login |

Shadowhunters: eddig a 2. évad – írta ravengirl

2017. 04. 21. 14:59 - Írta: vendegblogger

7 hozzászólás | kategória: kritika,

Bevallom, hogy a sorozat első évadját elég nyögvenyelősen néztem végig, tipikus guilty pleasure volt számomra: a szereplők szépek, fiatalok és hát, mondjuk ki, középszerű (esetenként gyenge) színészi vénával megáldottak. A sokszor ovis dialógusok sem segítettek és óhatatlanul a filmmel hasonlítottam össze és ritkán volt a sorozat győztes. A kommentek számát nézve igen sokan le is morzsolódtak, azt kell mondjam, sajnos, hogy nem véletlenül.

Nem tudom, hogy a showrunner-váltás, vagy az, hogy már nem volt összehasonlítási alapom (a könyveket nem olvastam), de a 2. évad határozottan pozitív csalódást hozott számomra. Összeszokottabbnak tűnt a színészi gárda, mintha javultak volna a párbeszédek is, több helyszínen zajlottak az események és némi javulás is felfedezhető a színészi játékban. A tovább mögött spoileres leszek.

A történet alakulása is tetszett: végre többet kaptunk a parabatai-kapcsolatból – ezt hiányoltam az első évadban, amikor csak beszéltek róla, de semmi nyomatékot nem adtak ennek. Így számomra az évad egyik kiemelkedő része volt a 2×03 – a Jace-t alakító Dominic Sherwood végre magára talált, a gyerekkori visszaemlékezések is kellően voltak adagolva és persze ott a keserédes befejezés is – ugye senki nem gondolta, hogy az egyik nagy fanfavorit elhalálozik?

Meglepetés volt viszont Clary-anyuka halála – amennyire tudom, ez (is) eltér a könyv történetétől. Nagyon bízom benne, hogy nem fogják 10 rész múlva feltámasztani – a halála és a gyászszertartás után én igen szerencsétlen húzásnak vélném, ráadásul szerintem elég jól megalapozták az azt megelőző néhány részben, hogy olyan nagyon ne hiányozzon – nekem a karakter szála szépen lezárásra került így.

Az alvilágiakból kaphatnánk egy kicsit többet, bár itt is történt kisebb előrelépés az első évadhoz képest: megismerhettünk néhány új vérfarkast (tartósan igazán csak Maia-t), a vámpírok viszont most háttérbe szorultak (azért Camille hiányzik), a boszorkánymesterek sem nagyon villogtak – Magnust kivéve, de őt már korábban is ismertük.

Azt éreztem, hogy a kapcsolatokat akarták leginkább alapozni a szezonban: a Simon-Clary páros nekem nem igazán jön be, kezdettől fogva testvéri kapcsolatot éreztem közöttük, számomra nem igazán hiteles ez a nagy szerelem, de ez ugye sokáig nem fog tartani, mert a Jace-Clary kettős fog előtérbe kerülni, most, hogy kiderült a „nagy titok”, mármint, hogy ők ketten nem testvérek.

Nem mintha közöttük sokkal nagyobb kémia lenne – ami nem véletlen, hiszen továbbra is a leggyengébb láncszem a Claryt alakító Katherine McNamara. Már egész kezdtem megbarátkozni vele, de ez csak a 2×08-ig tartott – ahogy itt próbálja lebeszélni Alecet az öngyilkosságról, áááhhh…, attól azt hiszem, én is ugrottam volna inkább le (függetlenül attól, hogy ott azért a mágia is közrejátszott).

Szóval ő nekem továbbra sem az a belevaló, vagány csaj, amilyennek én elképzelem ezt a karaktert. Dominic Sherwoodon is érzek többször erőlködést, olyan „egyarcú” színész, és azért elég gáz, hogy a két fő karakter színészei hát, legfeljebb középszerűek.

A legjobb páros a Magnus-Alec duó volt: az ő jeleneteik abszolút vitték a prímet – Matthew Daddario színészileg azért még fejlődhet, de Harry Shum Jr. továbbra is szerintem a színészgárda egyik legjobbja. A köztük lévő kémia egyértelműen jobban működött, mind Clary és valamelyik „pasija” között. De a „shipperek” között is az ő kettősük a nyerő, annak ellenére, hogy talán még nem tolták túlságosan túl a kettősüket.

Izzy viszont kicsit parkolópályára került: ennek a drogügynek nem sok értelmét láttam, és annyira nem is érdekelt – lökték egy kicsit Raphaelhez és Aldertree-hez is, olyan volt, mintha nem nagyon tudnának vele mit kezdeni. A Lightwood-szülőkből is kevesebbet kaptunk, ezt viszont nem bántam.

Alan Van Sprang jó volt gonoszként, a terve is egész kivitelezhetőnek tűnt, persze, nem lepődtem meg, hogy egyetlen valamire való alvilági sem halt meg (na jó, Alaric, de ő nem sok vizet zavart eddig sem), de Meliorn, Raphael, Magnus, Simon (aki ráadásul egy légtérben volt a nagy támadással) mind megúszták, így ez az ún. nagy csata veszített a jelentőségéből számomra (Madzie, a kis boszorkánymester kábé ugyanennyi árnyvadászt küldött a másvilágra, mennyivel kevesebb rákészüléssel…).

Ami szintén negatívum volt, hogy a néma testvérek elintézése is olyan semmilyen volt, ripszropsz megszerezték a lélekkardot, a fél „bagázst” lekaszabolva. Én azt várnám, hogy egy ilyen jelentőségű tárgyat azért nagyobb körültekintéssel, gárdával őriznek és Valentine ilyen egyszerűen (egy már elég gyengécske erővel bíró boszorkánymesterrel és pár katonájával) nem tudta volna megszerezni.

Szóval azért van még hova javulni a Shadowhunters-nek, a CGI is inkább csak hümmögést vált ki belőle, egynek még talán elmegy. Ha pontoznom kellene, akkor 5/10 körül volt a 2. évad első fele, ami az első 3/10-éhez képest azért javulást jelent, guilty pleasure-faktor ide vagy oda, összességében nem bántam meg, hogy maradtam.

7 hozzászólás Ne habozz!

mmalna - 2017. 04. 22. 00:17

Nagyjából mindennel egyetértek, amit leírtál, az 5/10 is passzol. Bár bevallom, én “szelektálva” nézem, szóval nem is látok minden jelenetet, de az alapján, amit láttam: Jobb lett a látvány, a forgatókönyv színvonala elég hullámzó, valamivel jobbak a párbeszédek, a színészek összeszoktak, és alakult valamit a színészi teljesítmény is. Magnus-Alec jó, Claryt bezárhatnák egy szekrénybe, és elő se kellene kerülnie (nekem a karakter is idegesítő, a színésznő is gyenge, bár tényleg javult valamit ő is, amúgy meg amennyi videót láttam, civilben szimpatikus). Simont és Izzyt kedvelem, bár utóbbinál tényleg semmi értelme nem volt az aktuális történetszálának, mert se az írók, se a show témája nem elég ahhoz, hogy komolyan foglalkozzanak a függőséggel. Jace semleges nekem, a “felnőttek” pedig nagyon nem szoktak érdekelni. Összességében nézhető, mert kikapcsol, de nem tudok nem elvesztegetett potenciált belelátni, mert az alapsztori és a karakterek bőven jó alap lennének egy jó sorozathoz.
Egyébként éppen most láttam, hogy lesz 3. évad.

m76 - 2017. 04. 22. 10:26

Hirtelen Shadowrunnersnek olvastam a címet és felcsillant a szemem. Aztán gyorsan beütött a realitás.

Ecetes Víz - 2017. 04. 22. 16:32

Ez az a sorozat ami annyira gagyi, hogy már jó. Sok jelenetnél fogtam a fejem meg röhögtem a neveken(Iron Sisters, Silent Brothers, soul sword) de semmiképp nem kaszálnám. A gagyisága az eredetisége. Könyveket nem olvastam, nem is tervezem.

abba - 2017. 04. 23. 00:33

@Ecetes Víz
amiket felsoroltál, mind szerepelnek a könyvekben egyébként, nem saját találmány, bár nem úgy ahogy a sorozatban, ott erős mitológia is van a tini dráma mellett, itt inkább lecsupaszított változata létezik

Én Clary-t bírom, bár a Clary-Simon szálat a hátam közepére sem kívánom, ahogyan kábé egyik amúgy-rajongó sem, nem értem ezt miért nem változatták meg, ha már annyi mindent megmásítottak a könyvekhez képest

Mindenesetre élvezetes negyvenöt perc lett a Shadowhunters, úgyhogy nézős marad a hibái ellenére is.

Denisa - 2017. 04. 23. 20:25

Nem értek egyet a kritikával. Szerintem tök jó, szórakoztató sorozat, főleg egy agymunkát igénylő munkanap után. Simán kikapcsol.

Clary-Simon aranyosak együtt.
Jace szimpibb lett, bár rengeteget nyíg.
Magnus-Alec igazi kedvenc.
Izzy viszont csereszabatos. Amilyen jó volt az első évadban, annyira elcseszték most :(

Várós a harmadik évad. Kíváncsi vagyok, mit fognak még megvalósítani a könyvből :)

Zsanna - 2017. 04. 24. 00:00

Én is nézem még mindig. Vártam is minden héten. Kis cuki sorozat. Bár néha komolyabban veszi magát, mint kéne. Én annyira nem örülök a sok változtatgatásnak, persze vannak benne jó fordulatok is, hiszen mondjuk Magnusék nem jutnak el ilyen hamar erre a szintre, ahol most vannak. De az mindenkinek nyilvánvaló, hogy ők szállítják a nézettséget.

Engem még mindig Dominic Sherwood jellegtelen színészkedése idegesít, továbbra is jobban, mint Kathrine McNamara. Viszont ha őt meglátom, csak az jár a fejemben, hogy valaki adjon már neki egy szendvicset, meg nehogy túltolja a harcjeleneteket, mert eltörik a kis pálcika keze-lába.

A többiek nem rosszak, bár persze nem egy Oscar-díjas társaság. Matthew Daddario továbbra is csodaszép, Harry Shum Jr. is, együtt meg még jobb őket nézni.

Érdekel, hova fognak eljutni. Nem sikerült rosszul ez az évadrész. 5/10 pedig reális pontszám.

n5wrr7 - 2017. 04. 25. 13:17

Az első évadot kb a felénél hagytam abba, borzalmas volt. Viszont a könyveket nagyon szerettem, és itt-ott beleszaladtam pár írásba, miszerint javult a színvonal, ezért rászántam magam és folytattam.
Nem esett le az állam, de valóban javult a helyzet a 2. évadra.
A színészek egyre jobbak, csak szegény Clary maradt kibírhatatlan. Nála nem csak a romantikus jeleneteknél nincs semmi kémia a partnereivel, de még Jocelyn-nel sem volt egy cseppet sem hiteles bármelyik anya-lánya jelenete. Bájos lány, de ez a pálya nem neki való. A többiek rendben vannak, még Jace is fejlődött. Maia telitalálat, nagyon passzol a színésznő! Malec pedig úgy jó, ahogy van, mindkét színész gyönyörű, együtt meg pláne!
Az egyik legjobban viszont a fodrász/sminkes váltás tűnt föl. Magnus szeme nincs végre háromszögre satírozva, Izzy nem úgy néz ki, mint egy k.rva (attól, h kihívóan szeret öltözni, még lehet ízlésesen is tálalni), és Alec haja sincs pulykára tupírozva.
Attól, hogy eltértek a könyvektől, a történet egészen rendben van. Bár egy kicsit lazábbra vehetnék magukat!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz