. De ha az ember sokat olvas angolul, akkor ezek a szavak törnek fel belőle elsőként, és nem az, hogy ‘tipikus’.

Pedig a túsztárgyalós, váltságdíj-kezelős Ransom-nak csak a szerkezete ismerős, amitől még lehetne jó is, rossz is. Ez annyit tesz, hogy egy újonc szemüvegén keresztül fektetik le az alapokat (sztori, főhős), mégpedig úgy, hogy az első pár percben látunk egy random esetmegoldást (túszejtést), majd pedig megérkezik a heti eset (10 évvel ezelőtt elrabolt gyerekért kérnek váltságdíjat), hogy az epizodikusságot is kipipálják.

RANSOM – 1×01 – 6/10

 

A túszhelyzeteket kezelő főhős belevaló, merész, mégis visszafogott, magánszektoros (manapság az a menő!) figura (Luke Roberts), akinek persze akadnak csontvázak (és áldozatok) a múltjában, s bár elhisszük, hogy vérprofi, mégsem annyira emlékezetes – az pedig nem ad sokat hozzá, hogy valódi személyen alapul. A már említett újonclány mellett még két főből áll a csapata, azonban a pilotból nem derül ki, hogy ők miért nélkülözhetetlen – az egyikük profilozó, a másik pedig talán exzsaru. De legalább ismert színészek.

Az újoncos megközelítés persze a nézőnek is a legkényelmesebb, hiszen így újonnan lehet bemutatni a csapattagok közti dinamikát, valamint a főhős magyarázhat számára alapvetésnek tűnő dolgokat, hogy mi, nézők is fogjuk az adást. De igazából aki nem húzza fel magát a paneleken, hanem szükséges jónak vagy rossznak tartja őket, az nem hiszem, hogy ezért elmarasztalná az írókat.

Ami érdekes lehet, az a heti eset, hiszen nem szokványos, “ki tette?”-műfajban utazik a Ransom, sőt, egy ideig még abban sem voltam biztos, hogy el akarják-e kapni az elejétől fogva ismert emberrablókat, vagy pusztán az a cél, hogy kiszabadítsák az áldozatot. Persze rejtély így is volt, csak éppen az a motivációkat, illetve a körülményeket érintette. (Az epizodikus eset mellé természetesen rejtélyeskedve előhúznak némi átívelés gyanánt valami múltban történt dolgot, hogy fenntartsa a néző kíváncsiságát.)

A Ransom tipikusan olyat pilotot hozott, amit negatívumok miatt nem tudok lehúzni, és szerintem a többség is csak azt fogja felhozni a sorozat ellen, hogy nem mond sok újat. Nem azért, mert láttuk a Standoff-ot és a Flashpoint-ot, mint túsztárgyalós drámákat, hanem mert minden eleme ismert, és valószínűleg a hetente variált történeti elemek, valamint a magánéleti átívelés sem tartalmaz sok újdonságot.

Összességében a sorozat, csak a pilot alapján, teljesen ártalmatlan, el tudnám nézegetni, de minek tegyem, ha csak ennyire alkalmas? Háttérbe, kvázi rádiózni tökéletes lehet (másik százhoz hasonlóan), és ki tudja, talán idővel megszokná annyira az ember, hogy le is üljön elé. De ha nem lenne, akkor nem hiányozna. És ezt akár komoly kritikának is mondhatnám. (Aztán, ha a 3. rész után megmarad nézősnek, akkor úgy kell nekem.)

2 hozzászólás Ne habozz!

Cathy07 - 2017. 01. 07. 19:09

Na az ilyen sorozatokat halálosan unom. Biztos lesznek érdekes sztorik, tényleg teljesen ártalmatlan, de felmerül a kérdés, hogy miért pont ezt? Á, tuti nem nézem meg a második részt, nincs nekem ehhez már türelmem. Lehet ma már a Person of interestel is így lennék? :)

winnie - 2017. 01. 07. 19:46

ha valakit meg fognak a karakterek, akkor szeretni fogja. ennyi az egész kulcsa. vagy a színészek, vagy a részenkénti sztorik.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)


Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz