login |

Baskets: kezdett a 2. évad – írta: BotondB

2017. 02. 08. 17:45 - Írta: vendegblogger

2 hozzászólás | kategória: kritika,

Zach Galifianakis (és Louis C. K.) FX-en futó bohócos (de nem bohóckodós) komédiájának visszatérését aligha várták sokan visszafojtott lélegzettel.

Az első évad itthon nem igazán vonzott be sok rajongót, ami nem véletlen: egyértelműen rétegsorozattal van dolgunk, ami a nagy többségnek valószínűleg az első rész után instant kasza lenne (lehet, az is volt), de aki kedveli a kicsit lehúzós hangulatú komédiákat, annak nem valószínű, hogy csalódást okozna. Ezért ajánlójellegűre vennám a dolgot mielőtt belekezdenék a szezonkezdet értékelésébe, hátha néhányan kedvet kapnak a sorozat bepróbálásához.

Főhősünk, Chip legnagyobb álma, hogy hivatásos bohóc lehessen, ugyanakkor az első pillanattól fogva nyilvánvaló számunkra, hogy egy rendkívül szerencsétlen férfi, akinek szinte soha nem jött össze semmi úgy, ahogy akarta. Azt is mondhatjuk, hogy egy igazi bohóc, csak sajnos nem abban az értelemben, ahogy azt ő szeretné.

Ez a folyamatos kudarccal való szembesülés adja meg a sorozat igazi hangulatát: egyáltalán nem tipikus comedy-vel van dolgunk, mert bár minden részre jut néhány emlékezetesebb poén, mégis sokkal több az elkeserítő, fájdalmas pillanat, miközben Chip amúgy sem tökéletes élete széthullik körülötte.

Zach Galifianakis-nak nagy dicséret jár: rendkívül egyszerű, bravúroktól mentes alakítást nyújt, mégis tökéletes hitelességgel tárja elénk ezt a talán túl emberi karaktert. Lehet, hogy ez a mindenféle különleges tulajdonságot nélkülöző, naturalista ábrázolás is az oka annak, hogy egy-egy szomorú pillanat gyakran egészen szívszorító tud lenni, tényleg könnyen beleélhetjük magunkat a főhős helyzetébe.

Meg kell jegyezni azonban, hogy nem csak Chip képes kiemelkedő pillanatokra, akad még néhány karakter, aki maradandót tudott nyújtani az első etap során: a főhősünk édesanyja az egyik tökéletes példa, akit egy férfi, Louie Anderson alakít méghozzá zseniálisan – nem véletlen, hogy tavaly a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Emmy-t is elvitte a komédiáknál.

Emellett Martha, egy végtelenül jó szándékú, de teljesen szétcsúszott biztosítási ügynök is jelentős szerephez jut a történetben, és néhány emlékezetes pillanatot is okoz a nézőknek. De még Dale, Chip ikertestvére is viszonylag sok időt kapott az évad második felében, így Galifianakis tipikus komikus karakteréből is kaptunk egy kis kóstolót (merthogy Dale-t is ő formálja meg).

Tényleg javasolt bepróbálni annak, aki szereti a kevésbé klasszikus komédiákat, a humor és a fájdalom érdekes egyvelegét, ami kitűnően megfér egymással a Baskets hőseinek életében. A tovább után kisebb spoilerekkel már a 2. szezon startjáról írok.

Az előző évad végén vonatra szálló Chip utazása kifejezetten jól alakult, hiszem sikerült a kalandok mellé ismét karakterdrámát csempészni, így az események közepette kitűnően látszott hol tart most a főhős jellemfejlődése.

A közösséghez tartozás bár még mindig fontos számára (kinek nem?), de már nem mindenáron. Ez bármennyire is kis mértékű, de mégis egyértelmű előrelépés, ahogyan az is, hogy a cirkuszos lánnyal való beszélgetése során is sokkal több empátiát tanúsított, mint Martha iránt az egész első évadban.

Közben pedig vicces eseményből is akadt bőven (fizetés a pénztárnál, majd a konzerv kinyitása), az epizód végére pedig kiderült, hogy a kis vándorcsapat tagjai Trinity kivételével egytől egyig drogosok, akik ismét választás elé állították Chipet: lemond a közösségről ahova már tartozik vagy lemond egyik még meglévő elvéről.

Chip döntése miszerint ilyen társasághoz nem akar tartozni persze nem jelenthető hősies tettnek vagy hasonlónak, ugyanakkor érdekes belegondolni mit tett volna hasonló esetben korábban. Talán most már képes lesz hazatérni és szembenézni a problémáival, de persze ez majd csak a folytatásban derül ki.

Az út hosszú lesz a tempó pedig lassú, de talán van még számára remény.

2 hozzászólás Ne habozz!

HeroZs - 2017. 02. 10. 09:55

Martha nagy kedvencem, a karakter stílusa nagyon jól el van találva.

“… tényleg könnyen beleélhetjük magunkat a főhős helyzetébe”
Ezen gondolkodtam a sorozat közben és ez az egyik legnagyobb gondom a baskets-el: annyira fura döntéseket hoz a főhős folyamatosan, annyira nem tudok azonosulni a folyamatos bénázásaival hogy egy kicsit fáj is nézni. de ezt leszámítva egy nagyon érdekes kísérlet

BotondB - 2017. 02. 11. 23:17

HeroZs: jogos, pontosítok. Nem úgy értem hogy én is ezt tenném a helyében de szerintem annyira emberi és valós figura amilyet biztos ismer mindenki és emiatt őt ismerve logikusak a furcsa döntései is. Nem tudom mennyire érthető, de remélem valamennyire az. És valóban nem jól foglamaztam meg :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz