login |

Quantico: vége a 2. évadnak

2017. 05. 25. 16:25 - Írta: dzsiaj

8 hozzászólás | kategória: 2016/17 finálék, kritika,

Ó. Te. Jó. Ég.

Nem kérdés, a Quantico mostanra kiharcolta magának a legnagyobb guilty pleasure tisztségét az országos adókon. Ez persze nem annyira jó hír Josh Safran showrunner-nek, hiszen a sorozat mindvégig, ha nem is véresen, de azért komolyan vette magát, viszont pont emiatt nem működik olyan szériaként, amely elé bármikor odaültethetnénk a családot/haverokat, hogy ezt most akkor együltő helyben tessék ledarálni.

Az egy dolog, hogy én betegre tudtam nevetni magam egy csomó ócska fordulaton, írói lustaságon, vagy éppen azon, ahogy Johanna Braddy színészkedés címszó alatt szénfeketére kihúzott szempillákkal és meggyvörösre rúzsozott ajkakkal fintorog úgy, mint aki alig várja a „Vége!” felkiáltást, hogy rohanhasson a mosdóba, hiszen tudom, hogy mások éppen ezeknek köszönhetően menekültek el fejvesztve már az első évad közben.

És ezzel meg is válaszoltam a nagy kérdést: nem, TELJESEN FELESLEGES visszatérni azoknak, akiket egyszer már kikergetett a világból a Quantico, mert joggal mondhatom, hogy a második szezon csak rátesz egy lapáttal az első történéseire. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

„Kedvenc” FBI (CIA?) ügynökünk, Alex Parrish ismét nehéz időszak elé néz: terroristák egy csoportja a G20-konferencián több, mint ezer embert ejt túszul, köztük az Amerikai Egyesült Államok elnökét, a First Lady-t, és számtalan világi hatalmasságot.

Első követelésük amnesztia egy börtönben sínylődő hacker részére, de mint mindig, a háttérben ezúttal is egy sokkal komolyabb összeesküvés áll. És a terroristák között természetesen (ld. még: első évad) ott van(nak) Alex CIA-kiképzőtáborban megismert társai, akik közül senki sem az, akinek gondolnánk.

Nem mondom, úgy az első 5-6 rész még egész szépen összeszedett volt, úgy tűnt, hogy tényleg tart valamerre a sztori, a történések átláthatóak és úgy-ahogy logikusak is voltak; na de mindezt összehozni volt egy egész nyaruk az íróknak.

Utána viszont már érkezett a szokásos katyvasz, és úgy megkavarták a dolgokat, hogy ember lett légyen a talpán, aki hetiben nézte, és még követni tudta, hogy ki kivel van, ki ártatlan igazából, és ki az, aki csak megjátssza magát. Mindez nyakon öntve egy nagy adag szappannal és helyenként kifejezetten idegesítő karakterekkel, plusz a már említett lusta, trehány megoldásokkal.

Az évad legbosszantóbb hibája – és ezt a kártyát nem egyszer, és nem is kétszer játszották ki -, hogy a történések logikusságát, egyes események elkerülhetetlenségét, karakterek adott cselekedeteit azzal indokolták meg a néző felé, hogy valamelyik szereplővel kimondatták: „jelen helyzetben ez az egyetlen lépésünk van, nincs más választásunk! Neked el kell csábítanod XY-t / muszáj betörnöd ide-oda, mert különben MINDENT ELBUKUNK.

Az egyszeri néző meg csak ül a kanapéján (onnan persze könnyű agyalni), és kapásból mond 3-4 olyan alternatívát, amelyben a karaktereknek mégsem kellene kompromittálódniuk, lemenniük kutyába, stb., csak hát akkor nem tudnának bekövetkezni azok a váratlan fordulatok, amelyeket egyébként helyenként teljesen jól talál ki az írógárda, csak hát az a fránya odavezető út…

Egyébként, ha látni szeretnétek, hogy milyen az, amikor egy csatorna látványosan beleszól a készítők munkájába a zuhanó nézettség miatt, érdemes belenézni az évadba úgy középtájon. Egyfelől a 2×14-től kezdve a Quantico szerkezetet váltott Person of Interest-módra, és szerializáltból előbb szigorúan epizodikusba, majd pár résszel később hibridbe ment át. Másrészt karakterek, egész történetszálak tűntek el látványosan vagy indoklás nélkül, vagy kurta, hiteltelen magyarázattal.

Plusz csatlakozott Hunter Parrish is a csapathoz, nyilván, hogy felrázza az amúgy sem álló vizet, de az ő karaktere (no meg színészi alakítása) csak olaj volt a szezont egyre inkább elemésztő tűzben, és az állandó jelenlétének köszönhetően a sorozat folyamatosan ama bizonyos cápa körül bolyongott: hogy megugrotta-e, az egyéni megítélés kérdése.

Egy biztos: az évadnak nem vált előnyére, hogy az arculata látványosan megváltozott. Messze nem volt tökéletes a Quantico korábban sem, de ennek a sorozatnak akkor is a flashback-es szerkezet, a whodunit, és Alex állandó kettős játszmája a sava-borsa; ezek eltűnésével kiherélődött a szezon, és random nyomozóssá degradálódott, azoknak is a rosszabb fajtájából.

Nyilván a komor végjáték kárpótolt valamennyire, mint ahogy az is plusz pont (nálam legalábbis), hogy nagyon is aktuálpolitikaira vették a figurát tavasszal, egy lehetséges, nem túl távoli jövőképet felvázolva. Pacsi jár néhány tényleg trükkös, hihető átverésért is, meg persze Graham Rogers vendégszereplése is falat kenyérként kellett.

Végszó: érdekes színfoltja a Quantico a jelenlegi network-tévézésnek. Sótlansággal, unalommal nem lehet vádolni: hihetetlen fordulatainak köszönhetően leginkább a Shonda-blokkban találná meg a számítását, hiszen mostanra már sem a Scandal, sem a How To Get Away with Murder nem különb nála.

A rajongók kaptak egy harmadik évadot (azon az áron, hogy az eddigi főnök, Josh Safran távozik) ahol természetesen én is ott leszek kíváncsian, az arcomat tenyerembe temetve egyszerre sírni és nevetni, mert hát új főnök, új esélyek, és látni akarom, ahogy Priyanka Chopra beépül az NSA lehallgatói, vagy a DEA zsarui közé.

8 hozzászólás Ne habozz!

Lantaar - 2017. 05. 25. 17:12

SPIOLER!!!

Amikor a premier végén lefeljezték a First Ladyt, majd felbukkant a Quan2co felirat, nem gondoltam volna, hogy még jobban felül tudják múlni azokat nyers, színtiszta hülyeségben. Aztán jött még 21 másik rész…
Nem gondoltam volna, hogy valaha még visszasírom Agent Dime Eyes agyament tervét, erre tessék!

Ez az évad az állatorvosi lova annak, hogy milyen, amikor a “high octane” jelzőt akarja kivívni magának egy sorozat, de az íróknak csak annyira futja, hogy részenként belepakolnak féltucat csavart és a szereplők nagyrésze folyamatosan változtatja a lojalitását, amivel max annyit lehet elérni, hogy hiteltelenítik az összes szereplőt, mert senkiben sem lehet bízni és így megkedvelni sem.

Egyébként nem tudom, hogy csak én voltam-e vele így de a fináléban mennyire red herring szagú volt az az egész “lehalgattunk a tv-n keresztül” hülyeség? Annyira hiteltelen volt, hogy ez a rakat (elméletben) szuperintelligens, magasan képzett ügynök ilyen baromságon elbukjon. Végig vártam, hogy mikor jön a “Gotcha” pillanat, amikor kiderül, hogy az is a végtelenül túlbonyolított tervük része volt.

Az, meg hogy aktuálpolitikai felhangjai voltak… a Homeland sokkal jobban nyúlt ehhez a témához, igaz attól el is lehetett várni, hogy jobbat nyújtson, mint ez, de akkor is! Itt az összeesküvők megrekedtek egy OP, rajzfilmes gonosz mentén, ráadásul részekkel ezelőtt teljesen kiiktathatták volna a teljes csapatot, ha nem katak volna el egy súlyos “plot induced stupidity” járványt.

Igazából csak egy kérdésem maradt a finálé után (legalábbis olyan amire érdekel is a válasz): akkor a következő évad neve Quan3co lesz?

Kitana - 2017. 05. 25. 17:19

Én hetiben néztem végig és az évad első felét kifejezetten élveztem (bár nem annyira, mint az első évadot). Érdekes volt a túszdráma, tetszettek a múltbeli kiképzéses részek (mese habbal, de akkor is), maga a dupla idősíkos történetvezetés pedig az első évadhoz hasonlóan itt is nagyon bejött. Az évad második fele már kevésbé kötött le, pedig a politikai vonal nem volt rossz ötlet, de flashback nélkül nehezen tudták kitölteni a 40 percet, így tele lett felesleges jelenetekkel és csavarokkal, amik egy idő után inkább fárasztóak voltak, mint érdekesek, a szerelmi vergődésektől pedig néha már a falnak mentem (mondjuk azt mindig is túltolták ebben a sorozatban). Jár viszont egy jó pont az évadzáróért, az utolsó jelenet szép lezárása lehetett volna a sztorinak, amikor Alex és Ryan a repülőn visszautaltak az első részre. Nem tudom, jó ötlet volt-e berendelni a harmadik évadot, de adok majd neki egy esélyt, hátha az új showrunner ki tud hozni a szereplőkből még egy jó sztorit.

Snoopyzit30 - 2017. 05. 25. 18:42

Azért a How to get away with murdert ehhez hasonlítani, kicsit erős.

winnie - 2017. 05. 25. 20:28

Snoopyzit30: de hát mindig is ahhoz hasonlítottuk, eleve a két idősávos szerkezet, a vágási stílus és a folytonos csavarokra való támaszkodás miatt. lehet egyik jobb a másiknál, de nem én fogom összehasonlítani őket, mert egyiknél sem láttam a mostani szezont, csak a premiereket.

El Diablo - 2017. 05. 26. 02:08

Őszintén remélem, hogy Alex Indiában rejtőzik el és a teljes harmadik évad tradicionális bollywoodi stílusban lesz megcsinálva.

Stuffy - 2017. 05. 26. 08:06

ezt a fejvesztve menekülteket hogy kel érteni? gondolok itt szinészekre,akik meghaltak a sorozatban,de ennyi:D egyébként szép írás,jó kritika,kíváncsian várom a 3dik évadot

winnie - 2017. 05. 26. 09:15

Stuffy: úgy kell érteni, hogy sok néző nagyon hamar kiszállt a sorozatból

kopzol - 2017. 09. 14. 18:44

Épp most nézem az első évadot, de elsőre nem csodálkozom, hogy ott tart az FBI ahol van, mert ennyi „hibás” személyiséget felvenni hallgatónak, kiképezni ügynöknek, az már borzalom. Milyen szintű átvilágításon eshettek át, hogy nem tudott szinte semmit róluk az iskola. Holott még az előző évfolyam is átvilágította őket. Bár ugyanez elmondható a csoport két vezetőjéről, akiket olyan múlttal – családi háttérrel – alkalmaznak, hogy az már szinte szörnyű. Tetszik az is, hogy mindenki mindenkit letartóztat, felfüggeszt, majd két nap múlva úgy dolgoznak együtt mintha semmi sem történt volna. Összességében mesének nagyon jó, lényeg ne gondolkodj rajta sokat, mert akkor már érdektelenné válik a sztori.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz