login |

Rectify: vége a 4. évadnak. És a sorozatnak is. – írta Wall-E

2017. 01. 09. 21:45 - Írta: vendegblogger

13 hozzászólás | kategória: kritika,

Sajnos csak a harmadik évad fináléja után kezdtem el nézni a Rectify-t , így csupán az utolsó szezont volt alkalmam “élőben” követni. Egyetlen évig volt tehát csak az életem része a sorozat, de még így is soha el nem múló nyomokat hagyott bennem. (Aki felhozná magát, annak 1. évados és 2. évados kritika.)

Talán szerencsésebb lett volna már az elejétől hetiben követni, mivel darálva nagyon súlyos élmény, és valószínűleg nem fogadható be ugyanolyan mértékben, mintha tényleg időt ad neki a néző, és engedi, hogy a szépsége, melankóliája és kérdésfelvetései a maga természetes ütemében haladjanak át rajta.

Ezt a negyedik évad nyolc epizódjának követése során volt alkalmam megtapasztalni, hiszen heti egy rész mellett több tér jutott azok mélyebb befogadására, míg a korábbi dara, és a valamivel gyorsabb befogadás során az érzelmi hatás, a mostani tapasztalatok alapján kevésbé volt intenzív, hiszen folyton újabb és újabb epizód követte az éppen látottat.

Itt ez mindössze annyit jelent, hogy mennyire éljük meg zseniálisnak a végeredményt, mert az összképét tekintve nagyon nehéz megőrizni valamiféle írói objektivitásnak legalább a látszatát, annyira elképesztő volt a minőség és a kiegyensúlyozottság.

A Rectify teljességgel karakterközpontú dráma. Lassú folyású történet, mely fokozatosan és gazdagon építi fel a karaktereit, egyedi atmoszférát teremtve, melyet szinte kézzel foghatóan érez a néző. A tovább mögött folytatom olykor spoilerekkel.

A negyedik évad ott veszi fel a fonalat, ahol a harmadik befejeződött: láthatjuk, Daniel hogyan boldogul a beilleszkedéssel egy új államban, új otthonában társaival, más börtönből szabadult emberekkel. Céljuk a saját érzelmi gyógyulásuk és a társadalomba való visszailleszkedés, illetve sokkal inkább a remény megtalálása, hogy ezen az úton egyáltalán bármilyen apró, egyszerű formában elindulhassanak.

Daniel egy raktárban talált munkát, ez pedig már önmagában hatalmas eredmény, a ház lakói számára hosszú távú problémát jelent bármilyen munkát találni, holott ez gyakorlatilag az első lépésnek tekinthető a követni kívánt úton. Eközben láthatjuk, miként boldogul a családja nélküle, s miként derül ki egyre több információ a sok-sok éve történt gyilkosságról, amiért Daniel évtizedeket ült börtönben anélkül, hogy valóban tudná, megölte e Hannah-t, vagy sem.

Minden hihetetlenül egyben volt az évad során, a filmkészítés minden eleme olyan színvonalú, hogy erősíti a többit, a színészek teljesítménye pedig még egy szintet dob az egészen. Aden Young…, nem tudom hogyan lehetne lényegre törően átadni az általa nyújtottakat. Minden pillantása, mozdulata, rezdülése sugárzik a fájdalomtól, a megtörtségtől, a bizonytalanságtól.

Komoly tiszteletet érdemel ezért az alakításért, érzelmileg elképesztően nehéz lehet a karaktere bőrében lenni ennyi epizódon át. Egy pillanatig sem látjuk a színészt, csak Daniel-t, ezt a végletekig tragikus figurát, akiről nem tudjuk gyilkos-e, nem tudjuk, hogy ha gyilkos, akkor szándékosan ölt, vagy sem, s akinek volt néhány súlyosan negatív tette azóta is, hogy az új DNS-bizonyítékoknak köszönhetően újra szabad emberré vált.

Megmutatkozik, hogy mennyire jó ember, folyamatosan felvillan a potenciál, a nagyság, amit elérhetett volna, ami a körülmények miatt eltorzult és visszahúzódott. Daniel elbújt önmagában, mert túl sok volt a fájdalom, csak így volt túlélés. Így hiába a kézzel fogható dolgok, mint a munka, illetve lassan formálódó kapcsolata, alakuló közössége lakótársaival, szembe kell néznie a traumáival, a felszínre kell engednie őket. Hallgatni, ahogy Daniel először idézi fel teljes valójában a börtönben elszenvedett csoportos nemi erőszakot, brutális élmény.

Teddy és Tawney, Ted és Janet, valamint Amantha útkeresése szintén tökéletesen lett kivitelezve. Látni, ahogy Daniel tragédiája egész életeket határozott meg, s ahogy próbálnak visszatérni a valóságba és elképzelni egy életet enélkül a felfoghatatlan érzelmi nyomás nélkül, ahogy szembenéznek önmagukkal, s apró lépéseket tesznek, hogy a jelenben, a pillanatban végre könnyebb legyen, hogy javuljanak, elmozduljanak a dolgok.

Megteszik az első lépéseket egymás felé, hogy egyáltalán kiderüljön, mit jelentenek egymásnak ezek az emberek a fájdalom nélkül, s gyönyörű látni, hogy igazi szeretet van a problémák mögött.

A tájak, képek és fények tényleg egyedi hangulatot árasztanak, minden egyes képkocka átgondoltnak hat, a rengeteg csodálatos vizuális elem tökéletesen fonódik össze az ábrázolt közösséggel és élethelyzetükkel, így folyamatosan ránehezedik valamiféle áhítat és melankólia az epizódokra. Érzem a készítők és a színészek, az egész produkció kapcsolatát a sorozattal.

Szerencsére a lezárás is tökéletesre sikerült.

Amikor Daniel gyakorlatilag panaszkodik, hogy tényleg ez a raktáros meló és ez a ház az, ami elérhető számukra, hogy ez minden, amit az élet kínál mindazok után, amin keresztül ment, egyik társa mutat rá, hogy az ítéli meg így a helyzetét, az veszi észre, mennyire kevés ez, akinek reménye van az életben, aki tud álmodni, még ha csekély dolgokról is, s ez az elégedetlenség valójában a gyógyulásának az egyik első apró jele. El tud képzelni többet és jobbat.

A záró képsorokban aztán láthatjuk Daniel álmát, miután aludni tér, Chloe-ról és babájáról, akikkel együtt van, szeretetben. Nagyon hosszú út áll előtte, de képes végre feltételezni, hogy nem követte el a gyilkosságot, illetve hogy várhat dolgokat az élettől.

Hasonló érzésekkel búcsúzik a többi karakter is a tévé előtt, miközben bejelentik, hogy új nyomozás indul a gyilkosság körülményeinek feltárása céljából. A teljes sorozat így zárul, a karakterek, és mi is a remény felsejlő érzésével léphetünk tovább, mindig ott lesz bennünk az érzés, amit a Rectify hagyott maga után.

13 hozzászólás Ne habozz!

Lemoni - 2017. 01. 09. 22:54

Rendkívül finom, bensőséges, érzelemgazdag, de leginkább szerethető történet, dacára a sok szenvedésnek benne. Bár az egész a régi gyilkosságra épül, mégsem a ki tette vagy a bűn és bűnhődés a lényegi mondanivalója, hanem a feldolgozás, az elfogadás, a szeretet, a bizalom, ez utóbbi nem csak az anya és a lánytestvér, hanem egy elkötelezett ügyvéd és egy előítéletektől mentes nő “fegyvere” is, hogy segítsen Danielnek a magára találásban. És mindezt gyönyörűen, költőien megkomponált jelenetekben, képekben, dialógusokban. 4 évad alatt egyetlen pici pillanatra sem ingott meg a színvonal, a színészekre meg minden szuperlatívusz jelző kiosztható. Már nem tudom, milyen indokkal kezdtem neki anno ezt a sorozatot nézni, de most már tudom, mekkora hiba lett volna kihagyni. Az érzelgős giccseket soha nem szerettem. A Rectify a legszebb és a szó legnemesebb értelmében vett érzelmes történet, ami a felállás és újrakezdés reményéről szól.

Mordekai - 2017. 01. 10. 09:50

Hát én átverve érzem magam. Ha tudom előre, hogy a végére SEM derül ki, hogy mi is történt Hanna Dean-nel, én bizony már régen kaszáltam volna.

Értem én, hogy a drámai szituáció a sorozat lényege, de ez így nagyon hiányos, főleg az évad promói után.

Igazából csak az első évadot tudnám ajánlani bárkinek, ott még különleges volt a képi világ, azóta viszont többnyire csak ilyen “két ember beszélget egy helységben” jelenetek voltak, kevés kivétellel.

Egyébként meg a Rectify is egy tipikus sorozatos hiba/kényszer/bevált gyakorlat klasszikus példája:
Túlírják a mellékszereplőket, hogy meglegyen a screentime, foglalkoztatva legyenek azok a színészek is és ezzel jól megerőszakolják az alaptörténetet.
Itt ráadásul sikerült úgy megcsinálni, hogy pl. Tawny és Teddy sztorija még kerekebb lett, mint Daniel-é. Vicc.

Ítélet: 25% nagyon erős minőségi dráma, 75% elvesztegetett idő az életemből.

tobias88 - 2017. 01. 10. 11:09

Nekem sem tetszett annyira az utolsó évad. Persze jó volt, de az első kettő sokkal jobban tetszett. Szerintem megéri megnézni, mert különleges, de nem került be a legjobb sorozataim közé, pedig az elején még volt rá esély :)

Annatar - 2017. 01. 10. 12:03

Mordekai:
Kiderült, mi történt Hannah-val, csak ezek szerint nem figyeltél. Trey elmondta az ügyvéd srácnak. De pont nem ez volt a sorozat lényege…

Mordekai - 2017. 01. 10. 14:59

annatar:

És azt, amit Trey mondott, miért is kellene tényként kezelni?

Annatar - 2017. 01. 10. 15:46

Nem kell. De nekem meggyőzőnek tűnt a korábbi hazudozásai ellenére. Nyilván őrá is van mit ráhúzni, ha a nyomozást újrakezdik, ő sem ússza meg valamilyen felelősségrevonás nélkül. De a jelek arra mutatnak, hogy igazat mondhatott.

paranoid android - 2017. 01. 11. 19:09

Eszméletlen nagy kedvencem volt a sorozat; én szerencsére az elejétől néztem hetiben, úgyhogy nekem megvolt a kritika elején említett élmény. Mindenképpen életem egyik legemlékezetesebb sorozata lett a Rectify, nem hiszem, hogy ilyen különleges és komplex érzelmeket más sorozat képes lesz kiváltani belőlem. (Azért remélem tévedek.)

A lezárás tökéletes lett számomra. A gyilkosság rejtélyének tényleges feloldása tönkretette volna az évad hibátlanul felépített érzelmi motívumát. A lezárás vagy happyending visszatartásától, viszont az ezekre irányuló remény kivirágzásától lett kerek egész az érzelmi utazás.

Részben arról szólt a sorozat, hogy milyen nehéz túllépni a múlton, főleg a lezáratlan kérdéseken, és arról, hogy ennek ellenére ez mennyire fontos is ahhoz, hogy az ember megkezdhesse a gyógyulást.

Szóval @Mordekai, szerintem te csaptad be magad ilyen elvárásokkal, mert a sorozat sosem ígért megkérdőjelezhetetlen lezárást az üggyel kapcsolatban. (Promóciós anyagokat direkt nem igazán néztem, úgyhogy lehet, hogy ott tényleg félrevezetően vágták össze a dolgokat. De azért Ray McKinnon hozzáállását 3 évad után már ismerni lehetett.)

“Igazából csak az első évadot tudnám ajánlani bárkinek, ott még különleges volt a képi világ”

Ha kedvenc évadot kéne választani, nekem is az első lenne, és nem kis mértékben azért mert annyira Daniel nézőpontjára fókuszált, ami lebilincselő történetmesélést és fényképezést hozott. De az ettől való továbblépés – a kamera és mesélői fókusz tágítása – természetes váltás volt. Egyrészről azért, hogy megmutassa azoknak a karaktereknek a drámáját is, akikre szintén hatással volt Daniel bebörtönzése, majd kiszabadulása. Másrészről, mert magának Danielnek is tágítania kellett saját létének fókuszát rehabilitációjának érdekében.

Az egyetlen negatívum ami eszembe jut, hogy a negyedik évadban párszor túltolták a dialógusok alatti zenei aláfestést. Néhol erőszakosan érzelmessé tette az egyébként remek párbeszédet. Okosabb lett volna kevesebbet vagy egyáltalán nem használni néhol. A korábbi évadokban ez nem volt probléma, nem tudom miért változtattak a végére. De ez legyen a legkevesebb, az összképen nem ront semmit.

Brynden Rivers - 2017. 01. 19. 08:48

Teljesen megfeledkeztem a sorozat évadzárójáról, gyorsan pótlom :)

Mordekai - 2017. 01. 22. 16:27

“Bűnös, vagy ártatlan?” Ezzel a szlogennel promózták… De még az erre a kérdésre adott egyértelmű válasz sem lett volna kielégítő egy “hogyan és miért?” nélkül.

Wall-E - 2017. 01. 23. 19:32

Mordekai:

Az, hogy valamit hogyan promóznak, semmit sem jelent feltétlenül azt hiszem. Nem feltétlenül a készítők promóznak, hanem a csatorna, más szempontok alapján. Másrészt pedig egy kérdésfelvetés nem jelenti azt, hogy választ is kapsz a kérdésre, vagy hogy a válasz egyértelmű.

Megértem, ha csalódott vagy, mert konkrét válaszokra vágytál itt a végén ezzel kapcsolatban, de nagyon következetesen vitték a történetet a készítők, én nem éreztem, hogy várni lehetne ilyen fajta nagyon konkrét válaszokat, vagy egy konkrét flashbacket, amiben végre bevillan Daniel-nek, hogy mi is történt, vagy bármi ilyet, egyszerűen nem vágott volna össze a sorozat eddigi jellegével, stílusával, én azt érzem, hogy nagy vonalakban úgy futtatták ki, ahogyan azt kellett, emlékezetes lezárást kaptunk.

Szenzi - 2017. 02. 06. 22:47

Életem egyik legjobb sorozata. Sírok, hogy véget ért.
Igaz, hogy a történet végig magában hordozza a szomorúságot, de sokkal jobban viselem a bánatot, mint a kliséket, a megszokott, ezerszer használt fordulatokat. Óriási érték volt számomra az az igyekezet, ahogy a karakterek megpróbálnak a kétségbeesésük ellenére a lehető legtisztább úton járni. Nagyon szerettem, hogy nincsenek intrikák sem, nem hazudoznak, nem titkolóznak egymás előtt a szereplők. Őszinték, igazat mondanak, és lám így is lehet izgalmat és feszültséget teremteni.
(Ami mondjuk bosszantott, az Tawney egy-két teljesen szükségtelen bűntudat-vallomása, például Daniel csók-kísérletéről, ami ott és akkor tényleg csak arra volt jó, hogy Teddy-maci még jobban befeszüljön.) :)
Daniel felforgató-szerepe is teljesen életszerű volt nekem, és csodálatos volt nézni azt, amilyen módon ki-ki megbirkózott az új helyzettel.

Lehet, hogy szomorú, de ennyi zseniális színészt és a lelki fejlődés ennyiféle megnyilvánulását látni számomra mérhetetlenül felemelő volt.
Már csak az a kérdés, hogy mivel fogom tölteni az időmet addig, míg nem készítenek egy ehhez hasonló
műkincset. :)

Szenzi - 2017. 02. 06. 23:18

Ja, és a bűnügyi megfejtést illetően:

Szerintem az alkotók a maguk módján, a sorozat szellemiségének megfelelő szájbarágás mentes módon azért csak elárulták nekünk, hogy ki volt a tettes. Trey levezeti nekünk a végén. Neki nem volt indítéka, mert nem erőszakolta meg a lányt, és a másik fiúnak sem, hiszen a lány mindaddig benne volt, míg a gazdag gyerek nem tolakodott oda. Miatta kezdett ágálni, miatta lett erőszak, és neki volt a legnagyobb vesztenivalója is kitudódás esetén. Danielről pedig kiderült 4 évad alatt, hogy milyen ember, hogy 19 év borzalma és a sebszaggató, lealázó, gusztustalan provokáció után mindössze egy kiütött, letolt gatyás csávót tudott felmutatni. Ezekre meg még ráerősítenek a pszichiáterrel folytatott utolsó beszélgetésben, amikor többször elismétli Kerwin mondatát, “Because I know you”. Aki azért tudja, hogy Daniel nem lehetett a gyilkos, mert ismeri.

Az ilyen finom eszközök miatt szeretjük a sorozatot, és baromira ideges lettem volna, ha előhozakodnak valami hipnózisban feljövő emlékképpel, vagy hasonlóval.
Örülök, hogy ezt az utat választották, és igazán nem mondhatjuk, hogy totális kételyek közt hagytak minket.

Grego - 2017. 04. 05. 00:35

Mélységét tekintve engem kicsit a Sírhant Művekre emlékeztetett. Főleg, ha annak a záró két részére gondolok. Tudtok ajánlani valami hasonlóan elgondolkodtatót, megindítót, manírmenteset?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz