login |

A Series of Unfortunate Events: az 1. évad

2017. 01. 13. 23:19 - Írta: winnie

30 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

If you are interested in stories with happy endings, then you would be better off somewhere else. In this story, not only is there no happy ending, there is no happy beginning, and very few happy things in the middle.

Egy valamit előre szögezzünk le: a Netflix új sorozata valójában filmek sorozata. Az első szezon 8 részből áll, illetve 4*2 epizódból, négy darab ketté szedett filmből (115, 91, 95 és 91 percesek). És ez a négy film Lemony Snicket 13 kötetes könyvsorozatának első 4 darabját dolgozza fel. (A Jim Carrey főszereplésével készült mozifilmben az első három könyvet adaptálták.)

Ha van sorozat, amit már az első rész (vagy 20 perc) után be lehet lőni, akkor az az A Series of Unfortunate Events, szóval a pilot után nem nagyon változott a véleményem, ezért is az évadkritika. Meg azért is, mert Netflix, így adta magát a dara, de hiszem, hogy ezt a sorozatot tök felesleges gyorsan lenyomni, már csak a filmes jellege miatt is.

Az A Series of Unfortunate Events alapjába véve egy gyerekeknek szóló sorozat, bár arról gőzöm sincs, hogy melyik korosztály értékelné. Olykor ugyanis nagyon abszurd és morbid, a főszereplőket folyamatos balsors sújtja, gyilkosságok vannak benne, ráadásul tele van olyan zseniális megoldásokkal és finomságokkal, amiket egy gyerek jó eséllyel nem tudna értékelni, Viszont egy felnőttnek az egész lehet, hogy túl gyerekes, a fantáziadússága ellenére sem elég izgalmas.

– Well, I hope I can prove myself to be the father you never had.
– We had a father.
– Yes, I know. And a mother. Remarkable woman. Flammable.

Mindegy, nem ez a lényeg, hanem hogy van három elárvult gyerekünk (leégett a családi házuk, meghaltak a szüleik), így egy távoli (de egyébként legközelebbi) rokonukhoz kerülnek, egy színész-grófhoz, akiknek az a célja, hogy megszerezze a rájuk hagyott vagyont, s ennek érdekében nem riad vissza semmilyen gaztettől.

Valójában egyébként nem is így kezdődik a sorozat, hanem egy figyelmeztetéssel, miszerint ne nézzük meg.

I would advise all our viewers to turn away immediately and watch something more pleasant instead.

Már a főcímben is azt szajkózzák, hogy fordítsuk el a fejünket, mert tényleg nem éri meg időt áldozni rá. Azt is elárulják, hogy miért: a három árvát akkora balszerencse sújtja a történet folyamán, amit ép ésszel nem lehet elviselni. Életük csupa megpróbáltatás lesz, kétségbeesés, csömör, minden, ami negatív.

Pazar indítás (a könyv érdeme). És ami utána következett… Elég volt pár másodperc, és máris tudtam, hogy én “elestem”, hiszen miután megragadott a felvezetés, megláttam hogyan néz ki a sorozat. Számomra ez a két dolog tette nézőssé a sorozatot: a képi világ, illetve a mesélés stílusa, főként a narráció.

A képi világ (előzetes) valami zseniális. Barry Sonnenfeld rendezte az első két részt, aki annak idején a Pushing Daisies első részét is, amit máig minden idők legjobb pilotjának tartok – többek között a képi világ (a PD-t anno a Jeunet-filmekhez, például az Amélie-hez hasonlítottam), illetve a…, igen, mesélés stílusa, főként a narráció miatt.

Nyilván Sonnenfeldnek a sztorihoz nincs köze, szóval ez akár véletlennek is tekinthető, mindenesetre én imádom ezt a meseszerű (nem tudom körbeírni), olykor elnagyolt, kontrasztos, anakronisztikus ábrázolásmódot, szóval meg sem kellett volna szólalniuk a szereplőknek. (Valahol kár, hogy, főleg az elején, nagyon sokat játszódik a sorozat belső terekben, a világból keveset látunk.)

De megszólaltak, s bár a karakterek teljesen rendben voltak (a gyerekek is, Neil Patrick Harris is, aki, mivel hálás a szerepe, lubickol, de inkább csak az 1×05-től hozta a pluszt), igazából Patrick Warburton volt az, aki hihetetlenül élvezetessé tette a sztorit. (Oké, K. Todd Freeman Mr. Poe-ja is zseniális.)

Warburton olyan, mint azt megszokhattuk. De míg a szitkomjaiban a szokásos Warburton-karaktert hozza, itt ez a száraz humorú, fapofa figura abszolút illeszkedik a sorozat stílusához, rászabták a szerepet.

A narrációja/mesélése tele van kreativitással és ötletekkel. Nem csak ül és mesél, hanem megjelenik a helyszíneken, bontja a Negyedik Falat, kibeszél a nézőhöz, kommentál, megállítja a sztorit, tanulságokat von le, magyaráz – ez nyilván a könyvből lett átvéve, de ettől még a szarkazmusa Warburton előadásában felülmúlhatatlan. (És többek között ezért sem tudom, hány éves kortól lehet igazán értékelni a sorozatot, hiszen ő nagyon fontos elem. S, mint azt sejtetik, talán nem is annyira kívülálló.)

A pilotot, ha külön értékeltem volna, kábé 7/10-re hoztam volna ki, és a sorozat azért tartotta nagyjából a szintet, bár egy hajszálnyira talán esett az érdeklődésem foka. Ez persze főként annak is köszönhető, hogy míg a narrációért és a vizuális megoldásokért oda voltam, nem minden konfliktus kötött le. Még akkor sem, ha azokat is telezsúfolták jóféle gegekkel és ötletekkel – a streameléssel majdnem fél tucatszor poénkodtak.

In all honesty, I prefer long-form television to the movies. It’s so much more convenient to consume entertainment from the comfort of your own home.

De, ha valaki tudja, hogy érdekli a téma vagy a műfaj, annak szerintem nem lenne szabad kihagynia. Az előzetes vagy az említett, tizenegynéhány évvel ezelőtti mozifilm remek mankót ad annak kapcsán, hogy mire kell számítani, szóval nehéz mellélőni vele.

Hello, my name is Lemony Snicket, and I’m sorry to say that the alleged entertainment you are watching is extremely unpleasant.

Mint írtam fent, alapvetően négy filmet kapunk az első szezonban (főleg az első 4 részben a minőség is abszolút mozisnak hat zömében), a 4 epizód egy-egy új gyámot, illetve a gyerekek náluk töltött idejét mutatja be.

Nyilván a főszálon vannak átívelések is (Neil Patrick Harris nem véletlenül állandó szereplő), de mellé kapunk még nagyon, nagyon háttérbe szorítva (részenként egy, max két jelenetre) egy másik, a mitológiát alapozó átívelést, összeesküvéssel, titkos szervezettel.

Bár nem sok minden spoilerezhető el, kommentben jelölhetitek, ha nem az első részről írtok, vagy későbbi epizódból utaltok konkrétumra.

30 hozzászólás Ne habozz!

noodles - 2017. 01. 13. 23:32

jól hangzik, vártam már nagyon, hogy kint legyen. pushing daisies számomra is a legjobbak között.

Lemoni - 2017. 01. 14. 00:29

Hehe, nekem is rögtön a Pushing Daisies ugrott be :D Pilotot néztem még csak, be is rántott gyorsan. Legjobban a képi világ és a gyerekszereplők, a bébit megzabálom :D NPH-t csak azért nem ajnározom, mert tőle el is várom ezt a szintet. A filmet nem láttam – ki nem állhatom Jim Carrey-t, szóval nekem ez egy teljesen új történet. Tetszik a tálalás, a stílus, a színek használata. Hétvégén szerintem letolom a maradékot is.

Wall-E - 2017. 01. 14. 10:04

Tegnap este megnéztem az első részt, és hasonlóan értékelem egyelőre, mint ami itt a kritika első részében elhangzik. Az volt az első gondolatom, hogy “egyedi”, tényleg ez az elbeszélői stílus és a képi világ, a hangulat, nem tudnék más hasonló sorozatot mondani, legalábbis abból, amit nézek. Ennek ellenére nem tudom, hogy mennyire lesz rám nagy hatással, de persze ez még csak egy rész volt. Egyelőre lehetséges, hogy inkább egy sima szórakoztató élmény marad.

Brynden Rivers - 2017. 01. 14. 10:45

Egy Pushing Daises újranézés esedékes a jövő héten :)

A Series of Unfortunate Events-et szerintem lassan fogyasztom el, filmenként, úgy tovább tart a remek élmény.

hejjho - 2017. 01. 14. 11:44

ahogy így elnézem a képeket, az alapján nagyon Wes Anderson-os a képi világ, tényleg? mert az telitalálat lenne az ízlésemnek.

Benjy - 2017. 01. 14. 12:09

3 részen vagyok túl. Nekem a humora nagyon hit or miss helyenként. Vannak rettentő zseniális pillanatai, pl amikor megjelenik Warburton, vagy amikor lebontják a 4. falat, de van, hogy egy-egy túlhúzott poén csak ásítozásra késztet. NPH természetesen zseniális, ezt a szerepet pont rá szabták, de a többiek is teljesen rendben vannak.

Mondjuk én a filmet is láttam párszor (a könyvek kimaradtak), tehát valamiféle viszonyítási alap van, plusz ezért az újdonság ereje is kicsit hiányzik. Talán a 7.-8. részre visszatér.

“In all honesty, I prefer long-form television to the movies. It’s so much more convenient to consume entertainment from the comfort of your own home.”

Ez az idézet, és ahogy közben kinézett a nézőre, az valami fantasztikus volt.

Benjy - 2017. 01. 14. 12:20

Kicsi off, de…

Most kezdtem el az ingyenes hónapot a Netflixnél, és meglepve tapasztaltam hogy a feliratoknál az angol és német specifikáció mellett román is van, akkor magyar miért nincs? Jó nyilván ez inkább költői kérdés, de mégis meglepett.

Adam9456 - 2017. 01. 14. 13:05

Nos, én anno kb. 12-13 évesen olvastam a 8 könyvet ami megjelent magyarul, valamint a filmet is láttam többször. Elég nagy rajongója voltam ennek a történetnek, úgyhogy nagyon kíváncsi voltam milyen lesz ez az új sorozat. Nekem tetszett a film is, én szerettem Jim Carrey-t is Olaf Grófként.
4 részt néztem meg eddig és nagyon tetszik. Nem is akarom, hogy vége legyen :) A képi világ, a rendezés, a karakterek nagyon jól el vannak találva, és a balszerencsés történések mellett szerintem a poénok is jók, egy csomószor nevettem eddig a 4 részen. Mondjuk a könyvek nem voltak egyáltalán ilyenek viccesek, de ez nem baj. Bevallom picit tartottam NPH-től, mint Olaf, de eddig nagyon is jól játssza a szerepét. Egyszerre vicces és rémisztő is. A három árva is jól el van találva és Mr. Poe is a köhögőrohamaival.:D
Eddig jobban követi a könyveket, mint a film, kis apró részletekre is figyeltek amire emlékszem a filmben annyira nem.
Nagyon érdekes a mellékszálon a plusz kis történet az összeesküvés, titkos társaság ami csak a későbbi könyvekben jött elő. Spoiler! Az hogy a szüleik élnek viszont meglepett mert a könyvekben emlékszem erre nem volt erre semmilyen utalás, de már régen olvastam őket.
Kíváncsi leszek milyen lesz a harmadik (ami emlékszem az egyik kedvencem), és negyedik könyv adaptációja, ha olyan lesz mint az első kettő nem lesz gond.

Adam9456 - 2017. 01. 14. 13:06

*ilyen viccesek

winnie - 2017. 01. 14. 14:17

benjy: a román projekt gondolom hamarabb és/vagy nagyobb intenzitással kezdődött el.

gettógróf - 2017. 01. 14. 15:31

benjy: itt nincs szinkron még a moziban sem szóval valószínűleg sokkal többen foglalkoznak felirat készítéssel is

lordviktor - 2017. 01. 14. 19:17

Túlvagyok az első “filmen” és eddig tényleg fantasztikus. Nem tudom, hogy mostanában jobb a gyerekszínész képzés, de nagyon is érezhető, hogy növekszik a színvonal (Stranger Things és itt is szinte tökéletes).
Spoiler?
Ami kicsit zavar, hogy Cobie Smulders lett az anya, mindig amikor mutatták az az érzésem támadt, hogy igazából csak Barney mesél valami nagyon durván hosszú csajozós trükköt a Cseltárból

rapguruz - 2017. 01. 14. 21:50

Semmi elozmenyet nem ismertem a Sorozatnak de a képi világa miatt vártam nagyon.. . Angol felirattal kezdtem nézni de Sajnos a nyelvezete nem egyszerű számomra.. . :(

A képi világ 10/10
(Olyan A leleményes Hugós A világa Amit imádtam!! :)

liberatore - 2017. 01. 14. 23:22

Off:
Sokszor járok Romániába és ott minden film (moziban is) vagy sorozat feliratosan, eredeti hanggal kerül leadásra. Kivétel az animációs filmek/sorozatok vagy gyerek mesék, azok szinkronosan mennek. Szóval gondolom ők már nagyon benne voltak ebben az egészben. Kicsit irigylem is őket, nálunk is behozhatnák ezt.

On:
Már alapból a képek arra késztetnek, hogy nézzem. Imádom az ilyen képi világot. Holnap valószínűleg elkezdem.

Dave - 2017. 01. 15. 09:18

Vártam én is, de valahogy nem jött be. Pedig NPH maszkja tök jó, a 3 gyrek is elviselhető, a narrátor is jó (mondjuk Warburton nekem örökké Joe Swanson lesz a family guyból :)
de az összkép még így az első résszel nem jött be.

abba - 2017. 01. 15. 10:39

A filmet se láttam, a könyveket se olvastam, és mindenfajta tudás nélkül ültem le elé. Még csak az első részt láttam, és nagyon tetszett. Különleges mese, a gyerekek is jók, a narráció isteni. Nekem a képi világ semmit sem számítana, ha nem lenne hozzá jó az alapanyag, de itt szerencsére úgy látszik, van miből dolgozni.
Viszont tisztára lehangolt, a narrátornak igaza volt, tényleg egy csomó sajnálatos eseményt láthatunk. Nem tudom, miért hittem, hogy vidámabb lesz.

korum - 2017. 01. 15. 12:41

Tetszik, de ez nem az a darálós sorozat, ahhoz túl egyformák a részek, egy kis szünet, és pár standardabb sorozat a részek között jót tesz neki… aztán mikor már hiányzik a balsors, vissza lehet térni a következőre. :)

FrankLuck - 2017. 01. 15. 13:32

Azt hittem be fog jönni nekem is, remek elemei vannak, a képi világ pazar, Warburton zseniális, de az egész egyben valahogy túl sok. Sokkal többet viszketek tőle, mint amennyit értékelek, így a második részt első harmada után feladom. Azt elismerem, hogy különleges és hiánypótló, biztosan megtalálja a közönségét.

winnie - 2017. 01. 15. 14:20

FrankLuck: szerintem sokat számít, hogy alapvetően gyereksorozat – nálam legalábbis a végén, a 4. sztoriban, főleg az 1×07 alatt az vitte le és tette kicsit unalmassá, hogy nagyon sok volt a két gyerek közti kommunikáció. akiknek egyébként nagyon tetszik a beszédstílusa, de igazából nem volt érdekes a párbeszédeik tartalma.

persze, ha nem darálok, akkor lehet, hogy másképp gondolnám.

rapguruz - 2017. 01. 15. 15:29

Ez nagy volt A 3 . részből

“In all honesty, I prefer long-form television to the movies. It’s so much more convenient to consume entertainment from the comfort of your own home.”

Adam9456 - 2017. 01. 16. 16:34

Végignéztem az évadot, és összességében is tetszett nagyon. Mondjuk a harmadik könyves 5.,6. részekben egy kicsit szerintem már túlzásba vitték a humort az amúgy igen lehangoló könyvhöz képest.
A karakterek továbbra is nagyon jók, élő karikaturák Olaf, Mr. Poe, Monty Bácsi és Josephine néni is jól el lettek találva. Olaf színtársulata is. A gyerekszínészek és NPH is jó választásnak bizonyultak.
Spoiler! A szülőkkel való megvezetés és csavar viszont szerintem nem volt szép húzás a készítőktől, de mondjuk illett ebbe a balszerencsés világába
Az utolsó részek is jók voltak a fűrésztelepen, ezt eddig nem láthattuk képernyőn és tetszett a következő évadra a felvezetés is, alig várom.

adamlyon - 2017. 01. 17. 00:44

Nagyon vártam és tetszett :) olvastam is, filmet is láttam, nem tudtam kihagyni az összehasonlítást. egyrészről szinte szó szerinti adaptációt látunk, másrészről meg teljesen nem. jó, hogy a filmrendezővel ellentétben itt ismerik az egész világot és történetet, már lerakták az alapjait a ‘nagy rejtélynek’.
a filmben a steampunk/gothic stílus jobban bejött, de itt viccesebbre vették a formát. NPH nem kedvencem (bár Jim Carrey se), de ahogy néztem, egyre jobban láttam benne Olafot, Shirley-nek nagyon jó volt. Alfre Woodard Josephine nénijét az internet népe nem nagyon szereti (amit én olvastam), de Merylhez talán nem is illene hasonlítani. Mindkét színésznő máshogy közelítette meg a karaktert, Alfre gondolom a rendezői utasításra inkább a komédiára ment rá.
A darabolás jó volt, hogy négy könyv először – bár talán ez a leggyengébb pontja is, mert szerintem pont ezután lesz izgalmasabb a történet. Ugyan a hetedik könyvig megy a valakire rásózzuk a gyerekeket, de több rokon már nincs.
Az anya-apa jelenetek is jók voltak visszagondolva, felteszem megvezetett néhány embert, akik korábban már olvasták :)
és ja, milyen jó, hogy Catherine O’Hara Georgina Orwell lett (úgy tűnt, mint aki nagyon élvezi)és nem még egyszer Justice Strauss- sokkal jobban illett Joan Cusackra. Na meg Mr. Poe! Mr. Poe ábrázolása is egészen zseni…*cough cough* volt :P
És látszik, hogy mennyire kidolgozott, tele van anagrammával a sorozat (mint a könyv), néha csak a háttérben, akár utalás egy másik könyvre, stb…na meg az a bizonyos három betű visszatérése folyamatosan. Jó látni, hogy tudják mit csinálnak.
Összességében elégedett vagyok, remélem a többi rész (ha lesz), kicsit sötétebb lesz.
(És ha a rész elejére végre belerakták a Beatricének szóló mondatokat, a végén miért nem lehetett a The Gothic Archies számait betenni?:P 13 dal, ami a 13 könyvhöz készült:)

Benjy - 2017. 01. 18. 22:26

Na lenyomtam, és habár közel sem lett zseniális a végeredmény, nem érzem kidobott időnek amit beáldoztam rá. Egyetértek, hogy a 6-7. rész környékén kicsit leeresztett, de a 8. rész és a zárás miatt azonnal néztem volna tovább. Igazából engem is a hangulat fogott meg, plusz főleg NPH, mert ő szerintem rettentő zseniális volt, még úgy is, hogy a többiek is remekeltek. A történetet már nem tudom ennyire éltetni, főleg az anyus csavar volt szerintem nagyon szenyó, még ha kreatív is volt.

Olyan 7/10-re lőném be az évadot, de hogy kinek tudnám tiszta szívvel ajánlani, azt magam sem tudom.

Alterego9 - 2017. 01. 25. 03:22

Na, megnéztem.

A regény olvasójaként úgy érzem kicsit túlzásba vitték a twee Pushing Daisies hangulatot.

Az első könyveket gyerekként olvasva volt az egésznek egy olyan tényleg sötét és tragikus hangulata, ami mellett szinte csak felnőtt fejjel újraolvasva jött át igazán hogy mennyit is hülyéskedett közben a narrátor.

Ehez képest itt mintha pont fordítva lenne, úgy érzem egy gyerek néző csak egy idétlen mesét látna benne, NPH ripacskodása, Mr. Poe köhögése, és a tarka képi világ között szinte elveszik az hogy itt tényleg halált és szenvedést látunk, ami csak felnőtt lévén végiggondolva az egészet lesz világosabb.

Ezen kívül egy kicsit olyan érzésem is volt mintha a készítők túlrajongták, szentként kezelték volna a regényeket. Mint amikor egy új Star Wars film jobban erőlködik hogy tökéletesen visszaadja “a legendás Star Wars saga” hangulatát, inkább mint hogy csak elmondjon egy szórakoztató történetet.

Egyből az első jelenetben Warburton olyan pofát vágott mintha ünnepélyesen idézett volna egy ikonikus szöveget. Később akárhányszor Violet felkötötte a haját, vagy befigyelt egy titkos társaság motívum, vagy Snicket egyik kedvenc szavát használták (pl. “misnomer”), olyan érzésem volt, mintha ott ülne mellettem a rendező és hiperaktívan föl-alá ugrálna hogy “Látod? Látod? Ott az izé! Az, a Dologból! Hehehe, kimondta! Tudod, mint a hatodik könyvben! Ott, ott, OTT! Az utalás! ÉRTED? Várj, várj, hú, mindjárt jön AZ A BIZONYOS JELENET!”

Moose25 - 2017. 01. 25. 13:40

Nem olvastam a könyveket soha, a filmet se láttam mert bár jó színész, de én nem csípem annyira Jim Carreyt.

Amikor elkezdtem a sorozatot az intrótól már tudtam hogy ez favorit lesz.

Kedvenc könyvem/filmem(2 epizód) nem volt, mindegyik zseniális volt. A Reptile Room-ot sírva röhögtem végig, az volt a legviccesebb.

Megnézném már a Netflixtől a Darren Shan könyvek vagy a Démonmester adaptációját is. Ez a sorozat bebizonyította hogy ez több mint lehetséges:D

abba - 2017. 01. 26. 00:51

Na, nekem nagyon tetszett az évad. A gyerekszínészek nem csak szépek, de ügyesek is, végig lehetett rájuk számítani, NPH álarcai is bejövősek voltak, talán a Miserable Millbeli nem annyira.

A végén a dal remek lezárás és felvezetés volt, gondolkoztam is, hogy hogyan fogják ezt befejezni? És tök jó volt így.

A látványvilág összességében véve működött, hoszen tényleg egy meséről beszélünk itt, akármilyen szenvedések is esnek meg, egy bizarr világot kapunk a történetben, a szereplőkben, és most itt a sorozatban is.

Szerintem Lemony Snicket istenien lett beleszőve a történetbe, a színész is jó.
A szülős szál pedig kegyetlen, de kegyetlenül jó.

Ami azt illeti, a sorozat rávett arra, hogy elolvassam a könyveket, úgymogy ennek a közepén vagyok.

energy - 2017. 02. 07. 00:46

Nem az én stílusom, nem tetszett sem a film, sem a sorozat, a könyvek meg nem érdekelnek. Azt hiszem, a figyelmeztetés nekem szól.

CalicoJack - 2017. 02. 10. 20:08

Két gyerekkel (10-13 évesek) végignézve a sorozatot, egyértelműen zseniális . Ők nem látták a filmet, így a történet meglepetés volt számukra. A képi világ elvarázsolt bennünket, a színészek ( a gyerekek különősen) nagyon jók. Heti bontásban néztük , 2-2 összetartozó rész egy hétvégén ,így nem volt túl tömény a balsors. Angol nyelvleckének is kitűnő, a gyereknek (és angolul kevésbé tudósnak) érthető módon magyarázza el a szavakat a narrátor. A főcímzenék és a néhány énekes betét szintén jól eltaláltak. NPH lubickol a szerepben, szuper hogy kihasználják az énektudását is.( de szívesen megnéztem volna a Hedwig-ben a Broadwayn…) Ja , és mivel a folytatás sokára jön ( reméjük lesz), most olvassák a LS-et a gyerekek.

Csigusz - 2017. 03. 06. 17:18

Amennyire imádtam az előzetest, és a nyitó két epizódot utána nagyon hamar vált borzasztóan fárasztóvá az egész.
Nem tudom mi változhatott, hiszen a gyerekek abszolút kedvelhetőek a képi világot is csípem, de már a Monti bácsis részek is nagyon nyögvenyelősen mentek le.
Eleinte darára készültem, de hamar átálltam arra, hogy a könyvek szerinti bontásban nézzem, de így sem csúszik könnyebben.

Lehet ez is azon ritka esetek egyike, amikor elismerem egy sorozat erényeit és minőségét, de nálam nem működik.
Még azért lehet befejezem azért a maradék 3 részt.

Zem - 2017. 04. 08. 19:17

A filmet nagyon szerettem, úgyhogy rögtön rávetettem magam, és… mégis csak most végeztem. Warburton zseniális, és a többiek is nagyon jók, a képi világot, meg az egész atmoszférát imádom, de azok a hibák engem is zavartak. Néha a magyarázásokat is túlhúzták, meg az, hogy nem figyeltek a felnőttek a gyerekekre – bár ez inkább csak az első négy részben volt, – nem volt ilyen zavaró a filmben, mert minden gyorsabban zajlott. Nem véletlen, hogy különösebb gond nélkül belefért három könyv, szerintem a problémák nagy része eltűnne, ha feszesebbek lennének a részek, 70-80 perc bőven elég lenne egy könyvre.
A 7. részben az a csavar nagyon gonosz volt, le a kalappal. A titkos társaságról tényleg nagyon kevés volt a filmben, úgyhogy összességében örülök, hogy elkészült, bár még a könyvek elolvasásáról se mondtam le.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz