login |

Stan Against Evil: az 1. évad – írta Lantaar

2017. 05. 09. 14:50 - Írta: vendegblogger

5 hozzászólás | kategória: kritika,

Még a winnie-féle pilotkritika után is annyira reménykedtem, hogy ez a sorozat az lesz, mint aminek mutatni akarta magát az előzetesekben: Dr. Cox mindenféle természetfeletti lényekkel szemben, kábé az első Evil Dead minimalista (és emiatt kiemelkedő kreativitást megkövetelő) költségvetésével. Sajnos ez a vágyálom meglehetősen távol van a valóságtól.

Amit kaptunk helyette az inkább… furcsa és helyenként nyugtalanító, de semmiképpen sem szórakoztatóan. Például egyáltalán nem tudtam hova tenni a Stan Against Evil hangaláfestését. Vagy szinte teljes csönd van, vagy nagyon klisés, régimódi horror hangulatzenék váltják egymást. Ráadásul a csöndes részeknél szinte mindig halk tücsökciripelés hallatszik, ami tudatlanul is, de kizökkenti az adott jelenetet a hangulatából.

Horrorkomédiáról lenne szó, de viccek egyszerűen laposak. Nem emlékszek egy alkalomra sem, amikor hangosan felnevettem volna valamin. Mivel egy apró kisvárosban játszódik a sorozat, adná magát, hogy az egészet telepakolják furcsa, zakkant figurákkal, akik képesek az egysíkú karakterük ellenére helyzetkomikumot hozni a sorozatba, de itt ilyen nincs. Ehhez legközelebb csak a seriffhelyettes áll, de öt meg csak simán hülyére és perverzre írták és nem igazán ad semmi pluszt a sorozathoz.

Ha már a karaktereknél tartunk: nyilván az egészet John C. McGinley alakítására akarták felfűzni és ez az a része a sorozatnak, ami még működik is valamennyire. DE! Vallomással tartozok: számomra Dr. Cox az egyik valaha volt legjobb sorozatos karakter. Ehhez hozzájárul maga a dialógus, amit írtak neki és McGinley tökéletes alakítása. Le sem tagadhatnák a készítők, hogy ezt akarták valamennyire emulálni, reménykedve, hogy ez elviszi a hátán a sorozatot.

Az igazság viszont az, hogy McGinley érezhetően belefáradt már ebbe a karaktertípusba. Ne értsetek félre, még mindig szórakoztató így, nagyjából fél gőzzel is, de már régóta nincs meg benne az a lendület, az az átütő erő, ami a Scrubs-ban volt.

Mellé jön még két másik állandó szereplő, a Stant a seriffi pozícióban váltó Evie Janet Varney alakításában és a The Great Indoors-ból talán egy picivel jobban ismert Deborah Baker Jr., aki Stan lányát, Denise-t alakítja. Kettőjük közül Denise az emlékezetesebb, mint ez a kicsit fura, kicsit lassú, kicsit suta és kicsit buta, lány. Valahogy nála sikerült eltalálni az arányokat. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Evie viszont más tészta. Elvileg ő lenne Stan Mellett a másik főszereplő, ezért tőle várnánk is valami érdekesebbet. Sajnos neki inkább a néző szempontjához közeli, racionális szerep jutott, egy adag frusztrációval. Részben az életére törő szörnyek, boszorkányok, egyebek miatt, részben Stan az egész helyzethez való hozzáállása miatt, pedig Varney többet is ki tudna hozni a karakterből, ha legalább egy kicsivel érdekesebbre írták volna azt.

A történetről nem lehet sokat írni, mert gyakorlatilag minden fordulat előre látható, nincs meglepetés az egészben, pedig azért ezt elvárnám egy sorozattól, aminek az egyik fontos eleme a horror lenne. Lehet, hogy azt mondta a készítő, hogy kerülni akarta a közhelyeket a szörnyek terén, de akkor miért hozott boszorkányokat, random démonokat, alakváltókat vagy éppen szukkubuszokat? Mik ezek, ha nem ezerszer lerágott közhelyek?

Nem mehetek el szó nélkül a technikai megvalósítás mellett sem. Az az igazság, hogy alapból nem vártam sokat ilyen téren, de valahogy még kevesebbet kaptam. A praktikus effektek nagyjából a Buffy első, még meglehetősen kiforratlan évadjának a szintjén vannak és a művér inkább néz ki hígabb eperlekvárnak, mint vérnek. A kevés számítógépes effekt meg a Charmed-ot idézi, csak nagyobb felbontásban.

Az évad kap tőlem egy 4/10-et, mert McGinley még mindig szórakoztat és jó emlékeket idéz fel bennem, de ennyi.

Remélhetőleg a már berendelt második szezonra kicsit összekapják magukat a készítők, mert a potenciál megvan a színészekben, hogy egy szórakoztató 6-7/10 között ingadozó sorozat legyen, csak ahhoz jobb forgatókönyveket kellene kapniuk. Addig meg, ha jó horrorkomédiát akartok nézni, akkor ott az Ash vs. Evil Dead.

5 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2017. 05. 09. 14:57

most, hogy a képeket kerestem, megnéztem az évadzáró részt, és basszus, időhurkos epizód volt. na, mondtam, hogy végre, még az is lehet, hogy tetszeni fog, mert…, mert időhurok!

á, teljesen esélytelen, egy cseppet sem vicces vagy ijesztő, de még undorító sem, nekem ez túlságosan amatőr, minden fantáziát nélkülöző lett.

FrankLuck - 2017. 05. 09. 16:36

Valóban inkább gagyi, de nálam még a szórakoztató jobbik határán (az időhurkos rész szerintem tökjó volt + ugye kevés résszel nálam könnyebb a kosárban maradni).

Geza Kovacs - 2017. 05. 09. 20:30

Nem olyan rossz, de a jó nem ilyen :-) Viccen kívül, nem igazán értem a lényegét a 20 perces részekkel ilyen színvonallal.

wirth6 - 2017. 05. 09. 21:30

Én élveztem. Valószínűleg azért, mert azt a karaktert amit John McGinley az összes sorozatában hoz szinte bármiben elnézném.

winnie - 2017. 05. 10. 06:05

wirth6: a karaktert lehet, hogy én is elnézném, de a fináléban volt 14 másik perc, amiben nem volt benne:)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz