login |

Witness For The Prosecution – írta Natale

2017. 04. 13. 21:11 - Írta: vendegblogger

5 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat,

A BBC nemrég megegyezett Agatha Christie kiadójával, hogy évente egy regényét megfilmesítsék, illetve megminisorozatosítsák. 2015-ben indult a projekt, a zseniális And Then There Were None-nal. 2016 karácsonyára pedig a Vád tanúja című novellát kaptuk. A sorozatot ugyanaz a Sarah Phelps írta, mint a None-t, és az 1957-es klasszikus óta (ami a színdarabra épült) tudjuk, hogy remek alapanyag filmekhez.

Nagyon magasan volt tehát a léc, és nem is sikerült átugrani.

Kaptunk egy nagyon erősen modernizált feldolgozást, ami karaktereiben, történetében és hangulatában is alaposan eltért az eredetitől. Ezzel így önmagában semmi baj nincs, azért csinálunk adaptációt/feldolgozást hogy valami újat adjunk, főleg akkor, ha az alapanyagot már korábban remekül megfilmesítettek. Viszont ennek az a kockázata, hogy sokaknak nem fog tetszeni.

Én is így voltam vele, engem nem sikerült megfogni, de nem gondolom, hogy rossz lenne az adaptáció, akik szeretik az ilyenfajta feldolgozásokat, azok nagyon jól fognak szórakozni.

Egy kifejezetten kellemetlen hangulatú, sötét, baljós Londont kaptunk helyszínnek. Viszonylag sok a kültéri jelenet, és mind ködös, nyomasztó. A középpontban az ügyvéd karaktere van, aki egy igazi szerencsétlen kisember, a szegényes otthonával és a köhögésével. A börtönben a frissen letartoztatott rabok ajtaján kopog be egymás után, remélve hogy talál valamit, amivel bekerülhet az újságokba, így akad össze Leonard Vole-lal.

Kapunk egy elég alapos háttérsztorit is az ügyvédnek, ami abszolút új dolog, de az alapanyag mégiscsak egy rövid színdarab, ki kellett tölteni valamivel a két órás játékidőt. A feleség szerepére is nagyon eltalálták Hayley Carmichaelt, tényleg sokat ad az ügyvéd karakteréhez. Persze akinek nem jön be ez az irány, annak inkább csak felesleges időhúzásnak tűnhet. Toby Jones egészen kiváló ebben a szerepben, minden jelenete kellemetlen és kínos.

Érdekes adalék, hogy a 2016-os adaptáció ügyvédje az a Mayhew, aki mint karakter az eredeti verzióban is szerepel, de ott abszolút mellékszereplő, csak egy tag Vole ügyvédi csapatában.

(Terminológia: ő a solicitor, míg Sir Robarts, aki itt nem jelenik meg, de központi karakter az eredeti darabban, a barrister. A magyar nyelv mindkettőt ügyvédként fordítja, de az angol jogrendszerben ez két külön személy. A solicitor tart kapcsolatot az ügyféllel és intéz mindenféle ügyet, a barrister beszél a bíróság előtt, és mást nem is csinál. Anglia abban egyedi a világban, képesítés az egyikre nem jelenti azt, hogy a másikat is gyakorolhatja az ember, emiatt ez két külön szerep, míg máshol általában egy ember látja el mindkét feladatot.)

Tulajdonképpen az egész adaptáció megítélése azon múlik, hogy hogyan áll az alapvető karakter- és hangulatbeli változásokhoz az ember. Tovább után felhozok azért pozitívumokat is, spoileresen.

Egy dolog szerintem zseniális húzás volt: a szolgáló, mint karakter előléptetése. Nagyon jól sikerült a munkaadóját végletekig követő, becsületes hölgy beillesztése a történetbe. Magához a történethez is hozzáad, mert kapunk vele egy valós gyanúsítottat: az eredeti színdarabbal is csak annyi volt a gondom hogy viszonylag egyszerűen ki lehet találni, mert nincsen másik gyanúsított.

Itt viszont van, és lényegében már az elejétől fogva halljuk tőle az igazságot, csak akkor még minden abba az irányba tereli a nézőt, hogy ne higgyen neki. El is időznek egy kicsit ezen a szálon, és végül a szerencsétlen szolgálóra kenik magát a gyilkosságot is.

A másik újítás, ami szerintem jól sikerült, az a lezárás: a “rosszak” nyernek a végén, Leonard es Romaine boldogan élnek amíg meg nem halnak. Ez volt egyébként az eredeti novella befejezése is, majd Christie maga írta át a színdarabban. Ezt az alternatív befejezést latjuk egyébként az 1957-es filmben is. Ide viszont jobban illik az eredeti befejezés, mintegy megadva az utolsó csapást a szerencsétlen ügyvédünknek, hogy élete nagy sikere, amikor valóban hitt a védencének, valójában hiba volt.

Kim Cattrall szinten remek, mint az élvhajhászó, unatkozó gazdag idősödő asszony, aki fiatal fiúkra vadászik, de gyorsan rájuk is un. A megvalósítás is gyönyörű, és a lezárás időzítése, valamint üteme tökéletes.

Összességében tehát egy érdekes feldolgozás a 2016-os Witness For The Prosecution, egy egész másik szemszögből közelíti meg a történetet, amivel sokaknak nagyon be fog jönni, másoknak pedig nagyon nem.

5 hozzászólás Ne habozz!

emese - 2017. 04. 13. 22:49

Disclaimer: csak az első részt láttam, mert… és innen jön a kommentem érdemi része.
Mert bár Toby Jones valóban remek a szerepében, a szerencsétlen nyomort olyan szinten siekrült színre vinni, hogy az első részt záró “szexjelenet” után – amihez hasonlóan visszataszítóan kínoss jelenetet még életemben nem láttam sem vásznon, sem képernyőn – egyszerűen nem bírtam megnézni a második részt.

Számomra a legkiemelkedőbb karakter egyébként, és a színésznő is valami hihetetlen cinizmussal és éllel játssza, az Romaine karaktere.

Illletve az viszont nagyon tetszett, hogy maga a kor, a világháború utáni kiábrándultság szinte önálló szereplővé válik a filmben. Minden koszosann, mocskosabb, keserűbb, reményvesztettebb.
Csak rá kellene magam venni a 2. epizódra…

kulup - 2017. 04. 14. 10:23

Nekem ez annyira unalmas volt, hogy az első rész feléig bírtam csak. Jó szereposztás, kiváló korrajz és dögunalom.

nargli - 2017. 04. 14. 13:53

Mindennel, amit a kritika pozitívumként fogalmaz meg, egyetértek, nekem a végeredmény mégis sötét, vontatott és unalmas lett… pedig a szerintem zseniális Tíz kicsi néger feldolgozás után nagyon vártam!

nargli - 2017. 04. 14. 13:55

Mármint szerintem is zseniális Tíz kicsi néger, ezt akartam írni!:)

Domi - 2017. 04. 15. 11:22

Először nekem is mellbevágó élmény volt a sorozat, az első rész után úgy éreztem, hogy ez nem méltó Agatha Christie-hez, nem is akartam folytatni. Aztán a második részben értelmet nyert az egész. Okot adtak a nyomornak és a szenvedésnek, és ez valahogy széppé tette. Agatha Christie-ssé, talán így is lehet mondani.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz