login |

Winnetou: Der Mythos lebt – írta Eloise

2017. 03. 19. 15:50 - Írta: vendegblogger

3 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, minisorozat,

A német RTL csatorna úgy döntött, hogy egy klasszikussal, illetve annak új köntösbe öltöztetésével örvendezteti meg a nézőit: Karl May apacs indián hősének, Winnetou-nak a történetét mutatták be karácsonykor 3 részben. Nem tudom, hogy a fiatal generációnak mennyire „jött be” a minisorozat (gondolom, hogy az), de a készítők mindent megtettek annak érdekében, hogy ne csak a nosztalgia működtesse.

Természetesen volt benne akció, szerelem, néhány poén is, igaz a történetek is komolyabb módosításon estek át, nem csupán lerövidítették őket. Azért az idősebb Winnetou-rajongókra is próbáltak hatni, hogy minél többen felüljenek a nosztalgia vonatra, még Gojko Mitic, aki korábban többször személyesítette meg a törzsfőnököt, is kapott egy kisebb, de annál drámaibb szerepet.

Ha valaki hajlamos bosszús lenni azon, hogy az eredeti, klasszikus sztoriba belenyúlnak, az lehet, hogy fel fog hördülni párszor. A rövidítés persze érthető, hiszen Karl May elég sok szereplőt és fordulatot használt, ráadásul hősei általában hosszú utat tesznek meg, hogy eljussanak céljukig, ami sok időt vett volna el. Azonban ezúttal többről volt szó.

Az 1×01-ben még csak módosítottak pár dolgot, de utána az 1×02 fő vázát May egy olyan regénye alkotta, amiben feltűnik ugyan Winnetou, de nem ő a főszereplő. A harmadik rész történetét pedig szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatták.

Ennél jóval meglepőbb volt, hogy a karakterek jellemét sem kímélték. Old Shatterhandet például jóval tudálékosabban mutatták be, Winnetou pedig míg a könyv(ek)ben mindig egy megfontolt, rendkívül művelt férfi volt, itt ennek nem sok nyomát mutatta. A legdurvábban viszont Sam Hawkens-szal bántak el, aki vicces kisemberből mondhatni elmebeteg lett.

Ezek mellett volt néhány logikátlannak ható döntés is, de mégis azt kell, hogy mondjam, hogy összességében nem lettek rosszak a történetek. A két főszereplő barátsága remekül be lett mutatva. A részek egy-egy fő gonosza jól lett megjelenítve. Ami pedig sokat hozzá ad a történetekhez, hogy a szereplőket nagyszerűen választották ki.

Mindkét főszereplőt remek színész alakítja. Nyilván a Winnetou-t játszó Nik Xhelilaj-nál még némi eyecandy faktor is felmerül, de Wotan Wilke Möhring is képes volt elég sármos lenni jó néhány jelenetben. Az ellenlábasok alakításaira sem lehet semmi panasz.

Egy dolgot még mindenképp kiemelnék, a gyönyörű tájat – Horvátországban forgattak. Emellett látszik, hogy saját erejükhöz képest nem spóroltak a költségekkel. Persze nem egy amerikai kosztümös sorozat látványát kapjuk vissza, de mindez nem ment a minőség rovására.

Be kell valljam, nem voltak túl nagy elvárásaim a Winnetou: Der Mythos lebt kapcsán, lehet, hogy ennek is köszönhető, hogy többé-kevésbé pozitívan csalódtam. Meglehetősen elragadott a hangulata, s fel is merült bennem, hogy milyen jó lenne, ha készülnének további részek, amikre még jobban összeszoknának a szereplők. Azonban az utolsó rész és a történet eléggé lezárt, bár nyilván korábbi kalandokat mindig el lehet mesélni.

3 hozzászólás Ne habozz!

monti - 2017. 03. 19. 16:51

ha nem Old Shatterhand történetet akarunk nézni csak akkor ajánlom, Old Shatterhand-et alakito szinészről képtelen vagyok elhinni hogy egy ütéssel elkábit valakit is :-D jo hogy nem egy 40 kilos játsza szerepét

nekem nem jött be, maradok az eredeti sztorinál és filmeknél

kiskiraly - 2017. 03. 19. 17:34

Maradt egy szóelírás: szereplők helyett “szeplők” lett :)

Nekem vegyes érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. (Szándékosan nem néztem újra az eredetit előtte, nehogy bezavarjon)
Számomra nem volt semmi különleges a 3 tévéfilmben, ez pedig szerintem nagy hiba ha remake-ről van szó, hiszen pont az a lényeg, hogy valami új megközelítést (fényképezés, forgatókönyv, stb..) ad hozzá.

Nálam 5/10 a három tévéfilm együtt, a színészekkel nem volt probléma. Nem rajtuk múlt a dolog.

bobi64 - 2017. 03. 21. 21:57

Egy trágya az egész, ha a Karl May Winnetou történetek szempontjából nézzük. Elmenne valami német westernnek, mert önmagában nem rossz, de ez azért enyhén szólva túlzás. Még a gyerekkorunkból ismert Szinnai Tivadar által átformált könyvekhez sincs sok köze a második, harmadik résznek főleg, de az eredeti Karl May könyvekkel aztán végképpen köszönőviszonyban sincs. A cucializmusban ugyanis a könyveket átírták, kigyomlálva belőlük mindenféle keresztény hitre, bibliai dologra való utalást. Mivel Old Shatterhand bizony erősen hívő, Jézus Krisztusban bízó személyként van megírva, sőt maga Winnetou is hasonló figuraként szerepel a történetekben. Ezt akkor állapítottam meg amikor felnőtt fejjel újraolvastam a MEK-en fellelhető May könyveket. Némelyikre rá sem ismertem szinte, egy csomót meg ki sem adtak nálunk.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz