login |

Master of None: kezdett a 2. évad

2017. 05. 15. 14:38 - Írta: CyClotroniC

10 hozzászólás | kategória: kritika,

Netflix-es félórás sorozatként dupla hátrányból indul Aziz Ansari és Alan Yang közös kis műve, hiszen rövidebb ideig van szem előtt, ráadásul jóval kevesebben is ismerkednek a műfajjal. Ennek ellenére az első szezon begyűjtött egy írói Emmy-díjat, a tévékritikusok a legjobb komédiának választották, sőt még a JAws-on is befért Noël Wells a döntősök közé.

A pilotot human, az első szezon egészét én éltettem már korábban (winnie-nek nem jött be, hogy a másik oldal is képviseltesse magát), de ha valaki lemaradt volna Dev (Aziz Ansari) másfél évvel ezelőtti kalandjáról, amikor az ideális egyensúlyt kereste a magánélet, a karrier és a tökéletes házi tészta között, nyugodtan kezdheti a sorozattal való ismerkedést az első két írásnál.

Már az S1 során is érlelődött bennem ez az érzés, de most már egész biztos, hogy a Master of None igen különleges helyet tölt be a szívemben. Nem azért, mert talán a kedvenc “30 perces” sorozatom, amit valaha láttam, de egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány olyannal találkoztam eddig, amivel ennyire egy hullámhosszra tudtam kerülni, de erről talán majd a szezon egészét felölelő írásnál mesélnék bővebben.

Érdemes ugyanis külön foglalkozni az Olaszországban játszódó – és ott is forgatott – első két epizóddal, melyből a szezonnyitó nem csak hangulatában, de küllemre is az olasz mozi aranykorát idézte, amit Ansari stílszerűen fekete-fehérre és a szokásostól szélesebb képarányra rendezett.

Az egyik éjjeli szekrényen szakácskönyvek, a másikon olasz filmklasszikusok DVD-i tornyosulnak, a szüntelenül csörgő vekker pedig hamar Modena egyik macskaköves kisutcáján landol. Dev nem csak az autentikus tésztakészítés rejtelmeit tanulja egy családi kisboltban, de úgy tűnik, hogy teljesen ráhangolódott az itáliai életre, egyre jobban megy neki a nyelv, új barátokra tett szert, megvan a törzshelye a reggeli espresszójához, és minden arra mutat, hogy boldogan telt el számára a két szezon közti idő, annak ellenére, hogy az első évadban hajszolt karriert és szerelmet is parkolópályára állította, de legalábbis kitart ez az illúzió a születésnapjáig.

A Master of None talán legnagyobb erénye az, hogy a vissza-visszatérő apró sikertelenségek ellenére is dagad az optimizmustól, valamint az élet- és kultúraszeretettől. Ezekre rengeteg példát tartogat még a szezon többi epizódja is, de már azt is évekig el tudnám nézni, ahogy Dev haverjával végigeszi Olaszországot, vagy ahogy egy helyi olasz kisfiúval egy tolvaj nyomába erednek, hogy visszaszerezzék a menő focistával készült képet, meg az aznap megismert brit pénzügyes lány telefonszámát.

A Biciklitolvajok előtt tisztelgő első részt egy tradicionálisabb, de továbbra is olasz epizód követi, ahol Arnold (Eric Wareheim) ex-barátnőjének az esküvőjére látogatnak el a srácok, és bár baromi pechesen indul a napjuk, nincs az a mélypont, ahonnan egy olasz vidéken robogózós gasztrószünet ne hozná vissza őket a feelgood-ba.

A Mozart in the Jungle-t követően, a Master of None-nak is iszonyatosan jól állt Itália, és szabályszerűen feltöltött már ez a végigmosolygós első óra is lelkileg, olyannyira, hogy most rögtön a sorozatba szeretnék költözni örökre.

A nyitás némi elfogultsággal simán megért 9/10-et, a jó hír pedig, hogy ha nem is ennyire különleges helyszínen, de hasonló, sőt talán erősebb színvonalon pörög majd tovább a szezon és Francesca-ból (Alessandra Mastronardi) sem kell beérnünk csupán ennyivel.

Egész fura mód még azoknak is jó szívvel merem ajánlani akár második esélyként, akár csak az érettebb második évadot magában, akik mondjuk a pilotnál feladták az ismerkedést, mert bár semmi gondom nem volt vele, kétségtelen, hogy keveset mutatott meg a sorozat erényeiből.

Tippre nagyon sok Mozart in the Jungle-rajongó kattanna rá erre is (vagy épp fordítva), de minden fiatal 30-asnak, álmodozónak, gasztrobolondnak könnyen főnyeremény lehet Ansari és Yang sorozata, mert amellett, hogy sokszor nagyon könnyű azonosulni vele, rengeteg szeretnivaló, pozitív dologgal töltötték meg az aranyos és füligvigyor fajtából.

10 hozzászólás Ne habozz!

mark - 2017. 05. 15. 14:56

Épp tegnap este néztem meg az évadnyitót, pont annyira imádtam, mint magát az 1. szezont. Feelgood, végig mosolygós kalandozás még mindig az egész. Ebben a részben különösen a kis kölyök és Dev közös jelenetei tetszettek, egyszerűen nem lehetett nem somolyogva nézni. Baromira örülök, hogy még előttem áll 9 rész ebből a hangulatbombából.

pody - 2017. 05. 15. 14:59

10/10 es az evad is. Imadnivalo az egesz, kar hogy hamar egy delutan vegigment az egesz, legszivesebben egesz hetvegen ezt neztem volna. Pedig Ansari mindig is ellenszenves volt a tobbi sorozatban, minden megbocsajtva. Es remekul valaszt noi karaktereket :)

Gevin - 2017. 05. 15. 15:00

Best season of the year, so far.

Egy nap alatt ledaraltam az egeszet, egyszeruen nem eresztett a hangulat, Italiat imadtam minden egyes Buena Nottejaval es kellemesen feelgood olasz notajaval (a zene rengeteget hozzatett, gyakorlatilag egy szammal sem birtak mellenyulni) egyutt.

A kedvenc vendegszineszem felbukkanasa pedig csak hab volt a tortan. Lehet azert is talalt be jobban nalam, mert 2-szer voltam Olaszorszagban, es az elso nyaralason osszejottem egy baromi vidam kis olasz bellaval, szoval nalam meg nosztalgiafaktor is kozrejatszott.

A halaadasos resz meg szimplan gyonyoru.

pody - 2017. 05. 15. 15:00

sok lett az egeszbol :)

boyinmotion - 2017. 05. 15. 15:12

tényleg az az egyetlen hibája, hogy egy nap alatt végeztem vele, egyébként szerintem ez egyik legjobb sorozatévad, ever. nekem is az volt az érzésem, hogy a sorozatban akarok élni.

Wall-E - 2017. 05. 15. 16:17

Minden erényét lehetne taglalni, én most csak annyit mondanék, hogy az írás, a forgatókönyvek terén egyszerűen zseniális a sorozat, annyira kreatív és összeszedett minden epizód írása, hogy még a mai mezőnynek is lazán a szűk elitjében van, ahogy az első szezonban is, itt is egymás után lehet kiemelni az emlékezetes epizódokat, hihetetlen, én eddig az első hat részt láttam, de maximális értékelést adnék rá.

Az első évadnál igazából a pilot a leggyengébb rész, pedig az is nagyon jó, de főleg utólag fog talán az is átjönni, mikor már jobban ráhangolódtunk az egészre, de gyakorlatilag 2-3 rész után elkezdi hozni a 9-10 pontos epizódokat.

Az írás szerintem tökéletesen tükrözi, hogy mennyire érdemes is nézni.

CyClotroniC - 2017. 05. 15. 16:34

A pilot szerintem is több lesz a sorozat egészét ismerve, csupán annyi, hogy ha valaki belekezd, ott még nem biztos hogy érti mire fel a sok dicséret.

LP - 2017. 05. 15. 17:45

nagyszerű évad volt ismét, minden epizód emlékezetes, Francesca pedig… áhhh. nagyon bánnám, ha Ansari nem folytatná

coligny - 2017. 05. 16. 22:32

Az elsőhöz hasonlóan nagyon jól sikerült az egész évad, imádtam, még az első két részt is, pedig rosszul vagyok a mediterrán országoktól.:)

kolarov - 2017. 05. 18. 12:33

Az a legnagyobb baja a második évadnak, hogy vége lett..Nálam felülmúlta az első évadot simán, zseniális..

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz