login |

Pilot: The White Princess (The White Queen 2. évad) – írta Qedrák

2017. 04. 27. 14:50 - Írta: vendegblogger

4 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

Megint egy sorozat, amit láthatunk itthon is a kinti premierrel egy időben, hiszen a Starz-os A fehér hercegnő az HBO GO-n is elérhető. Pedig nem volt minden vargabetűtől mentes az útja. Az előzménysorozatnak(?) számító szériát, a The White Queen-t a BBC mutatta be 2013-ban, ahol nem hozott elég nézőt, így nem rendeltek be tovább évadokat belőle. Az Egyesült Államokban azonban már más volt a helyzet, ezért jöhetett a folytatás.

A The White Princess Philippa Gregory hasonló című regényének (és vélhetően A király átka című, részben vele egy időben játszódó művének) az adaptációja. Az eltelt idő egyúttal azt is jelentette, hogy a színészgárdát szinte teljes egészében lecserélték, csak egy-két jelentéktelenebb mellékkarakter maradt a megelőző szériából. Ez részben azt a benyomást erősíti, hogy egy teljesen külön alkotásról van szó.

Ugyanakkor a forgatási helyszínek, a díszletek vagy éppen a főcím zenéje változatlan maradt, sőt, egy-két régi jelenetet is felhasználtak, úgyhogy egy kicsit egybefonódott az új és a régi történet, ahogy a Yorkok és a Lancesterek rózsája egyesült a főcímben Tudorrá.

A látottak alapján az egyes szám első személyben, a címszereplő Elizabeth of York (Jodie Comer) szemszögéből íródott könyv, inkább csak sorvezetőként szolgált, az első részben legalábbis számtalan jelenetet láthattunk, amelyek a könyvben egyáltalán nem szerepeltek. A Kuzinok háborúja-sorozatnak egyébként ez a darabja nyomasztóbbra sikeredett, mint a korábbiak, ami betudható a témaválasztásának.

1485-öt írunk, a bowsworthi csatát követően a York-ház elbukott, Tudor Henrik (Jacob Collins-Levy) francia csapatokkal megerősített katonái pedig birtokba vették Angliát. Az új király és környezete azonban nem lehet biztos abban, hogy stabilan birtokolja a királyságot, uralmuk ugyanis meglehetősen ingatag. Veszélyt jelent rá a titokban megszöktetett Richard herceg, akiről a Tudorok úgy tudják hogy halott.

De veszélyt jelent rájuk nézve a többi York-ági leszármazott is, ezért a trónt úgy lehet a leginkább biztosítani, hogy a későbbi VII. Henrik elveszi Elizabeth of Yorkot. A két félnek persze nem fűlik a foga a házassághoz, hiszen a bukott uralkodó, III. Richárd, a szeretőjévé tette az unokahúgát, aki akkor már elméletben Henrik jegyese volt.

Az első epizódban e házasság körül forognak az események, ahogy a két érintettet finomabb és kevésbé finomabb eszközökkel ráveszik, hogy mondják ki egymásnak az elsősorban a királyságot boldogító igent.

A The White Queen pilotja nem kapott itt túl hízelgő kritikát, főleg annak okán, hogy ott gyorsan össze kellett boronálni a királyt és Elizabeth Woodville-t. Tulajdonképpen az új sorozatban is megkapjuk ezt, csak éppen ellenkező előjellel: a romantikus sztori helyett kapunk egy kényszerházasságot, amelyet egyik fél sem akar.

Ez már egy árnyalattal érdekesebb helyzetet teremt, főleg azért is, mert a könyvben a főhősnő teljesen aláveti magát a Tudor-uralomnak, és legfeljebb a belső monológjain keresztül értesülünk arról, hogy kissé másképpen értékeli a helyzetet, mint az anyósa vagy a férje. Itt ellenben egy dacoskodó hercegnőt kapunk, aki csak morogva veszi tudomásul a megváltozott politikai realitásokat.

Az előzménysorozathoz képest valami itt sem változott: a környezet ugyanolyan steril maradt, mint régen, ami kissé színházi jellegűvé varázsolta a látottakat. Hogy egy kicsit hazabeszéljek, a széles körben kevésbé ismert, Magyarországon forgatott történelmi sorozatok (Pillars of The Earth, The Last Kingdom) simán verik ezt. A relatíve kevés statiszta, és a nem túl sokat használt nagytotálok csak erősítik ez a benyomást.

A lecserélt szereplőgárda egyébként hozza a kötelezőt, lefelé senki nem lógott ki, viszont megjegyezhető alakítást keveset lehetett látni. A két anya és anyós (Elizabeth Woodville – Essie Davies, Margaret Beaufort – Michelle Fairley) karakterét játszó színésznő közül utóbbit alighanem mindenki ismeri a Game of Thrones Catelyn Starkjaként, de talán előbbi sem teljesen ismeretlen a kotnyeles nyomozó Miss Fisher-ként, vagy a GoT 6. szezonjának színésznőjeként.

Fairley mostani alakítását nagyjából úgy érdemes elképzelni, mintha az ottani személyiségéből kivonnánk mindent, ami szimpatikussá tette, hogy a helyére némi vallási fanatizmus kerüljön. Érdekes volt látni, hogy ő az előzménysorozat színésznőjétől, az amúgy remekül alakító Amanda Hale-től még néhány gesztust is ellesett.

Míg a fiatalokat egymás utálata és a dinasztiájuk iránti lojalitás mozgatja, addig a két anyának a múlt árnyaival kell megküzdenie: Margaret Beaufortnak azzal, hogy két ártatlan gyermek életén keresztül vezetett az út a fia királyságáig, a boszorkányos hatalommal bíró özvegy királynénak pedig azzal, hogy a hatalmát felhasználva a lánya utódainak az életét átkozta meg korábban.

A történelmi hűségről egyébként nem igen érdemes beszélni, az első epizód zárásában szinte mentegetőzésképpen írták ki, hogy a létező személyek karaktereit a sorozat kedvéért átformálták, de ez már az eredeti Philippa Gregory-mű esetében is így volt.

Már az előzménysorozat sem feltétlenül arról volt híres, hogy jelmezeiben és külsejében a Rózsák háborúját idézte volna fel. A fehér hercegnő sem különb ezen a téren, de egy romantikus történelmi regényre épülő sorozat esetében ez azt hiszem megbocsátható.

Az eredeti szériát követőknek mindenképpen érdemes belevágniuk a folytatásba, megkapjuk azt az élményt, amit a The White Queen-től. Akik most kezdenék el, azok alapvetően egy tisztességes iparosmunkát láthatnak amit, ha értékelni kellene, akkor nagyjából 6,5/10-re lehetne belőni.

4 hozzászólás Ne habozz!

Lalolib - 2017. 04. 27. 18:09

Reális kritika, engem egy kicsit zavar az, hogy túlságosan is átformálták Elizabeth jellemét, hiszen ő elfogadta Henriket, sőt anyja eltávolítását sem nagyon akadályozta. Népszerű királynő volt, de főleg a Tudor-i kultúra felvirágzásában vállalt szerepet.
Gondolom egy visszahúzódó, a sorsát elfogadó királynőről nem lehetett volna érdekfeszítő sorozatot készíteni. Másrészt, mivel a Fehér Királynő sorozatban viszonyba keveredik III. Richárddal (melynek valójában sincs sok történelmi igazsága, legfeljebb annyi, hogy III. Richárd-ban felmerült, hogy hatalma megerősítése végett feleségül veszi rokonát), így ezt a vonalat helyezték előtérbe.
Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom, akit érdekel a történelem, hiszen a Fehér Királynővel együtt elég átfogó képet kapunk a rózsák háborújáról.
Annyit tennék még hozzá, hogy jó lenne ha a magyar filmgyártás és megpróbálkozna ehhez hasonló sorozatokkal (lenne miből meríteni), és akkor talán az angol történelmet nem ismernénk jobban, mint a magyart.

Qedrák - 2017. 04. 27. 19:05

@Lalolib:

A valóságban egyébként Yorki Erzsébet nem volt III. Richard szeretője, Philippa Gregory az egész románc ötletét egy olyan forrásra alapozza, amelyik 100 évvel később annyit állított, hogy látott egy levelet, amiben az unokahúgát akarta elvenni a király.
A könyvben amúgy a visszahúzódó természetét azzal indokolja, hogy ott volt mellette “talonban” a húga, vagyis ha nagyon lázadozni mert volna, legfeljebb Henrik elveszi őt, és eleve a Tudorok terroruralmat gyakoroltak mindenkivel szemben, aki York-párti, vagy az volt. Ezért volt nekem egy kicsit furcsa a dacoskodás. :)

Hamupipacs - 2017. 04. 28. 06:57

Terror középkori módra. Így igen nehéz lett volna sorozatot csinálni. Max. a gyerekeiben találhatott volna némi örömöt. Kivéve a tróbörököst, mert ő t anyós nevelte volna.

Jon - 2017. 04. 28. 20:54

Hm, felkeltetted az érdeklődésem. Érdekelne alapvetően ez a középkori téma. Hm, nem tudom. De mindenesetre felkeltetted az érdeklődésem :D

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz