login |

Doctor Who: féltávnál a 10. évad

2017. 05. 24. 21:00 - Írta: dzsiaj

15 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

Beszélni pedig van miről, hiszen az évadnyitós írás kommentjei pörögnek, szóval arra gondoltam, hogy álljon itt ez a poszt is: véleménye biztos, hogy mindenkinek van, és mivel félúton járunk a finálé felé, ez itt kiváló alkalom, hogy megosszuk azt egymással.

A nyitást anno kiveséztük, és azóta úgy tűnik, hogy a tavalyihoz képest megint szerkezetet vált a széria: a 9. évadban visszajöttek a duplarészek, amik korábban eltűntek, idén pedig az epizodikus matinékörök után egy háromrészes sztorit kapunk, ami egyértelműen jót tett/tesz a sorozatnak, mert a nyitány után leültek a Doctor kalandjai.

Erről viszont már csak spoileresen, kattintson, aki velem kíván tartani ezen az utazáson:

„Smile”

Frank Cottrell-Boyce korábban csak egyszer írt a sorozatba, akkor a sokat szidott, leggyengébbnek tartott 8. szezonba segített be az „In the forest of the night” című epizóddal, és szerintem egyetérthetünk abban, hogy nem az a rész mentette meg adott évad ázsióját. Nagyon nem.

Na, ennél a Smile egy fokkal jobb volt. Az emoji-s alapötlet teljesen aktuális, frappáns. Kár, hogy ezzel nagyjából ki is fújt a szufla, és egy random menekülős-szaladgálós rész kerekedett ki a történetből, ami egy nem túl kedvező, de nem is teljesen hihetetlen jövőképet vetített elénk.

Thin Ice

Sarah Dollard a 9. évadba írta a „Face the Raven”-t, amelyben Clara Oswald elhalálozott. Korrekt epizód volt, de inkább a sokkoló végkifejlet miatt marad emlékezetes, és nem feltétlenül a lebilincselő sztori miatt.

Dollard idén egy aranyos, érzelmes részt szállított, benne kisgyerekekkel, tanulsággal, ilyesmikkel. Tipikusan olyan történet, ami elé az egész család nyugodtan leülhet, hogy a végén megbeszéljék a látottakat, de nem hiszem, hogy évek múltán is emlegetni fogjuk.

Knock knock

Mike Bartlett idén először írt a Doctor Who-ba, és számomra hozta is az évad legnagyobb csalódását.

Bevallom, sokat vártam ettől a résztől, hiszen David Suchet-t úgy imádom, ahogy van, és arra számítottam, hogy egy ennyire neves vendégszereplő köré nagy durranást hoznak össze. Hát ez nagyon nem sikerült, sőt, kábé Suchet és Capaldi kettőse kellett ahhoz, hogy a nézőnek csak utólag tűnjenek fel a számolatlan logikai bakik. Az viszont sajnos már az epizód közben is feltűnt, hogy mennyire tégla egyszerűségű sztorit kaptunk. Ez a fajta horror bármelyik kezdő írónak összejött volna, attól tartok.

Oxygen

És akkor itt indult be igazán a 10. etap, itt kellett először becsatolni a biztonsági öveket, ahogy a mondás tartja. Jamie Mathieson-ra muszáj odafigyelni, hiszen anno ő mentette meg a 8. szezont a teljes érdektelenségtől a „Mummy on the Orient Express”-szel, illetve a „Flatline”-nal. Ez utóbbit ugyan nem kedveltem annyira, de előkerült a hét legjobb epizódja szavazásunkon, szóval a ti tetszéseteket mindenképp elnyerte.

Az „Oxygen” azért is kedves számomra, mert mindig is akkor szerettem a legjobban a sorozatot, ha a Doctor zárt térbe került, egy maroknyi emberrel. A menekülés lehetetlen, a titokzatos valami/valaki pedig egyesével kapta el a friss társakat.

Pontosan ezt szállította ez az epizód is, rengeteg ötlettel, erős társadalomkritikával. Mathieson-ra megéri odafigyelni a jövőben, mert határozottan van fantáziája, és nem csak egy jó sztorit tud kitalálni, hanem fel is tudja dobni azt számtalan aprósággal, végső soron pedig ez különbözteti meg a jó írókat a tisztes iparosoktól.

Extremis

Moffat at his best.

Ő az, akinek az epizodista munkásságát mindenki elismeri, sorozatfőnöki teljesítményét már annál kevésbé, de az öreg oroszlán azért csak-csak megvillantja a fogát. Ez érhető tetten itt is.

Az „Extremis” lerántja a leplet arról a titokról, amit már úgyis sejtett mindenki, miszerint Missy rejtőzik a széfben, de messze nem emiatt lesz emlékezetes az epizód. Egyfelől bemutatásra került egy új, kellően félelmetes ellenség, másrészt megint csak sikerült egy elismerésre méltó csavart odarittyenteni a rész végére. Nyilván nem Moffat az első, aki ellövi, hogy az események csak egy alternatív, holografikus valóságban történtek meg, de ettől még kellőképpen ütött a csattanó.

Ezúttal ráadásul sikerült a sorozatfőnöknek nem túlhúznia a személyes drámákat, nagyon jó mennyiségben adagolta a karakterizálást, de főleg a humort. A pápás jeleneten nagyot nevettem, mint ahogy Missy beszólásai is hozták a mosolyfaktort.

Pontozni nem szeretnék, ha a szezon hátralévő fele megtartja az utóbbi két epizód színvonalát, elégedetten zárhatjuk a Moffat-Capaldi éra végét.

15 hozzászólás Ne habozz!

Wisp - 2017. 05. 24. 21:17

Nem Missy akar lenni az a Misty? Lehet, rossz sorozatot nézek, de nekem nem rémlik belőle a vörös hajú csaj a Pokemonból :D
Korrektek amúgy a részenkénti kritikák, annyit tennék hozzá, hogy szvsz. minden DW szezonban 3-4 olyan kiemelkedő epizód van, ami megadja úgymond az alaphangot, a többi filler részt meg inkább a poénok, meg a szinészi játék viszi el, de az nagyon. Nekem eddig ez az évad sem kivétel ez alól.

mSO - 2017. 05. 24. 21:26

Tetszett mind eddig, az Oxygen egyértelműen eddig a csúcs (bár az Extremist még nem láttam).

dzsiaj - 2017. 05. 24. 21:34

Wisp: dede. Annyira bennem volt a Master, hogy összeraktam a kettőt :D Javítva :)

DeadFabricia - 2017. 05. 24. 21:41

Azèrt a 10×2 “punch the racist” poènja ütött :))

Wisp - 2017. 05. 24. 22:09

dzsiaj: Így már érthető, nekem meg ezek szerint nagyon bejátszanak még a gyerekkori meseélmények :D
Nem kötekedésből amúgy, de két helyen is el volt írva, a második (utolsó előtti bekezdés, “mint ahogy Misty beszólásai is hozták a mosolyfaktort.”) még mindig úgy szerepel.

dzsiaj - 2017. 05. 24. 22:27

Wisp: ez nem az én napom :)

Egyébként igen, így hogy mondtad, nekem is beugrottak a hétvégi délelőttök, mikor kötelezően ültem a tévé előtt :)

crashland - 2017. 05. 24. 22:43

Szanalmasan rossz sajnos ez az evad, az utolso resz kivetelevel.

Remeljuk a legjobbakat, de mar varom az uj showrunnert, talan megmenekul a sorozat ettol a hihetetlen okadmanytol, ami a dr. who lett.

abba - 2017. 05. 25. 10:17

Én élvezem az évadot, a DW már korántsem legendás, de most ez az epizodikusság kifejezetten bejön. Az új companion is érdekes és használható, Capaldinak meg talán méltó befejezést adnak.

the_daver - 2017. 05. 25. 12:20

@crashland: *Doctor Who – a doctort nem lehet dr.-ra rövidíteni, mert ez a neve.

Wisp - 2017. 05. 25. 14:24

@the_daver: Néhány régi epizód stáblistájában is Dr. Who-ként szerepel, a legtöbben meg Doctor Who-ként, pedig elvileg az is helytelen, hisz a Who nem a neve, csak így szoktak visszakérdezni mások: “I am the Doctor.” – “Doctor Who?”. A Dr.-t én úgy szoktam venni, hogy az a monogramja, ahogy meg a Doki a beceneve :D

pehnemer - 2017. 05. 26. 11:35

Azt lehet tudni ki lesz a következő Doctor?

dzsiaj - 2017. 05. 26. 21:18

Capaldi csak a karácsonyi epizódban köszön le, még nincs döntés a BBC részéről.

Edrick - 2017. 05. 27. 23:48

A múltkor augusztus elején volt a bejelentés, simán lehet, hogy megint akkor lesz.

poohtheone - 2017. 05. 28. 16:47

Sajnos azt kell mondjam, hogy ez az évad egy nagy csalódás számomra. A gyengéne megírt epizódoktól kezdve a túltolt PC-n keresztül az új companion semmilyenségéig bezárólag. A 8. évaddal vetekszik a legrosszab szezon címért. Pedig a jubulieumi évadról van szó! Míg a korábbi évadokban ha megnéztem egy epizódot, az nyomott hagyott bennem, később, akár évek múltán is simán vissz tudom idézni a nagy részét, addig a mostani (és a 8.) évadnál az egyes részek után olyan “So what?” érzésem van. Sőt, urambocsá, még azt is megbántam néhányzor, hogy rááldoztam 45 percet az életemből.
Az Extremis talán már a fény az alagút végén, de hogy a Doctor vakságát, egy napszemüveggel próbálják eltakarni, és ez még sikerül is, az röhejes. Capaldi is gyengébben muzsikál (pun intended) ebben az évadban.

Arról lehet tudni, hogy az új Doctorral jön-e új companion is? Igény az volna rá…
Egyébként nem lennék meglepve, ha meglépné a BBC a női Doctort. Már csak az hiányzik a palettáról. A hírértéke is meglenne.

emese - 2017. 06. 01. 21:22

Tulajdonképpen minden részt végigkommenteltem hetiben, így itt álljon indössze ennyi:
teljesen az ellenkezőjét gondolom annak, amit a poszter írt, nekem Moffat túltolt okoskodása helyett felüdülést jelentettek az első epizodikus részek, amelyek a Davis érát idézték, de sajnos az Oxygen óta visszajöttek a túlbonyolított szálak, amellyel az idióta majd beírja magát megint egy olyan sarokba, ahonnan alig talál kiutat.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz