login |

The Young Pope: az 1. évad – írta corto maltese

2017. 04. 14. 21:10 - Írta: vendegblogger

31 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika,

A Young Pope olyan, mint az előzetesében elhangzó egyik mondat: „I’m a contradiction.”.

Egyrészt nem egy klasszikus szórakoztató ipari termék, nem egy könnyed agykikapcsolós sorozat, másrészt meg nem is egy nyomasztó, elvont érfelvagdosós és köldöknézős „művészfilmes” próbálkozás a sorozatok világában. Nem sokkoló, mégis van, akit felkavarhat, azoknak azonban add kapaszkodót. Kedves, de nem giccses. Provokatív, de nem öncélú.

Mindenkit képes provokálni, aki beleveszett önnön poszt-modern kispolgárságába, a többieket pedig, akik nyitottak maradtak a világra pedig méltón elgondolkoztathatja.

A különböző véleményeket olvasva a legmegdöbbentőbb az volt, hogy egy antiklerikális kozmopolita vagy fiatal katolikus pap, ugyanolyan felszínes, lehúzós panelszöveges kritikát írt csak pepitában. Az megnyugtatott azért, hogy sokan megértették a sorozatot, függetlenül attól, hogy hívők voltak vagy sem, tehát a hiba nem feltétlenül a The Young Pope-ban van, de az említett két írás jól rámutat erre az ellentmondásosságra.

Az első évad nagyon kerek, lezárt történetet hoz a 10 rész alatt – egyelőre még nincs berendelve a második szezon, de már fejlesztés alatt van. Az első két részt egyben érdemes megnézni, a harmadik után pedig már bőven eldönthető a mi sorozatunk vagy sem.

A széria egy fiktív amerikai pápa, XIII. Piusz (Jude Law) megválasztásával indul, pontosabban annak beiktatásától kissé bizarr módon (hogy aztán átváltson egy egészen abszurd jelenetbe) és az ő pályafutását követi le innentől. A főcím utalása alapján a történet II. János Pál pápa után veszi fel a fonalat és egy alternatív jelenidejű kortárs valóságban játszódik, némi futurisztikus beütéssel (vagy csak le vagy maradva technikai újdonságok tekintetében).

Hogy milyen ember az ifjú pápa? Keveset eszik, ami a vatikáni hatalmasok számára igencsak rossz hír. Reggelire amúgy csak egy Cherry Coke-t iszik, pár cigarettával köretnek, de ebédre is elutasítja az eddig megszokott öt fogásos lakomákat. A mértékletessége pedig arra utal, hogy egy független, öntudatos és nem igazán bábfiguraként manipulálható pápát kaptak a bíborosok, pontosan olyat, amilyet nem szerettek volna.

Hogy akkor mégis miért választották meg? Mert ő elhitette velük, hogy mégis azt fognak kapni amit szeretnének, egy naiv bábot. Ezt a vonalat sokan számon kérték, hogy nem értik, hogy hogy lett egy ilyen arrogáns figura, pedig a sorozat bőven kitér erre többször is, de tény hogy nem adja a szánkba és afféle puzzle-ként, csak utalások formájában rakható össze a kép. Ezt azért hibaként nehéz lenne felróni, viszont elég fontos részlet, mivel részben ezen alapszik a vatikáni konfliktusok jó része.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

A sorozat elsősorban a főszereplő által nagyon fontos kérdéseket feszeget vallás, egyház és hit témájában, továbbá a kiemelt emberi kapcsolatok jelentőségét is izgalmasan kitárgyalja (pl. szülők, barátság) sok szimbolizmussal (konkrét klasszikus művészeti utalások a jelenetek beállításaiban, keresztény szimbolika, stb.) és egy kevés, de elég fontos szereppel bíró misztikummal nyakon öntve.

Ez a misztikum mondjuk egy kétélű dolog, mivel szerintem szükségtelen volt az ennyire erőteljes ábrázolása, anélkül is működött volna számomra, ráadásul ad neki egy kis „fantasy” beütést is, ami persze nem baj és működik így is, csak még allegorikusabbá teszi azt, ami realistán lehet nagyobbat ütött volna.

Emellett többek között kapunk egy sokak által csak vatikáni „House of Cards”-nak csúfolt történetszálat is. Az említett sorozatot nem láttam, úgyhogy lehet hogy annak csak „gyenge másolata” ilyen tekintetben, ezt nem tudom megítélni, de akit érdekel ez az intrikus vatikáni világ (függetlenül attól vallásos vagy sem), hogy vajon milyen lehet, annak szerintem nem kell csalódnia.

És itt jön a ‘de’: nem erről szól a sorozat, szóval akit csak ez a vonal érdekel, ilyen szempontból mégiscsak csalódni fog, főleg hogy amilyen gyorsan és erősen belemegy ebbe, olyan gyorsan és erősen távolodik is el tőle mellékes háttérelemmé fokozva a végére.

A sorozat a fontos kérdéseket a karaktereken keresztül dolgozza fel, azok belső vívódásaival, még pontosabban a sorozat emberekről szól és abszolút karakterközpontú. Igazából történet ilyen szempontból szinte nincs is, de legalábbis mellékes: a sorozatban emberi drámák zajlanak XIII. Piusz drámája körül gravitálva különböző távolságokban.

A főkarakter mellett még kapunk jó pár másik figurát is, akik szintén nem papírmaséként asszisztálnak.

Egyrészt az újdonsült pápa árvaházi nevelőnőjét, egy nővért (Diane Keaton), másrészt a pápa afféle titkárát (Silvio Orlando), aki nem éppen örül az új embernek és meglehetősen kétes figura. Aztán ott van a pápa kvázi testvére (árvaházi barátja), akinek melléktörténete bizony nem éppen a szentekhez méltó. Vagy ott az alkoholista bizalmas, akit egy amerikai pedofil ügyre állít rá a pápa (mindenki megrökönyödésére), hogy oldja meg, de erre teljesen alkalmatlannak tűnik.

Vagy a szinte egyetlen pápa iránt epekedő „civil” nő (értve ez alatt, hogy alapvetően nem lesz túl népszerű emberünk a hívők előtt sem) vonala, aki nem csak érti, hogy mit akar elérni a pápa, de rajongásig hisz is benne, a fanatizmusa azonban egészen furcsa fordulatokat produkál. Gyakorlatilag minden főbb karakter vagy megkedvelhető, vagy megszánható, de lényegében emberként vannak ábrázolva, talán minden bűnük ellenére akár megszerethetőként is (azért kivételek itt is vannak).

A különböző részek között van természetesen egy hatalmas átívelő szál, ez konkrétan az ifjú pápa pályafutását és jellemét valamint jellemfejlődését, vívódásait és hitét rajzolja meg, a konkrét történet tehát hangsúlyosan lélektani módon zajlik. A sorozat egy vagy több részen keresztül olykor epizodikus jellegű történeteket is elmesél hasonló módon, így pl. egy romlott afrikai „Teréz anyáról”, vagy egy egyházon kívüli csodatevőről (akinek a végső sorsa a kezdő képsorokhoz hasonlóan szintén megfejtetlen maradt számomra).

A rendezés (Paolo Sorrentino) és a kivitelezés abszolút mozis színvonalú: mind képileg, mind színészileg, mind zeneileg – már önmagában a főcím is megér egy misét. A zenei betétek között több egészen zseniális, és rendkívül széles skáláról merít. Amatőr ambient zenéktől, populáris, de stílusosan felhangzó slágereken át egészen elfeledett és régi post-punk dalokig (az I Can’t Escape Myself című dal felhangzása szabályosan megdöbbentett).

Sorrentino rendkívül esztétikus képeket komponált(atott) és a Vatikán, valamint Róma díszletei erre jó pár lapáttal rádobnak, tehát baromi szép képileg az egész – főleg az említett klasszikus művészeti utalásokkal megtetézve. Szóval a helyszín adta potenciál ki lett maxolva.

Nem állítom, hogy tökéletes sorozat lenne a The Young Pope, vannak hibái, de azok csupán kötekedésként hatnának az erényei mellett. Egy általános problémát azért megemlítenék – habár egyértelműen elfogult vagyok, szóval nem ezzel fogom az objektivitás mérlegét egyensúlyba hozni. Ez pedig a borzasztó sterilitás, ami miatt művinek és mesterkéltnek tűnik az egész világa.

Ez egyébként szerintem általános probléma, mert nem csak erre a sorozatra jellemző, hanem a mai filmek és sorozatok többségére is. Persze itt nem jelent akkora gondot, valahol az egyházi vonal is ilyen, kissé művi és mesterkélt és persze szimbolikusnak is felfogható, de amikor a vért, mocskot vagy a szegénységet megjelenítik ilyen steril módon, akkor ez utólag visszagondolva ront picit az élményen – de valóban csak utólag visszagondolva.

Az esztétikai szempontok tehát ugyan felülírták a realisztikusságot, de tekintve hogy manapság ez minden filmnél és sorozatnál így van (csak azoknál alapvetően a nézők kábulatban tartásának céljából, az eszképizmusra építve) nem hiszem, hogy zavarná a mai nézőket, mint ahogy alapvetően engem sem zavart, már hozzászoktam, csak továbbra sem tudom hova rakni ezt a jelenséget.

Összefoglalva és megismételve a sorozat nem kerüli el a kényes kérdéseket, de nem katolikus propaganda és fröcsögés az ateisták felett, és nem is antiklerikális ateista támadás a hívők ellen. Egyszerre kritizálja a kiüresedett modern fogyasztói társadalmat és a kiüresedett modern egyházat is, kellő önmérséklettel. Már önmagában is nagy dolog, hogy ezt nem öncélúan teszi, de az, hogy az embereket úgy általában mégsem kritizálja, nem bántja, az több mint bravúr.

A The Young Pope beszél az árnyoldalunkról, a felelősség kérdését nem keni el, de mégsem ítélkezik felettünk. Az embereket, így tehát minket nézőket nemhogy nem kritizál, de megbocsátó és szerető módon beszél rólunk. A bűneinkért bűnhődni fogunk így is, úgy is, súlyuknak megfelelően, de ez nem isteni eredetű büntetés, hanem a szabad akarat következménye. És ez azért elég szép, valahol felemelő is. Ehhez pedig nem hogy vallásosnak, de még hívőnek sem kell lenni. Elég csak megnézni.

31 hozzászólás Ne habozz!

Geza Kovacs - 2017. 04. 14. 21:39

Jó volt nagyon. Némi előismeret viszont nem árt hozzá.

Scat - 2017. 04. 14. 21:39

Valóban furcsa egy sorozat. Legalábbis számora az volt. Az elején magával ragadott, főleg Silvio Orlando karaktere, nagyon bíztam benne, hogy amolyan az egyházon belül játszodó politikai játszma lesz a sorozat, és az első kettő rész ilyen is volt.
Aztán tényleg úgy tűnt el ez, mint a kámfor. Mégis végignéztem, mert egymást váltották az érdekes és laposabb jelenetek, epizódok. Az afrikai kiruccanás, vagy a new yorki nagyon tetszettek. Főleg az utóbbi, az alkoholista pap karaktere miatt, akit kifejezetten megkedveltem, mivel tisztában volt a hibáival – egyébként ez, így jobban belegondolv, idővel az összes karakterre igaz lesz. Manapság az átlag ember magában nem látja ezt, hanem a világot hibáztatja. Talán ezért is tetszett meg a sorozat.

Úgy vagyok vele, megérte megnéznem, bár több olyan dolog is van, ami hiányzott, vagy éppenséggel nem értettem. Számomra, a kenguru a mai napig egy rejtély.

Silas - 2017. 04. 14. 21:54

a főcím is megér egy misét. ezen nagyot nevettem :D

wellwellwell - 2017. 04. 14. 22:03

kétszer futottam neki, első két, majd második két résszel, de egyszer sem jött be.
számomra szép, de üres, nem tudott megfogni. egy darab szerethető/szánható karaktert sem találtam benne, nem éreztem, hogy tartana bárhova, sem történetben, sem karakterben.
pedig nagyon akartam, hogy tessen. :(((

Greg - 2017. 04. 14. 23:31

corto maltese írása jó ideje az egyik legösszeszedettebb és legérdekesebb sorozatelemzés volt, amit a junkien olvastam! Adekvát a sorozathoz.

Mazsola - 2017. 04. 14. 23:59

Ebben az alternatív valóságban egy olyan fiatal pápa kerül megválasztásra, aki arra tette fel az életét, hogy szakítva az eddigi egyházi hagyományokkal, szokásokkal, és viselkedéssel, gyökeresen kiforgassa az egész intézményt a sarkából. Hogy emlékeztesse az egész világot arra, hogy valójában miért van ez az egész, hogy mit felejtettünk el, „mi” a papok és a hívők a mindennapjaink során? A sorozat nagyon szépen rávilágít arra, hogy az Egyházat mára egy világszínvonalon menedzselt vállalattá változtatták, marketing igazgatókkal, politikai és pénzügyi vezetőkkel az élén, ahol mindent átsző a korrupció, a bűn, a manipuláció, a homoszexualitás, a pedofília, és a pozícióharc… és ahol maga a pápa az imádat tárgya, akiről eladható marketing termékek sokasága készül… és ahol a Legfontosabbról elfelejtkezik mindenki.

Istenről.

Nem is értem hogyan engedhették ezt a filmsorozatot leforgatni… mindenesetre ennek a rendszernek akar véget vetni a nem mindennapi képességekkel megáldott, de mindemellett folyamatosan trollkodó ifjú pápa, aki úgy gondol magára, hogy ő egy “senki” (!), és teljesen láthatatlan akar maradni a hívek előtt, mivel nem az ő személye a fontos… És mi csak drukkolhatunk neki, hogy sikerüljön a küldetése, mert végre tényleg jó lenne látni egy olyan embert a keresztény egyház élén, aki első pápai hívatali napját azzal kezdi, hogy megszünteti az összes Rothschild banknál lévő bankszámlát, eladja az összes díszes, drága ruháját, karátos gyűrűit, koronáit, a bevételt szétosztja, és egy szál vászon ruhában áll ki az erkélyre a világ elé példát mutatni. Ez lenne a valóban hiteles vezetője Krisztus egyházának. De mint azt tudjuk, a történelem valami egészen mást hozott ki a kétezer évvel ezelőtt útjára indított kezdeményezésből, aminek számos oka van, ezt most nem ecsetelem. És ez, az eredeti céljától gyökeresen kifordult intézmény képes embermilliókat befolyásolni, eltéríteni a valódi spirituális úttól, a valódi, személyes, azonnali kapcsolattól Istennel… Nyílvánvaló, hogy idővel ennek a rendszernek is buknia kell, és ez az összeomlás úgy gondolom már javában meg is kezdődött.

Egyik eleme ennek például ez a sorozat létrejötte is. :)

Gavroche - 2017. 04. 15. 00:08

Igazi mestermű!
Már az első rész nyitószekvenciája az erkélyre való kilépésig, önmagában az egyik legnagyszerűbb dolog, ami a televízióban az utóbbi időben történt. És nem egy olyan jelenet van a későbbi részekben is, amik önmagukban újranézésért kiáltanak (a 8. rész gyönyörű beszéde a Beyonce-dal feldolgozásával felejthetetlen, amire még rátesz egy lapáttal rögtön utána a repülős, majd a kamionparkolós szekvencia).

A “sterilitáshoz”, “műviséghez” annyit, hogy ez valószínűleg nagy mértékben rendezői koncepcióból fakadhat, amennyiben Sorrentino-nak elég erős, felismerhető, markáns vizuális megoldásai vannak: képekben gondolkozik, ráadásul kifejezetten szép képekben, ha megnézzük A nagy szépség-et, vagy az Ifjúság-ot, észrevehetjük a hasonlóságot a vizualitás terén. Lehet, hogy vannak, akik úgy érezhetik, ezek a megoldások időnként már a giccshatáron táncolnak, számomra viszont egy olyan történetnél, amik monumentális épületekben játszódnak, grandiózus jelmezekkel, műalkotások, szobrok, festmények között, kifejezetten a műélvezetet támogatják.

chros69 - 2017. 04. 15. 00:16

Jo iras, koszi! Par resz van meg hatra, igy most ezt bebotolom.
Valoban nagyon kulonleges, de megiscsak elvezheto a vegeredmeny. Nem tucat termek, az biztos! :)

PapiLaci - 2017. 04. 15. 01:49

az elso 6 resz nagyon jo volt, szunet nelkul neztem es imadtam minden percet. Sajnos a 6ik resz utan csokkent a minoseg. Voiello aki az elso reszekben szinte minden jelenetben szerepelt a vege fele (7+) mar meg sem szolalt ami zavaro volt mert ugy ereztem hogy van meg benne potencial es maga a karakter/szinesz is jo volt szoval nem ertem miert kellet ilyen hiretelen masra koncentralni. Nem tetszett.

Mary nover szalat is az egyik reszrol a masikra varták el. Volt, nincs.

Meg egy dolog ami nagyon iritalt. Hatodik kepen felulrol latszodik az a jelenet. Az is hirtelen megtortent aztan semmi, enyi volt. Talalja ki a nezo hogy mi is tortent :(

Es a vegen az a cliff… mast vartam. Nem csalodas, igy is eros 7est adok neki, de 10/10nek indult. Kar.

Bence - 2017. 04. 15. 10:16

Köszönöm ezt a kiváló “berahangozót”, nem gondoltam hogy ezt nézni fogom, de nagyon meghozta hozzá a kedvem.

Lalolib - 2017. 04. 15. 10:19

Szerintem szörnyű. 1/10.

sztomi - 2017. 04. 15. 10:27

nekem tetszett. de a “kedves” szó lenne a legutolsó, ami eszembe jut róla :)

steweio - 2017. 04. 15. 13:21

Nekem nagyon-nagyon tetszett, de Paolo Sorrentino filmjeit is csipázom.

Sziszi0129 - 2017. 04. 15. 14:39

Nagyon kellemes meglepetés remekmzenékkel👍🏻🙂!

ThomastheBuzz - 2017. 04. 15. 15:09
thenextpope - 2017. 04. 15. 16:56

jude law olyan jó, mint hat köbméter krémbrülé

_Peter - 2017. 04. 15. 18:04

Nem láttam még a sorozatot, szuper írás! Jude Law és Cherry Coke? :) Meghozta a kedvem az első pár részt megnézem most hétvégén. Várom Szent Torrentusz terjessze az igét, isteni hatalmával a biteket mkv-vá változtassa.

dinnyemano - 2017. 04. 15. 21:02

Engem totál meglepően berántott,
mert egyébként hidegen hagy az egyház is meg a pápák is,
meg Jude Law kék szeme is.

De valahogy olyan izgalmas volt.
Engem a pápa szociopata viselkedése leginkább Sheldonra emlékeztetett a Big Bangből, olyan izgalmasan, gyerekesen bunkó volt, és nagyon sokat fejlődött (ebben viszont nem Sheldon)…

A karakterek is mind emlékezetesek,
és szépen megformáltak voltak.

Jude Law nagyon tutin nézett ki a fehér jogging naciban,
de rajta kívül semmi eyecandy,
csupa vén fószer… és mégis élvezhető volt!

Megszerettem Voiellot is, aki egy sunyi randa öreg nyomiság, és tudták így ábrázolni… ez már magában egy csoda! :)

totoro - 2017. 04. 15. 21:36

Nálam az év sorozata volt, rengeteg emlékezetes momentummal, szituációval, retinába beégett képekkel, fülbe mászott zenékkel (néhány számot azóta is hallgatok a kocsiban). Nagyon ritka élmény, minden perce kincs.

- 2017. 04. 15. 22:07

Nálam mestermunka lett. Megkapta az iszonyú ritka 10-est. Sorrentino ismét géniusz munkát végzett, Law meg a mennyekbe emelkedett ezzel a játékkal.

Lanie - 2017. 04. 16. 11:41

Jude Law fantasztikus, az évek alatt egyetlen filmbéli alakítása sem szippantott be annyira mint ebben a sorozatban. Tényleg réteg sorozat, nem való mindenkinek, de nehezen tudnám leírni, hogy valójában ki is lenne a célközönség. Gyönyörű képek, számomra kellemes cinizmus és isteni jó színészek.

corto maltese - 2017. 04. 16. 17:50

Köszi a visszajelzéseket, és a lehetőséget ezúton is még egyszer.

Nekem eszembe se jutott, hogy a vége cliffhanger lenne. [!!!SPOILER!!!] Számomra úgy teljesedett be a kálváriája és missziója, hogy a kellő felismerés és megbékélés birtokában meghalt. De most már én is elbizonytalanodtam ebben a kérdésben, főleg hogy számolnak a folyatás lehetőségével… Elsőre nem örültem ennek a hírnek annyira, nekem ez így volt teljes, de belegondolva, eddig is volt pár utalás arra, hogy ő afféle új Jézus. Legalábbis ezt gondolta Mary nővér (azaz Mária(!) – hú, na ez is csak most esett le). Szóval végül is a feltámadása akár logikus és indokolt folyatás is lenne. Persze, hogy húsvétkor jövök rá erre, nincs egy eredeti gondolatom se. […SPOILER VÉGE…]

Néma Harcsa - 2017. 04. 16. 19:31

Nálam is 10/10 (humanizmusból szintén jeles), a tavalyi év egyik legjobbja. Túl sokat méltattam a Junkie-n máshol, legyen is elég ennyi.

Mom - 2017. 04. 17. 15:52

Nehezen döntöttem el, hogy belenézzek-e, de corto maltese kritikája olyan igényes volt, hogy végül rávettem magam :)
Összességében véve viszont nem igazán jött be. A szép képek, kidolgozott karakterek, jó színészi alakítások, stb vonalán nem hozhatok fel ellene semmit. Azonban az írás-rendezés már nem volt ilyen pozitív számomra.

Egyrészt azok az ominózus (többek által is emlegetett) jelenetek, mint az összes kengurus, a szent csaj aki a kertben mászkál (elfelejtettem a nevét), a pásztor, aki Máriát látta a birkában (bár ezt utólag valami belső viccnek gondolom, amit kívülállóként nem érthettem meg), meg jó pár szürrealista álomkép, számomra érthetetlen volt.
Itt természetesen elismerem a szegényes képzelőerőm által felállított korlátokat :) De ezek nélkül fogyaszthatóbb és pörgősebb lett volna. Egy óra per rész nekem sok volt belőle.

A másik kifogásom viszont sokkal nagyobb. A történet. Ez a sorozat még önmagának is folyamatosan ellentmond. Például a kritikában is sugallja, hogy a pápa nem élvhajhász és ezt másoktól sem nézi jó szemmel. Ez egy klassz alaptézis, csak a sorozat miután kimondja, semmivel nem bizonyítja a létét. Ugyanis a büdzsé megvágásából semmit nem látunk, (én a hívők elüldözését nem a kiadások csökkentésének tartom) viszont rögtön azzal kezdi, hogy visszavásároltat valami drága koronát, amit aztán a díszes öltözetekkel egyetemben előszeretettem visel is, elég sűrűn ahhoz képest, milyen kevés audienciát tart.
Kikéri magának a lábcsókot, a formális viszonyt, kiskirályként dobálózik emberi sorsokkal , gyerekkori traumájára építi az egyház jövőjét, de közben azt mondja, hogy Isten számít, rá figyeljünk, ő egy senki. Akkor vagy senki, vagy A pápa… Ez a kettő nálam üti egymást, legalábbis itt mindenképpen (arrogancia, XIII. Piusz a neved).
Ez az elképzelése pedig, hogy zárkózzunk be a márványkastélyba, úgy kívánatosabbak leszünk… nevetséges, és a papi hivatás alapjaival megy szembe. Ritka merész és bolond az, aki azt gondolja, hogy ez így működik, én itt ülök és elém járulnak a hívek. Legalábbis szerintem legkésőbb a pepnevelede utáni első meglepetés letöri ezt a nagyképű szarvat. Mert a többség nem püspökként kezdi a hivatást, hanem addig jó pár emberi nyomorral találkozik és jobb esetben meg is szereti őket. Mármint az embereket :)

Őszintén szólva úgy ültem le, hogy akármilyen állást foglal is el a sorozat a katolikus-pogány vonal mentén, nekem megfelel. De számomra ez valami furcsa mutáció lett, ami sját magával keveredik ellentmondásba és elképzelésem sincs (pedig végignéztem) hogy akkor most milyen egyházat milyen világba álmodtak meg az írók?

margarita - 2017. 04. 17. 21:35

Úgy örülök hogy lett róla kritika.
Nálam az év sorozata lett.

Ha röviden össze kellene foglalni h miért tetszett akkor azért, mert olyan mint egy népmese: az egyszeri árvafiu győzedelmeskedik a gonosz fellett, jelenjen meg az akármilyen formában: kapzsiság, perverziók, stb.

Még sennki nem említette, hogy a szinkron, Stohl ANdrással az élen mennyire betalált, szerintem az élményhez sokban hozzájárult a kiváló szinkron.

Én nem igazán tudom szavakba foglalni, de minden rész lekötött, a párbeszédek, a díszlet, a jól megválasztott zene.
Érdekes volt végig, a mondanivalója: akár a papság felé megfogalmazott kritika(zabálás, homoszexualitás, pedofília), akár világi dolgokra vonatkozóan: pl: az abortusz kérdésköre.

AZ egyedüli sorozat, amelyből még most is feltudok jeleneteket idézni, mert vagy annyira hatásosak voltak (spoiler : amikor a püspökök egységbe kovácsolódva jelennek meg a kamumessias kéróján) vagy megindítóak (spoiler: a pedofil püspök Alaskaba küldése).

Ami nem tetszett, az a meddőcsaj: a színésznő baromi idegesítő volt a málé szájával. De ennyi a negatívum

Ha lenne szavazás arról, hogy melyik az év sorozata és azon belül az év sorozatrésze, nálam a young pope 5. része lenne: ahogy az I am too sexy számra beöltözik egy pápa, és utána kiosztja a püspököket,majd elmennek az önjelölt messiáshoz, az mindent visz.

Tudom, h kerek egész lezárt, de én nagyon hiszek benne hogy lesz folytatás.

_Peter - 2017. 04. 18. 00:48

Na megnéztem pár részt a remek ajánlás után. Még nem tudom eldönteni egészében tetszik 9 pontosan vagy csak képi világ, zene és alakítások terén. Azért vagyok bizonytalan sztoriban most ha jól értem a fiatal laza Cherry Coke pápa meglepetésre jól bekeményít, megleckézteti a népet és az egyházat aztán a végére megkapjuk a miértet és tényleg megszeretik az emberek. Kell egy hangulat hozzá az tuti. Mert a jófej vatikáni marketinges nőn kívül kb. mindenki depis furcsa vagy kavarógép. Valahogy őt érezni egyedül egyenrangúnak a pápával, normálisan beszélgetnek hátsó szándék nélkül. A színésznő is tetszik. Milyen lenne a meddő nő csodája után a kerekesszékes sráccal is csodát tenne, aztán na fiacskám meséld el cserébe a bíboros titkait! :) Na majd folytatom a héten, mindenképp befejezem az évadot. Olyasmi sorozatnak tűnik látni minőségi munka, de nem biztos nagy kedvenc is lesz. Réteg dolog, emésztős téma. Köszi a remek cikkért.

Rupaszov Rurik - 2017. 04. 18. 13:28

margarita – 2017. 04. 17. 21:35 :

“amikor a püspökök egységbe kovácsolódva jelennek meg a kamumessias kéróján)”

A faszika nem feltétlen “kamumessias”,azért keresték fel mert önálló egyház alapítását helyezte kilátásba.
——————–
Lenny, Spencer bíborossal folytatott ütközése abortusz ügyben a Sixtus kápolnában mindent vitt.

margarita - 2017. 04. 19. 21:20

Rupaszov Rurik – 2017. 04. 18. 13:28

Véleményem szerint arra utalt az ominózus jelenet,hogy az egységes keresztény egyház fennmaradása érdekében fel kell lépniük az ilyen -akárhonnan nézem – pszeudo messiásokkal szemben, és ezt egy nagyon hatásosan tették.

famo - 2017. 04. 20. 14:01

überbrutálimádtam

10/10

SPOILER

éppen annyira volt nemszájbarágós, hogy a nem egyértelmű dolgok egy kis gondolkodás után összeálltak.

A zenéjét a jangulatát is nagyon szerettem.
Viszont nekem ez így volt kerek.
Persze ha feltámad Jude, akkor nagyduzzogva tovább nézem. (Alig várom.) :-)

bara - 2017. 04. 29. 19:13

@famo: ember, egy spoilermentes poszt alá ilyet nem kéne… tudod, azok is olvassák, akik nem látták.

winnie - 2017. 04. 29. 20:30

beirom oda a spoilert, de ez elvileg megengedett.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz