login |

The Last Kingdom: kezdett a 2. évad – írta Qedrák

2017. 03. 27. 21:30 - Írta: vendegblogger

14 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Az utolsó királyság egyike az egyre gyarapodó sorozatos könyvadaptációknak. A Bernard Cornwell nevéhez fűződő regényfolyam itthon Angolszász históriák (Saxon stories) néven fut, és eddig hat regény jelent meg belőle, (kár, hogy a kiadás sajnálatos módon félbeszakadt). Angol nyelven azonban már tíz kötetet lehet olvasni belőle, a 2015-ben bemutatott első évad ezekből az első kettőt dolgozta fel.

A második szezon is megkapta a berendelést a BBC America és a Netflix közreműködésével, a hírek szerint pedig idén a harmadik és a negyedik kötet kerül sorra. A folytatásnak mi magyarok is örülhetünk, ugyanis akárcsak az első évadot, a másodikat is Magyarországon forgatták. (A színészek között egyébként van német, angol, ír, osztrák, norvég, svéd stb., szóval igazán nemzetközi a felhozatal).

Az első évad értékelései többnyire pozitív hangvételűek voltak, ami több okból is nagy szó. Egyfelől a történelmi kardozós zsánerből mintha egy kis túlkínálat lenne, másfelől ezt a korszakot dolgozza fel a széleskörű ismeretségnek és keresettségnek örvendő Vikings is. Olyannyira, hogy negyedik évadának második fele konkrétan ugyanabba a történetbe kezdett bele, a Ragnar-fivéreknek a Nagy Pogány Sereggel az angolszász királyságok ellen indított hadjáratával.

Talán ennek köszönhetően egyelőre úgy tűnik, hogy Cornwell harmadik könyvének egyik hőse, Csontalan Ivar, kimarad a sorozatból. A rávetülő nyomasztó árnyék ellenére a The Last Kingdomnak nem kell szégyenkeznie. Mindezt az első évadban főleg annak köszönhetően érte el, hogy rendkívül feszes cselekményt láthattunk, ahol alig volt üresjárat. Csaknem kalandregényszerűen haladtunk előre, nem vesztegetve az időt szinte semmivel.

A tovább mögött folytatom spoileresebben, de inkább csak az S1-re vonatkozóan.

A történet keretei tulajdonképpen most is ugyanazok, mint eddig: főhősünktől, Uthredtől (Alexander Dreymond) elrabolták a családi örökségét képező Bebbanburgot, mikor a vikingek Nagy Pogány Serege lerohanta Northumbriát, majd egymás után elfoglalta az angolszász királyságokat.

Uthred előbb rabszolgaként, majd fogadott fiúként a dánok között nőtt fel, ám ezt a családját egy rivális viking lemészárolja, így kell továbbállnia Wessexbe, az utolsó királyságba, ahol a történet tulajdonképpeni másik főhőse, Nagy Alfréd (David Dawson) szerzi meg a hatalmas, és kettejük munkálkodásának eredményeképpen döntő győzelmet aratnak Ethandunnál a támadó vikingek felett, így Wessex megmenekül.

Destiny is all.

A második évad első részéből úgy tűnik, hogy a gyors haladás koncepcióját a legmesszemenőbbekig megtartották. Az ötven percbe belezsúfoltak egy komplett királlyá választást, egy rabszolgaszabadítást, de a könyvbeli sokoldalas utazást és a háttérből megismert lázadást és Alfréd tárgyalásait is, sőt szerepelt benne Erik és Sigefrid is, akik egyébként csak a negyedik kötetben fordulnak elő, de úgy tűnik, hogy ők kapják meg a viking vezetők szerepét a sorozatban.

A felskiccelt helyzet nagyjából úgy néz ki, hogy az ethanduni csata után a Wessexen kívüli térséget elfoglalják a dánok, akik különböző hadurak alá szerveződnek, legyenek azok keresztények, vagy éppen teljesen pogányok.

Az angolszászok, meghallva a diadalmas csata hírét, fellázadnak, és kiűzik a dánokat Anglia egyik legfontosabb egyházi központjából, Eoferwicből (York), így a politikai helyzet meglehetősen ingataggá válik északon. Alfrédnak a lelkes angolszászok elviszik a hírt, hogy egy próféta látomása értelmében ki kellene váltani a rabságból Guthredet, aki történetesen egy király, és ámbár dán, de keresztény.

A piszkos munkát persze ki más végezné el, mint a pogánynak megmaradt Uthred, akinek az útjai keresztezik a küldetésen járó egykori nevelőjét, Beocca atyáét.

– To be a Viking is a way of life.
– To be a Viking is a way to die.

Az elért sikerhez persze vélhetően lesz majd néhány szava Kjartannak, annak a viking hadúrnak, aki megölte Uthred nevelőapját, és fogságban tartja a testvérét, a láthatóan kissé megőrült Thyrát is. A skótok ellen hadjáratra menő viking testvérpárnak, és a Bebbanburgot birtokló nagybácsinak hagyja ezt majd válasz nélkül, arról nem is beszélve, hogy Guthred király lelkes keresztény alattvalói titokban elkezdenek áskálódni Uthred ellen.

Nagyjából ebből is sejteni, hogy egyetlen karakter sem kapott különösebben sok időt. Ez tulajdonképpen nem is baj, hiszen a végeredmény nem okoz csalódást, az első évad stílusa most is működik.

Igaz, én könyvolvasóként könnyebb helyzetben vagyok, hiszen tudom, hogy az olyan egypillanatos karakterek, mint Aethelflaed vagy Gisela nagyon is komoly szerephez fognak jutni a későbbiekben.

A főhőssel kapcsolatban az én bánatom az, hogy a történetben egy tagbaszakadt, két méteres szőke harcos, míg akit látunk a képernyőn, az egy erősen babaarcú, alacsony férfi, de javára kell írnunk, hogy jól adja vissza az időnként ripacskodó, nagyszájú nőcsábászt, aki a harci tudásával számos helyzetből menti ki magát.

A történet másik gyújtópontjában álló Alfréd karaktere is jól sikerült, a maga ravaszsággal elegyített kérlelhetetlen kereszténységével együtt.

Időnként azért érezi és látni a sorozaton, hogy nem a legnagyobb költségvetéssel dolgozik, szó sincs például az olykor döbbenetes statisztaszámot felvonultató Vikings monumentalitásáról, és azt is hozzá kell tegyük, hogy a jelmezek korhűsége sem állná ki a hardcore vikingrajongók kritikáját. Cserébe viszont néhányszor érzékeltetik velünk, hogy a korai középkor nem a tisztaságáról és sterilitásáról volt nevezetes.

Száz szónak is egy a vége, a második évad első része ott folytatta, ahol az első abbahagyta. Viszont pont azért, ahogy sűríti a könyvek cselekményét, elgondolkodtató, talán inkább darálva jobb nézni, mintsem hétről hétre. Akinek esetleg kimaradt volna eddig, érdemes próbálkoznia vele.

14 hozzászólás Ne habozz!

rhaena - 2017. 03. 28. 01:00

Már nagyon vártam, kétszer is voltam statisztálni, egyszer egészen kiemelt szerepem volt, úgyhogy kíváncsi vagyok látszódni fogok-e :D

roff - 2017. 03. 28. 07:52

annyira jó lehetne ez a sorozat, de valamiért annyira nem az :(

Brynden Rivers - 2017. 03. 29. 18:51

A főszereplő kissé miscast, de amúgy nem rossz sorozat.

Qedrák - 2017. 04. 01. 11:28

Nekem a főszereplővel nincs különösebb bajom, azt leszámítva, hogy amint írtam, nagyon nem úgy néz ki, mint a könyvekben.

hamupipacs - 2017. 04. 02. 11:41

Nekem a főszereplővel nem az a bajom, hogy kissé másképp néz ki mint a könyvekben (Haha nem olvastam a könyveket), hanem hogy a harcos, szájhős jelenetekben nagyon jól működik, de a nőkkel való jelenetekben nem igazán.
Úgy tűnik fontos számára Gisela, de mégsem éreztem azt az elsöprő vágyat a kettesben lévő jelenetekben.

Morgan - 2017. 04. 03. 12:24

Valami megragadott az első évadban. Ez az évad elég unalmas eddig és visszagondolva nem is értem már hogy mi tetszett az elsőben.

Cumbria királyának árulása annyira várható volt. Bele volt kódolva a sztoriba attól kezdve hogy feltűnt a karakter a színen.

majsz - 2017. 04. 04. 18:02

Az első évad a gyorsabb üteme miatt tetszett. Attól hogy nem volt idő sok karaktert jobban kifejteni, nem lettek rossz castok, főleg az elvetemültebb karakterek. Az évad végére viszont mintha esett volna a tempó (főleg beteg gyerekes résznél) ami nem fekszik annyira a sorozatnak. Az időugrások és gyors cselekmény miatt Uthred románcai, illetve egyes karakterek közti kapcsolatok kicsit offnak hatnak, de amíg a sztori halad addig ezt el lehet nézni. Viszont itt a 2. évad elejére is megmaradt egyenlőre a lassabb tempó, ami viszont kívánna valami többletet dráma részről, ami egyenlőre nem kaptunk meg. Azért még az eddig lement 3 részt megnézem, hátha ez változik.

Liu - 2017. 04. 04. 20:56

Egyik kedvenc könyvsorozatomból készült.

Már főcímmel megvett a legelején.
Alfréd szerintem napjaink egyik legjobban eltalált castingja….(a legtöbb szereplő jól el lett találva, sőt, az elején hiába tűnik “Uthred” eléggé miscastnak, ahogy haladunk előre, szépen hozza azt a karaktert, akit néha szeret az ember, de néha ütne -sokáig ütne) )

Annyira, de annyira szeretném szeretni, de a nézése közben olyan “fura” érzésem van mindig. Sosem az “igazi”..mintha egy icipicit mindig célt tévesztenének.

Gilice - 2017. 04. 04. 21:01

Én még mindig imádom. Mindenestül.

Qedrák - 2017. 04. 09. 13:45

Azért annak volt egy sajátos bája, amikor az egyik noname viking Rollóként mutatkozott be Ragnarnak. :D

Morgan - 2017. 04. 10. 07:39

Uthrednek jól áll a szenvedés, jobban mint az a vigyorgós pofa. Egész jó kis rész volt.

hamupipacs - 2017. 04. 18. 13:39

Ez utóbbi rész várós volt, mert nem tudtam, hogy mi jöhetne a bosszú után. Pihenés?:-) Elhízás? Megkeresztelkedés?
Oké, tudom, hogy van még nyitott kérdés, ambíció.

Morgan - 2017. 04. 19. 12:03

Az igazi bosszú még hátra van. Uthred valóságos személy volt? Alfréd az volt.
Uthred újdonsült felesége elég jól látja a dolgokat. Alfrédtől el kell szakadniuk ha nem akarnak ellenségekké válni a jövőben.

Qedrák - 2017. 04. 22. 20:39

@Morgan: Az író szerint valóságos személy volt, ugyanis Bernard Cornwell valamelyik ultratávoli felmenőjét hívták így. Az ő alakja köré írta meg a regénysorozatát.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz