login |

The Catch: kezdett a 2. évad

2017. 03. 20. 16:15 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: kritika,

My name is Alice Vaughn.

Hahh, ez a kezdés megadta az alaphangot a The Catch második évadjának, amit ismét megpróbálnak újragondolni, hiszen a pilot után már egyszer megpróbálták megmenteni a sorozatot. A mostani mentési kísérlet keretén belül a heti ügyeket is eltüntetik (maradnak azok, amiknek közük van az átíveléshez), és afféle szappanos romantikázós komédiává alakítják a The Catch-et, amiben azért csibészkednek is.

Az első évad kezdése tavaly nagy csalódás volt, de minden fogadkozásom ellenére maradtam, és a 10 részes szezon végére nem is bántam meg. Persze csak lájtos limonádé volt, ami a totális kiszámíthatóságot (miszerint a pilotban szétválasztott két főszereplő, ahogy vártuk, gyorsan össze lett boronálva) pár új bűnöző karakter behozásával kicsit feldobta – a 2. évadra John Simm állandó is lett. (És Jacky Ido hál’ istennek már nem az.)

A szezon (amiről minden tervem ellenére végül csak nem írtam) éppen azért volt túlságosan kiszámítható, mert annyira utaztak az írók a csavarokra, arra, hogy mindenki átver mindenkit, hogy a néző nem elég, hogy számított bizonyos húzásokra, hanem egyenesen tudta, hogy mi az, amit el is lehet hinni abból, amit lát. Most nem hivatkozok a feljegyzéseim alapján epizódszámokra, de mindez nagyon fájó volt.

Mint ahogy az is, amilyen tempóban pörgették előre a sztorit, volt olyan epizód, amin belül háromszor változott a status quo, miközben egy pillanatig nem tudtunk érzelmileg kapcsolódni a történésekhez. Pár jó színészi alakítás azért szórakoztatóvá tette az összképet, és némelyik átverés is működött, de üres és felületes maradt a szezon, amit egy kínos fináléval koronáztak meg.

Minden szkepticizmusom ellenére azért kíváncsi voltam a 2. évadra, még örültem is, hogy csak most ültem neki, mondván két rész alapján jobban fogok ítélni, de azt kell mondjam, hogy a 2×02-re már nem is lesz szükségem. Az évadnyitó ugyanis elég szürkén kezdődött, de a legvégén lejtmenetbe kapcsolt, és a végén beleállt a földbe, úgyhogy részemről le is sújtott a kasza.

Egyrészt képesek voltak még valakit a túloldalról Alice-ék oldalára hozni a közös munka reményében (Sonya Walger-ért már az 1. évadban is aggódnunk kellett volna olykor, ezt nem értettem, hogy gondolták az írók – most dettó ez a helyzet, kit érdekel egy sokszoros gyilkos?), másrészt meglépték a manapság ordasnak számító, kettős ügynök klisét, harmadrészt pedig szültek egy felesleges testvért Alice-nek.

Nem mondom, hogy nem vicces olykor T.R. Knight, de a figurája is fárasztóan hülye, ráadásul simlis, mint kiderült kábé mindenki Alice családjában, így természetesen nem volt meglepetés, hogy valami rosszban töri a fejét. Ahogy írtam, a közepes kezdés egy idő után sajnos kevésbé tolerálhatóba csúszott át az évadnyitó, a végén pedig már komolyan aggódtam a mentális állapotomért…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz