login |

Chicago Med: vége a 2. évadnak – írta Sue

2017. 05. 17. 13:30 - Írta: vendegblogger

4 hozzászólás | kategória: 2016/17 finálék, kritika,

Mindenekelőtt leszögezném: ha valaki nem szereti a kórházi köntösbe bújtatott, karakterközpontú irányzatot képviselő sorozatokat, akkor a Chicago-franchise ezen tagja nem lesz az esete továbbra sem. Mint ahogy azoknak sem, akiket nem fogtak meg a karakterek. Nekem szerencsére még mindig kellemes szórakozást jelent a Chicago Med.

Hullámzó évadot tudhat maga mögött a sorozat. Az évad első felében voltak olyan részek, amiben egy-egy történetszálacska volt csak érdekes, a többi inkább csak töltelékként hatott. Aztán úgy a szezon közepe táján elkezdődött valami, és visszataláltunk ahhoz a valóban szórakoztató, közel azonos színvonalat hozó részekhez, ami az első évadra volt jellemző.

Mindig volt olyan a szereplők közül, aki előtérbe került, szép apránként egyre jobban megismerhettünk mindenkit. Akadtak érdekes esetek és morális-etikai dilemmák is, így a tavalyi évadban bevált recept alapvető hozzávalóin nem változtattak, inkább az arányokkal játszottak.

Ezen kívül van egy olyan vonatkozása ennek a sorozatnak, ami – mint azt már korábban is jeleztem – nekem különösen tetszik: a pszichoedukációs vonatkozás. Vagyis az, ahogyan a pszichiátereket használják. Ennek részleteiről már spoileresen lesz szó a tovább mögött.

Dr. Charles és ifjú rezidense, Dr. Reese nagyon jó párost alkottak az évadban, sok eset kapcsán volt szüksége a sürgősségi csapatának a szaktudásukra. Aztán majdnem kenyértörésre került sor kettejük közt. Ugyanis doktor Charlesnak nem csak egy kiskamasz lánya van, mint ahogyan azt az évadnyitóban megtudtuk – és akiről többet szó sem esett –, hanem egy felnőtt lánya is, aki idén ősztől szintén ebben a kórházban dolgozik, mint epidemiológus.

Robin az évad vége felé fokozatosan kialakuló mentális problémákkal küzdött, ami az utolsó részekre pszichózisig fokozódott. Amíg azonban próbáltak rájönni, mi is áll a tünetei hátterében, Charles nem tudott nem apaként viselkedni vele kapcsolatban, ami több ponton etikailag erősen megkérdőjelezhető orvosi húzásokhoz vezetett

Az előbbiekre példa Robin kulcsainak „kölcsönvétele” és a látogatás a lakásában, majd ezt követően a pszichiátriára való „bezáratása”. Ugyanakkor az évadzáróban Reese alapossága és a vezető pszichiáter tapasztalatai is szükségesek voltak ahhoz, hogy felfedezzék: egy picike tumor okoz ekkora bajt.

Szintén a pszichoedukációs vonalhoz tartozik az, hogy nem tudom, mikor láttam utoljára olyan sorozatot országos csatorna műsorán, ami ennyire nyíltan foglalkozik az öngyilkosság kérdésével. Márpedig itt megtették, szépen végig vezetve az eseményeket Dr. Wheeler kapcsán a hibázás-fokozott elmagányosodás-segítségkérés-öngyilkosság vonalon, s az esemény következményeit is meglehetősen valósághűen sikerült bemutatni (a közösség reakciói, bűnbakkeresés, önhibáztatás).

Félreértés ne essék: ebben a sorozatban már korábban is előkerült az öngyilkosság, de nagyon más az, amikor páciensről van szó, és más, amikor a csapat egyik tagjáról. Ez utóbbi kapcsán sokkal kevésbé szoktak bátrak lenni a készítők, de itt meglépték, ami az én szememben meglehetősen bátor tett volt.

Ezeken túl pedig kaptuk a magánéleti szálakat: Halstead doki előbb az egyik legmeghatározóbb egyetemi tanára, majd a saját édesapja esete kapcsán mutatja meg nekünk, mennyire hús-vér ember továbbra is a köpeny alatt.

April TBC-je kapcsán hiába reménykedtem, hogy a magánélete kibírja ezt a próbát, nem így alakult: felbomlott az eljegyzése, s az évadzáróban már Dr. Choi vigasztalta meglehetősen sajátos módon a csinos nővérkét. Akinek a kisöccse orvossá vált, és szépen bimbózik kapcsolata Sarah-val, alias Dr. Reese-szel.

Ritkán mondok ilyet, de köszönet az íróknak, amiért kiírták végre Jeff karakterét, így Natalie ismét a csinos, fiatal és legfőképpen szabad özvegy. Nagyon remélem, hogy ennél már nem nyújtják hosszabb rétesre a vívódását Will kapcsán, megérdemelnék már egymást annak ellenére, hogy Will egészen jól megvolt a szimpatikus kórboncnok Ninával. Eddig.

A sebészekről se feledkezzünk meg, ha már kórházas sorozatról beszélünk: Dr. Latham karakterét határozottan megkedveltem így az évad végére, és ebben nem kis szerepe volt annak, hogy felvállalta az Aspergerét és elkezdett dolgozni azon, hogy javuljon az állapota. Rhodes doki komoly segítsége volt ebben a folyamatban.

S ha már Rhodes szóba került, vissza és értünk oda, ahonnan indultunk: Dr. Charles lánya, Robin és a fiatal sebésztitán egy párrá lettek, ami óhatatlanul is okozott érdekes pillanatokat a pszichiáter apuka és Rhodes között. És hogy ne legyen olyan egyszerű utóbbi jövőképe, megkapta vetélytársnak Bakker doktornőt, aki az istenkomplexusos sebészek egyik mintapéldánya.

Goodwin esetében változatlanul azt tudnám elmondani, amit egy éve is, így nem ismételném magam, viszont Maggie kapcsán nem tagadhatom, hogy apránként az egyik legnagyobb kedvencem lett a karakter: bár sokkal kevesebbet tudunk az ő magánéletéről, mint a többiekéről, mégis azt mondom, hogy ügyesen csepegtetik vele kapcsolatosan az infókat. Ráadásul a második évadban többször is bizonyítást nyert az a hipotézisem, hogy a Chicago Med sürgősségi osztálya neki köszönheti, hogy működőképes tud maradni a legnagyobb káosz közepette is.

Kaptunk egy cliffhangert a végére, nehogy megfeledkezzünk majd a 3. évadról: Dr. Charles egyik páciense bizonyította a tételt, miszerint pszichiáternek lenni nem mindig életbiztosítás. A nap folyamán egyre türelmetlenebb kezeltje hatalmas csalódásként éli meg, hogy kezelőorvosának is van magánélete, gondokkal, ami miatt nem képes minden helyzetben tartani azt az ígéretét, hogy bármikor fogadja.

Ennek az eredménye egy sajátos randevú lesz a kórház előtt, egy pisztollyal kiegészülve, s remélhetjük, hogy kedvenc pszichiáterünk túléli a merényletet. Bár a páciens életéért aggódnunk nem érdemes, de engem érdekelne az előtörténete, ami miatt végül az öngyilkosságot választotta.

Mindezek fényében remélek egy továbbra is kellemes folytatást, s mindenki drukkolhat annak, aki neki a leginkább szimpatikus.

4 hozzászólás Ne habozz!

jessm - 2017. 05. 17. 15:04

Nagyon kedvelem a sorozatot. Szerintem idén jobban rátalált magára a sorozat, és észrevették, hogy Dr. Reese és Dr. Charles mennyire jól müködnek együtt.
Rhodes, Will, Maggie, Goodwin kifejezettten érdekes karakterek ,még ők voltak akik folyamatosan szállították a jó pillanatokat.
A betegek pedig hatszor érdekesebbek voltak mint Grey anatomy-ban bármelyik idén.

Amellett nem tudok elmenni, hogy egy kicsit ER után érzésem volt mind az öngyilkos száll esetén, amikor Omar Epps lett öngyilkos. Ott sokkal kevésbé volt feltünő a segítség kérés, és így meglepőbb is volt az öngyilkosság. A másik Dr. Charles-t lelővi egy beteg, nagyon rágyúrtak a meglepetés faktorra, de itt is ohatatlanul eszembe jutott a rész amikor Carter leszúrták, és ott is sokkal kevésbé volt feltünő a beteg viselkedése a rész során.

Avera - 2017. 05. 17. 17:56

A Charles dokis “csattanó” lehet meglepő volt, de az szinte borítékolható volt, hogy a páciens ki fog törni. Először azt hittem, hogy a váróban kezd ámokfutásba, de később, amikor az utolsó pár másodpercben jött kifelé a dilidoki, tudtam, hogy a csávóka a mellőzést – indokolt vagy sem, számára mindegy – nem hagyja szótlanul.

Remélem van szerződése Plattnek a harmadik évadra, sajnálnám, ha így érne véget a sztorija. :)

barátfüle - 2017. 05. 17. 23:03

Aki lelőtte a pszichdokit, nem az a csávó volt, aki már valamelyik korábbi részben is balhézott, meg kamu indokkal vetette fel magát talán csak gyógyszerért?

Sue - 2017. 05. 17. 23:08

Az a páciens első megnyilatkozásakor számomra egyértelmű volt, hogy nem fogja annyiban hagyni, ha a dokija nem fogadja – a kérdés inkább az volt, hogy ebből lesz-e a cliff. Mivel elsősorban a dokira haragudott, hogy a családi dolgai miatt nem ér rá vele foglalkozni, én elsősorban arra tippeltem, hogy vagy rá támad, vagy kárt tesz magában, hogy ezzel “bántsa” Charles dokit, a kettő kombinálására kevésbé. :)
Platt szerződésének még nem olvastam utána, hogy van-e.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz